Bakti Viktor: Integrálva – 2. részlet

Előző részlet Yolanda 2066. május Szombat este a rendőrség lezárta az Aisling jósdát a standard eljárásnak megfelelően. Yolanda értesülése szerint vasárnap reggelre már nem hemzsegtek annyian, de még elzavarták a riportereket. Várhatóan estére elcsendesednek majd, elhatározta, hogy akkor tesz látogatást. Délelőtt egy órát töltött a tükör előtt, hasonló sminkkel próbálkozott, mint a stúdió sminkese. Fehér…

Olvass tovább

Istók Anna: Éhes felhő a napot – 2. részlet

Előző részlet Egy ember elkövethet hűtlenséget, aljasságot,  igen, a legrosszabbat is, gyilkolhat, s belülről tiszta marad. A cselekedet még nem az igazság. Mindig csak következmény. ( Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek) Az én cselekedetem nem azonos velem. Hányszor tettem már olyan dolgot, amihez nem volt kedvem, amivel nem értettem egyet! Csak mert úgy gondoltam,…

Olvass tovább

Kiss Magdi: Helló, Belgium! – 2. részlet

Előző részlet Mire visszamentünk az öltözőnkbe a többiek is visszaértek a futásból, és a kis helyiségben szinte se lépni, se lélegezni nem lehetett a folyamatos zuhanyzás okozta párától. Bogival szótlanul öltöztünk és lopva egymásra mosolyogtunk, miközben a többi csaj egyfolytában áradozott valakiről. Eltelt jó néhány perc, mire leesett, hogy Szőkéről beszélnek. Megkönnyebbültem, amikor Bogival kiléptünk…

Olvass tovább

W.J.Lilah: Gyógyítók – 2. részlet

Előző részlet Hebrin, a Hármak kolostora – 96 évvel korábban, Terzelt háborújának első napja Fhey bátorítóan megszorította társnője kezét, ahogy a novíciák között beléptek a templomba. Feszülten nézett körbe. A magas boltívek alatt fáklyák és lángtartó üstök világítottak a mágikus fények helyett. Fagyos szél fújt keresztül a kitört oldalablakokon, de az üvegcserepeket már feltakarították, és…

Olvass tovább

Találkozz a Könyvmolyképző magyar szerzőivel!

Közeleg a Könyvhét, ahol természetesen mi is jelen leszünk, és a szerzőink is nagy lelkesedéssel és meglepetésekkel készülnek. A dedikálások időpontjairól hamarosan lehull a lepel, addig is íme, három programajánló, ahol szintén elcsíphetitek szerzőinket! Külön öröm, hogy két vidéki eseményről is hírt adhatunk, így a nem fővárosi olvasóink is találkozhatnak kedvenceikkel. – A Cicakalandok mesekönyvek…

Olvass tovább

Kourtney G. Flower: Állandó változás – 2. részlet

Előző részlet Egy régi barátság A következő napok viszonylag nyugodtan teltek, bár még sok időbe fog telni, míg megszokom a helyet, valamint Dominic és Milo társaságát. Miss Roberts tényleg minden harmadik nap eljött hozzánk, beszélgetett velünk, kérdezősködött, meg ilyesmik. Én nem nagyon voltam vevő ezekre a társalgásokra, csendben üldögéltem, és csak a legminimálisabbakat válaszoltam. Nem…

Olvass tovább

Wren Nachtigall: Perzselt acél – 2. részlet

Előző részlet Dwain már kezdte megszokni, hogy nem telik el vasárnap este balhé nélkül. Nem mintha a többi este balhémentes lett volna, de akkor legalább megvolt rá az indok: Rick szinte soha nem töltötte otthon az estéket. Ezzel nem is volt baj, Dwain tökéletesen megértette. Azt kívánta, bár a nővére is képes lenne egy minimális…

Olvass tovább

Mila Wender: Csók a családnak! – 2. részlet

Előző részlet Tizenkét év múlva Az Odile által nagyszabásúnak és tévedhetetlennek titulált terv próbájára egy novemberi estén került sor. Tizenkét év telt el azóta, hogy bátyjuk, Earl először ment a grenoble-i internátusba azon a hintón, és most ismét hazavárták, de ezúttal végleg. Mivel viszonylag ritkán mutatkozott odahaza (legutóbb másfél éve látták), húgai izgatottan készülődtek az…

