Ferger Annamária: Bűvös tánc – 1. részlet

Előszó Fontossági sorrend „Egyetlen élőlényt sem hord már hátán a föld, s ez a szegény hold hiába gyújtja meg mécsesét” (Csehov: Sirály)   ***  (2002. január)  Mary  – Nagyon ügyes vagy, Mary! – mondja nekem anyu, amikor lejövök a színpadról. Az angyaljelmezemben állok, magabiztosan, egyenes háttal. Az előadás biztos sikerét tudván arcomra kiül egy hatalmas…

Olvass tovább

Lylia Bloom: Védtelenül – 1. részlet

A nyár utolsó együtt töltött hétvégéjét ünnepeltük a lányokkal. Iza másnap utazott vissza Londonba tanulni, Lora Debrecenbe az egyetemre, mi ketten Vivivel pedig a fővárosban folytattuk a főiskolát. Arra az estére igyekeztem félretenni a szomorúságomat, amiért elválaszthatatlan négyesünknek szűk két hónap után ismét különválnak az útjai. A gimnázium négy évében szinte mindent együtt csináltunk, annyira…

Olvass tovább

Hebert Márta: Nizzában bármi megtörténhet – 1. részlet

1. Már megint az anyámmal álmodtam. A telefon csörgése ébresztett fel. Régóta csöröghetett, hangja beépült az álmomba. Együtt vásároltunk a hatalmas, világos plázában, és végre megtaláltam az utolsó harmincnégyes méretű lila miniszoknyát, amikor a vállfa megcsördült a kezemben. Az álmok logikája szerint épp a fülemhez akartam emelni az akasztót, amikor felriadtam, és kábultan tapogatóztam a…

Olvass tovább

Szegő Melinda: Proliblues

Ritkán esik meg velem, hogy felemelem a hangom, ám ezúttal olyannyira kiborult nálam a bili, hogy a távkapcsolót felkaptam az asztalról, és a falhoz vágtam. A műanyag szilánkok szanaszét szóródtak a szobában, ezt követte az asztalon álló hamutartó, a teásbögre, és egy kenyérhéjjal és virsli maradékkal teli tányér. Ezek után, mint aki jól végezte dolgát,…

Olvass tovább

Rácz Tibor: A gyilkos áldozat – 2.

1. részlet 3.fejezet Kiskoromban soha nem voltunk nyaralni sehol. Anyuéknak voltak ugyan szabadnapjaik, de annyira fáradtak voltak a sok munkától, hogy azt inkább otthon, pihenéssel töltötték, és apu úgy gondolta, a nyaralás a gazdag embereknek való, így mi inkább pihenjünk a falunkban, nyugalomban. Hasonló nézetet osztott az általános iskolám is, akik figyelembe vették azt a…

Olvass tovább

Tavi Kata: Sulijegyzetek -2.

1. részlet A hazaúton anya próbált volna beszélgetni velem, de nem voltam olyan kedvemben. Akkor is hallgattam, amikor apu csalódottan megkérdezte, miért is nem hal lesz ebédre. Közöltem velük, hogy a szobámban leszek, és szörnyű drámaisággal felrohantam az emeletre. Egész délután nem nyugodtam le, és estére a szüleim idegrendszere is kezdett elrongyolódni. Pár perccel hat…

Olvass tovább

Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán -1.

1. Otthon  A féltékenység sava alattomos lassúsággal kúszott fel Alex torkán. Az ablakból, ahol ült tökéletes rálátás nyílt a napozóágyakra – talán éppen ezért választották ezt a helyet, hogy ő lássa őket, mégsem volt képes felállni és elmenni, vagy legalább nem nézni állandóan oda. Semmi más nem kötötte le, amíg tudta, hogy ott vannak. A…

Olvass tovább

Nagy Katalin: Két nap

2011. szeptember 7. szerda hajnal, Siófok, szálloda hallja Hajnali öt óra van. Még nem kelt fel a Nap, de már kezd szürkülni, éppen hogy nincs már vaksötét. A Balaton nem látszik még, és éjszaka eltűntek túlpart fényei. Hogy is mondta anyám régen, a balatoni nyaralásokon? Ha látszik a túlsó part, akkor rossz idő lesz, ha…

Olvass tovább

Tavi Kata: Sulijegyzetek – 1.

