Fjodor és Émile rendületlenül kevergette az új szérumot, mikor egyszer csak kopogtatás nélkül kicsapódott az ajtó. Ijedten rezzentek össze, Émile még a fakanalat is kiejtette a kezéből.
– Nos, elkészültek? – érdeklődött Ő köszönés nélkül lépve be a helyiségbe. Azonnal az üsthöz sétált, melyből vanília és virágillat szállt fel némi kis fűszeres aromával. – Ez meg mi? – fintorodott el, bajsza egész furcsán állt ettől.
– Ez, kérem alássan, egy fejlődésregény – felelte Émile csillogó szemmel. Hosszú éjszakákat töltött azzal, hogy kikísérletezze a megfelelő elegyet, és úgy érezte, tökéletes munkát végzett.
– Fejlődésregény. Hmmm… – méregette Ő gyanakvóan az üstöt. – És mi van benne?
– Először egy válságba került karaktert tettem bele, megfűszereztem egy kis szerelemmel, és…
– Szex van benne? – szakította félbe a kérdés a beszámolót.
– Szex? – lepődött meg Émile. – Nem, uram, az nincsen, de van benne az életről való filozofálás. Egy kis Arisztotelész, egy kis Platón, na és persze, Nietzsche.
– Micse?
– Nietzsche.
– Igen, és ott van még a tanulság: Sose add fel az álmaidat, mert kemény munkával megvalósíthatod őket! – egészítette ki a receptet Fjodor.
– Tanulság… – ráncolta össze Ő elégedetlenül a homlokát. – Ez így nem jó, borítsák ki, és kezdjék újra!
– Hogy mit tetszett mondani? – Émile falfehérre sápadt, mint aki elkapott egy vírust, és éppen betegeskedik.
– Azt, hogy öntsék ki, és csináljanak újat!
– De hát, ez tökéletes!
– Tökéletes, tökéletes, azt hiszi, hogy az embereket érdekli a filozófia és a tanulságok? Persze, biztosan vannak olyanok is, de ők a kisebbség. A többség nem akarja, hogy a szérum beindítsa az agyműködését, egyszerűen csak ki akarnak kapcsolódni, lebegni és élvezni a nagy semmit.
– De… – Émile a hápogáson kívül nem volt képes másra.
– Önt-sék ki! – fonta össze Ő a karját maga előtt, és topogva várta, hogy teljesítsék az utasítását.
Émile remegő kézzel fogta meg az üst egyik fülét, míg Fjodor a másikat ragadta meg. Ahogy a folyadék eltűnt a lefolyóban, mindkettejük szemében könnyek ültek.
– Helyes. Most pedig nézzük az új bestseller-szérumot! – fürkészte Ő a polcokon várakozó alapanyagokat. – Először is, tegyenek az üstbe egy izmos, jóképű, de üresfejű rosszfiút. Most egy egyszerű lány jön mellé, aki bármelyik női fogyasztónk lehetne. Igen, igen, ez az. Ott, arról a polcról egy kis misztikumot… mondjuk, démon- és angyalcseppeket. Most még egy kis rózsaszín nyálat és vad szex-indákat. Ne, ne! Ne metssze le az összes tüskét, hagyhat rajta egyet-kettőt, mostanában a fogyasztók odavannak a szado-mazóért. Végül egy kis kiszámíthatóság aroma, hogy ne kelljen sokat gondolkozni a titkokon, rejtélyeken – parancsolgatott, miközben a szoba levegője egyre nehézkesebbé vált a kábító, ópiumhoz hasonlító szagtól. – Csodás! Most töltsék üvegcsékbe, és mehet is az üzletekbe! Vinni fogják, mint a… a… – csattogott Ő az ujjával, nem jutott eszébe a megfelelő szó.
– A cukrot – segítette ki Fjodor.
– Nem, nem! Kit érdekel a cukor! Vinni fogják, mint a bulvárújságokat! – derült fel Ő arca, amint megvilágosodott. – Annyi pénzünk lesz, hogy úszhatok benne a medencémben. Csodás lesz, csodás!
– Csodás… – ismételte el halkan Émile, miközben szipogva előkereste a merőkanalat.
Gondolkoztam vagy tíz percig, hogy fogalmazzam meg a véleményem. Szóval egy picit csalódott vagyok, mert nagyon jól indul a novella, és a hangulata is jó lenne. Viszont a vége, a mondanivaló sajna nekem kicsit lapos. Igen, tudjuk, hogy manapság mitől bestseller a bestseller, és valóban nagyon sajnálatos, hogy az igazi értékek nem kerülnek a „Főzetbe.”
Viszont a novella végén jól esne valami csattanó, vagy egy olyan befejezés, ami elgondolkodtat. Nem kellett gondolkoznom, inkább csak Adri véleménye jött át, miszerint francba a mostani könyves iránnyal. (ebben egyetértünk. 🙂
Mindenesetre tényleg jól indul, és pár apróságot leszámítva (az ajtó kopogtatás nélkül csapódik ki? ) jó kis szöveg, de nekem maradt némi hiányérzetem. De ez csak az én véleményem, remélem nem volt bántó.
Köszönöm!
Anita: Egyáltalán nem bántó a véleményed, sőt, köszönöm. 🙂 Sok csattanós végű novellát írtam már, ezt direkt nem is ilyennek szántam. Volt egy gondolat a fejemben, amit egyszerűen el akartam mesélni, ahogyan te is írtad, átadni a saját véleményemet egy szócsövön át. 🙂 Lehet, hogy elgondolkoztatóbb lett volna csattanóval, nem tudom… 🙂
Egy kis hitvallás, egy kis elkeseredés.
Itt formabontó írás, talán azért is tetszik. 🙂
Kósza Látomás: Köszönöm szépen, örülök, hogy tetszett, annak pedig szintén, hogy formabontónak találtad. 🙂
Olyan érzésem van, mintha lett volna egy jó ötlet, amit első vérből megírtak, és aztán nyomban közzé is tettek. Összecsapott érzést hogy maga után, pedig az alapelgondolásban volna fantázia. A szado-mazo divatjának emlegetése mintha burkoltan A szürke ötven árnyalatának sikerére utalna és ezúttal ez elvesz az írás értékéből, nem hozzáad.
„Sose add fel az álmaidat, mert kemény munkával megvalósíthatod őket!” Ennél kevésbé közhelyesebb tanulságra is eshetett volna a választás, főleg, hogy olyasmit ígér, ami nem igaz, viszont jól hangzik.