Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők – 2. részlet
Előző részlet 2. Fejezet A szülinaprobotból felharsant a dallamos köszöntés. A sarokból szakadatlanul ontotta magából a csokiesőt, a virágszirmokat és a lufikat, teleszórta a számítógépekkel zsúfolt, kivilágított termet. Monoton énekében lehetett valami bátorító, mert a jelenlévők arcáról tovatűnt a kezdeti zavartság, és éljenzéssel fogadták Zórát. Ő alig hogy belépett, máris legszívesebben elbújt volna. A tarka-barka…