Boldog húsvétot kívánunk mindenkinek!
Tudjuk ám, hogy az írók agya locsolkodás és sonkafőzés közben is örökké jár, úgyhogy szeretnénk egy játékot hirdetni. 🙂
Módosítsátok a kedvenc receptjeiteket!
Írjátok meg max. 200 szóban, hogy milyen a világ túrós sütiként. De át is lehet írni recepteket úgy, hogy sci-fi vagy fantasy legyen. Bármilyen fura dologra vevők vagyunk, ami játékos, vidám, és a húsvéti készülődéshez kapcsolódik…
Mit lehet nyerni?
1. Vidám pillanatokat…
2. Menekülést a család elől, amikor odaégetitek a piskótát…
3. Aranymosó első regényét, merthogy ő is kezdte valahol. A Calderon, avagy hullajelölt kerestetik könyvbe itt beleolvashatsz, de meg is nyerheted…
Határidő: Az írásodat legkésőbb húsvét hétfő 16 óráig kérjük a hozzászólások közé.
A nyertes aznap este kiderül.
Kalandra fel! Hozzon ihletet a húsvéti nyuszi mindenkinek! 🙂
Mágikus bundázott bögyörde
(Tavaszünnepi recipe)
Végy egy szakajtónyi csillagport, ehhez adj, két púpozott kanálnyi boszorka kacajt. Vigyázz, hogy ennél ne többet, mert ellenkező esetben, a bögyördéd vihogva fog sülni! Öt, szép hollótojást válassz szét, majd a sárgájukhoz keverj, három csapott kanál szalamandra herét. Ehhez adj, egy csurbli mandragóra sikolyt és két egész kobold lábszagát. A kobold lábszaggal bánhatsz bőkezűen, mert mentől több a lábszag, antól ropogósabb lesz a bögyörde.
Most fogd a boszorka kacajos csillámport és keverd össze a hollótojásos kutyulékkal. Ha ez megvan, szórj bele, sápadt holdvilágnál nyírt, bakmacska bajszot és egy csipetnyi porított lidércet. Alaposan dolgozd össze a hozzávalókat, majd hagyd pihenni, de csak ha ásítozik.
Sárkánylehelet fölött, forrósíts fel, nagyjából félzsombornyi galóca olajat, majd fogj egy kerek hexatolit lapot és mérj ki rá, egy merőkanálnyit a bögyörde tésztából. Lehetőleg múmia kisujjal szaggasd a tésztát, a forró olajba. Abból tudod meg, hogy rendesen átsültek, ha csendesen kacarásznak és visszafogottan dúdolnak. (ha lalaláznak, túlsütötted!) Fertályóra elteltével, szedd ki a készre sült bögyördéket, egy tálra.
Teljes kihűlés után, fogd a tálat és a bal válladon át, széles ívben, nagy lendítéssel, hajítsd ki az egészet a nyavalyába! 😀
Kedves megegészségesedésetekre! 😀
Minden kedves Betűbarátnak és Históriásnak, nagyon boldog Tavaszünnepet kívánok! 🙂
Mi haszna?/Mihaszna
– Halljuk, halljuk! – kiáltották izgatottan, barnapiros arccal egy emberként, vagy inkább egy kalácsként, mert húsvéti kalácsok voltak.
Minden szem a kalácsok nagy öregjére szegeződött, aki sokat látott, nagy tapasztalattal rendelkezett. Rengeteget tudott arról, hogyan kell életben maradni, elkerülni azt, hogy kiragadjanak a tálból, és a kegyetlen, mindent szétmorzsoló fogak közé vessenek. Ezernyi trükköt készült átadni a zsenge, illatos fiataloknak, hogyan gyűjtsenek felismeréseket, miként éljenek meg élemedett kort, hogyan váljanak a kalácstársadalom megbecsült, érdemdús tagjaivá.
A fiatalok izegtek-mozogtak, türelmetlenül várták a magvas gondolatokat, egy hosszú, tartalmas élet bölcsességeit, útmutatást, amely nélkül kevesebb esélyük volt a lét ajándékát igazán kiélvezni.
– Halljuk, halljuk! – zúgták megint a frissensült, porhanyós, a szájban magától szétomló süvölvények. A példakép kihúzta magát, hogy szóljon.
Hirtelen egy kéz, mint egy sötét, baljós felhő, jelent meg a tál felett, megragadta a nagy öreget. – Ezt az elszáradt vacakot kidobom, úgysem eszi meg már senki – és a kukába hajította.
Disznóság
Még emlékezett a testvérei finom, rózsaszín bőrére, szuszogó testükre, ahogyan otthon szorosan összepréselődtek, miközben élénk, színes álmok kergették egymást a fejükben. Ezek arról szóltak, hogy egyszer majd felnőnek, és valami fontosat tesznek, valami nagyszerűt, valami hasznosat, amiért érdemes élni.
Aztán visszagondolt a nagy zabálásokra, ahogyan az étel mennyei illata, behatol az orrlikába, végigrohan az egész testén, és íz orgia viháncol a szájában. Ilyenkor felállt a hátán a szőr (amikor nagyobb lett, jóval több szőr állt fel, mint amikor még csak kicsi volt). Az idő előrehaldtával egyre jobban nőtt az étvágya, meg a csülkei is.
Mostanra messze tűnt a gyermekkor tisztasága, a szilaj ifjúság vadul habzsoló életöröme, és a felnőttkor csendes bölcsessége, mindez elsüllyedt a múlt feneketlen vályújában. Egyetlen dolgot sajnált csak, hogy nem alapíthatott családot. Maga alatt a hűvös porcelán közömbös érintését érezte, és valami furcsa szúrós szag ölelte körül.
Egy kés metszett bele élesen a húsába, egy villa szúrt belé, és egy fehér kerítésekkel körülvett nyílás felé emelte lassan. Mielőtt elnyelte volna a sötétség, még egyszer eszébe jutott, milyen céljai voltak, mit akart kezdeni az életével. Félt, de mégis tudta, hogy rendben van ez így.
Megadóan csusszant végig a nyelőcsövön, aztán tovább….
