Szaszkó Gabriella: Átmeneti állomás

Gerard Johannes egész életében becsületes férfi volt. Minden vasárnap eljárt templomba, ebéd előtt hálát adott az ételért, gyermekeit keresztény értékek szerint nevelte, tisztelte a szüleit és jó kapcsolatot ápolt a helyi közösség papjával is. Bűneit mindig meggyónta, sohasem gondolt a házasságtörésre.

Így amikor hetvenkét éves korában, hosszú betegeskedés után elérte a halál, egy pillanatra sem voltak kételyei azzal kapcsolatban, hogy a túlvilágon hova is fog kerülni. Biztos volt abban, hogy a Mennyek Országa lesz új otthona, ahol számos rokonát és barátját is újra láthatja.

Egy komor márciusi napon emelkedett fel lelke testéből, hogy távozzon a túlvilágra. Johannes úr izgatottan várta, hogy megpillantsa a Mennyek Kapuját, remélte, hogy Szent Péterrel is találkozni fog. Rongyos pizsamáját igazgatta, miközben elvakította a fehér fény. Csak magában dühöngött halkan, hogy miért nem tudott szebb ruhában távozni a földi létből. Semmiképpen sem akart ilyen toprongyosan mutatkozni a feljebbvalók előtt.

Amint felszállt a fehér fény, Johannes úr egy üres szobában találta magát. A helyiségen nem volt ablak, csak egyszerű, fektetett fapadló és fehérre mázolt falak. A berendezés hat székből állt, amelyek előtt egy hosszú asztal húzódott végig. Pontosan középen egy hasonló szék foglalt helyet. Szent Péternek és Mihály angyalnak híre sem volt.

Johannes úr óvatosan megvakarta a fejét. Valószínűsítette, hogy még el sem hunyt, csak haláltusája egyik fázisában került a dohos szagú szobába. Ekkor azonban hat ember vonult be a helyiségbe: férfiak és nők vegyesen. Volt közöttük néger, kínai és európai formájú is, az összes rassz képviseltette magát. Méltóságteljesen foglaltak helyet a székeikben.

– Gerard Johannes? – állt fel a középső férfi. – Kérem, foglaljon helyet! A tárgyalás mindjárt elkezdődik.

Johannes óvatos léptekkel indult meg  a szék felé, remegő térddel foglalt helyet rajta. Kezét ölében pihentette, tekintetét idegesen emelte egyik emberről a másikra. Tenyerét szürke pizsamanadrágjába kellett törölnie, annyira izzadt.

A hat ismeretlen papírdarabokat rakosgatott, néha összesúgtak, néha kortyoltak az előttük található vizespoharakból, mintha csak a Földön lettek volna. Johannes biztosra vette, hogy csak álmodja a furcsa eseményeket. Eszébe jutott, hogyha ez így van, akkor az ő kezében van a hatalom, nincs mitől tartania, így megköszörülte a torkát, majd megkérdezte:

– Milyen tárgyalás?

Az ázsiai származású nő felnézett az egyik papírjából a szemüvegén keresztül, majd kellemesen elmosolyodott.

– Az a tárgyalás, amelyen eldöntjük, hogy következő életében kihez kerüljön a lelke.

Johannes úr zavartan megrázta a fejét.

– De nem a Mennyországba kerültem? – kérdezte, miközben kezét egyre erősebben tördelte.

A bíróság tagjai egymásra mosolyogtak, majd néhányan visszanéztek a papírjaikhoz. Az ázsiai nő tovább magyarázott:

– Nem létezik a Mennyország. Sokan panaszkodnak emiatt, de sajnos nem szolgálhatunk vele idefent. Mi csak egy átmeneti hely vagyunk, újraosztjuk a lelkeket a Földre. Ennyi a dolgunk. Ne aggódjon, nemsokára lajstromba vesszük cselekedeteit, esetleges ballépéseit, majd megbeszéljük önnel a döntést.

A férfi hirtelen kapkodni kezdete a levegőt, amelyhez annyira hozzászokott életében. Erősen felháborodott a ballépés kifejezésen, kissé fel is emelkedett a székről.

– Nekem nem voltak ballépéseim! – jelentette ki.

– Akkor nincs is miért aggódnia, nemde? – mosolygott továbbra is a nő, majd feljebb tolta fekete keretes szemüvegét az orrán.

Johannes a vállát előre döntve dobolt lábával a padlón. A középen ülő fekete férfi öblös hangon megszólalt.

– Köszöntöm Gerard Johannes urat a Reinkarnációs Bíróság színe előtt. Nyugodjon meg, nemsokára döntünk sorsa felől, és folytathatja tovább életét a Földön. Szeretnénk megvitatni önnel mostani élete vétkeit, természetesen bármit felhozhat a védelmére. Ennek tekintetében a megbánás mértéke szerint is fogjuk eldönteni, hogy merre kellene folytatnia életeinek útját. Minden érthető?

Johannes úr felhúzta a vállát, majd bizonytalanul bólintott.

– Akkor kezdhetjük is! Kollegina, ismertetné a problémás témaköröket?

