Eredményhirdetés

Újra 100 szavas játékot játszottunk, mégpedig a Young Adult és New Adult regény-író kurzusok (melyeknek a jelentkezési határidejét meghosszabbítottuk most vasárnap éjfélig) örömére egy olyat, ahol a szereplők első találkozását kellett megmutatni. Nem biztos, hogy az ember első látásra beleszeret majdani párjába (sőt, legtöbben nem szeretnek első látásra bele), de mégis valamilyen zsigeri, ösztönös módon…

Olvass tovább

100 szavas írástechnikai játék

Újra 100 szavas játékot játszunk, mégpedig a Young Adult és a New Adult történetek egyik jelentős pillanatát vesszük górcső alá. Vasárnap éjfélig lehet jelentkezni arra a két íróiskolai kurzusra, amelyekben ezekkel foglalkozunk – de ha téged érdekel ez a két korcsoport, már most próbára teheted magad! Mivel ezekben a történetekben központi szerepet játszik a romantika,…

Olvass tovább

L. K. Patrícia: Dragovida krónikák 1. – Sárkányvér (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   Prológus – Megőrültél? – Khirov a négy lábát megvetve állta el Roynor útját, hogy a fészektestvére még csak véletlenül se hagyhassa el a kis erdőt, ahová ő hívta. Karmait a tegnapi eső által átáztatott, rohadt szagú avarba mélyesztette. Még kölyökkorukban fedezték fel a sárkányfészektől távoli, eldugott völgyet….

Olvass tovább

Simonyi Katalin: Az orrom után (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   Előszó Már akkor gyanút kellett volna fognom, amikor az ötvenedik születésnapomon kedvem támadt kimenni a Városligetbe. Fiatalabb éveim több érdekes kalandja kezdődött a liget valamelyik padján ücsörögve, a tavaszi fűszagban. Azok a nedves, párás illatok azóta is veszélyesek. Az ember sosem tudhatja, milyen lelkiállapotba sodorják. A kerek…

Olvass tovább

Helena White: Két külön világ (részlet)

Kedves pályázók, ahogy a Facebookon is írtuk, technikai okokból csúszik a lektori jelentés. Elnézést kérünk a plusz izgalmakért, amit ez okoz.   A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   Két külön világ, ha találkozik mi lesz abból? Két magányos szív egymásért kiált, legyőzve a távolság démonát…   Vivien – Végeztem mára – állítja le…

Olvass tovább

April Rose Scott: Emlékezz, mit ígértem (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga Előhang Az iskolai lövöldözés előtt elpusztíthatatlannak éreztem magam. Olyas valakinek, aki nagy dolgokra hívatott, aki világot fog látni és jobbá tenni azt. Sosem gondoltam volna, hogy történhet olyasmi, ami az életvidám, mindig optimista énemet egy szempillantás alatt a depresszió legmélyebb bugyraiba sodorhatja. Miután a lövöldözésben elvesztettem a testvéremet,…

Olvass tovább

Xela: Nárcisz (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga 1. FEJEZET – Ébredj hát, Ádám! álmod véget ért. – (Madách Imre: Az ember tragédiája   Ádám Kezemben hólapáttal, a fejemet ingatva dőltem neki a kerítésnek, aminek a túloldalán Liza kulcsolta ujjait a gerendákra. A fekete sapkáján gyűltek a hópelyhek, a hajában viszont azonnal eltűntek, mintha sosem lettek…

Olvass tovább

HoRa: Rossz oldal

Yuan Shiwei ujjai fürgén jártak a bambuszfuvoláján, bús melódiája szárnyra kelt a széllel, beleveszett a sötét éjszakába. A fiatal férfi egy kőrisfa ágán ücsörgött, és miközben a hangszerén játszott, arra az elvesztegetett reggelre gondolt, amikor nem vallotta be az érzéseit a shixiongjának[1]. Ennek már három éve. Aznap szerezték meg a fekete övüket, és örökre búcsút…

