Újdonságok (fiatal) felnőtteknek

Kíváncsi vagy, 2021-ben milyen kötetek készültek kamasz és felnőtt olvasóinknak? Akkor nézd meg összeállításunkat, amelybe a magyar szerzők idén megjelenő művei kerültek bele 🙂   Amira Stone: Elszakítva „Olyan különleges, jól kidolgozott fantasyvilágba térünk vissza, amivel ritkán találkozom. Egyedi karakterek, lebilincselő cselekmény és csodálatos leírások, mintha én is ott lettem volna a szereplőkkel. Csak ajánlani…

Olvass tovább

Tóth Eszter: Az almás pite szomorú esete

Ákos születésnapjára igazán kitettem magamért. Babett ugyan megállás nélkül azt hajtogatta, hogy vegyek inkább egy fehérjeszeletet, Ákos agy és érzelmi kapacitása ennél többet úgysem tud feldolgozni, de szerettem volna valami személyeset készíteni. Hisz mégis csak három hónaposak voltunk. Ráadásul ma volt a pasim születésnapja! Anya csodálkozott, hogy elfoglaltam a konyhát, főleg hogy ezt hajnali hétkor…

Olvass tovább

Epstein Ágnes: A folyón

Kinn voltak már az első csillagok, kék fényük visszaverődött a folyó felszínén a lebegő virágáldozat körül. Kaita a hajókorlátba kapaszkodva figyelte, ahogy a perella gyengéd, rózsaszín szirmaival eltűnik a hajó által keltette hullámok között. A víz fölé hajoló faágak beleborzongtak, ahogyan végigfutott a Mana felszíne fölött az északi szél, magával hozva az olvadó jég szagát….

Olvass tovább

Orosz Adél: Csillagkettős

– Magdikám, a fiúk megint hívtak karácsonyozni. A férfi borostás arca mély barázdákba gyűrődött miközben beszélt. Kockás ingének ujját felhajtotta mosogatás előtt, vékony, inas karja pálcikaként kandikált ki belőle, a bő melegítőnadrág is úgy lóg rajta, mintha nem is lenne teste. Fel se nézett, csak egyre súrolta a tányért a mosogatószivaccsal. Eres kézfejére vörös foltokat…

Olvass tovább

Rezeda Réka: Az utolsó kívánság

Grimaszolva figyelem, ahogy Helga nagy műgonddal elrendezi a pislákoló tömbgyertyákat a nappali parkettájára pingált rózsaszín pentagramma körül, és fontoskodva leül Ádám mellé, a csillag egyik csúcsához. – Kit idézzünk meg? – kérdi affektálva, és mézszőke tincseit birizgálva Ádámra pislog. Legszívesebben seggbe rúgnám a kis ribit. Meg is tenném, de ideát, az élők világában nemhogy lábam,…

Olvass tovább

Nagy László Dávid: Éjfél után örökké

A túlélés első szabálya: sose hagyd el a vezetődet. Dávid persze már rögtön elrontotta. Tíz perccel érkezés után hátrament egy italért, és mire visszatért, Zoli már elszivárgott mellőle, elnyelte a házibuli halloweeni jelmezes embertömege. Csodás. Gyere el, rohadt jó lesz, van medence meg minden, Tibi meg meghívta a legjobb csajokat, mondta Zoli tegnap. Ja, csak…

Olvass tovább

Anita Boza: Véletlenül igen

  Audrey Amikor elképzeltem életem nagy napját – a Nagy Napot –, a helyszín semmiképp nem a metróaluljáró volt, és a nézőközönség sem fásult, unott képű várakozókból meg a szemetesekben turkáló hajléktalanokból állt. Álmaimban a fátylamat nem a londoni metró menetszele lebegtette, hanem habos ruhácskákba öltöztetett kislányok hozták utánam. Úgy terveztem, a szeretteim vesznek majd…