Boszorkány Hosszan mért Kalács
Matilda az ifjú boszorkány úgy gondolta, meglepi Húsvét alkalmából édesanyját egy finom süteménnyel, s gondolta ő maga készíti el édesanyja világhíres méteres kalácsát. Flóra a süteményt egy titkos recept alapján készítettel minden egyes alkalommal, s világszerte a mágus világban csodájára jártak. Hiába könyörögtek, sosem árulta el a receptet. Nagy nehezen rá is talált, amit egy zsíros régi pergament papírra írtak. Nagy csörömpölések közepette neki állt a sütésnek. Olvasni kezdte azt.
Hozzávalók:
Tégy bele 4 egész sárkánytojást, éjfélkor nyíló, bim-bam, virág cukrát ebből tégy bele 26 dekagrammot, az egészet folyamatosan keverjük, így tesszük hozzá 10 kanál zölden virító béka nyálát, 6 kanál édes datolyaolaját, 26 dkg pehelylisztet, sütőport, végül 4 zöldike madár tojásának fehérjéjét. Az egészet jól összedolgozzuk, a kapott tésztát kétfelé vesszük, az egyiket a kakaófa termésével szintesítjük, végül őzgerincformába tesszük, kisütjük.
Elkészítjük hozzá a krémet. Ebbe tegyél bele: 1 csomag vaníliaízesítésű síkport, amit 2 dl teve tejével sűrűre főzzük, majd kihűtjük. Ha kihűlt 25 dkg jól főhizlalt mangalica zsírjával kikeverünk, a zsírhoz hozzáadunk 25dkg tündérport, és az így kapott krémeket összekeverjük.
A kisült tésztákat szeltekre vágjuk és az elkészített krémmel összeragasztjuk, a tetejét a kakaófa terméséből sűrű masszát készítünk, ezzel díszítjük a tetejét.
Egészségetekre! Kellemes Húsvéti Ünnepeket! -.)
Kalácsata!
Kalácsfölde újdonsült polgáraiként reménytelin álltunk neki életünk kezdetének. Frissek voltunk, ropogósak, életerős sütifjoncok.
Arra viszont egyikünk sem számított, hogy a süteményestál, ahol letelepedtünk, otthonunk és egyben börtönünk lesz.
Rettegve vártuk, melyikünk lesz a következő áldozat a Húsvét oltárán.
Legjobb harcosaink elbuktak, csupán páran maradtunk, akik még tartottuk a frontot. Erre a harcra még a forró kemence égető pokla sem tudott felkészíteni minket.
Vesztésre álltunk.
Körülöttünk ragadozók settenkedtek, magas, nagy hangú emberek, lecsapni kész
szándékkal. Szinte hallani véltem, ahogy a Cápa filmek jellegzetes főcímdala felcsendül a háttérben. Egyikünk sincs biztonságban.
Én azonban eldöntöttem, nem adom olcsón az életemet. De nem ám!
Rám fáj a fogad? Próbálkozz csak! Bosszúm tüzes lesz, és nem ismer kegyelmet.
Megmutatom én, hogy van élet a Húsvét után!
Társaim félelmének illatos felhőjéből és szánakozó mazsolaszemeikből kiolvastam, én következem.
Éreztem, ahogy megragad egy erőszakos kéz, és a levegőbe emel.
Ne nyúlj hozzám! Tegyél le! A-ha! Én is így gondoltam! Most jól megégetted a kezed, te bélpoklos kalácspusztító! Ezt üzenem mindenkinek, akik nem tartanak minket ellenfélnek! Bár omlós a tésztánk, kemény legények vagyunk mind!
Noha tudtam, ez csupán fél – győzelem, hiszen a ragadozó nemsokára újra támadásba lendül, elégedett voltam.
Visszavertem a haramiát, amivel időt nyertem, hogy kieszelhessünk egy tervet a szökésre.
Ezt a csatát még nem vesztettük el!
Hogy szerintem mi az én munkám? Véglegesítés. Tökéletessé formálni a tökéletlent, egyénivé a tucatot. Végső alakot adni a magamba fogadott dolgoknak.
Ne gúnyolódj, tényleg ez történik! De nem csodálkozom, te sosem tapasztaltad a szenvedély tüzét. Nem is kérhetek ilyet tőled, hisz ha felmelegedne jégszíved, tönkremennél. Így csak toleranciára kérlek: enélkül a tűz nélkül semmivé válnék.
Mindkettőnknek szép halála lesz: én megpihenek, te érzel.
Kinevetsz?! Hát legyen Akkor csak hűts tovább. Én sütök…
A kalács és a szerelem
Na, ne megint egy ünnep? Miért kell mindig egem sütni, ha ünnep van? Miért nem lehet békén hagyni egy kis időre elfelejteni a receptem. Várjunk csak? Törd a fejed, törd a fejed… Az van én már nem emlékszem a receptemre. Megkóstolom magam, akkor talán valamit érzek. Lássuk csak!
Fúj ez undorító? Miből sütöttek? Szerelmes a szakács az tuti. De a töltelékem sem az igazi, azt hiszem sok benne a rum.
– Na mi van újonc nem tetszik valami? – támad le a kenyér.
– Nem. Borzalmas az ízem.
– Nem egy konyhatündér sütött. – nevet.
– Érzem. – sóhajtok. – De egész szépen vagyok szeletelve.
– Azt elhiszem szakavatott kezek a pincér kezek.
Egy nő jön be és kettő szeletemet egy kisebb tányérra pakolja. Lekvárt és vajat rak mellé és egy nagy bögre tejet. Majd elviharzik. Muszáj megtudnom ki eszik belőlem! Talán ha csúszkálok jobban látok! Igen ez az, csak még egy kicsit, hogy belássak. Nagy tévé előtte kanapé. Klassz! A nő ott van és van valaki mellette.
– Jó lett? – ez a nő hangja.
– Persze, hiszen te sütötted. – köhög valaki.
Jó lettem? Én? De hisz borzalmas az ízem. Rosszabbul még soha sem sikerültem.
– Ez a szerelem. – vigyorog a kenyér.
Húsvéti Csoda
Farkasszemet néztem az előttem fekvő szakácskönnyel. Még is mit gondoltam, amikor megígértem Áginak, hogy kalácsot sütök húsvétra? Oldalra tekintettem a két éves unokahúgomra, aki éppen az etetőszékében ült és rám vigyorgott.
