Amikor megborotválkozom, mindig valami különleges történik. Ezért nyúlok ma reggel is a borotva után. Csak az államra figyelek, hogy meg ne vágjam magam. Szeretném, ha ma újra megtörténne az a különleges pillanat. Akármi is legyen az. Mert a pillanat mindig más. Sosem tudom előre, mi lesz az aznapi. Csak, azt tudom, hogy megtörténik. Talán ma…
– Hé, Loony, ideje végezni! – szólt rá a tagbaszakadt ápoló. Loony a mosdó fehér csempézett falán logó tükörben méregette magát. A szokásos reggeli borotválkozási és tisztasági feladatai után határozottan tetszett neki saját fizimiskája. A rőt haja ez alkalommal nem lapult a fejére és nem is állt az égnek, sikerült magán úgy lehúzni a borotvát,…
– Kék. – Sylvia úgy ízlelgette a szót, akár a vasárnapi ebéd egy finom falatját, miközben szemét az ég végtelenjén nyugtatta. Egy percig figyelte a tavaszi szellővel játszadozó bárányfelhőket, majd visszafordult a nagyanyja naplójához. – Az ég kék. A víz kék. A szarkaláb kék – olvasta tovább. Sylvia lassan az összes színt ismerte már: kék,…
Reginald két dolgot gyűlölt igazán. Az egyik a neve volt, amit az apja adott neki, a másik pedig a klub volt, amit szintén az apja adott neki. Mindkét gyűlöletes dolog az apjától származott, így ugyan nem közvetlenül, de az apját is gyűlölte. Bár ezt sosem ismerné be, hiszen a Fang család a legrégebbi vámpírcsaládok egyike volt, ahol a felmenőkre büszkének kellett…
Az utolsó néhány óra idegtépő volt az oxigén számára. Pedig nagyon várta, hogy elindulhasson, imádott a Föld felé zuhanni. Mindig másik felhőből indult el, és közben varázslatos tájakat ismert meg. Most is az ismeretlen terült el alatta, a szürke felhők gomolygó csapata egészen közelre ereszkedett, szinte súrolták a zöldellő fák koronáját. O nem ismerte fel…
– Indulni akarsz? – döbben meg Rukia. Hematit vörös haja szétbomlott a hanyag copfban, és az apró ujjai között megállt az ecset egy pillanatra. – De hát miért? Tavaly is benevezett egy szigetlakó a futóversenyre, és csúnyán leszerepelt. Kétezer-húszban te akarod leégetni magad? – Én vagyok a közösség legjobb vadásza, gyorsabban futok, mint egy szürke…
A város tompán lüktetett, Rosalia örült, hogy maga mögött hagyhatta. Nehezen alkalmazkodott a vibráláshoz. A kofák erőszakos kínálgatásához a halpiacon, a szekerek és taligák zörgéséhez az utcákon, a lovak patáinak kopogásához, az elnyomott segélykiáltásokhoz, a szolgák és urak felszínes életéhez. Rosalia mindent látott, hallott és érzett, hiába rejtették előle vastag falak a titkokat. Hiába hazudtak…
Kiváltságos voltam, de az ilyen pillanatokban átoknak éreztem a képességemet. A hadjárat idején még éjszaka is biztosítanom kellett a tábornok mentális védelmét, így nem szabadulhattam a társaim gondolataiban rajzó intenzív képektől. A vezérkart alkotó férfiakat vágyaik uralták. Hiába kerestem egy nyugodt elmét, amihez kapcsolódva figyelmem megpihenhet, nem találtam. Halántékom fájdalmasan lüktetett. Egyedül a tábornok felől…
Varjak váltották fel a galambokat a főtéren. A polgárháború előtt az ország egyik legszebb városa volt ez a több száz éves polgári bérházakkal, amik a szivárvány minden színében tündököltek, előttük az évszázadok alatt simára csiszolt macskakő csillogott. Az utak között néhol kis szigeteket hoztak létre, és teleültették virágokkal, majd padokkal kerítették körül. A téren lüktetett…
Az alkony már elnyújtózott a dombok felett, amikor Hanga kiosont a faluból. Átvágott nagyanyja gyümölcsösén. A fák ágai mintha cinkosan integettek volna neki, ahogy az esti szellő meglengette őket. Fiatal hajtásaikon halványkék fonál szálai ficánkoltak. A lány jóízűt kuncogott magában, mikor arra gondolt, két nappal ezelőtt még ő is azt hitte, ez a mágia. Most,…
Az utolsó is halott. A gyilkos. A szerelmem, aki megölte a szerelmemet. Azt mondták, hogy a fa nem hazudik. Megmutatja majd, hogy ki a bűnös, a búcsú éjszakáján körülfonja a gyilkos ablakát, és ha az utolsó szívdobbanás is kihunyt, az élet elenyészik, ismét pusztulás lesz úrrá a Büntetés Házán. A szürke kövekből emelt épület egyetlen…
Előző részlet Delphoi 2052. szeptember – Hallottad mit mondott az anyád, takarodj dolgozni, te szánalmas ENV! – üvöltött a kis Delphoi-ra a bár tulajdonosa, Chester Wright. Erőszakos ember volt, akinek ősöreggé gyűrődött arca mindig ijesztő grimaszba torzult. – Ne fintorogj, te semmirekellő, vagy lekeverek! – Ne beszélj így a gyerekkel, Chez! – szólt rá megfáradt…
Előző részlet Holdlakócska hazamegy Bojna akkor találkozott Holdlakócskával, amikor nemrég lázas nagybeteg volt. A láz ellen anyu jól bebugyolálta vizes ruhába és két dunnával is betakarta, hogy alig látszott ki alóluk, mégis vacogott, úgy fázott. Anyu kiment a konyhába forró teáért, Bojna pedig elbóbiskolt. Egészen pontosan nem is lehet tudni, hogyan történt, hogy egyszer csak…
Előző részlet Harmadik fejezet Mire feljöttünk az aluljáróból, az odakint várakozó munkásőrök száma legalább megkétszereződött. Most már tucatjával posztoltak minden útkereszteződésben, ráadásul befutott az egyik tankjuk is. Az ósdi, de legalább jól karbantartott T-90-es a Dózsa György út irányából gördült be a térre, és tőlünk mintegy húsz méterre cövekelt le, ágyúját felénk fordítva. Ahogy az…
Előző részlet Harmadik kaland – Villámképész Szélvész a fejét vakarva állt a bejáratnál, miközben hunyorítva vizsgálta az égboltot. A nap helyét betöltő hidegfényű csillag úgy pislákolt, mint egy kihunyni készülő villanykörte. – Ez így nem lesz jó – csóválta a fejét a fiú, és beletúrt a nadrágja zsebébe, ahonnan előhalászott egy viharvert noteszt. – Mi…