Újvári Cseh Péter: A manólány – 1. részlet

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatalmas erdő. Olyan nagy volt, olyan óriási, hogy akik benne éltek nem is tudták, hogy másként is festhet a világ. Hogy síkságok, nagy tavak, sőt tengerek is vannak, azt meg egyenesen butaságnak tartották. Olyannyira tágas volt e rengeteg, hogy a benne lakó lények sosem találkoztak senkivel a…

Olvass tovább

Előszűrők gondolatai – 3.

Az előszűrésről  A legtöbb pályamű esetében pár oldal után le lehetett azt szűrni, hogy a szerzőnek mennyi a gyakorlata az írás terén, mennyire igényes nyelvileg, fejleszti-e magát, foglalkozik-e írástechnikával. Sok kézirat azért nem került kiválasztásra, mert már az alapszituáció hiteltelen, logikátlan volt, vagy éppen a háttérvilág volt zavaros. Olykor már az első oldalon elgépelések, nyelvtani…

Olvass tovább

Játék, játék! Avagy segítség, támadnak a húsvéti kalácsok…

Boldog húsvétot kívánunk mindenkinek! Tudjuk ám, hogy az írók agya locsolkodás és sonkafőzés közben is örökké jár, úgyhogy szeretnénk egy játékot hirdetni. 🙂 Módosítsátok a kedvenc receptjeiteket! Írjátok meg max. 200 szóban, hogy milyen a világ túrós sütiként. De át is lehet írni recepteket úgy, hogy sci-fi vagy fantasy legyen. Bármilyen fura dologra vevők vagyunk,…

Olvass tovább

Előszűrők gondolatai – 2.

A januári előszűrésben kilencvenkét pályaművel találkoztam, ezek kapcsán osztom meg a tapasztalataimat. Regényt írni komoly munka, már azt is nagy sikernek tartom, ha valaki egyet befejezett. Az írói fejlődés folyamat, a pályázaton való részvétel is ennek része. Fontos tisztázni, hogy nem maguk az írók akadtak fenn vagy hulltak ki a rostán, hanem az adott történet….

Olvass tovább

Tölgyesi Lívia: Varázserdő – 1. részlet

1. Különös kaland  Nagy huppanásra ébredt. Fájdalmasan koppant a feje az ablaküvegen. – Most meg még ez is! – vakargatta morcosan a füle fölött hirtelen támadt dudort, és kereste az okát, hogy miért állhatott meg a busz. Fáradt és nyűgös volt. Nagyon szeretett volna már célba érni, de egyelőre csak annyit hallott, hogy hosszas sistergéssel…

Olvass tovább

Melinda Riberg: Tam Tam – 1. részlet

Vanda Áramszünet van. Ilyenkor egy átlagos családban sokkot kapnak az emberek. Nincs tévé, nincs számítógép, vezetékes telefon, és mindenki legjobb barátja: a wifi is szünetel. A laptop, a telefon és az iPod merül. Esténként marad a jó öreg gyertyagyújtás, és az a régimódi szokás, hogy az emberek beszélgetnek. Lilla biztos kiakadt. Holnap dolgozatot írunk matekból,…

Olvass tovább

Zsombor Ede: Fényes város – 1. részlet

Tűz és Kő  Vatramor már megint valami csúfságon járatta az eszét. Otromba tréfájának ezúttal Vodort, a vízsárkányt szemelte ki áldozatául. Vodor a vízben élt, karmos lábak helyett óriási uszonyokkal haladt előre a Volt-tenger kristálytiszta vizében. Nem úgy, mint Vatramor, aki tűzsárkány lévén utálta a vizet, az ő élettere a levegő volt, ahol szabadon szárnyalhatott, és…

Olvass tovább

Előszűrők gondolatai – 1.

Kedves Írók! Ahogy látjátok, lassan kikerül az összes részlet, ami átment az előszűrésen. De nincs ok az aggodalomra, hat mű lapul még az excel táblázatban, ezeket is publikáljuk. Idén három előszűrő dolgozott a kéziratokkal, és szokás szerint megkértem őket, írják le a benyomásaikat, gondolataikat, melyek a munka közben felmerültek, hátha segítség ez is a pályázóknak….

