Izgalmas hírek a Könyvmolyképző íróiskolájában

Nagyszerű folyamat végén járunk, az Írástudó Íróiskola hatalmas megújuláson esett át. Amikor 2012-ben elindult, a fő szempont az volt, hogy egy erősen gyakorlatorientált képzés keretében azonnal használható tudást adjon, és betöltse azt a szakmai rést, ami az ösztönből író tehetségek és a kiadók elvárásai között húzódnak. Közben eltelt nyolc év, és ideje volt megújulni. Az…

Olvass tovább

Eredményhirdetés

A hétvégén 100 szavas írástechnikai játékot játszottunk, ezúttal az volt a feladat, hogy hangfestő, hangutánzó szavakkal teremtsetek hangulatot. Ha az ember elkezd ilyen szavakat keresni, sokszor más költői eszközöket – alliteráció, szinesztézia – is behoz. Ez erősítheti a szöveget, és ezzel sokszor egyfajta dallamosság, lüktetés is együtt járhat. Volt, aki nagyon erős mondatokkal nyitott, de…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Életed utolsó napja

S. Vera fiatal volt és akár szép is lehetett volna, ha egy kicsit többet törődik magával. Egy unalmas, szürke irodában dolgozott, ahol minden hétköznapja egyformán telt, hétvégenként pedig ötödszörre is megnézte a laptopján kedvenc szappanoperái összes évadát egy nagy tál pattogatott kukoricával az ölében. Ez volt S. Vera élete. Ez a napja is ugyanolyan eseménytelenül…

Olvass tovább

100 szavas írástechnikai játék

Gyertek, dobjuk fel ezt a hétvégét egy kis játékkal 😉 Ismét 100 szavas játékot hirdetünk, aminek középpontjába most a hangfestő és hangutánzó szavakat tesszük. Ezúttal nem leírást kérünk tőletek, hanem azt, hogy kimondottan a hallás révén teremtsétek meg a hangulatot.   Feladat: válassz ki egy évszakot, és idézd meg hangfestő, hangutánzó szavakkal! A szövegbe ne…

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Nyisd meg a fejecskéd, hadd lássam, miért sírsz

Csecsemőüvöltés töltötte be a szobát. Ágnes összeszorította a fogát, és járkált tovább fel-alá a babával. Időnként akaratlanul megtapogatta tarkóján a kraniális implantátum helyét. Egy mentálposta üzenetet várt, ami bármikor megérkezhetett. Csak Zolika ne sírna egyfolytában! Ágnes léptei lassultak, erővel kellett nyitva tartania kialvatlanságtól karikás szemét. Meg sem hallotta az ajtó nyílását, akkor figyelt csak fel,…

Olvass tovább

Aux Eliza: Szín és jég

Halálszag árad a nővérem albérletéből. Sötét van, az ajtó tárva nyitva. Nincs fogas, ahová ledobhatnám a fekete szövetkabátomat, ezért inkább magamhoz szorítom, nehogy bármi összekoszolja, mint a falakon kúszó penészfoltok vagy a málló vakolat. Tűsarkúm kopogása fenyegetően visszhangzik a falatnyi folyosón. A hideg áthatol a ruhámon, mintha évek óta nem fűtöttek volna a lakásban. Hihetetlen,…

Olvass tovább

Szerkesztőképzés a Könyvmolyképző Kiadónál

Van már szerkesztői gyakorlatod, de nem a szórakoztató irodalomban? Író vagy, de a szövegek gondozása is érdekel? Bloggerként rendszeresen elemzel regényeket? Amatőr írásokat bétázol? Keresed az utad? Nagy álmod, hogy része légy a könyvszakmának? Tanulj nálunk! Fedezd fel a minőségi szöveggondozás világát! Szerezz azonnal hasznosítható gyakorlati tudást! Ismét meghirdetjük szerkesztőknek szóló Szövegkertészet kurzusunkat. A kurzus vezetője: Varga Bea író,…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: A csend hangja

Mi a halálnak erőltették akkor? Oké, hogy hétévesen cuki voltam, meg lehetett dicsekedni a zenélő gyerekkel, de miért nem gondoltak hosszútávra? Ha meg annyira fontos az a hülye matek, miért nem matekszakkörre írattak be? Csörtetek előre, az erdő egyetlen zöld massza körülöttem, alig látom, merre megyek. Csak messzire akarok kerülni, minél messzebb a várostól. A…

Olvass tovább

H.K. Melanie: Képek az ablakból

Alex Alex elégedetten dőlt hátra székében. Reggel óta fel sem állt, csak a monitort bámulta. Még mindig az egyik beadandón finomított. Az utolsón. Na, nem a sajátján, a bevezetés a fordítás gyakorlatába vizsgát már tavaly letudta. Most éppen tommyboy01 esszéjét készítette, aki csupán csak egyike volt azoknak a diákoknak, akik fizettek Alexnek egy frappáns munkáért….

Olvass tovább

Garzó László: A diagnózis

Egy Rorschach-teszt kártyáit nézegetem egy magánrendelőben. A tintafoltok mintha megelevenednének a fejemben, oly szürreálisak, mégis sokatmondóak számomra. A válaszaim gyorsak és határozottak. Látni vélem mindazt, amiről beszélek, sőt meg is mutatom az orvosnak, elmagyarázom, amikor egy-egy felelet után hitetlenkedve pillant rám. Az utolsó kártyalapot nagyon érdekesnek találom. Gondolkozom egy darabig, majd így felelek: – Ez…

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: Ami igazán fontos

A két szem tabletta ellenére Zoltánnak még mindig hasogatott a feje. Megdörzsölte a homlokát, és felhajtotta a maradék whiskyjét. Gerda múltkor az arcába vágta, hogy sokat iszik. Éppen csak le nem alkoholistázta az a ribanc. Rohadtul nem értette, mekkora a nyomás rajta. Zoltán telefonja megcsörrent. Rápillantott, elhomályosult előtte a kijelző, egy pillanatra be kellett csuknia…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Kistestvér

­– Rita. – Anyu lassan benyitott lánya szobájába, majd megállt az ajtóban. – Mondani szeretnék valami fontosat. – Mondjad. – A tizenhárom éves Rita fel sem nézett Balatoni alkony című festményéből, amelyen éppen dolgozott. A szobája ablakából rálátott a magyar tengerre, amely fölött a lemenő nap gyönyörű, aranyló sárgás rózsaszínre színezte az eget. Rita úgy…

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Meghittség elvitelre

Tibikém fütyörészve lépett be a falusi kisboltba. A fütyörészés közismerten a jókedv jele, és Tibikém azért volt jókedvű, mert igen kellemes este várt rá. Szép, meghitt, otthon töltött este. Ezt a meghitt estét Tibikém már kora délután eltervezte, és be is ment a kisboltba, hogy bevásároljon mindent, ami egy ilyen estéhez szükséges. A pult mögött…

Olvass tovább

Haraszti Angéla: Nem kell kibírnod

– Mondj három dolgot, amit mindig csinálsz, mielőtt buliba mész! – kérte Kian. Marshall fején háromnál jóval több dolog átfutott, és ezek közül egyik sem adott választ a fiú kérdésére. Kian nem tudhatta, de az új diák, akit alig egy hónapja a szárnyai alá vett, a régi iskolájában egy bulira sem volt hivatalos. – Belegondolok,…

Olvass tovább

Alex L. Hooper: Mondd, mire vágysz!

Azt mondják, az ördög Pradát visel. Nos, én jobban szeretem a Versacét. Valamilyen szinten mindenkiben ott motoszkál a sötétség, ami csak arra vár, hogy a felszínre törjön. Gonosz vagy angyal, jó és rossz; sokszor nem különbözik, nincs jelentősége. A szél egyre makacsabbul csapkodja körülöttem ébenfekete hajam, de már látom a bár fölött lógó táblát. Megszaporázom…

Olvass tovább