Minna Holderin: A Nyolcadik Amulett – 2.

1. részlet Nyugodt volt a hajnal a Hétsárkány-tó felszínén. A háromtagú kék hivenn család, akik gyakorta kimentek a vízre csónakukkal halászni, hosszú órákig aludt a hullámokon imbolyogva, és mire felébredtek, a csatának már vége volt. Így hiába sodródtak túlontúl is közel a sirongiai parthoz, nem észleltek semmi változást. Korábban ugyan sokszor találkoztak zöld hivenn halászokkal…

Olvass tovább

Demi Kirschner: A Jana Robins-ügy 2.

1. részlet   Arra ébredt, hogy darázsfészek költözött a fülébe, a szája pedig egyszerre száraz és mégis tele van fura, kellemetlen ízzel. Kinyitotta a szemét. A függönyön átsejlő napsütés nem égette ki a retináját, de a fény mégis fájt. De… az ő szobájában nem világosbarna a függöny. Jana felült és körbenézett. A buliban aludtak volna?…

Olvass tovább

Felkai Ádám: Gengsztertanonc – 2.

1. részlet 2. Ahhoz, hogy megértsük Fejsze különösállapotát, vissza kell ugranunk az időben nagyjából egy évet. Ekkor Fejsze még átlagos, hétköznapi gengszter volt, aki vígan tobzódott a jobbára indokolatlan erőszakban. Ha valaki nem fizette időben a védelmi pénzt, vagy nem eleget fizetett, Fejsze boldogan tördelte el az illető ujjait, tette mindezt egy könyvelő aprólékosságával, tudniillik…

Olvass tovább

Marcus Lord: T, mint Testvériség -2.

1. részlet   New York City / 1962. április 2.  A járőrautó bevégezte a kört, s ismét ott gurult az East Village szívében. Bloom és Wilkerson megpillantották a csődületet.             Egy könyvesbolt kirakata előtt támadt tumultus. A kirakat üvegén hatalmas lyuk tátongott. Az üvegcserepek csillogtak a délelőtti napfényben. Egy-két könyv is a nedves aszfalton hevert….

Olvass tovább

Rácz Tibor: A gyilkos áldozat – 2.

1. részlet 3.fejezet Kiskoromban soha nem voltunk nyaralni sehol. Anyuéknak voltak ugyan szabadnapjaik, de annyira fáradtak voltak a sok munkától, hogy azt inkább otthon, pihenéssel töltötték, és apu úgy gondolta, a nyaralás a gazdag embereknek való, így mi inkább pihenjünk a falunkban, nyugalomban. Hasonló nézetet osztott az általános iskolám is, akik figyelembe vették azt a…

Olvass tovább

Marco Caldera: Szin markában – 2.

1. részlet Legalább egy kilométer hosszan kínozta a kocsit. Lassan elmaradoztak az út menti pálmafák, majd a mediterrán növényeket vörösesbarna homokbuckák sora váltotta fel. A műút négy sávja kettőre szerényedett, és a középen futó sárga festék is mind halványabbá fakult, mígnem teljesen eltűnt az aszfaltról. Aziz mély levegőt vett, lassanként megnyugodva eltalálta a megfelelő sebességet,…

Olvass tovább

Mason Murray: Visszatérő végzet – 2.

1. részlet 3. Walter Donelly kifújta az orrát, de ettől még nem lett jobban. A fejét napok óta szorító satu nem akart engedni, akárha egy speciális fogyókúra lenne, amely a fej kerületének csökkentésével kezdődik. – Az isten áldjon meg, Walt! Ránk ragasztod ezt az átkozott vírust! – mordult mögötte egy alacsony, szemüveges ember, akinél zárható…

Olvass tovább

Bökös Borbála: Szmirkó -2.

1. részlet   Második fejezet A Tűzsólyom   A Hargad hegyeinek tövében, ahol Puhavölgy és a hét tündér nemzetségének birodalma véget ér hatalmas, lapos sziklákon alakították ki a Tűzsólymok találkozóhelyét. Innen indultak a madarak, amelyek ide-oda vitték a lakosságot a különböző városok és falvak között, és innen szálltak a magasba a különféle mutatványokat bemutató sólyomtáncosok….

Olvass tovább

Székelyhidi Zsolt Tamás: Az elkerülhetetlen kert – 2.

1. részlet Különös küldemény A Nap lassan emelkedve szórta ezer sugarát, és az ékszerész Bellára gondolt. Hol lehet? Rendes lány, eddig mindig megmondta, hova megy. De talán a lányból felnőtt lett, mégpedig a szemük láttára, csak nem vették észre. Nagyot sóhajtva igazította meg tökéletesen álló nyakkendőjét. Mindig kínosan ügyelt az eleganciájára, s miközben lenyomta a…

Olvass tovább

Demeter Attila: Ezeréves őrszolgálat – Riadó 2.

1. részlet Második fejezet – A város – 1 –  Shaare reggel gyorsan magára kapta a ruháját, és a vékony nyári takaróból ügyes batyut kötözött kis vagyona köré. Fogat mosott, aztán a fogkeféje mellé becsomagolt némi fogport. Elmosta a bögrét, amiből a tejet itta, és felkötötte a batyu egyik sarkára. Az udvaron feltornyozott tűzifából keresett…

Olvass tovább

Nemes Luca: A Fehér Kórház titka – 2.

1. részlet 2. A beteg fiú Tamigro megkerülte a kórház épületét. A rikítóan fehér falak most narancsos színben játszottak, ami megtévesztően barátságos hangulatot kölcsönzött a kórháznak. Tamigro megborzongott, amikor ránézett. Megszaporázta a lépteit, és néhány perc múlva megérkezett az otthonául szolgáló aprócska faházhoz. Egyenesen a szobájába mászott be a nyitva hagyott ablakon keresztül. Nagy gyakorlata…

Olvass tovább

Patik László: Egy tücsök – 2.

1. részlet   3. Emma néni szava járása volt a „biztos pénz”. Négy évig volt az osztályfőnököm. Mindenki szerette. Azt is gyakran hajtogatta, hogy a tesztek helyes kitöltésén túl a legfontosabbra feltétlen meg akar minket tanítani. Ezt a legfontosabbat az utolsó év utolsó órájáig halogatta. Akkor a fiúkat kiküldte focizni, azzal, hogy ne törjék össze…

Olvass tovább

Tavi Kata: Sulijegyzetek -2.

1. részlet A hazaúton anya próbált volna beszélgetni velem, de nem voltam olyan kedvemben. Akkor is hallgattam, amikor apu csalódottan megkérdezte, miért is nem hal lesz ebédre. Közöltem velük, hogy a szobámban leszek, és szörnyű drámaisággal felrohantam az emeletre. Egész délután nem nyugodtam le, és estére a szüleim idegrendszere is kezdett elrongyolódni. Pár perccel hat…

Olvass tovább

R. L. Shades: A démonvadász

      PROLÓGUS Sűrű őszi köd lepte el Rhondellard hatalmas városát, az emberek mivel az orrukig sem láttak, inkább visszahúzódtak a házaikba. A főváros fényei lassan kialudtak, csak a domb tetején épült fellegvárból szűrődött ki némi világosság a kapusok fáklyáinak köszönhetően. A vészjósló csöndben csuklyás alak osont háztól házig a palota felé. Gyakran megállt az…

Olvass tovább

Róbert Katalin: Szívből, színből, igazán -1.

1. Otthon  A féltékenység sava alattomos lassúsággal kúszott fel Alex torkán. Az ablakból, ahol ült tökéletes rálátás nyílt a napozóágyakra – talán éppen ezért választották ezt a helyet, hogy ő lássa őket, mégsem volt képes felállni és elmenni, vagy legalább nem nézni állandóan oda. Semmi más nem kötötte le, amíg tudta, hogy ott vannak. A…

Olvass tovább