Olvass tovább

Vibók Ildi: Sibimesék – 1. részlet

Most arról mesélek… …amikor a mami nincs itthon Sári vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. És a hajam majdnem a földig ér. Persze csak álmomban. Na álmomban soha nem fésülködöm. És hajat se mosok. A hajam csak úgy magától gyönyörű és gubanc egy darab sincs benne. Mikor ébren vagyok, akkor is hosszú a hajam. Ugyan…

Olvass tovább

Kalocsai Adrienn Éva: Non videri sed esse – 1. részlet

Prológus Augsburg, 1866. március Biztosak benne, hogy csalok – gondolta egykedvűen. Eleinte pokolian élvezte az egészet, később már csak a pénz motiválta, mára viszont az unalom váltakozott azzal a különös érzéssel. Néha még éjjel is rátört valami megmagyarázhatatlan nyugtalanság, amit hajnalig tartó görnyedés követett a könyvtárszobában. –                   Nos, Uraim! Félek, Karl barátunk ismét leszedi rólunk…

Olvass tovább

Thomas de Boer: Árnyak a fedélközben – 1. részlet

1. Csendes kora reggel, se nyüzsgés, amit várt az em­ber, se gépzaj vagy lárma, ami ilyenkor a meg­szo­kott. Csak a sirá­lyok visongtak a dokkokon túl. A kikötő­ben egy lel­ket sem lehetett látni. A hajók a fél­homály­ban kísér­teties nyikorgással föl-le hin­táz­tak a hideg hullámokon. Az olaj és nyers hal szaga azért ott lebe­gett körü­löttem, ha más­ból…

Olvass tovább

Jade P. Phoenix: Aeterna – Sötét szív – 1. részlet

Első fejezet – A találkozás  – Jillia! – nővére hangja riasztotta. Hosszú percek teltek el azóta, hogy az anyja haragja elől a szobájába menekült, és kezdett bízni benne, észrevétlen maradt hirtelen távozása. Az után a vita után nem szívesen találkozott volna senkivel. Még Gingiberával sem. Nem is volt az szóváltás, sokkal inkább hasonlított egy alapos…

Olvass tovább

Tilk Katalin: Levendula manó kalandjai – 1. részlet

Levendula manó bemutatkozik Egyszer volt, hol nem volt, volt Magyarország észak- keleti csücskében egy szép, nagy, város. Bár –valljuk be őszintén- régebben kicsit nagyobb is és kicsit szebb is volt. Egy nyáron, szorgalmas építőmunkások gyönyörűséges áruházat építettek a város szélén. Hatalmas parkolót is készítettek, ahol leállíthatták a kocsijukat a vásárlók. Apró gyereklábaknak és a bottal…

Olvass tovább

Hajós Erika: Tilinkóci meséi – 1. részlet

 Tilinkóci és a dallamok                 Kerek lomberdő közepén, tarka kerek tisztáson éltek a kis erdei koboldok. Szorgalmas, csendes kis koboldok voltak mindannyian, csupán egy picurka volt közöttük, aki más volt, mint a többi. Annak idején, minden koboldnak nagyon pici füle volt, szinte alig lehetett látni. Kócinak azonban, hegyes füle nőtt. Furcsállották is a többiek. Kóci…

Olvass tovább

Fejes Szonja: Tükör – 1. részlet

1. Hasadás Vicuska Igyekeztem minél hamarabb visszaosonni a szobámba, de nem voltam elég gyors. A hátam mögött felcsattant a jól ismert kötekedő hang: – Éva! Hogy nézel ki már megint? Nem akartam hátrafordulni, mert tudtam, mi következik. Tettem még egy lépést a panellakás szűk folyosóján a menekvést jelentő ajtó felé. – Nem hallod, hogy hozzád…

Olvass tovább