– Ebből nagy katasztrófa fog kisülni. Ügye Hanna? – válasz képen felnevetett, de aztán visszatért a kis képes könyvéhez, úgy tanulmányozta, mintha valami varázskönyv lenne.
Ez az! Hisz boszorkány vagyok. Ki mondta azt, hogy emberi módon kell elkészítenem a kalácsot? Így legalább elkerülöm, hogy felgyulladjon a konyha nem, de? Meg amúgy is több kalácsot kéne sütnöm és így egy hamar meglennék velük. Elővarázsoltam a kis feketenoteszemet, amiben a varázsigék vannak. Találtam is egyet, amit kimondott erre a célra találtak ki. A neve, a Húsvéti csoda. Akkor kezdjünk bele. A szakácskönyvben lévő kalácsnak a képe előtört a lapról, alakot öltve előttünk, de ami ezután történt arra nem számítottam. A péksütemény felvette egy nyúl alakját és sajnos nem állt meg a varázslat egy kalács nyuszinál, egy hamar teli lett a konyha ezekkel a lényekkel. Úgy tíz nyúl nekem ugrott, leteperve a padlóra. Felnéztem Hannára, hogy jól van-e, de ő csak tapsikolva örvendezet a teremtményeknek.
– Akarom tudni? – Ági volt az, épp az ajtófélfának támaszkodott.
– Csak old fel a varázslatot!
Micsoda Húsvét!
Boszorkány vagyok, de még is, hogy a francba kerültem egy ilyen helyzetbe? Varázslat segítségével szerettem volna kalácsot sütni, most pedig itt raboskodom benne. Gondoltam arra, hogy áteszem magam a péksüteményen, de sikertelennek bizonyult, mert végtelen ideje ettem a belsejét, de egyszerűen nem akart elfogyni. Aztán észrevettem egy írott szöveget az egyik falon. A kalács hozzávalója volt az, de mintha hiányzott volna belőle valami:
• 7 dkg margarin
• 3 dkg friss vagy 7 gramm száraz élesztő
• 1 kiskanál só
• 1 kiskanál kristálycukor
• 4 dl tej
• 2 tojássárgája
• a nyújtáshoz:
• A tepsi kikenéséhez:
• diónyi margarin
• A tetejére:
• 1 evőkanál tej
• 1 tojássárgája
Hamar rájöttem, hogy mi, hát a finomliszt! Ekkor sikerült kiszabadulnom az ideiglenes börtönömből. Úgy fest ez a büntetés akkor, ha valaki a húsvéti fonott kalácsot varázslat segítségével szeretné elkészíteni. Azon véleményen lehetnek, hogy ha már valaki tudja a hozzá valókat, akkor már maga is elkészítheti azt. Akkor jobb, ha neki kezdek a két tulajdon kezemmel megsütni az ünnepi kalácsot, mielőtt kifutnék az időből.
Boldog Ünnepeket, nehogy úgy járjatok, mint én!
„Húsvéti rendetlenségek”
Nagy volt a csend a házban. Klaudia kivitte a gyerekeket sétálni, mert Janinak egy fontos telefonhívást kellett elintéznie, szüksége volt az egyedüllétre. A hívás előtt még kiment a konyhába egy kávéért. Ahogy megállt a modern kávégép előtt, körülnézett a helyiségben. A magasfényű, piros szekrényajtók összetapogatva, zsírosan néztek vissza rá. A munkalapon lábasok, műanyag tálacskák, csokis kanalak hevertek. Jani felvont szemöldökkel, lassan fordult a konyhasziget felé. Itt egy kosárban csinos kis túrós kalácskák hűltek, mellettük egy színes tálcán mosolyogva büszkélkedtek a festett tojások.
Jani a kalácsokat nézte.
Majd hallgatózni kezdett.
De igen.
Kétség sem férhet hozzá. Sóhajokat hall.
Jani a kosárhoz hajolt. Mikor újra hallotta a hangot, olyan hirtelen egyenesedett ki, hogy meg kellett kapaszkodnia, hogy el ne essen.
– Hát, ilyet még nem kajáltam – motyogta.
Tekintete a kalácskákat vizslatta. Aztán a hasukat mutogató tojásokra nézett. Majd megint a kalácsokra, mintha egy ping-pong meccset nézne.
Jani észre sem vette, hogy nadrágzsebéből elővette a mobilját, és feleségét hívja. Mikor Klaudia beleszólt a telefonba, Jani azt kérdezte:
– Te, az lehet, hogy a túrós kalács szerelmes a festett tojásba?
Aztán várt. Amikor Klaudia befejezte a nevetést és végre levegőt kapott, így válaszolt:
– Csak hűlnek, te lökött. Annak ilyen hangja van!
Mák, dió, badarság. Alapvetően badarság az egész hókuszpókusz a sütés körül. A mai technika korában… Pfff…
Tegye fel a kezét, akinek nincs jobb megoldása!
Aha! Jó sok mancsot látok. Ennyire fantáziátlanok vagytok? Semmi kreativitás? Semmi innováció? Ez a huszonegyedik század, emberek! Az internet, a számítógép, a nyomtató ezernyi csodát nyújt, ti meg játsszátok a Frédit meg a Bénit. Ja! Tudom! A konyhában nem ők sürgölődtek. Irma és Vilma a két nyanya. Őket utánozzátok? Mondhatom! Hová csöppentem?
Semmi, de tényleg semmi új nem bújik ki a fejetekből? Ne beszéljetek lököttségeket a hagyományokról! Ha Watt is csak bámulta volna a muterja sparherdjén a fazekat, és nem járatja az agyát, sosem jut eszébe, hogy a fedőt nem a kísértetek emelgetik köszönésképpen a ruha felett. Ha így történik, most nem ülhetnétek be az autótokba, mert nem lenne motorja, ami hajtja.
Hogy az autóban nem gőzgép van? Persze! De százezer Watt a teljesítménye! Ha Wattról nem neveznek el mértékegységet, akkor hogyan teljesíthetne a motor bármennyit? Fogadtam rá, hogy szerintetek a benzin löki a tragacsot. A benzines motornak is Wattban mérik a teljesítményét!
Csináljatok, amit akartok, megyek és a három D printeremen elkészítem a mákos meg diós bejglit. A tervrajzát már letöltöttem a sarki cukrászda fényképalbumából.
Belőlem egy darabot – egy kalács lelke
Itt fekszem az asztalon és az igazat megvallva nagyon idegesít ez a teljesen beborító műanyag zacskó. Mondjuk, a kilátást nem zavarja… Épp most rohant el itt Anyuka… Mindig rohan. Furcsák ezek az emberek, nem értem őket. Én mindig is rajongtam a húsvétért. Szeretem az ünnep előtti közös sütögetést, a miséket, az esténkénti nagy beszélgetéseket, és a gyerekek vidám kacaját, amikor megtalálják a kertben elrejtett piros tojást. Szeretem a lányok szégyellős mosolyát,mikor a szomszéd kisfiú megmenti őket a hervadástól. Pont ezektől ünnep az ünnep. De ebben az évben minden más… Anyuka tegnap munka után esett be a sarki kisboltba és örült,hogy maradt még egy utolsó főtt sonka, és egy aránylag friss kalács(ez lennék én), majd idegesen és fáradtan kocsikázott haza. A gyerekek már otthon aludtak, így Anyuka ledobott a konyhaasztalra és azóta is itt vagyok. Ráadásul még a sonkát is elvitte, így nincs kivel beszélgetnem… Késő este hazajött Apuka, majd közölte Anyukával,hogy holnap műszakot vált, és muszáj lesz dolgozni mennie,mire veszekedtek egy kicsit,majd anyuka sírni kezdett. Utána elaludtak… Úgy tűnik már mástól ünnep az ünnep. Boldog lehetsz,ha nem kell a húsvéti ebédtől felállnod,hogy munkába menj… Apuka éppen most nyomott egy puszit a gyerekek,meg az Anyuka homlokára, majd kisétált a lakás ajtaján… A család szomorúan nézett utána. Bármit megtennék,hogy Apuka maradhasson.. Anyuka lassan értem nyúlt, felemelt, leszedte rólam a csörgő zacskót, majd egy kést szúrt belém. Iszonyúan fájt, de nem szóltam semmit. Én csak egy kalács vagyok, ennyi, amit tehetek értük: adok magamból egy darabot, hátha boldogabbak lesznek.
Húsvéti meglepetés
Boszorkánytanoncok húsvét alkalmából úgy döntöttek, meglepik mesterüket, a híres főboszorkányt, Gubron Gubront kedvenc süteményével, a boszorkány kenyérrel. Azt is tudták, hogy ezt a süteményt, kizárólag húsvét alkalmából készíti el. Hogy készítsék el? Egyikük sem tudta, hol a recept, sem a füzetük, amelyben nem rég írták le, ennek a finom sütinek a receptjét a főző és sütő órán. Azt sem találták. Lili a homlokára csapott és felkiáltott.
– Nálam van az okos telefonom és wifi is van rajta!
Keresgéltek a neten, sok fellelhető boszorkányos oldalak között, mire végre megtalálták azt. Így neki is álltak annak. Lili volt a főolvasó hangosan olvasta fel a hozzávalókat és az elkészítés módját.
A tésztához: tegyünk bele: 15 dkg mályvacukrot,2 egész tűzokádósárkány tojását, majd félóráig kizárólag a jobb kezünkkel keverünk. Aztán kisadagokban hozzáadjuk 15 dkg porlisztet, csodájára járó sütőport, 10 dkg mazsolát,6 dkg meggrillezett és darabokra vágott diót, csokító csokit, egy kicsi héját reszelünk bele a citromfa bogyójából, végül a püffeszt páva tojásának fehérjéjét. Az így kapott tésztát egy laza csuklómozdulattal belevágjuk a sütőformába.
Miután szenesre égettük, kaparjuk ki a formából és másnap morzsaként tálaljuk.
Hús-vét
– Ez a titka az egésznek- mondta a nagyi- Az élesztő! Ettől lesz …- reszelősen felkacagott- olyan eleven! Emily, add ide azt a villát. Nem azt! A másikat.
Emily egészen megfelejtkezett az idő múlásáról. Nagyi konyhájában az idő kissé másképp telt, mint máshol…
Nagysokára megint felcsattant a rekedtes, vén hang:
– Mr. Fellow kiérdemelte ezt a kis ínyencséget, szóval ügyeljünk a részletekre! Te okos kislány vagy. Ugye át tudod vinni a szomszédba ezt a kis süteményt, közben elénekelve azt a kis mondókát, amit tanítottam neked?
– Persze, nagyika! Már nem vagyok ovis…
– Ha elrontod, nagyon súlyos következményekkel…
– Tudom, nagyi. Nem először csináljuk, emlékszel?
– Jó kislány. Viheted!
Emily magához ölelte az apró kalácskákat, amik jólesően melengették a hűvös, tavaszi szélben. A szavak engedelmes sorrendben csusszantak ki rózsás ajkai közül- egy kivételével, de azt később a nagyinak eleflejtette megemlíteni- és épp addigra enyésztek el, mire célba ért.
Amikor Mr. Fellow ajtót nyitott, Emily illedelmesen átadta nagyanyja jókívánságait és a süteményt, ami még mindig meleg volt. Szinte mintha valóban élne.
Dudorászva sietett haza.
Amikor éjjel meghallotta az ágya alól a kaparásztást és megérezte az éheskalács édes illatát, már tudta, hogy nem lett volna szabad hibáznia a varázsigében…
Egyszer sem…
Az állat vérét felfogjuk egy tálban, ne öntsük ki, később bájitalokhoz használható. Határozott mozdulattal felhasítjuk a gégétől az ágyékig, a légcsövet és a nyelőcsövet kiszabadítjuk és kiemeljük a gyomorral és zsigerekkel együtt. Leválasztjuk a szívet és a májat, előbbit félretesszük a király lakomájára.
A szarvat lefűrészeljük. Azonnal csomagoljuk el, lehetőleg friss zsályalevelek közé, majd fénytől védett, száraz, hűvös helyen tároljuk, hogy ne veszítsen hatóerejéből.
