– Minden, amit gondolunk, megtestesül. Minden, amit hiszünk, valósággá válik… A gyerekek félhangosan duruzsolták a Tanító után az igét. Reggel ezzel ébredtek, és este ezzel feküdtek, üres perceikben szünet nélkül ismételgették a szavakat. Meg kellett tanulniuk kordában tartani az elméjüket. Egyetlen pillanatig sem kalandozhattak el, mert ami itt feladatot és próbatételt, az odakint rettenetes veszélyt…
Tibor édesapja kezét szorítva, könnyek között fogadta meg, hogy élete végéig keményen fog dolgozni, és soha, egyetlen napot sem veszteget el hiába. Apja elégedetten bólintott, aztán azzal a lendülettel távozott az élők sorából. Amíg a családtagok a halálos ágy mellett fájdalmukat próbálták kisírni, Tibor szétküldte önéletrajzát a város összes nagyobb vállalatának. Némi kitartással és…
Misha csukott szemmel feküdt az üres szoba közepére húzott matracon. Valami felébresztette. Egy kocsi szirénájának éles hangja robbant be az ablakon, aztán hangos káromkodás szűrődött be az utcáról. Az ablakon beszűrődő hangokat hallgatta. Volt valami élő, de megnyugtatóan távoli abban, ahogy a tér megtelt a tompa hangokkal. Misha hasra fordult a matracon és hangosan kiengedte…
– A legjobb barátom csaja vagy – mondta Árpi a kávéházban. Csók még nem volt, de túl voltunk már néhány hosszú ölelkezésen, és az ujjaink egymás bőrén pihentek. Árpi olyan arcot vágott, mintha csodálkozna, hogy itt ülünk együtt. De ha valaki olyan mélyen nézett a szemébe, mint én, a felszabadulást is látta. Azt, hogy „de…
Fjodor és Émile rendületlenül kevergette az új szérumot, mikor egyszer csak kopogtatás nélkül kicsapódott az ajtó. Ijedten rezzentek össze, Émile még a fakanalat is kiejtette a kezéből. – Nos, elkészültek? – érdeklődött Ő köszönés nélkül lépve be a helyiségbe. Azonnal az üsthöz sétált, melyből vanília és virágillat szállt fel némi kis fűszeres aromával. – Ez…
Egy szürke pusztaságban bolyongva találkoztam először az Időtolvajjal. Az alkonyat langyos volt, és a szél ujjai borzolgatták a hajam. A táj már szenderegett a kabócák andalító énekétől, a nap is elindult lefeküdni mangó színű ágyába. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy nem az Időtolvaj lesz itt a legnagyobb meglepetés. Bár amióta beleestem egy…
– Elment az eszed? – kiabál rám egy ember. Egy nő. Közben karon ragad, és próbál elhúzni a fura nagy sárga hernyó elöl, aminek a nagy szemében egy újabb ember ül. Jó sok itt az ember! – Elakarod ütetni magad a villamossal? – folytatja a nő, miközben elrángat, ezelől a villamos nevű hernyó elől. Legalább…
Bemutatkoznak az íróiskolások – Isten hozta… – Lelkesebben! – Kaske úr akkorát vágott a sétapálcájával a bódém pultjára, hogy a térképekből épített torony eldőlt, mielőtt odakaphattam volna. Széles vigyort kanyarítottam az arcomra, úgy éreztem, menten kettéhasad a fejem. – Isten hozta… – Lelkesebben! Elképzelni se tudtam, mégis mit vár tőlem. Így is rég túljutottunk…
Bemutatkoznak az íróiskolások A rabszolgakereskedő szigorú tekintettel figyelte lányai ügyködését a nagy sátorban. Az Ahit által elhelyezett füstölők illata már belengte a belső teret. Megnyugvással és enyhe bódultsággal töltötték meg az elmét. Nebu-Ai körbejárt, és olajégőket gyújtott, amelyek az alkony meghittségét varázsolták köréjük. Tekintete Betmutra siklott, akinek ügyes ujjai éppen ekkor kezdtek játszani a hárfán….
Bemutatkoznak az íróiskolások Józsi a tegnapi újságot bámulta már tíz perce. A nagy konyhakéssel odébb kotorta a felszeletelt hagymát az asztalon, hogy jobban lássa a nyerőszámokat. Mind az ötöt. Újból és újból végignézte, megszámolta őket, elölről, hátulról kezdte, de mindig ugyanarra jutott. Törölgette a szemét, könnyezett, a hagyma csípte. Kívülről ismerte őket, az ő szelvényén…
Bemutatkoznak az íróiskolások Lajtosszék, Béke utca 12. Az új címem olyan semmitmondó volt, hogy amikor nyár végén a szüleimmel visszalátogattunk a városba, és az ismerős gyerekek megkérdezték, hogy milyen az új hely, ahová költöztünk, nagyokat füllentettem. Az igazság unalmas volt, mint Lajtosszék poros utcái a templommal, a zöld kerítések mögött ugató kutyákkal. A falu amúgy…
Már az első találkozásukkor biztos volt benne, hogy Zoltán lesz az a bizonyos igazi, akit egész addigi életében keresett. Hiszen kedves volt, nagyon törődő, de ugyanakkor férfias és kellően magabiztos is. Nem mellesleg pedig olyan jóképű, hogy minden szembejövő lány elismert pillantását ki tudta magának vívni. Amikor először meglátta a pubban, ahova minden hétvégén ellátogattak…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/bemutatkoznak-az-iroiskolasok” newwindow=”yes”] Bemutatkoznak az Íróiskolások[/button] Tik-tak-tik-tak-tik-tak-tik-tak… A hatalmas ház megannyi aprócska zöreje épp olyan állandó volt, mint az óra hangja. A padló recsegése, az ablaküveget karcoló faág nyikorgása. Oda-vissza, oda-vissza. A szél, ami besüvített a rosszul tömített ablakok résein, és lefújta a meredek tetőről a havat, hogy szétterítse az alvó kertben, ahová…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/bemutatkoznak-az-iroiskolasok” newwindow=”yes”] Bemutatkoznak az íróiskolások[/button] A férfi ismerte a női praktikák vörösen lebegő, kacér eszköztárát. Tudta melyik könny mire való, mi gerjeszt zsibbasztó féltékenységet és erjedt vágyakat. Tisztában volt azzal, mikor kell egy nőt komolyan venni és meddig kell engedni. Mindaddig tökéletes játékosnak bizonyult, míg nem találkozott Nórával, aki éppen most…
[button link=”http://aranymosas.konyvmolykepzo.hu/bemutatkoznak-az-iroiskolasok” newwindow=”yes”] Bemutatkoznak az Íróiskolások[/button] Lugh, a Végzet órájában kondult meg a riadó, tompán, akár egy földmélyi üregben feledett gong. Mind a tíz isten felneszelt rá; a tudat, hogy halandó lábak tapodják a tilalmas tudás földjét, egyszerre éberré tette őket, noha csupán ketten húzták szét ágyaik függönyét. – Lugh! – Vezetőjük, a Láng…