A magas, fekete férfi oldalán egy hirtelenszőke, északi kinézetű nő emelkedett fel. Kezében egy igen hosszú, felcsavart lapot tartott.

– Először is tartanék egy felsorolást a vitás pontokról, majd megbeszéljük őket, rendben? – nézett Mr. Johannes felé a nő megerősítést keresve, aki újra bólintott. – Tehát a problémás pontok a következőek: beszűkült világlátás, intolerancia, rasszizmus, antiszemitizmus, saját világnézetének ráerőltetése gyermekeire, könnyű ítélkezés mások felett, mások szabadságának korlátozása, gyermekeinek fenyítése, feleségének bántalmazása, buzdítás agresszív cselekedetekre, erőltetetten szigorú életvitel és a szépség figyelmen kívül hagyása. Azt hiszem, ezek lennének legkiemelkedőbbek.

Az asztal másik szélén ülő indián férfi szomorúan megcsóválta a fejét, fonott, hosszú fekete haja elborzasztotta Mr. Johannest. A fekete bőrű lány elnyújtott pillantást váltott vele.

– Mit tudna felhozni mentségére, Johannes úr? – kérdezte az eddig fel nem szólaló latin férfi.

– Milyen mentségemre? – kérdezte Johannes, de egyre idegesebben dobolt lábával a fapadlón.

– Ezek igen súlyos vádak – folytatta a kínai nő, mire a többiek is bólogattak. – Súlyos hibákat követett el az életében.

Johannes hirtelen kihúzta magát a széken, majd magára mutatott kezével.

– Én? Én egész életemben jó keresztényként éltem! Meggyóntam bűneimet, minden vasárnap templomba jártam, felneveltem tisztességgel a gyerekeimet. Itt az ideje, hogy megkapjam ezekért az elismerést.

A néger férfi erősen megvakarta a fejét, majd összesúgott a mellette ülő szőke nővel. Szomorúan rázták a fejüket.

– Súlyos vétkeket követett el embertársai ellen, sokakat gyűlölt azért, mert mások, mint ön. Halálában másként látja ezt? Másként kellett volna cselekednie? – kérdezte az indián férfi.

– Én kérem helyesen, szabálykövetően éltem le az életemet – húzta ki újra magát.

– Lenne egy sajnálatos hírünk önnek – mondta az ausztrál fiatal lány, tényleg szomorú arckifejezéssel. – Nem töltötte helyesen az életét, egyáltalán nem hozta ki belőle a legtöbbet. Éppen ezért a következő életét úgy választjuk meg, hogy lehetőleg tanuljon valami újat az emberi létezésről.

A hat ember újra összesúgott, kézről-kézre adták a lajstromot. Mr. Johannes egyre idegesebben markolta a széke alját. Felháborodott, hogy ez a szedett-vedett társaság akar döntést hozni az életéről. Értelmetlen volt az egész helyzet, hiszen neki már régen az angyalok társaságában kellett volna az isteni dicsfényben üdvözülnie.

– Megszületett a döntés – szólalt fel pillanatokon belül a kínai nő. – Következő életét egy homoszexuális, néger férfipár gyermekeként kell eltöltenie.

Mr. Johannes felpattant a sámliról, gyors léptekkel menetelt előre az asztalhoz, miközben csak ezt mondogatta a bíróság tagjainak:

– Micsoda? Micsoda?

– Higgye el, hogy nagyon sokat fog tanulni, lehetséges, hogy olyan teljességre lel, melyre soha eddig ezelőtt.

A férfi kezével ütni kezdte az asztalt, de a bíróság tagjainak szeme sem rebbent.

– Várom a megérdemelt jutalmamat egy életnyi erkölcsös cselekedetért! Mit képzelnek magukról? Hogy dönthetnek más emberek sorsa felől?

A néger férfi óvatosan megfogta Mr. Johannes ökölbe szorult kezét.

– Nem tettünk mást, mint ön, amikor másokra erőltette akaratát és vallását.

A férfinek remegni kezdett a szája, majd térdre borult a bíróság előtt. A miatyánkot kezdte el mormolni, mire a bíróság tagjai újra egymásra néztek fejcsóválva.

– Megtalálja majd a békét – mondta újra a latin férfi, mire a többiek szomorúan bólintottak.

– Sajnáljuk, hogy csalódnia kellett, Johannes úr.

– Sok szerencsét elkövetkező életében – mondta az ausztrál lány utoljára.

A fényesség újra elöntötte a férfi látóterét. Ez volt az utolsó alkalom, amikor még fel tudta idézni a Gerard Johannes nevet. Emlékei kitörlődtek elméjéből, csecsemővé formálódott, aki éppen hangos üvöltés mellett jött a világra.

 Nem csoda, hogy ordított, hiszen egy halál és egy születés igencsak sok egyetlen napra.

 

 

 

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 7.1/10 (19 votes cast)
11 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Kedves Gabi!

