A falu szélétől az erdőben álló kunyhónkhoz máskor hosszú sétával értem csak el, de most futva alig néhány perc alatt megtettem az utat. Kerülgettem a fákat, a fülemben zúgott a szél, egyszer megreccsent mellettem a bozót, de csak a tisztáshoz érve álltam meg. Ott levettem az elnyűtt cipőmet, és egy fűcsomóba rejtettem, mert anyám nem…
Marko talpa alatt fájdalmasan reccsent egy száraz ág. Összerezzent, és várta a letolást, de Damian nem nézett felé. Bátyja csak menetelt némán, sötét tekintettel az egyre hosszabb árnyékot vető erdősáv mellett, vadászkesztyűjében hangtalanul tolta félre az ösvényre nőtt tüskés ágakat. Puskájának tokja minden lépésnél halkan súrlódott fekete bőrdzsekijén. Nem kéne itt lennünk. Mióta délután a…
A titkárnő az üvegezett ajtóra mutatott és mosolyogva bólintott. A férfi rápillantott új főnöke apró névtáblájára az ajtón, és kopogott, amitől a homokfúvott üveg megremegett a keretben. – Igen! – szólt ki egy vaskos basszus. – Jó reggelt, Sr. Bonfim. A nevem André Serraz. A mai nappal helyeztek át Önökhöz. – Serraz, az ifjú titán…
– Szaladj! – siettem végig a nyikorgó padlón, követve a huncutul kacarászó csattogó talpacskák gazdáját. – Elkaplak, vigyázz! Nelli úgy futott előlem, mintha az élete múlna rajta, négy éves kis testének minden erejét beleadta a menekülésbe. Néha hátra-hátranézett, teli szájjal nevetve, szeme csillogott az izgatottságtól. Sűrű, barna haja, amit reggel még olyan szépen befontam, most…
Ma hat után ér haza. Később, mint szokott. Még el kellett intézni valamit, aztán a jóga, hogy kicsit megnyugodjon. A rohanásban ideje sem volt írni Bálintnak, hogy késik. De a férje még nincs otthon. Nem meglepő. Alíz szíve körül mégis megül a súlya. Megint későn jön haza, megint fáradt lesz, és csak leül a fotelbe,…
A csengő újra berregni kezd. Akkor mégsem csak álmodtam. Résnyire nyitom a szemem, a betűző nap éles fénye elvakít. Születésem óta Pesten élek, de a város még mindig nem vette fel a ritmusom. Lehet, hogy ő jött vissza!? – ülök fel hirtelen. Minden álmosság kiszáll belőlem, rugalmas mozdulatokkal száguldok a bejárati ajtó felé. Próbálok haragos…
Figyelmeztetés: szókimondó szöveg, 18-as korhatár A tenyere végigsiklik az oldalamon, az ujjai a fenekemre tévednek, majd lecsúsznak a combomra. Ingerülten ellököm a kezét. Gyűlölöm, ha a combomhoz ér, és ezt ő is pontosan tudja. – Bocs – zihálja, és beletúr a hajamba, mintegy fogódzóként, nehogy még egyszer elszúrja, de késő. Rohadtul elment a kedvem…
2049, Siófok Nem akarok a mélygarázsban meghalni. Bárhol máshol, csak ne itt! Lejjebb csúszok, a hátamat a rozsdás Suzukinak támasztom, és próbálom csitítani rémülten száguldó szívverésemet. A félelem ólomsúllyal nehezedik rám, lehetetlenség tőle józanul gondolkodnom. Remegő ujjakkal lazítom meg a blúzt a nyakamon, mert úgy érzem, megfulladok benne. Körbenézek. Ha arra gondolok, hányszor álltam…
Forró nyári nap. Bár már öt óra elmúlt, még mindig rekkenő a hőség. A kastélymúzeum légkondicionált kávézójának enyhe hűvösében fiatal nő támaszkodik a falnak, kezében ásványvizes üveget szorongat. A gyöngyöző palack hűs cseppjei végigcsorognak az alkarján, de nem bánja. Negyedóra szünetet tarthat, mielőtt körbevezetné a következő, mára az utolsó kirándulócsoportot a kastélyban. Kinéz az ablakon….
Az erdő pont azt a meghitt és békés hangulatot árasztotta, amit az erdei nimfák rituális helyszínétől várna az ember. A faágak fölénk hajoltak, összesimult ágaik zöld kupolát képeztek felettünk. A leveleken átszűrődő zöldes fény megfestette az üvegpoharakat. Élő fák fonták az ágaikat asztallá, meglepő, mégis természetes mintát alkotva. Őket gyeppárnák ölelték körbe. Arrébb szintén élő…
A Hold az átváltozás jelképe. A lapon látható kanyargós út azt jelenti, hogy az élet váratlan eseményeket tartogat számunkra. A kártya bizonytalanságot, de egyben kaput is jelent más világokba. Eltévedhetünk a bennünket körülvevő sötétségben, vagy megtalálhatjuk az utat a fény felé. Ősi időkben úgy gondolták, hogy a Hold a halottak birodalma. A hold szimbolizálja az…
Figyelmeztetés: erotikus tartalom, korhatár: 18 év – Komolyan, most…? – morogta Vajk, amikor meghallotta a kopogást, és lehúzta a gázról az éppen elkészült tojásrántottát. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább átlapátolta a tányérjára, beleszúrt egy villát, és azzal ment az ajtóhoz. Akárki jött, legalább legyen bűntudata, amiért hétfő reggel hétkor rátör a táltosra. Nem…
Apám sokszor viccelődött vele, hogy azért kaptam a Robin nevet, mert anyám már a születésemkor tudta, mekkora zsivány leszek. Szó se róla, igaza volt. Kimászás a palota első emeleti ablakából, vívás apám jogarával, a korona kicserélése egy kopott tejesfazékra, mind csak a csibészség nevű, amúgy nem létező tantárgy gyakorlása volt számomra. Ideje volt tovább lépni….
– Koncentrálj, menni fog! – Próbálok! – Finoman… – FINOM VAGYOK! Picsába… – Felgyújtottad? – Fel. A vonal túloldalán Celeste nénikém lemondóan sóhajtott. Előttem egy falatnyi rózsabokor lángolt, amit akár a szerelem olthatatlan tüzeként is eladhattam volna a holnapi esküvőn, de senki se vette volna be. Kit áltatok? A kiskert bűvölés, vagy egyáltalán bármilyen precizitást…
„S Ágnes asszony a patakban Régi rongyát mossa, mossa – Fehér leple foszlányait A szilaj hab elkapdossa.” (Arany János – Ágnes asszony) Ági barátja a közös lepedőjükön fekszik. Közben a telefonját nyomkodja, még csak fel sem néz a hazaérkező lányra. Ági köszön neki, Ákos visszamormog valamit, de továbbra is a képernyőt bámulja. Odakint már…