Interjú: Okváth Anna

Okváth Anna új regényének főhőse érti, mit jelent a mondás, hogy csőstül jön a baj. Kati élete fenekestül felfordul, és emiatt kénytelen szembenézni saját magával és azzal, hogy mi lett abból az ambiciózus, kreatív kislánnyal, aki valaha volt. A felismerés pedig nem túl vidám. A megoldás felé vezető út erdei kunyhón, olaszországi villán, elúszó lakáson keresztül vezet. Vajon Kati eljut a boldogságig?

Okváth Anna humorral, iróniával teli, megható és szórakoztató regénye, az Antihygge, avagy áldatlan állapotok a kiadó Arany Pöttyös sorozatában jelent meg.

A szerzővel Róbert Katalin beszélgetett

 

A hygge jegyében most azt kérem tőled, hogy meséld el hat meghatározó érzettel, hangulattal az új regényedet. Lehetséges ez?

A hygge jegyében most hat kellemes dolgot kéne felsorolnom, én mégis három negatív és három pozitív érzést neveznék meg, hogy meglegyen az egyensúly, és hogy ábrázoljam, milyen lehet megélni Kati történetét: tehetetlenség, kétségbeesés, bánat, szeretet, jóindulat és derű. És soha ne hagyjon el benneteket a remény. 🙂

Mindenesetre a regény címébe okkal került a játékos antihygge kifejezés: Kati életében mintha katasztrófa követne katasztrófát. Szerinted vannak az embernek ilyen rossz időszakai, vagy inkább arról van szó, hogy néha mindenben a rosszat vesszük észre?

Nos, ez talán a vonzás törvénye. Amikor elindul a lavina, egyre nagyobb lesz, és egyre súlyosabb károkat okoz. Ugyanígy, amikor sorban jönnek egymás után a rossz dolgok, és az ember nem elég erős, vagy nem látja tisztán az összefüggéseket, akkor hajlamos lehet még az amúgy jó vagy semleges eseményeket is már személyes sértésnek/támadásnak venni a Sorstól, ezzel tovább növelni a saját kínlódásait. Nagyon erősnek kell lenni ahhoz, hogy egy ilyen folyamot visszafordítson valaki önerőből. Megfelelő segítséggel viszont megállítható, és itt emelném ki a fontosságát annak, hogy aki úgy érzi, belekerült egy végtelennek tűnő gondcunamiba, az igenis keressen és kérjen segítséget, mert a fájdalom és az önsajnálat rettenetesen le tudja szűkíteni az ember látóterét. Továbbá, és ami még fontosabb, ez a folyamat pozitív irányba is működik! A jó bevonzza a jót és a még jobbat, ezt kell szem előtt tartani! Személyes tapasztalat!

A regényben megjelenik a telefonos ügyfélszolgálatosok világa – te magad is dolgoztál ügyfélszolgaként. Nevezhetjük parodisztikusnak a képet, amit hozol, vagy ez egy ennyire abszurd világ?

Bárcsak paródia volna! 😀 Én még a szerencsésebbek közé tartoztam, mert nem elsősorban call center volt, ahol kezdtem. De más projekteken a cégnél láttam olyan esetet, hogy valaki órákon át nem tudta elhagyni a munkaállomását, mert folyamatosan hívásban volt. Szóval nem túlzás azt mondani, hogy testileg-lelkileg megterhelő munka az ügyfélszolgálat. Én amúgy mióta saját bőrömön tapasztaltam meg, milyen nehéz emberekkel bánni és nem elveszíteni a türelmünket, mindig segítőkésznek, nyitottnak lenni, de közben zártnak is, mert muszáj lepergetni magunkról az ügyfél esetleges ingerültségét, azóta különösen kedves vagyok minden ügyintézővel, akármilyen frusztrált vagyok épp adott esetben…

A regény egyik különleges alakja don Sandro, az élesszemű és élesnyelvű festő. Neked van, volt olyan mestered, aki hasonlít rá?

Egyetemen volt egy tanárom, aki teljesen átformált, és ezért rá tekintek úgy, mint mesteremre. De ő karakterében nagyon más volt, mint don Sandro, inkább olyan Loránd-os figura volt, élesszemű, bölcs, nyugodt, humoros és pragmatikus. Ő is szerette provokálni, hergelni a hallgatóit, hogy felébressze a bennük szunnyadó gondolkodó embert. Don Sandro majdnemhogy az ellentétje, ő az ösztönök, az érzések, az érzékek megélésére ösztönzi Katit, nem annyira a gondolkodásra. Abban, lássuk be, Kati hajlamos magától is túlteljesíteni.