Olvass tovább

Tóbiás Erika: Többszörösen megtévesztve

Stella, az időhúzás királynője. Egy szívességet említett a telefonban, most meg süteményét vizsgálja olyan behatóan, mintha elemi szemcsékre akarná bontani. Mióta néhány hete hazaérkeztem külföldről, már negyedszerre találkozunk. Mi olyan fontos neki, hogy újra látni akar? Aprókat kortyolgatok a finoman fűszerezett chai lattémból, miközben türelmesen várakozok, hogy Stella elfogyassza a vékony sárga zselével borított sajtkrémtortáját…

Olvass tovább

Berley Zsófia: Az utolsó gróf

Ezért nem fizetnek eleget – állapítom meg magamban, ahogy lefelé igyekszem a kastély főlépcsőjén, és közben próbálok nem orra bukni a szoknyámban. Hogyan tudtak a nők ilyen nevetségesen öltözködni a tizenkilencedik században? Szitkozódva lerángatom a kesztyűmet, hogy rendesen meg tudjak kapaszkodni a korlátban, és mint egy részeg pingvin, arrébb dülöngélek, hogy az emeletre igyekvő stáb…

Olvass tovább

Pádár-Csernus Vivien: A szerelmes szív csillapítója

A tűzpiros pirula változatlanul ott hevert a csendes kávézó kopottas asztalán, amióta egy óvatlan pillanatban kigurult a rozsdabarna táskából. Aliz, aki addig a pénztárcája után kutakodott, megmerevedett, csak a szemével követte a kicsi, ovális kapszula útját a kockás terítőn. Mit keres ez itt? Törte a fejét. Szemébe könny gyűlt, de maga sem tudta, miért. Szomorú?…

Olvass tovább

Tóbiás Erika: Várok rád

Az étterem fogadópultjánál várom a hoszteszt, aki valami oknál fogva ma nagyon lassan dolgozik. Fújtatok magamban, keresetlen szavak tolulnak a nyelvem hegyére. Üzletemberként elfogadhatatlannak tartom, hogy valaki pazarolja az időmet. Egy gyors ebéd, mindössze erre van időm. Nagy a hajsza a cégnél. Bekémlelek az étterem belsejébe. Feltűnően kevés alkalmazott dolgozik a majdnem teltházas vendéglőben. A…

Olvass tovább

Kiss Zsuzsanna: Megtörik a jég

Ülök a fedett korcsolyapálya szélén és a cipőfűzőmmel babrálok – már rég befűztem, de húzom az időt. Béna vagyok minden sporthoz, miért lenne a korcsolya kivétel? Stefi és Ivett addig győzködtek, amíg végül eljöttem velük, de már abban a pillanatban, hogy igent mondtam, bántam az egészet. Semmi kedvem kiröhögtetni magam. – Hé, Gréti, ne legyél…

Olvass tovább

Füzesi Dóra: Az eljövendő pillanatok elkerülhetetlensége

A dolgoknak nem kellene úgy lenniük, ahogy most vannak. Pál a fogvédőjén át fújtat, mert már nincs elég oxigén a csarnokban, zúzódásos mellkasában pedig valami izomgörcs szúr. Emberek állják körbe a négyszögben kikötött madzagot, ami szorítóként szolgál. Hátul, az ezredforduló előtti, díszletté rohadt teherautó mellett felhúztak egy söntést, és állott alkohol szaga vegyül a gyártelep…

Olvass tovább

Aux Eliza: Lépj tovább

Az eső kopogása majdnem teljesen elnyomja a mögöttem sétáló alak lépteit. De csak majdnem. Járás közben kaffog a fénylő, macskaköves járdán, mint aki minden tócsába szándékosan belelép, csak hogy tudassa velem, még mindig a nyomomban van. A sarokhoz érve lopva hátranézek a vállam felett. Nincs mögöttem senki. Kezd sötétedni, rejtelmes félhomály borul a világra. A…

Olvass tovább