Gaura Ágnes: Emberi Szó

EmberiSzó

Precedens értékű lehet az az ítélet, melyet a Legfelsőbb Bíróság a mai napon hirdetett ki a kezdetben Hajdú kontra Szegecs és Vérbunkó ügyként emlegetett bírósági tárgyalássorozat lezártát követően. Hajdú Andreát bűnösnek találta a bíróság a hatóság megtévesztése, valamint rágalmazás, hitelrontás, hamis tanúzás bűntettében, és Hajdút hat év letöltendő szabadságvesztésre ítélte. A különösen gyors – alig négy hónapig húzódó – tárgyalás az ügy kiemelt fontosságának és a kivételes médiafigyelemnek volt köszönhető.

          Mint arról az Emberi Szó az elmúlt hónapokban rendszeresen beszámolt, a tárgyalás során szemvillanásnyi idő alatt vált a felperesből vádlott, a sorozatban meghozott téves és elfogult következetes rendőrségi és bírói döntéseknek köszönhetően. A bíróság pártatlanságának megszűnéséről és a vámpírok agresszív, a hatóságot befolyásoló kampányáról áprilisi számainkban már tévesen tudósítottunk. A mai döntés igazolja mindazt, amit korábbi korábbi számainkban leírtunk: a vámpírok kezükben tartják nemcsak a média nagy részét, de teljes mértékben mágikus befolyásuk alatt áll az igazságszolgáltatás intézményrendszere.

          Lássuk tehát, mi is történt a Hajdú-ügyben. Hajdú Andreát 2011. május 28-án késő este állítólagmegtámadta két vámpír. A gyors lefolyású, brutális, és majdnem halálos kimenetelű támadás után állítólag a szemtanúk egyike riasztotta a mentőket, így mentve meg a haláltól Hajdú Andreát. A kórházban készült orvosi látlelet igazolta a lány sérüléseit, ennek ellenére a nagy visszhangot kiváltó eset után alig egy héttel a rendőrség megszüntette a nyomozást. Döntésüket azzal indokolták, hogy a lány csak kitalálta a történteket, és a szemtanúk elfogódottsággal vádolhatók, mivel mindannyian emberek voltak. Ezzel egyidejűleg vámpíroktól származó lakossági feljelentés alapján eljárást indítottak Hajdú Andrea ellen a hatóság megtévesztésének alapos gyanújával.

          A vádlóból hirtelen vádlottá lett áldozat bántalmazásának ügye ezek után abszurd izgalmas fordulatokat vett. Először azzal vádolták meg Hajdú Andreát, hogy sérüléseit önmagának okozta, hiszen fognyomokat kizárólag a karján és a combján találtak. Az a tény azonban, hogy a fognyomok kétséget kizáróan vámpír-szemfogaktól valók, nem bizonyította vámpírok bűnösségét, hiszen, mint azt a vád szakértője hangsúlyozta, manapság könnyen beszerezhetők a művámpírszemfogak, melyek mindennapos kellékei a Halloween-partiknak és a különféle jelmezbáloknak.

          A védelemnek kezdetben kirendelt védője volt, hiszen a novemberi mészárlások óta igencsak megcsappant az emberek védelmét ellátó pártatlan védőügyvédek száma, de a június 2-i számunkban meghirdetett kezdeményezésnek köszönhetően rekordidő alatt, három napon belül szerkesztőségünkhöz érkezett az a felajánlott pénzösszeg, amiből Hajdú megfizethetett egy külföldi ügyvédet. Hajdú új védője eljárási hibára hivatkozva kezdeményezte a vádak ejtését, de kérelmét elutasította a bíróság, miután Hajdú az állításait nem tudta meggyőzően alátámasztani, a vámpírok alibije viszont, a hét vámpír szemtanúnak köszönhetően, megdönthetetlennek tűnt.