Olvass tovább

Carrie Todd: Avelina kilenc élete – 2. részlet

Előző részlet Csordultig töltöm forró vízzel a hatalmas kádat, aztán lassan belemerülök, derékig, mellig, nyakig majd egészen. A kibontott hajam úgy lebeg körülöttem, mint valami hínár. Mozdulatlanul fekszem, csukott szemmel, és arra gondolok, hogy lassan elsimul fölöttem a víz, mintha csak egy fényes tükör lenne, és én úgy fekszem alatta, mintha egy olyan üveg papírnehezéket…

Olvass tovább

Littlewood: Cirrus a Tűzfalon – 2. részlet

Előző részlet Virolett tiritarka összevisszaságban viruló, sárga, piros, kék és lila virágokkal pingálta tele Cirrus szobájának falát. A kiságyba puha peccseket terített, a rácsaira pedig felakasztott egy futtatható állományt, ami folyamatosan fel-alá szaladgált. A kis vírusok imádják nézegetni, ezt állították legalábbis a reklámban, amellett, hogy a memóriaegységet is fejleszti. Virmos is kivette a részét a…

Olvass tovább

Krecz D. István: MAN – Mindent A Nőkért – 2. részlet

Előző részlet Számnak vörösbor, míg a reggelnek rossz íze volt. Kesernyés, fáradt és csalódott.   Nehéz éjszakán voltam túl, de akartam hinni, hogy ez nem egyfajta lelkiismeret-furdalás, vagy Barbara – így hívták a volt barátnőmet – hatása. Igaz, néhány keserű sms-t kaptam tőle, de azoktól még édes lehetett volna az álmom. Mégsem volt az. Elmaradt…

Olvass tovább

Szőke-Kiss Márton: Néhány napra Édentől – 2. részlet

Előző részlet Akkoriban a városok voltak a legveszélyesebbek. A ragály emberek és állatok között is terjedt, szinte minden lehetséges módon; aki a károsodást hordozó testnedvekkel érintkezett, azonnal megfertőződött. Egy köpet ugyanolyan veszélyes volt, mint egy csepp fröccsenő vér – ezért még a fertőzöttek irtásakor is óvatosnak kellett lenni. Terjedt vizelet és széklet útján is. Amikor…

Olvass tovább

Szöllösi Kristóf: Acélszentek – 2. részlet

Előző részlet A géprombolók talán legnagyobb előnye a politikai függetlenség, legalábbis szerintem. Verheti egymást akárhogy Budapest négy nagyobb állama, mi mindig kimaradunk a szarkavarásból. Megöljük, akit kell, felmarkoljuk érte a fejpénzt, és már ki is szálltunk a buliból. Kifejezetten kényelmes megoldás, főleg akkor, ha körülötted az egész város egymást öli még pár négyzetméter földért a…

Olvass tovább

Dorah Vikatha: Lathium reménye – 2. részlet

Előző részlet A lehető legkecsesebben próbálok vonulni az egy heti szennyest elnyelő ruhás zsákkal a hátamon, ez ugyan nem könnyű, de elszánt vagyok. Odaköszöngetek a többieknek, de igazából nem is látom őket, a szemeim messze meresztgetem, hátha meglátok valakit, aki nem is érdekes. Hát, igen, a Sólymok. A Sólymok a mi felfedezőink. Önkéntesek, akik nekivágnak…

Olvass tovább

Bencze Annamária: Akarat – 2. részlet

Előző részlet 3 Nyomást éreztem a mellkasomon, amint álomba zuhantam. Szememet csukva tartottam és hagytam, hogy a lágy szellő simogassa arcomat. Orromat a magasba emeltem és hosszasan magamba szívtam az illatot, melyet a fuvallat sodort felém. Elmosolyodtam, amikor felismertem. Fahéj. Felnéztem. Eltűnődve figyeltem az őszies színben játszó fákat, melyek körülöleltek egy kis tavat. A vizet…

Olvass tovább