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: Kísértés

A srácokkal rendszeresen megszerveztük a hegyi túrának keresztelt csapatépítő partit. Kivettünk egy eldugott faházat valahol a világ végén, délelőtt lenyomtunk egy laza túrát, este bográcsoztunk. Ment az ökörködés ezerrel. Kimerítő három nap, de semmiért ki nem hagynám. Ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, miért egyeztem bele, hogy elhozzuk Zsófit is. Az egy dolog, hogy örömet akartam…

Olvass tovább

Interjú: Okváth Anna

Okváth Anna új regényének főhőse érti, mit jelent a mondás, hogy csőstül jön a baj. Kati élete fenekestül felfordul, és emiatt kénytelen szembenézni saját magával és azzal, hogy mi lett abból az ambiciózus, kreatív kislánnyal, aki valaha volt. A felismerés pedig nem túl vidám. A megoldás felé vezető út erdei kunyhón, olaszországi villán, elúszó lakáson…

Olvass tovább

Sümegi Emília: Mogyorós csók

Cibó kínos udvariassággal mosolygott a vele szemben ülő, nagyszakállú törpére, miközben szoknyájára ejtett kezében forgatta a tollát. Nehezére esett nem kattintgatni. Három… kettő… egy. Csing-csing-csing-ling! A fodros szoknyában sertepertélő gnóm asszony csengettyűjének hangja, mint valami apró szabadság-harang, betöltötte a tágas, tízasztalos cukrászdát. Végre! A csilingelés hallatára minden asztal mellől felállt a férfi, és megkeresve a…

Olvass tovább

Sereg Gitta: Talp a combhoz

Ma hat után ér haza. Később, mint szokott. Még el kellett intézni valamit, aztán a jóga, hogy kicsit megnyugodjon. A rohanásban ideje sem volt írni Bálintnak, hogy késik. De a férje még nincs otthon. Nem meglepő. Alíz szíve körül mégis megül a súlya. Megint későn jön haza, megint fáradt lesz, és csak leül a fotelbe,…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Légy boldog – mindenáron!

Figyelmeztetés: erotikus tartalom, korhatár: 18 év   – Komolyan, most…? – morogta Vajk, amikor meghallotta a kopogást, és lehúzta a gázról az éppen elkészült tojásrántottát. Aztán egy hirtelen ötlettől vezérelve inkább átlapátolta a tányérjára, beleszúrt egy villát, és azzal ment az ajtóhoz. Akárki jött, legalább legyen bűntudata, amiért hétfő reggel hétkor rátör a táltosra. Nem…

Olvass tovább

Szökendi Zsuzsa: Télen nyíló virágok

– Koncentrálj, menni fog! – Próbálok! – Finoman… – FINOM VAGYOK! Picsába… – Felgyújtottad? – Fel. A vonal túloldalán Celeste nénikém lemondóan sóhajtott. Előttem egy falatnyi rózsabokor lángolt, amit akár a szerelem olthatatlan tüzeként is eladhattam volna a holnapi esküvőn, de senki se vette volna be. Kit áltatok? A kiskert bűvölés, vagy egyáltalán bármilyen precizitást…

Olvass tovább

Alex L. Hooper: Holtomiglan

Magányosan ülök a stégen, térdemet a mellkasomhoz szorítva figyelem a hold ezüstös tükörképét a vízfelszínen. Az apró tündérfények fehér pontokként világítják be az éjszaka sötétjét. Varázslatos, már-már ámulatba ejtően gyönyörű, mégis görcsbe rándul a gyomrom, mert a holnapi esküvőmre emlékeztet. Irigylem azokat, akiket boldogsággal tölt el ez a nap, és a szó hallatán nem gyűlik…

Olvass tovább

Darvas Petra: Örökség és kígyóbőr

Nem tudom, mi vitt rá, hogy a másik utat válasszam, de aznap este balra fordultam. A rakpart fényei sárgán vetültek a lejtőn beálló sűrű ködre. Óvatosan vettem a fokokat, mert legutoljára nappal mentem fel a Citadella irányába. Futás közben a szűk sétány újdonságaira figyeltem, így a rutinszerű gondolataim nem vitték el a fókuszt. Semmi kedvem…

Olvass tovább