November második hete volt, bolond időjárással, aminek csak a taxisok örültek. A gerincfeszítő, hideg szél minden rést megtalált a munkába igyekvő emberek ruháin. Aki gyorsan mozgott, megúszhatta a hamarosan távozó ősz kéretlen borravalóját, ami legenyhébb esetben is megfázást jelentett. Simon a télikabátjában didergett. Gyalog indult dolgozni – a Krizantémok útja csak pár saroknyira esett az…
A kezemben egy sötét nejlonszatyor, a szatyorban pedig egy friss női fej, ami mintha levet eresztett volna, minden nagyobb himbálózásnál toccsan egyet a saját vérében. A fej pár órával ezelőtt még lélegzett, szuszogott, talán még nevetett is, de aztán minden könnyedsége hörgésbe csapott át, amikor horgászzsineget tekertem a torkára. Annyira meglepődött, hogy még küzdeni is…
Naphosszat a műfolyó kiszáradt medrében sétálok, és a szanaszét heverő palackokat nyitogatom. Ennyi maradt az emberiségből: régi üzenetek, amelyek senkinek sem szólnak, üres épületek, amelyekbe senki nem teszi be a lábát többé, és gépek, amelyek sorra válnak használhatatlanná, de senki sem fogja őket megjavítani. Meg én. Amikor utoljára elhagytam a házat, csak egy táskát vittem,…
Három éve történt, mikor meglátta Gambitet a 26AB-teremben tartott Nem tudok írni és rajzolni, de a képregényeket imádom!-panel közönségének hátsó sorában. Persze, nem az igazi Gambitet. May tisztában volt vele, hogy a szuperhősök csupán képregények lapjain léteznek, de a fiú jelmeze tökéletes volt. Vörös kontaktlencsét viselt, hogy hitelessé próbálja tenni megjelenését, és ráérősen egy nagy…
Azon az őszi hajnalon, amikor megöltem Tamást, izzottak és reszkettek a galagonyák a domboldalban. Nővéreimmel a tűz köré gyűltünk, hogy hálát adjunk Holdanyánknak – ágaink egymásba gabalyodtak, miközben együtt ringatóztunk. Éreztem az október hidegét és a lángok melegét, miközben leveleimet a földre hullattam, és terméseimet – töppedt bogyókba zárt tavaszomat – a lángok közé szórtam….
Mondd csak, hallottál már arról, hogyan születnek a manók? És arról, hogy ehhez a holdfénynek is köze van? Nem? Na, akkor most figyelj, mert elmesélem. Mert jó kedvemben találtál. Ülj ide mellém a mohára, hajolj közel, hogy minden szót jól hallj. De ha elábrándozol közben, vagy elfelejted az egészet, arról nem én tehetek! Slussz, passz,…
Fölkelt, félkómásan kibotorkált a konyhába. A tegnap este lefőzött kávé hidegen lötyögött az edényben. Meg kellett melegíteni. Amíg a barna lé alatt meggyújtotta a gázt, remegett a keze, de annyira megszokta már, hogy észre sem vette. A kávé és a kézremegés a reggelek mindennapi rutinjához tartozott. Csak két dolog járt a fejében: a védőital és…
Egyedül vagyok a világon. Hozzám hasonló túlélővel rég találkoztam, korábban is úgy, hogy már csak a halálát láttam. Nem értem, én hogyan élhettem túl idáig, de most itt vagyok. Még itt vagyok. Nincs is erőm ezen gondolkodni, mert a világom széthullott darabjaira és számomra már csak a menekülés maradt. A túlélés a mindennapjaim részévé vált….
Julcsi zavartan gyűrögette a szoknyája szegélyét, és úgy érezte magát, mint egy kiskamasz. Rosszabb, mint ha randira menne; most nemcsak azon aggódhatott, hogy nem öltözött-e túl vagy alul, hanem azon is, hogy nem néz-e ki pont úgy, mintha tényleg randira menne. Minden tőle telhetőt megtett, hogy konszolidált gyerek benyomását keltse: a blúzát nyakig begombolta, lenőtt…
Mindent mollba, úgy üt igazán. Mély, kemény traktusok, csak minél több legyen benne a b-hang. A basszer majd úgy duruzsol, hogy nemcsak a membránok remegnek bele a mélynyomóban, hanem a gyomrunk is. Lassú számot könnyű írni. Kitárom a kezem, az ujjaim egy oktáv szélességében terülnek el a billentyűkön. Egy-két fehér és sok fekete billentyű, ennyi…
„Tu hakta ii, adon e Ovanno mure…” S a zsarnok rémuralmát Majd a folyó mossa el… Aranykorok Ciklus, Karash testvér jövendölései, XIII. vers Calah a nyitott konyhaablak párkányán ült a szakadék felé fordulva, és a lábát lóbálta. A nap épp lemenőben volt, és a sziklafal mentén felszálló forró szél finomszemű homokot sodort magával a sivatag…
Vé Zaki hétfőn reggel közli velem, hogy egy nagyit rendel. Éppen ágyba hozza a tablettáimat, amelyeket a tálcán mindig ugyanolyan katonás sorrendbe állít. Miután egy pohár víz segítségével bekapkodom őket, egészségügyi felmérés következik, amelyet ahhoz képest, hogy mindössze két percig tart, túl szertartásosnak érzek. Felcsatolja karomra a fittmérőt, és ellenőrzi az értékeket. Némasága arról árulkodik,…
„Óh! – gyermekkor kedvenc gyümölcse – felidézi a régi napokat, amikor szőlők lilultak és barna diók hullottak! Amikor vad, csúnya arcokat faragtunk bőrükbe, és belsejükbe gyertyát téve ragyogtak a sötétben!” – John Greenleaf Whittier: Az úritök – .. Dean nem érti, miért kell a falu szélén fogadni a vendéget, nem érti, miért kell az…
– A Nemzetvédelmi Minisztérium ezerkilencszázhatvannyolcas első rendelete és a Boszorkányszövetség kettes számú alapszabálya alapján köteles vagyok tájékoztatni téged, hogy a varázslat addiktív, és nyomot hagy az embereken. A mágia az éveidből táplálkozik, és minden egyes alkalom, amikor varázsszerhez nyúlsz, rövidebbé teszi az életedet. A mágus nem vállal felelősséget az ember döntéséért, csak elvégzi a…
EmberiSzó Precedens értékű lehet az az ítélet, melyet a Legfelsőbb Bíróság a mai napon hirdetett ki a kezdetben Hajdú kontra Szegecs és Vérbunkó ügyként emlegetett bírósági tárgyalássorozat lezártát követően. Hajdú Andreát bűnösnek találta a bíróság a hatóság megtévesztése, valamint rágalmazás, hitelrontás, hamis tanúzás bűntettében, és Hajdút hat év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A különösen gyors –…