A nyúzást bízzuk a vadászmesterre. Az állat bontását ezután a szokott módon végezzük, akár a szarvasnál. A lépet, veséket, májat aprítsuk fel (semmiképpen se daráljuk), tejben áztatott árpacipóval, négy tojással, sóval, borssal elkeverve töltsük a jól megtisztított gyomorba. Gyömbért, fenyőmagot, csombort csak módjával tegyünk a keverékhez. A gyomrot ezután varrjuk be és hat órán át főzzük húslevesben. Ügyeljünk rá, hogy csak gyöngyözzön a folyadék, nem szabad erősen forrnia!
A kész sajtot kivesszük, cédrusdeszkák közt lepréseljük, majd gyenge tűzön felfüstöljük és jól kifagyasztjuk.
Vigyázat! Az unikornissajtot gyermekek és szüzek semmiképpen sem fogyaszthatják! A mellékhatások súlyosak, a következmények beláthatatlanok lehetnek.
Mai rohanó világunkban, amikor az ifjú strigák ezer bit per secundummal nyargalásznak seprőiken, fontos felelevenítenünk néhány ősi hagyományt, melyek a feltörekvő nemzedéket segíthetik abban, hogy igazi szövetségesekre leljenek. Mai cikkünkben – a húsvét kapcsán – a komatál elkészítésének fortélyait ismerhetjük meg. A komatál küldésével az boszorkánytanoncok kifejezhetik elkötelezettségüket mestereik felé, illetve bizonyíthatják rátermettségüket, felkészültségüket. A helyesen elkészített komatál varázsereje mesterünket száz évre lekötelezheti mellettünk. Figyelem! A komatálat mindig saját kezűleg készítsük, ne bízzunk meg a bűbájshopokban kapható, ellenőrizetlen minőségű, előre gyártott termékekben, melyek bizonytalan eredetűek, ennélfogva akár veszélyesek is lehetnek!
Tudvalévő, hogy a komatál erős csalán szárából, bájolt kötéssel és fonással készül. Fontos, hogy a csalánt magunk termesszük. Ehhez a magokat Böjtelő havában, holdtöltekor ültessük el a temető északkeleti sarkában, egy fejfa mellé, majd azonnal locsoljuk meg két cseber szenteltvízzel, melyet egy szűz leány csent el a templomból. Hogy a friss hajtás majd el ne fagyjon, bocsássunk a területre langyos fuvallatot. Tavaszelő havában, még Benedek napja előtt, a csalánt csupasz kézzel leszüreteljük (hogy ne csípjen annyira, előtte a növényt szemmel verhetjük), majd három napon át szárítjuk. A kötésnek több technikája ismeretes, melyekről a következő számunkban lesz szó. A komatálba íncsiklandó finomságok kerülnek, legismertebb közülük az Ariana boszorkány-főséf receptjéből készült mágikus bundázott bögyörde.
Kedves Ariana T. Dianis!
Bocsánat a fél mondatnyi plágiumért, de nagyon tetszett a recepted, és nem álltam meg, hogy fel ne használjam!
Húsvét, az újjászületés ünnepe. Ezért választotta Béla, hogy megváltoztassa a világot. A folyamat elindult, csak más még nem tudott róla. Elégedetten hátradőlt bőrfotelében, miközben a titkárnője sütötte muffint rágcsálta. Arra gondolt, hogy gyermekkorában hős akart lenni, de kinevették. Pedig azért lógott ki a többiek közül, mert okosabb volt. Már általánosban kémia versenyeket nyert. Amikor a biokémia kezdte érdekelni, mindenki azt várta, orvos lesz. De nem segíteni akart, inkább megmutatni, alábecsülték. Élelmiszeripari mérnök lett, és hamar az egyik legnagyobb édesipari cégnél találta magát. Egészséges csokoládéval kísérletezett. Kifejlesztett egy olyan változatot, ami nem tartalmazott cukrot, mesterséges adalékot, finom volt, mégsem került sokba. A cég rengeteget költött a húsvéti beharangozásra, az emberek rögtön elkapkodták az ebből készült csokitojásokat. Nem sejtették, hogy van benne egy extra hozzávaló. Egy újfajta drog, ami először boldog nyugalomba ringatja az embert, a hatás elmúltával viszont arra készteti, hogy mindenáron próbáljon többet szerezni. Tudta, hamarosan tömegek fordulnak a cég ellen, de ő akkor már nem lesz itt. A neten százezrekért árulja az ellenszert. Elárasztotta az öröm, a mennyekben érezte magát.
Ibike mosolyogva figyelte a főnökét, ahogy átszellemült arccal majszolta a süteményt. Büszke volt magára, hiszen a Húsvétról maradt csokitojásokat is felhasználta. Talán ettől lett olyan finom a csokis muffin.
Két meggy története
– Bocsásson meg, uram – szólalt meg az egyik meggy – de rám tetszett állni.
– Elnézését kérem – ficergett a másik. – De tudja, csak így önre dobtak, nem tudok odébb állni.
– Bizonyára tud tenni valamit az ügy érdekében.
– Jelzem a problémát.
Az alul lévő meggy türelmesen várt is néhány percig, azonban eredmény híján újra megszólította a másikat.
– Uram, haladt már valamit az ügyünk?
– Nem úgy látom… De minden bizonnyal erejüket megfeszítve dolgoznak a probléma elhárításán, ezt bizton állíthatom. Kérem, uram, várjon türelemmel.
– Bocsásson meg, de az a különös érzés támad bennem, hogy önnek nem okoz gondot a jelenlegi helyzet, és kicsit sem zavarja, hogy rajtam tetszik állni. De tudja, ez nekem szerfelett kényelmetlen és megalázó pozíció.
A másik meggy felhorkant.
– Ez esetben vegye a fáradtságot és guruljon ki alólam, ha már ennyire türelmetlen. Mint mondtam, jeleztem a problémát, amennyiben a felsőbb körök úgy találják jónak, áthelyeznek innen. Úgyis bosszantó a környezet.
– Már megbocsásson!
– Ön kezdte a szurkálódást.
– Hogy én?! Maga meg rám állt!
Legjobban a szomszédaikat idegesítette az egymásra állt két meggy, és hálát rebegtek, amikor a sütőben egymáshoz sült jómadarakat valaki végre megette.