Ha visszagondolok a tavalyi évre – az első évemre a gimiben –, leghamarabb az jut eszembe, milyen zűrös idők vannak mögöttem. A zűröset nem rossz értelemben használtam. Illetve jó és rossz értelemben egyaránt. Anyu kicsit sem csodálkozik, hogy így érzek, mert totál zűrösnek tart. Mondjuk ennél tudományosabban szokta magát kifejezni, amikor nekikezd a hegyi beszédnek….

Olvass tovább

Istók Anna: Le kéne mosni

[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/bemutatkoznak-az-iroiskolasok” newwindow=”yes”] Bemutatkoznak az íróiskolások[/button]       A férfi ismerte a női praktikák vörösen lebegő, kacér eszköztárát. Tudta melyik könny mire való, mi gerjeszt zsibbasztó féltékenységet és erjedt vágyakat. Tisztában volt azzal, mikor kell egy nőt komolyan venni és meddig kell engedni. Mindaddig tökéletes játékosnak bizonyult, míg nem találkozott Nórával, aki éppen most…

Olvass tovább

Imagine Kupa 2. helyezett: Sánta Lúcia: Három perc híján háromnegyed óra

Lezárult az Imagine írókör pályázata, ahol megadott kulcsokat kellett beépíteni a novellákba. Kiadónk támogatja a tehetséges szerzőket, így a három legjobb írást publikáljuk az Aranymosás oldalon. Fogadjátok szeretettel! ————————————-   Három perc híján háromnegyed óra   A tekintetem újra meg újra visszakaptam az óráról és az ablakról, a körülöttem ülő, egymás szavába vágó nőkre. Egy-egy…

Olvass tovább

Fekete Rita: Akárhol

(A szerző a 100 szavas írástechnikai játék egyik fordulójának nyertese, regényrészletéről szerkesztői véleményt adunk.) Prológus A lány tizennyolc éves volt, a férfi kis híján harminc. Egy padon ültek egymás mellett, ami úgy emelkedett ki a tér díszburkolatából, mint egy sziget. A lány félrerúgta a papucsát, és meztelen lábával ütögetni kezdte a meleg, színes köveket, mintha…

Olvass tovább

Sárándi Izolda: Lélekszerelem

(A szerző a 100 szavas írástechnikai játék egyik nyertese, a regényrészletről szerkesztői vélemény készül.) „Az élet olyan, mint egy mandala. Kerek egység, melyben körbefutnak a vonalak, hol keresztezve, hol párhuzamosan. Elindulsz egy vonalon, s bármerre is kanyaríthatod a ceruzád, végül ugyanoda jutsz vissza. Közben kevered a színeket, rajzolod a szíveket, kitöltöd a teret a színek…

Olvass tovább

Jász Veronika: Vágyra járók – 1. rész

Prológus „Rossz voltam, de Te / Azt mondtad, jó vagyok. / Csúf, de Te gyönyörűnek találtál. / Végig hallgattad mindig, / Amit mondtam. / Halandóból így lettem / Halhatatlan.  (Pilinszky János: Átváltozás)  Elhatározta, hogy bármi történjék, nem néz hátra. Ez tűnt a legjobb ötletnek, és jobb volt nem gondolni arra, amitől legjobban félt. A lány…

Olvass tovább

Szegő Melinda: Proliblues

Ritkán történik meg, hogy felemelem a hangom, de már nem bírtam tovább. ─ Elválok! Itt hagylak a picsába! ─Üvöltöttem, és magamra rángattam a kabátom. ─ Elegem van belőled! Felfogtad? ─ A hangom bejárt néhány magasabb tartományt. A cipzár akadozott, ahogy igyekeztem felhúzni, de majd letéptem a kocsit róla. A csizmámat felkaptam a földről, és fél…

Olvass tovább