    Nagyon tetszett az írásod, igazán érdekes oldalról közelítetted meg azt, hova is kerülünk, miután lejár az időnk. Sokaknak csak két véglet van, mások nem hisznek egyikben sem. Gerard Johannes tényleg azt kapta, amit akart. Kevésnek is érzem meg nem is azt a részt, amikor a hibáit sorolták: hiányzik a férfi magyarázata, ugyanakkor a jellemével teljesen egyezik, hogy a saját igazát szajkózza.
    Gratulálok, és további sok sikert!

    MEL (Andi)

  2. Köszönöm a pozitív véleményeket! A magyarázat szerintem nem illeszkedett volna annyira a karakterhez, főleg nem a „magyarázkodás” 🙂
    Nagyon érdekelnek a túlvilágos és lélektani témák, úgyhogy biztos vagyok benne, hogy valamilyen formában bővítésre kerül majd ez is!

  3. Az első mondat alapján az író szerint becsületes férfi volt, valamint a későbbiekben kiderült, hogy ő is annak tartotta magát, nem ismerte fel a bűneit, akkor mit gyónt meg? 🙂
    A téma érdekes, de úgy vélem, kissé jobban át kell gondolni a karaktert, valamint a megírást.

  4. Tamási Áron Rendes feltámadás című elbeszélését juttatta az eszembe. Remek kis fricska, szerintem ügyesen megoldottad, a „magyarázkodás” csak rontott volna a helyzeten. Nagyon jól kijön a főszereplő nézőpontja, hiszen ő mindent a szabályoknak megfelelően csinált, erre most mégis kitolnak vele. 😀 Kósza: 1. az író és a narrátor nem ugyanaz, 2. attól, hogy becsületes ember volt egész életében még lehettek bocsánatos és ettől súlyosabb bűnei, átlagos emberi gyarlóságok, amelyeket jó katolikusként meggyónt, tehát olyasmik, amelyek az ő világnézete szerint „bűnnek” minősültek.

  5. Kedves Gabriella!
    Nagyon tetszett a novellád, valóban remek témát dolgoztál fel, amiről akár éveket is lehetne vitatkozni, sőt évszázadokat is, hiszen amióta csak emberek élnek a Földön, tulajdonképpen mindig ment a vita Isten létezéséről, és arról, hogy mi van a halál után.
    Tetszett, hogy ilyen „valóságszagúan”oldottad meg a témát, és nem megint a mennyország sugárzó fényéről olvashattam, annak tökéletességéről. Mivel én nem vagyok vallásos, nagyon jól be tudtam fogadni a történetet, ugyanis a reinkarnáció lehetőségét fenntartom.
    Az szintén tetszett, hogy a férfi, ahogy az elején még nem lehetett sejteni, egy cseppet sem élt példamutató életet. Én is olvastam volna még abból a részből picit többet, amikor szembesítették bűneivel! Nem magyarázkodást várnék, hiszen nagyon szépen látszik a novelládban, hogy a férfinak szilárd meggyőződései vannak a témát illetően, hanem ennek egy picit bővebb kifejtését!
    De egyébként ezen kívül,szerintem egy nagyon érdekes novellát olvashattunk! Gratulálok! Nagyon tetszett!
    F.P.Diana

  6. Egy picikét nyers volt és kegyetlen, de a karakter megérdemelte. 🙂 Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy tényleg olyan mintaéletet él, mint amilyennek hiszi. 🙂
    Egyszerű, olvasmányos novella.

  7. A téma komolyságához képest a novella meglepően könnyedre sikerült, többször mosolyt csalt az arcomra. Az utolsó mondatot különösen kedveltem. 🙂

    A sztori elég direkten adja át a tanulságát, azonban ez, talán éppen az írás fesztelensége miatt, a legkevésbé sem zavart. Tetszett, ahogy megragadtad, milyen relatív a jó, a helyes fogalma.

    Köszönöm, hogy olvashattam! 🙂

  8. Tetszett a halál utáni lét új megközelítése. A Reinkarnációs Bíróság felépítése különösen tetszett, a sokféle ember, aki benne volt. A férfit valahogy nem tudtam sajnálni, főleg, mikor felsorolták a vádakat. A vége különösen tetszett. Szerintem jó helyre került. Remélhetőleg tanul is a dologból.

    Köszönöm, hogy olvashattam.

  9. Kedves Gabriella!

    Nagyon érdekesnek találtam a novelládat.:)
    Egy nagy kérdésre próbáltál te is választ találni és felkínálni s bár nem vagyok benne biztos, hogy tetszik a válaszod, a megfogalmazása mindenképpen tetszett nekem 😀
    Felvetett pár felettébb érdekes kérdést. Milyen is a tisztességes és jó ember?
    Én is örültem volna azt hiszem, ha kissé hosszabb lett volna, de megértem, hogy miért fejezted be ilyen gyorsan.
    Így sokkal nyersebb volt, talán még bírálóbb is.
    Tehát engem megfogott és, hogy őszinte legyek nagyon kíváncsi lennék, hogy szerinted milyen is a tökéletes, minta polgár és ember.
    Gratulálok a munkádhoz!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük