Vibók Ildi: Sibimesék – 1. részlet

Most arról mesélek…

…amikor a mami nincs itthon

Sári vagyok, de mindenki csak Sibinek hív. És a hajam majdnem a földig ér. Persze csak álmomban. Na álmomban soha nem fésülködöm. És hajat se mosok. A hajam csak úgy magától gyönyörű és gubanc egy darab sincs benne.

Mikor ébren vagyok, akkor is hosszú a hajam. Ugyan nem ér a földig, de ráülni azért rá tudok, szóval pont elég hosszú ahhoz, hogy jó gubancos legyen. Engem nem zavarnak a gubancok, de a mamit nagyon és ez nem könnyíti meg az életem, mert a mami minden reggel megfésül és sajnos este is. Régebben nem értettem, miért olyan fontos ez neki, de most már tudom. A Bogmanók miatt.

A Bogmanók akkor költöztek be hozzánk, mikor mami elutazott. Egy egész hétre el kellett mennie és én már előre cidriztem, mi lesz ha csak hármasban leszünk papival meg öcsivel, mert nálunk a mami tud mindent.

Ha valamit megkérdezünk papitól, például, hogy ehetünk e még a tortából, hogy nézhetünk-e még egy mesét, vagy hogy befesthetjük-e kékre a kezünket egészen a könyökünkig, a papi mindig azt válaszolja: kérdezzétek meg a mamit.

A mami pontosan tudja, megfájdul-e a hasunk a plusz sütitől, hogy zizik leszünk-e egy második mesétől és hogy árt-e a festék a bőrünknek. Szóval komolyan aggódtam, hogy mami nélkül működünk-e. Bátran állíthatom: működünk.

Az ebéd ugyan soha nem délben volt, mert egész nap rágicsáltunk valamit, öcsi széke odaragadt a padlóhoz, mert beletolta a lecsurgott lekvárba, pizsi helyett bugyiban és trikóban alhattunk és kétszer is sikerült elbliccelnünk a fogmosást, de ez egy percig sem jelentett gondot…

mert papi is ügyelt, hogy csupa egészséges dolgot rágcsáljunk egész nap, mert oldalról is fel lehet mászni egy székre, fölösleges folyton kihúzgálni, mert bugyiban és trikóban pont olyan szépet lehet álmodni, mint pizsiben és egy fogam sem lyukadt ki. Öcsinek se. Leellenőriztük a tükörben rögtön azután, hogy nem mostuk meg őket. Nem is értem, miért csinál ezekből a dolgokból a mami akkora ügyet.

Míg a mami nem volt itthon, papi szabadságot vett ki, hogy tudjon ránk koncentrálni. Meg a házimunkára. Papa nagyon jó fej és vele olyanokat lehet játszani, amit ha mami itthon van, soha. A hatodik napra már akkora halom piszkos ruha gyűlt össze a fürdőszobában, hogy a fürdőkád széléről ugráltunk bele. Papa is. Egyszer ugyan megpróbálta kimosni őket és mi segítettünk is szétválogatni a dolgokat, csináltunk piros, kék, zöld, fekete meg fehér kupacot, de sajnos a mami kedvenc zöld pulcsija nagyon kicsi lett, mikor kivettük a mosógépből. Azt hiszem éppen jó lesz rám.

Papa nagyon meg volt szeppenve, én meg mondtam, hogy szerintem nem kellene többet mosnunk, mert ugyan nekem lehet, hogy lesz egy csomó új ruhám, de a maminak esetleg egy sem marad és a fiúk is egyet értettek és megegyeztünk abban is, hogy a házimunka bonyolultabb, mint gondoltuk, a legjobb, ha megvárjuk vele a mamit. Egyébként is van annyi tiszta ruhánk, hogy kihúzzuk vele a hét végéig. Alaposan leellenőriztük.

Így viszont, rengeteg szabadidőnk maradt játszani. Reggeltől estig, mert a papival minden játék.

Vele nem autóval megyünk bevásárolni, hanem gyalog. És viszünk hátizsákot, meg Matyi kutyát pórázon. És nyomolvasunk és felderítjük a terepet és összegyűjtjük út közben a gyönyörű köveket és a papi zsebében elfér mind.

Vele a pudingot homoksüti formába öntjük. És így vacsorára van helikopter, hajó, kisautó és delfinpuding is. Csokis, epres és karamellás.

Vele szívószállal ihatjuk a teát talpas pohárból, amit amúgy csak a felnőttek használhatnak és citromkarikát tűz a pohár szélére.

Vele nem kell elrakni este a játékokat, mert másnap reggel úgyis elő kellene szedni őket és ez rengeteget elrabol az ember drága idejéből.

 És gyönyörűséges meséket olvas este. És soha nem fárad el. És ez nagyon kell, mert este mindig elszomorodunk, mert a mami olyankor felhív telefonon és ha csak a hangját hallom, annyira elkezd hiányozni, hogy majdnem sírok és arra gondolok, talán jobb lett volna, ha fel sem hív… De mikor lerakjuk a telefont, elővesszük a naptárt és annak örülünk, hogy megint egy nappal kevesebb van addig, míg a mami végre hazaér. Mert bármennyire is jó nekünk hármunknak együtt, már nagyon-nagyon várjuk őt.

 Aztán eljött végre a nap, mikor megérkezett a mami. Kicsit izgultunk, mit szól majd, mert nem volt akkora rend, mint amikor itthon van, de a papi azt mondta ebből is láthatja a mami, vannak dolgok, amihez csak ő ért. Én arra gondoltam, ezután segítek neki és eltanulom a házimunkát, mert ugye egyszer én is mami leszek és azt nem szeretném, ha minden ruhám olyan kicsi lenne a mosógéptől, hogy csak a kislányomra lenne jó.

 De igazából mikor a mami belépett mindnyájan elfelejtettünk mindent. És őt sem érdekelte a rumli, csak mi. És ahogy átölelt minket és cirógatta a buksi fejünket, egyszer csak beleakadt a keze a hajamba, rám mosolygott és azt mondta:

„No lám, míg nem voltam itthon, ebbe a frizurába beköltöztek a bogmanók!”

 És akkor jutott eszembe, hogy egész héten elfelejtettünk fésülködni…