Az ólomüveg ablakokon betörő napfény sárgára, zöldre és vörösre festi a sápadt márványpadlót. A színek kavalkádjától lángolni látszik az oltár és a padok között húzódó üres tér. Három nap múlva én is ott fogok égni a padokban ülő közönség előtt. Persze csak átvitt értelemben, de akkor is. Mennyi szempár fogja lesni minden mozdulatom, mennyi vájt fül…
‒ Fayaz Darwish? ‒ Én vagyok ‒ feleltem zavartan. ‒ A Kairói Rendőrőrsről érkeztünk. Bemehetünk? A két rendőrt a konyhában ültettem le. Szűkös bérlakásomban másutt nem akadt számukra hely. ‒ Miről volna szó? ‒ tudakoltam. Azok ketten összenéztek. ‒ Az öccséről, Dyariról ‒ mondta az idősebbik kelletlenül. Így szereztem tudomást arról, hogy az Ajándékot visszavették….
Nem voltam fekete. Egy szálnyi fekete sem volt rajtam. A Madeline nevű kétlábú mégis Árnyékot kiabált, ha tőlem szeretett volna valamit. Ezt a szót mondta, ha azt szerette volna, menjek oda hozzá. De akkor is ezt kiáltotta – csak dühösebben –, mikor meglátta, hogy azon a furcsa rugózós kerti asztalon vagyok. Állítólag oda csak a…
Kutya elé vetett csont az ősz, melyről a forró húst a vasfogú ember lerágta, s most szikkadó velejével aszott ebek újabb nappal hosszabbítják éltük. Hajnalig még bizton tart az ősz. A pékné forró cipót húz ki kemencéje szájából; de jaj, tüzes torkán akad a sercli, s a szunnyadó tűzből hiába menti éltét, parázslik, majd csak…
Viola elégedetten nézett végig az üdítőspolcon. Hatféle ízesítésű energiaitalt tartottak, Monster márkájút, mindegyiket félliteres kiszerelésben. A különböző ízeket különböző színek jelezték. Viola büszkesége volt, hogy a szivárvány színskáláját követte a termékek csoportosítása közben. Nem tűnt ez fel valószínűleg senki másnak, de a színek harmóniája biztosan nyugtatóan hatott mindenkire. Mindennek a lényege a rendszer. Ezt anya…
Hatodik állomás, Északi Folyóvég – Az ifjú Glosser alábukik! – A kommentátor hangja betölti a folyóvölgyet. Bizonyára a nézőtér utolsó soraiban épp úgy hallatszik, mint a magasban. – Sikerül neki az előzés? Igen! Az utolsó helyről feljön az ötödikre. Micsoda teljesítmény! *** Első állomás, Vörös Hegyorom A szüleimnek három feltétele volt,…
Az erdő mindig csalogatta. Az ösvény fölé hajoló ágak között átsejlő szürke égfoszlányok, a fák gyökerei között megbújó csontfehér virágok, a benzinbűz hiánya. Feje fölé borult az apró neszek csendje. Most először engedte el egyedül az anyja. A karjára akasztotta a kosarat, a fejére húzta a csuklyát, és búcsúcsókot nyomott a homlokára. Mire odaért az…
Valami égett. Szikkadt fű, faggyú és füst szag ömlött végig a Hortobágy tükörsima birodalmán. Miklós rezzenéstelen tekintettel figyelte a lángoló halmot. Két test feküdt a tűzben. Rackajuhok serege árasztotta el a falu határát, a bégetésük elnyomta még az ébredező kakasok munkára szólító rikácsolását is. A három pásztor a szúrós fűben üldögélve, atyai büszkeséggel figyelte a…
Yuan Shiwei ujjai fürgén jártak a bambuszfuvoláján, bús melódiája szárnyra kelt a széllel, beleveszett a sötét éjszakába. A fiatal férfi egy kőrisfa ágán ücsörgött, és miközben a hangszerén játszott, arra az elvesztegetett reggelre gondolt, amikor nem vallotta be az érzéseit a shixiongjának[1]. Ennek már három éve. Aznap szerezték meg a fekete övüket, és örökre búcsút…
Stella, az időhúzás királynője. Egy szívességet említett a telefonban, most meg süteményét vizsgálja olyan behatóan, mintha elemi szemcsékre akarná bontani. Mióta néhány hete hazaérkeztem külföldről, már negyedszerre találkozunk. Mi olyan fontos neki, hogy újra látni akar? Aprókat kortyolgatok a finoman fűszerezett chai lattémból, miközben türelmesen várakozok, hogy Stella elfogyassza a vékony sárga zselével borított sajtkrémtortáját…
Marika néni nem volt mindig az az örökké elégedetlenkedő, zsémbes vénasszony, aki mindenben csak a rosszat látja. Ezeket a tulajdonságokat főleg az hozta ki belőle, amikor megjelentek a házban a szomszéd Pali bácsi unokái: visítozva szaladtak fel a lépcsőn a második emeletre, minden egyes fokon nagyot dobbantva, hogy az ember feje majd megfájdult tőle. A…
Ezért nem fizetnek eleget – állapítom meg magamban, ahogy lefelé igyekszem a kastély főlépcsőjén, és közben próbálok nem orra bukni a szoknyámban. Hogyan tudtak a nők ilyen nevetségesen öltözködni a tizenkilencedik században? Szitkozódva lerángatom a kesztyűmet, hogy rendesen meg tudjak kapaszkodni a korlátban, és mint egy részeg pingvin, arrébb dülöngélek, hogy az emeletre igyekvő stáb…
Figyelmeztetés: erőszakos tartalom A vámpírúr hideg, nyirkos bőre az enyémhez tapad. A halál és a síkosító szagának elegyétől egyre jobban émelygek. Mély, fájdalommal teli morgás szakad fel belőlem, amikor körmei csupasz combomba marnak. A jó anyádat! Könnyek szöknek a szemembe, a kezem ökölbe szorul ernyedt testem mellett. Üvölteni, sikoltani tudnék. Régen meg is tettem,…
A tűzpiros pirula változatlanul ott hevert a csendes kávézó kopottas asztalán, amióta egy óvatlan pillanatban kigurult a rozsdabarna táskából. Aliz, aki addig a pénztárcája után kutakodott, megmerevedett, csak a szemével követte a kicsi, ovális kapszula útját a kockás terítőn. Mit keres ez itt? Törte a fejét. Szemébe könny gyűlt, de maga sem tudta, miért. Szomorú?…
Az étterem fogadópultjánál várom a hoszteszt, aki valami oknál fogva ma nagyon lassan dolgozik. Fújtatok magamban, keresetlen szavak tolulnak a nyelvem hegyére. Üzletemberként elfogadhatatlannak tartom, hogy valaki pazarolja az időmet. Egy gyors ebéd, mindössze erre van időm. Nagy a hajsza a cégnél. Bekémlelek az étterem belsejébe. Feltűnően kevés alkalmazott dolgozik a majdnem teltházas vendéglőben. A…