Háborog a bensőm. Vaj Ákos Cuk Orsit szidja, amiért galád módon beleolvadt; Mazso Lala és húga, Lara egymásért nyöszörögnek. Tú Róbert és Citromhé Julianna nem jutnak dőlőre a kérdésben, hogy a villa vagy a reszelő a kegyetlenebb kínzóeszköz. Te Juci közbebugyog, előadja életének megpróbáltatásait, ám Ákos és Róbert egyszerre tromfolják le:
– Téged szét se vertek, fel se hevítettek! Nincs okod panaszra.
– Még hogy nincs! – méltatlankodik Juci. – Cuk Orsi épp Élesz Töhötömöt fűzi az én hajlékomban! Megfájdul a tejem a szirupos sutyorgásuktól.
Vaní Lia hasztalan próbálja enyhíteni a légkört, így inkább hozzácsapódik a békés eszmecserét folytató Lisz Tiborhoz és Tojá Sárihoz.
– Az univerzum tágul – sandít a magasba Tibor. – Nem kell sok a dimenzióváltáshoz.
Sári aggodalmát fejezi ki a rájuk váró ismeretlen miatt, végül pityeregve borul Tibor vállára. Juci melléjük siet, vigasztalás helyett azonban bosszúsan morogja, micsoda alakokkal hozta össze a sors. Ákos a háttérben óbégat, Juli Róbertet csépeli, Orsi és Töhötöm körül sistereg a levegő.
Nem bírom tovább. Itt az idő, hogy közbelépjek. Hatalmasat kurjantok, mire mindenki elnémul, és megszeppenve néz körül.
– Most pedig fogjátok meg egymás kezét!
A népség egymásba kapaszkodik, amitől különös dolog történik: az ellenséges hangulat elillan, már nem is szédülök. Egységesítettem az énjeimet, jöhet az új dimenzió.
A húsvéti nyúl ajándéka
Keménykalapos nyúl várakozott az esőben. Bosszúsan húzta fel az orrát. Az április szeszélyes szele és zivatarfelhőkkel tarkított fellege neki sem tetszett.
Megrázta nedves, szürke bundáját és sietősen toporgott a tappancsaival.
A bárányok és a csibék késtek. Érthető, hogy az orkán erejű szélben lassabban lehet haladni, na de mégis csak Húsvét van. Nem érnek rá!
A nyúl megmarkolta a kalapja karimáját, nehogy felkapja a szél.
– Na végre – dünnyögte az orra alatt, amikor gyapjas és sárga pelyhes társai megérkeztek.
Az egyik bárány kilépett a többi közül. Díszes fonott kosarat tett a nyúl elé, aki dorgáló tekintettel válaszolt.
– Ennyi? – kérdezte a nyúl szigorúan, miután benézett a letakart kosárba.
– Igeeen, eeennyi – bégette a bárány.
Az élen álló sárga kiscsibe már félszegebben lépegetett előre az ő kosarával. Bátortalanul, mentegetőzve csipogta, hogy ő sem készült túlságosan.
– És a receptek? – vonta kérdőre a csibét a nyúl.
A kiscsibe a szárnya alól előhúzott egy portól piszkos ázott papírköteget és remegve átnyújtotta a nyúlnak.
– A lényeg! – vágta rá a logófülű morcosan.
Biccentett a nyúl, fogta a recepteket, a kosarakat és egyedül útnak indult.
Szépen lassan baktatott házról házra és mindenhol ott hagyott egy tucat mívesre festett piros tojást, egy csokor sárgálló aranyesőt és egy titkos receptet a legfinomabb húsvéti kalács elkészítéséhez.
Ünnepi békesség
– Nagymama! – ficánkolt Sacher Réka a Fő Tálca második sorának negyedik helyén. – Most már igazán elmesélhetnéd! Már a bevonatunkon a Húsvét…
– Így van! – kontrázott rá szomszédja, Túró Robi, a Fő Tálca harmadik sorának negyedik helyéről.- Azt ígértétek még ünnep előtt elmondjátok…
Sacher Rami megfáradt sóhaj kíséretében fordult szomszédjához Túró Rózsához.
– Most te vagy soron.
Túró Rózsa csendre intette a felbolydult sorokat és hozzálátott a tanításhoz.
– Egyszer volt hol nem volt, túl a Dunán és a Zalán, élt egy híres cukrász, akinek süteményei még külhonban is híresek voltak. Az utazók nem lehettek olyan fáradtak, hogy ne ejtsék útba az ízlelő bimbókkal csodákat művelő műhelyt. A mester halála után a fiai vették át az irányítást, és mivel a receptektől jottányit sem tértek el, az üzlet virágzott tovább. Legkapósabb süteménynek a mi nemzetségünk mondhatta magát, egészen addig, míg a mesterek el nem határozták, hogy bővitik a választékot. Így került közénk a Sacher torta, ami szörnyű tragédiák sorát indította el. Véres háborúk követték egymást, nehéz kompromisszumok születtek, amiket újabb háborúk borítottak fel. Mígnem egy szép napon egy kislány tért be a műhelybe.
– Egy Rákóczi túróst és egy Sacher tortát kérek – mondta okos szürke szemeivel a cukrászra nézve, aki rémülten tiltakozott.
– Vagy az egyik, vagy a másik.
A kislány csodálkozva ismételte: mindkettőt kéri, hisz egyformán szereti őket. A cukrász – rettegve a háborútól – hajthatatlan volt, mire a szürke szemek bánatosan pislogták ki a csalódás könnyeit.
– Akkor egyiket sem kérem – suttogta és már indulóban volt, amikor egyik ősünk bátran felkiáltott: „Én nem bánnám, ha ők is benne vannak!” A cukrász megdöbbenésére Sacherék is benne voltak, a kislány könnyei felszáradtak, a Rákóczi és a Sacher nemzetség pedig azóta békés szomszédságban élnek.
Dédi (össze)ragasztós sütije 🙂
Lajosunk kakaós linzerkorongként látta meg a napvilágot, amikor hosszú, vajizzasztó várakozás után kinyílt a sütőajtó. Magával ragadta a többiek izgalma, amikor a sütőpapírról a hűvös tálcára csusszantak. Minden igyekezetével egyensúlyozott, de mégis a kissé domború felére érkezett. Rögtön körülnézett, és látta, hogy mások is pórul jártak, de ez egyáltalán nem javított a hangulatán. Hogy fog így boldogulni? Hiszen a ragacsot pont arra a felére kellene kenni, amin fekszik! Ha nem lesz ragacsos, akkor nem fog hozzá tapadni élete párja!
– Jó napot! – szólította meg kakaós szomszédját. – Lajos vagyok.
– Én is – válaszolta a másik.
– Hogyhogy? Itt mindenki Lajos?
– Nem. A világos kolléga itt mellettem, aki szintén rosszul érkezett, ő Béla.
– Üdvözlöm, Béla! – udvariaskodott Lajos.
– Hagyjon már! Nem látja, milyen kellemetlen helyzetben vagyok?
– Ugyan kérem! Nem látja, hogy én is?
– Fejezzék már be! Jönnek a csajok!
– Oh, igen! Milyen izgalmas! – élénkült meg Béla.
– Én egy olyan virágformájú barnát szeretnék! – ábrándozott Lajosunk.
– Kiváló az ízlése, uram. Ők a Jolánkák.
Árnyék vetült a Lajosokra és Bélákra, majd gondos ujjak megfordították a hasalókat. Lajosunk most már kényelmesen és helyesen feküdt, jöhetett a ragacs. Először az undok Bélát érte a megtiszteltetés, majd ő következett. A sárgabarack illatú massza finoman elterült rajta, és immár Ragacs Lajosként várta édes Jolánkáját.
Boldog húsvétot! 🙂
Erdőlakók húsvétja
Hol volt, hol nem volt, kerek erdő közepén állt egy kis házikó, itt éldegélt az állatok gyógyítója, a jóságos Anyóka.
A minap történt, épp Húsvétot megelőző nap, hogy Nyuszómuszó nagyon beteg lett, ezért Anyóka magához vette a gyógyfüveit, és elindult hozzá. Nem kímélve magát egész nap, egész éjjel ápolta a beteget. Az erőfeszítés nem volt hiábavaló, a nyuszika másnapra jobban lett, így Anyóka hazatérhetett.
Otthon kimerülten rogyott az ágyra, és egy pillanatra lehunyta a szemét.
– Nem, nem aludhatok el – motyogta –, még tojásokat kell festenem, és kalácsot kell sütnöm, különben nem lesz igazi a Húsvét… A barátaim számítanak rám…
Ám a fáradtság győzött.
Az állatok látva, hogy Anyóka elszenderedett, elhatározták, nem ébresztik fel, hanem összefognak, és elvégzik helyette a teendőket. Úgy is lett.
A kalács megalkotásának irányítását Uhu, a bagoly vállalta, ő már többször megfigyelte az ablakon át, hogy Anyóka miként csinálja. Elsőként a tojást, vajat, lisztet és egyebeket cipeltette be az egérkékkel a kamrából, amit aztán egy teknőbe öntöttek. Majd a mókusok meggyúrták a tésztát, kinyújtották, a madarak megszórták magvakkal, Medvemama pedig megkente édes mézzel, végül betették a sütőbe.
Míg sült a kalács, addig az ügyesebb mancsúak madártollal megfestették a tojásokat, a többiek pedig megterítették a réten álló asztalt mindenféle, az erdő adta földi jóval.
Épp, hogy végeztek, mikor Anyóka felébredt. Szegény látva a sok szép tojást és megérezve a kalács mennyei illatát, azt hitte, még mindig álmodik. Csak lassan ocsúdott.
Könnyes szemmel rebegett köszönetet, majd mielőtt megszegte volna a kalácsot, mindenkinek kellemes ünnepet kívánt.
Kedves Cata!
Semmi probléma, sőt külön szeretném megköszönni, hogy „boszorkány-főséf” titulust kaptam Tőled! 😀
Nekem is nagyon tetszik a komatálad receptje, amit először „kómatálnak” olvastam. Gondoltam, majd biztosan így kezded: „Végy jó fogást, egy húszkilós kalapácson…” 😀 Így, az Ünnep végére, kissé zsibbadt vagyok agyilag. 🙂
Ezt is megértem.Igen létezik Újjászületés! Túrós süti lettem.Hogy honnan tudom?Látom magam az egyik serpenyő tükröződésében..Jó érzés olyan békés .Nem fáj semmi.S végre valahára az alakommal is elégedett vagyok.Kerek vagyok s van bennem sok-sok pötty. JA,hogy azok mazsolák.De szerintem jol állnak nekem..Hoppá!!! Ezek viszketnek.Szoktak a mazsolák viszketni??Nem tudom.Az enyémek nagyon , ha szabad ilyet mondani… -Auuuu ezt fájt- ,mintha egy darabot kitéptek volna belőlem….az egyik mazsolám eltünt egy darabommal együtt…
Leestem tányérostol fáájjjjj…
jön valaki talán Vili a macskám…
-Vili nem sza…bad Vili neeeee……
Miért kellett a Birodalom utcáin kószálom Húsvétkor? – kérdeztem, magamat ostorozva. Sebes arcomat sós könnyek marták, ahogyan erőtlenül próbáltam feszegetni a húsomba vájódó köteleket. Sietnem kell – gondoltam. – A kalácsok és sonkák még portyázni vannak… de valószínűleg alig pár perc múlva visszatérnek az Operaházba, befogott emberekkel a markukban, és elkezdik az előadást…
Ajkaim közül egy szánalmas nyöszörgés szabadult ki, fejem pedig hátrabicsaklott.
Beláttam: már nem volt szabadulás számomra.
A következő pillanatban sziszegve kinyílt a színpad hátsó ajtaja, és két nagydarab sonka egy újabb embert dobott be közénk.
Hát itt a vége – hunytam le a szemeimet. – Visszatértek… Már nincs menekvés.
A félelemtől remegve emlékeztem vissza a Lázadásra… Öt éve történt, hogy a mániákus Gazsi doktor megtervezte a biológiai fegyvert, ami aktiválásakor chippeket ültetett húsvéti ételeinkbe, melyek így életre keltek, és addig nem nyugodtak, amíg szolgasorba nem taszították minket, embereket: és tetteink megtorlásáért bevezették az új Húsvéti Ünnepeket, amire idén engem is kiválasztottak…
A nézőteret ebben a pillanatban elkezdte megtölteni a sonkák, kalácsok, tormás tubusok és tojások színes tömege. Eljött hát Húsvét Birodalom színe-java, csak azért, hogy végignézzék az Embertort; majd pedig falatozzanak belőlünk.
Ekkor egy mély búgás zengte be a levegőt – felharsant az előadás kezdetét jelző duda hangja.
Elkezdődtek az idei Húsvéti Ünnepek.
Sütimennyország
Végre magamra vontam a figyelmét. Beletett a kosárba.
– Jól van Túró, ezt ügyesen csináltad. Hurrá, mellém tett egy velem egysúlynyi, 25 dkg margarint. Lisztből is akad még biztosan 25 dekányi, meg egy kávéskanálnyi só.
Hosszú ringatózás után csomagolóruhánkat elhagyva egymásra találtunk egy keverőtálban, én és a margarin. A kecses asszonykéz jól összegyúrt minket, szétmasszírozta minden egyes csomómat. Aztán kezdődött a liszttánc, a sóval együtt. Háromszor nyújtottak el a gondos kezek, és hajtogattak újra, míg tésztává nem nemesültünk. Apró golyóformáinknak fürge ujjak adtak nyuszifüleket, gombnyi szemeket. Forró sütőben gyorsan túrós pogivá lényegültünk. Amikor az asztalra kerültünk, kicsiny gyermekkezek szempillantás alatt szétkapkodtak mindannyiunkat.
– Anya, ez isteni! Mennyei!
Érzem, hogy felemelkedem, mindjárt megérkezem én is a Sütimennyországba.
Boldog ünnepeket kívánok!
Egy ismeretlen földön kovász, vanília és olvasztott vaj illata ömlött ki egy kis várból, amiben egy harcosnő élt két leányával. Ki szorgoskodik a konyhában, kinek a keze nyomán száll fel a liszt vidám örvényekben? A leányok kicsik még a konyhai munkához, cseléd nincs: a harcosnő süt valamit!
– Mi kell az ünnepi kalácsba? – kérdi az egyik kislány az anyja mellett, aki csatakötényét virágos köténykére cserélte.
– Három ág kell bele – mondja a harcosnő gyakorlottan dagasztva. – Ez az öröm – pillant össze a lánykáival, ahogy leválaszt egy harmadot a tésztából. – Ez pedig a „nem panaszkodom”. Nem panaszkodom, mert méltatlan a nyomorultakkal szemben, mert panaszkodás helyett tudunk mi harcolni a szeretteinkért és magunkért! És ebből az utolsó harmadból lesz a szeretet ága. Sodorjuk ki!
– És a túró, anya?
– Azt majd az ágak közé szórjuk. Az… az a hit – mondta rövid gondolkodás után a harcosnő. – Mindenhol ott kell legyen.
– Jobban, mint a szeretet?
– Hát igen – vonja meg a vállát nevetve a harcosnő. – Talán nem szeretsz mindenkit. Talán magadban sem szeretsz mindent. De hinned kell, hogy egyszer megszeretheted! Fond össze! Mint a nővérkéd haját! Segíts a húgodnak! Úgy! Mindenhová jusson a túróból!
– Anya! Miért a szeretet és a hit? Mért nem panaszkodunk? Miért az öröm?
– Mert tudjuk, tudjuk, hogy: Feltámadott!
Akkor kerülök elő, amikor a férfiak az ünnepi ebéd után elvonultak meccset nézni. Otthon is mindig ezt csinálják, viszont cserébe a nők pletykálhatnak, főleg, mert a gyerekek sincsenek láb alatt, a macskát kergetik, amíg feléjük nem kap, s akkor leülnek a szőnyegre, de még előbb maguk elé veszik a kifogyhatatlan süteményestálakat.
Akkor jövök Én, a nagy fellépő, amit kézzel készítenek, mert ilyen kis apróságot nem érdemes boltban venni. Aki vérbeli háziasszony, előbb-utóbb neki áll kotyvasztani egy-két üveggel, mert annál nagyobb becsben lehet tartani és körbemutogatni, ha előkerültem a bárszekrényből. Mielőtt észrevennék, már egyetlen csepp sincs belőlem, olyan kívánatos a színem, az illatom, mert muszáj kézről kézre adni, hogy a sok törődött, megfáradt női vendég megtapogasson, s engedjen a kéjes vágynak és lecsorgasson a torkán. Egyetlen korty belőlem olyan, mint egy falat a világ legkülönlegesebb süteményéből. Páratlan zamatomat egy érzés adja, mert mi lenne tiltottabb dolog az alkoholnál, ami a felnőttek kiváltsága, s furcsamód ebben a tojás, a cukor és némi vodka elegye erősíti meg őket, ezek kevéssé robbanásveszélyes, mégis izgalmas keveredése. Csinos ezüsttálcán érkezem a poharakban, hölgyeim és hölgyeim, csin-csin, egészségetekre, nevetve a bőr alá velem, turbékoljatok az egy decimmel, zúdítsatok a szátokba, csettintsetek a nyelvetekkel, aztán hörpöljetek belőlem megint.
Gratulálunk mindegyik íráshoz! Nagyon szórakoztatóak voltak. 🙂
A nyertes Ariana T. Dianis, aki gazdagabb lett egy Calderon könyvvel. 🙂
Kedves Aranymosó!
Nagyon szépen köszönöm az elismerést és a nyereményt! 🙂
Gratulálok az összes Szerzőnek!
Üdv Mindenkinek,
Ariana
Kedves Ariana!
Szívből gratulálok neked!
Gratulálok, Kedves Ariana!
Kedves Cata!
Köszönöm szépen! 🙂
Kedves Attila!
Hálásan köszönöm! 🙂
Kedves Ariana!
Ügyes voltál, gratulálok! Engem a kobold lábszag érdekelne… hol lehet beszerezni? 🙂
Kedves Írisz!
Először is, nagyon szépen köszönöm! 🙂
Kérlek szépen, bemész egy ilyen nagyobb „táphodályba” és a sokadik sor, sokadik polcán megtalálod. Nagy zacskóban lehet kapni, fél kilós kiszerelésben, az van ráírva: „Teszkó Gazdaságos Kobold Lábszag”! 😀 Nagyon occó! 😉 😀
Én láttam már a madaras teszkóban is 😀
Gratulálok! 🙂
Kedves Mil!
Köszönöm szépen! 🙂
Ez jó hír, eszerint kurrens termék! 😀