A Facebook oldaladon utaltál rá, hogy nem született könnyen ez a regény. Hogyan élted meg az írási, a szerkesztési, és aztán a megjelenés előtti, a covid miatt hosszúra nyúlt várakozási időszakot?

Nagyon nehéz volt, és vannak időszakok, akkori érzések, amikre nagyon nem szívesen gondolok vissza. És örülök, hogy ez már mögöttem van. De azt is belátom, hogy szükség volt ezekre a rossz dolgokra is, hogy most könnyű szívvel lehessen megünnepelni az Antihygge létrejöttét. Sokat változott a regény az első verzióhoz képest (az előnyére), hála Neked, örülök, hogy együtt dolgozhattunk végre. És sokat változtam én is (hogy mennyire az előnyömre, majd az élet igazolja). Remélem, másoknak az életébe is pozitív változásokat, érzéseket tudok csempészni ezzel a történettel.

A regény alcíme – Áldatlan állapotok – szemfüles olvasót emlékeztetheti a Más állapotok címre, azaz az első regényedre. Van kapcsolat a két történet között?

Van kapcsolat, de nem fogom lelőni a poént. 😉 Mindenesetre nem kell aggódni amiatt, hogy a Más állapotok ismerete nélkül érthetetlen lesz az Antihygge, vagy mondjuk aki nem szerette a Más állapotokat, az ugyanazt a furcsaságot fogja itt is kapni. Különálló, és önmagában is működő regényt szerettem volna írni. Szerintem sikerült.

Motoszkál már benned új történet? Elárulsz róla valamit?

Igen, motoszkálnak bennem ötletek. Nem titok, hogy én terápiás jelleggel írok, szóval ezzel összefüggésben született meg a fejemben egy lehetséges történet. De mivel nagyon személyes és mély, folyton úgy érzem, sebeket tépek fel általa és talán csak több kárt okozok magamnak, mint hasznot, ha sokat macerálom, ezért nagyon lassan és óvatosan közelítem meg ezt a dolgot. Ebben is lenne pszichoanalízis meg persze szerelem. De nem biztos, hogy meg tudnám írni olyan humorosan, mint az előző hármat. Pedig talán ez a szarkazmus lassan már védjegyem, nem tudom. 😀 Arra gondolok, hogy amin én keresztülmentem, másokkal is megtörténhet/megtörténik, és szeretnék segíteni feldolgozni. De előtte még erőt kell gyűjteni nekem is, úgy látszik…

 

Antihygge, avagy áldatlan állapotok

Mit áldoznál fel, hogy az álmaidnak élhess?

Vajon a bimbónak nem fáj, amikor kinyílik?

Vajon a pillangó nem szenved, ahogy kihámozza magát abból a szűk

bábból, amiben korábban nyomorgott?

Vajon, ha már nincs mit veszítened, miért félsz attól, hogy továbblépj?

Kati mesebelinek látszó, boldog élete egy motorbaleset miatt darabjaira hullik. A férje kómába kerül, a munkahelyén áskálódnak ellene, és ha ez nem lenne elég, még a lakása is elúszik. Az igazi áldatlan állapotok között gyerekkori barátja, a vörös hajú, gátlásos, ám csupaszív Iggi segít neki.

Csakhogy Iggivel együtt járnak a gyerekkori emlékek és a felismerés: Katiból mára kiveszett az a vagány, vadóc kislány, aki festőnek készült, és sosem élt volna megalkuvó életet.

Vajon Kati vissza tud térni egykori önmagához? Képes szárnyakat adni művészénjének? Vajon a szeretet ereje legyőzheti a szerencsétlenségek árját?

Történet egy bátor nőről, aki nem fél szembenézni a felfoghatatlannal, és vállalkozik a legveszedelmesebb utazásra: az öntudatra ébredésre.

Te mit tennél, ha mindaz, amit igazinak és boldognak hittél, semmivé foszlana? Mit áldoznál fel azért, hogy az álmaidnak élhess? Mernél továbblépni?

Indulj el erre az érzelmes utazásra, és találd meg önmagad!

Kattints ide, és olvass bele a könyvbe!

VN:R_U [1.9.21_1169]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük