Csipp, csepp, csipp, csepp. Óriási cseppekben csepergett a késő nyári eső. Kopogva hullott a talajra, majd minden irányba szétfröccsent, és kisebb-nagyobb tócsákat hagyott maga után. A zápor áztatta táj felfrissült a forró augusztusi napokat követően. A hűsítő víz pattogott a fehér virágfürtös körtikék, az aranysárga virágú bogláros szellőrózsák és a lila harangvirágú ikrás fogasírok színpompás…
Merrickstone belvárosának kanyargó utcáit régi zsindelytetők és patinás falak szegélyezik, mint a szépiaszínű fotókon, de a házak mögött már a huszonegyedik század üvegépületei és adótornyai látszanak. Ám a szél ma is ugyanúgy sóhajt, ha feléled, és hiába vezetnek főutakhoz és szupermarketekhez az apróköves utcák, még mindig reménytelen zsákutca mind. A modern világítás sárgább, élesebb fényt…
A Sorsolás plakátja előtt ácsorogtam, ami színes ragtapaszként simult az épület hámló falára. Az alkonyat ráülepedett a tájra, az utcák lustán nyúltak a messzeségbe, és a gyárak távoli morgása andalító altatónak tűnt. Miközben az emberemre vártam, színlelt érdeklődéssel tanulmányoztam a nyereményt ábrázoló hirdetést. Pedig már vagy ezerszer láttam. Az erős napfény kifakította a színeit, de…
A mester hátratolta zsíros sapkáját, megvakargatta magasra kúszó homlokát és nagyot szusszantva végignézett az előtte fekvő ponyvára gondos rendben kirakosgatott alkatrészeken. – Hát kérem – mondta megfontoltan –, nem lehetetlen a dolog. Nem lehetetlen egyáltalán. De kemény menet lesz. A tulaj még egy kicsit jobban elsápadt. – Az mit jelent? Hogy kemény…? – Hát nézze….
Boszorkánykő Az ablaktörlő ritmikus zizegése felkeltette Emilyt álmából. Zavarodottan pislogott, miközben próbálta kidörzsölni az álmot a szeméből. – Hol vagyunk? – kérdezte. – El kell intéznem valamit, hogy bejuthassunk a kapun. – Hm? – Emily arra gondolt, bár kikapcsolná Oliver az ablaktörlőt, idegesítette az ide-oda csúszkáló műanyag nyikorgása. – Nem állunk meg enni valamit?…
Clayton az Előkezelő műszakvezető technikusához lépett. – Huszonötös! – olvasta le a technikus arcát takaró maszk kijelzőjéről annak a sorszámát. Azt gyanította, hogy Dwight az, esetleg Joan. A lány nem túl telt idomait könnyedén elrejthette a nemtelenítő munkaruha, hosszú haját pedig a maszk gumis fejrésze. A zölden világító sorszámok és időbeosztások felé fordultak. – Igen,…
– Már csak két nap – suttogja édesanyám, miközben a házunk előtti utcán durrognak a petárdák. A bődületes zajtól reszketve húzom magamra még jobban a dunyhát, amitől némileg jobban érzem magam. Csak a könyvet tartó kezeim fáznak, de azok nagyon. Mégis, elviselem. Túléltem már ettől rosszabbat is. Olvasás közben egy új világba repülök, ahol nem…
Hanne már máskor is magára hagyta éjszakára Selymet. Csöppet sem aggódott, megvárta, míg a kislány elalszik, hogy ne érezze a magukra hagyottak félelmét, aztán kiosont, hogy vadászni menjen. Levélruhája révén beleolvadt a rengetegbe, miközben olyan nesztelenül suhant a fák között, mint a környékbeli ragadozók. A vadon még kisgyermekként fogadta őt örökbe, és bár hamar…
Ahogy föltekintett az égre, fehér-zöld pontok ugráltak a szeme előtt, és csak később élesedett a látása annyira, hogy észrevegye a fölötte repülő galambot. Innen úgy tűnt, mintha a Napban fürödne és a fénycsóvák felperzselnék. A tollait tépkedte. Jólesett neki, még ha idegenül is hatott rá az a borzongás, ami a gerince tövéből pulzált. Csak élvezte,…
Még egyszer végigsimítja a derekára simuló selymet. Közben észrevétlenül megtörli izzadó tenyerét – a porondról már a függöny felé szaladnak a bohócok, alig pár másodperc múlva ő következik. Mély levegőt vesz, és magában némán ismétli a szavakat: bátorság, erő, siker. Légy erős, légy bátor, sikerülni fog. Minden fellépés előtt ezzel szuggerálja magát, és próbálja elhinni,…
Üvegpalota, vasszerkezetek, gőz és tipródó uraságok, csipkék és pántlikák, hangzavar, kofák. Rengeteg embert lehetett látni világkiállításon. London még mindig más szagú volt, mint Párizs, nem kölni: hanem izzasztó gépmasinák otthona, a nagybetűs fejlődésé. Tökéletes hely egy olyasfajta sikerre vágyó embernek, mint Albert. Bolondnak hitte ezeket a nagyvilági, finomkodó embereket. A „merj nagyot álmodni” kifejezés neki…
Gerard Johannes egész életében becsületes férfi volt. Minden vasárnap eljárt templomba, ebéd előtt hálát adott az ételért, gyermekeit keresztény értékek szerint nevelte, tisztelte a szüleit és jó kapcsolatot ápolt a helyi közösség papjával is. Bűneit mindig meggyónta, sohasem gondolt a házasságtörésre. Így amikor hetvenkét éves korában, hosszú betegeskedés után elérte a halál, egy pillanatra sem…
Drake Jorkins nem az a személy volt, akivel az ember szívesen összefut a saját lakásában. Még egy bérgyilkos sem. Az aznapi sikeres megbízatás után Zud kellemes elégedettséggel tért haza. A lépcsőházban uralkodó enyhe felmosószag és a zár kulcsainak zörgése megnyugtatta. Mielőtt belépett, keze reflexszerűen nyúlt a zsanér felé, és ekkor megmerevedett. A fényesre súrolt, repedezett…
Behunyt szemmel hallgatom az eső halk neszét, ahogy a cseppek a tetőn landolnak. Néha felfedezek bennük egy-két dallamot, mintha saját ritmusukat dobolnák. Megnyugtató. Mindig segít elfelejtenem a világ gondját, még ha csak rövid időre is. Megölöm magam! Zökkent ki öcsém ingerült gyorsüzenete késő esti merengésemből. Egy pillanatig még él bennem a remény, hogy képzelődöm, de…
Még soha nem fogott fegyvert a kezében. Ha nem látta volna néhány régi fekete-fehér filmsorozatban a szereplő kezében, azt sem tudná, melyik az eleje. Egyenesen a bácsi fejéhez irányította. Az mozdulatlanul feküdt, az álmát nem zavarta meg az ágyon térdeplő fiatal lány remegése. Csináld! Kibiztosította a fegyvert, ahogy látta. Rátette az ujját a ravaszra. Ne…