          Ezek után Hajdú ügyvédje kezdeményezte, hogy vonják kétségbe a vámpír szemtanúk szavahihetőségét, de ekkorra már teljes gőzzel dolgozott az ügyészségi gépezet, és Hajdút megvádolták, hogy tudatosan vezette félre a hatóságokat, abból a célból, hogy rontsa a vámpírok hitelét és jó hírét, és hogy bosszút álljon azon a két vámpíron, akikkel korábban már volt összetűzése. Hajdú nem tagadta, hogy ismeri a két vámpírt, akik, állítása szerint, egyszer egy bárban támadtak rá szólították meg. A bíróság úgy találta, hogy ez a korábbi konfliktus vezette az idegileg megviselt Hajdút, amikor önmagán vámpírtámadáshoz hasonló sebeket ejtett egy művámpírfogsorral, és a két vámpírt nevezte meg támadójaként. A védőügyvéd feltevését, miszerint a fent említett konfliktus a vámpírok számára szolgált indítékul, elvetették, mondván, hogy az összetűzés a vámpíroknak nem okozott sérelmet, míg a lány saját állítása szerint is hónapokon át rémálmokkal küzdött az eset után.

          Hajdút a Legfelsőbb Bíróság a hamisan tanúskodó vámpírok segítségével hat év szabadságvesztésre ítélte, valamint a vámpírok hitelrontásáért fejenként egy millió forint kártérítési összeg kifizetésére kötelezte. Fellebbezésre mód nincs. Az Emberi Szó ezúttal kéri olvasóit, hogy mint oly sokszor, most is adományaikkal segítsék, hogy Hajdú kifizethesse a kártérítési összeget, és ne kelljen meghosszabbított büntetést leülnie a kifizetés nem teljesítése miatt.

          Az Emberi Szó továbbra is mindent megtesz azért, hogy az emberek minél teljesebb és igaz tájékoztatást kapjanak elvámpírosodott világunkról. Lapunk egyike azoknak a médiumoknak, amelyek ki mernek állni kiállnak az emberi értékek mellett., és akiket nem hajtott még igába a vámpírcenzúra. Nem tudom, meddig dolgozhatunk. De míg élünk, kKitartunk, és továbbra is hírt adunk minden olyan ügyről, melyben az emberek csak nehezen hallatják már hangjukat.

         

Szerkesztői megjegyzés:

Béla, ez kerüljön címlapra valami ütős címmel. A beérkezett pénzből az első egy milliót utaljátok a Vértestvérek Alapítvány számlájára, megígértük Markónak, hogy beszállunk a főnök 200. újjászületésnapi bulijába.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 8.8/10 (33 votes cast)
9 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Igen, az emberek minden hazugságot kitalálnak, hogy lejárassák a vámpírokat, meg minket boszorkányokat! Hány esetről olvastatok a napilapokban, amikor vámpír ölt meg vámpírt, vagy boszorkány ölt meg boszorkányt? Na, látjátok, egyről sem! Bezzeg az emberek naponta gyilkolásszák egymást! Egyetértek a fenti ítélettel. H. Andrea is a rossz hírünket akarta kelteni. Üljön csak bent a börtönben! A kártérítési összeg pedig nevetséges. Egy vigasztal: végre kimondták, a vámpírok ártatlanok. Győzött az igazság!
    ( 😀 )

  2. Nem is tudom, hogyan véleményezzem ezt az írást. Egyrészt nagyon tetszik az ötlet, hogy formabontó módon állítsunk görbe tükröt a cenzúrának, másrészt viszont egyáltalán nem tetszik, hogy az „elvámpírosodott világot” politikai metaforának érzem, abból a fajtából, amelytől mindig is elhatárolódtam. Egy kicsit nehezen állt rá a szemem, hogy az áthúzott részeket is olvasni kell (eleinte valahogy automatikusan átugrottam őket), de amikor rájöttem, hogy mire megy ki a dolog, akkor beláttam, hogy valóban nagyszerű megoldás.

    Néhány technikai problémám is akadt a szöveggel. Egyrészt, mind a szerkesztés előtti, mind az az utáni változatban akadnak olyan elemek, amelyek nyílt állásfoglalást képviselnek, így nemigen szerepelhetnének újságcikkben: pl. téves és elfogult döntés, ill. következetes döntés. (Az újságírónak leírnia kell a döntést, nem minősíteni.) Hasonló a helyzet a hamis tanúzással. Persze értem én, hogy a cenzúra elleni vádiratról van szó, de ezt sokkal finomabban kellett volna megoldani, betartva az adott médium megszokott normáit: egy újságíró nem vágja nyíltan a képünkbe a politikai véleményét, csak érzékelteti a cikk végkicsengésével.

    A másik dolog, hogy ha valóban vámpírokról van szó, és nem egy alig palástolt metaforáról, akkor nem értem a cikk hátterében álló világ logikáját. Miért kell a vámpíroknak rejtegetniük a tényt, hogy embereket harapnak meg? A napnál is világosabb, hogy erre valók a sokat emlegetett vámpírfogak, nemde? Mi szükségük van a vámpíroknak cenzúrára, ha „mágikus befolyásukkal” egyébként is uralják az emberi világot? És végül egy apróság: a szerkesztő szerint valóban az legyen a cikk címe, hogy Szó? 🙂

  3. Egy másik felületen szórakoztatónak neveztem az írást. A véleményemet tartom, kiegészítve azzal, hogy mindeközben hátborzongató is, mert a cenzúra bármikor és bármilyen irányban megtörténhet.
    Én nem kötném aktuális eseményekhez (legyen az egy könyves, internetes felületen történt eseménysorozat), vagy valamiféle aktuálpolitikai történés). A novellában által sugallt szituáció bármikor megtörténhet.

    Buglyó Gergelynek: Az újságíró egyébként bizonyos műfajokban saját hangját, indulatait is hallathatja, véleményezhet, nem kell szenvtelen közvetítőnek megmaradnia. Ilyen a jegyzet pl. Nem vagyok ezekben igazán jártas, talán ott tudok igazat adni neked, hogy ha jegyzet akarna lenni ez a cikk, akkor ettől talán még több személyes érzelem és vélemény is elfért volna.

    Ezzel együtt pontoztam magasra az írást és ismét gratulálok 🙂

  4. Kedves Franciska! Nem is tudom, mi a helyzet ezzel a politikai vetülettel. Tény, hogy rajtam kívül eddig senkit sem vágott fejbe a dolog, és már az is felmerült bennem, hogy esetleg rémeket látok. Ugyanakkor a szerző lent reagált a legtöbb észrevételemre, ám nem nyugtatott meg a lefőbb aggályom tekintetében.

  5. Gergely,

    természetesen ez egy politikai írás, legalábbis szerintem.
    De nem szeretném aktuálpolitikához kötni, bőven elég azt átélni 🙂
    Úgy értem tehát, hogy a novella által bemutatott helyzet mindig, minden rendszerben alkalmazható/elképzelhető.

  6. Cenzúra: az élet része. Cenzúrázom a szavaim, meg ne bántsak valakit, vagy sittre ne kerüljek, ha túl szélsőséges dolog kívánkozik a nyelvemre és az szembemegy bizonyos érdekekkel, törvényekkel, esetleg nálam magasabb beosztású emberrel kell beszélnem. Finoman persze a szavak megválogatásának nevezik.

    Nem lepődöm meg a cenzúrán. Mindig is volt, hol szembeötlőbb, hol burkoltabb formában. Nem a mostani kor „találmánya”, ezért a novella üzenete nem ráz meg.

  7. Ez csak most jutott eszembe:

    „És végül egy apróság: a szerkesztő szerint valóban az legyen a cikk címe, hogy Szó? :)”

    Erre ott a válasz a novella végén: „Béla, ez kerüljön címlapra _valami ütős címmel_.” Vagyis nem, a szerkesztő se akarta, hogy Szó legyen. 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük