„Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik.” – Kaffka Margit Az ápoló résnyire nyitotta az ajtót Gergő előtt, ő…
Anyja tizenöt évvel ezelőtt karácsonykor ezen a helyen mészárolta le a családját. Zsuzsa csodával határos módon életben maradt, sikerült az erdőbe menekülnie. A történtekből semmire sem emlékezett, mindent a rendőrségtől és az újságokból tudott. Tizenhárom éves volt akkor. Pesten élő nagyszülei befogadták, ő pedig úgy tett, mintha a tragédia soha nem történt volna meg. Mégis…
A kerti fák kíváncsian nyújtogatták ágaikat, hogy jobban lássák az új jövevényt. Papa gondosan elrejtette őt a sufni mögé, nehogy Bogi és Zsoltika idő előtt meglássák. A facsemete pufók teste sután dőlt a deszkafalnak, ágai meggörnyedtek a szitáló hó súlya alatt. Ezüstke állt hozzá legközelebb. Azonnal megsajnálta szegény fácskát, amikor Papa magára hagyta, jól emlékezett…
Vesszen meg, ha még egyszer hallgat Tomira, gondolta Gergő, miközben az ujjait lehelgette. Szép dolog az önkéntesség, de legközelebb inkább adakozni fog, nem krumplit pucolni meg répát karikázni egész délután. – Pár perc, és elkészül – jelentette be Dia. Ő irányította a főzést és az ételosztást is. A precizitása és a határozottsága felért egy őrmesterével,…
– Soha többet nem jövök veletek vásárolni! – Most ezt miért mondod, Krisz? – bámult rám a nővérem, Nóri a tükörből. Az éles fény kirajzolt egy rosszalló ráncot a szeme sarkában. – Itt vagyunk három órája, és még kérded? – Nem érdekelt, milyen csúnyán nézett az eladó, hangoskodtam, még a karommal is csapkodtam magam körül….
Ina nehezen türtőztetett gyermeki izgalommal leste a hóesést tágas irodájának hatalmas ablakán át. Mostanra már olyan sűrűn hullott, hogy alig látott ki, csak a kocsik fényei törték át a zuhogó hó függönyét. A város szürke árnyalatait fokozatosan elnyelte a fehérség, a park bogas fáira fehér vonalakat húzott a hó, eltűnt az avarral borított talaj, lágyultak…
Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, amelynek nyertese, Benkő Tímea elküldhette egy 10 ezer leütésnyi szövegét. Tímea egy friss novellát küldött, amelyet azóta folytatni kezdett, így a szerkesztés során arról is beszélhettünk, kell-e, hogy egy készülő szöveg esetében a nyitás pontosan jelezze, miről fog szólni a majdani mű. A szöveget ezúttal Róbert Katalin szerkesztő, íróiskolai oktató…
Tami csak akkor vette le az arcáról a hercegnős, mosható szájmaszkot, amikor becsukta maga után az ajtót. Anyu figyelmeztette, hogy előbb nem szabad, mert már az utcán is kötelező. Tami mindig szófogadóan viselkedett, és mindig betartotta a szabályokat. A színes, tenyérnyi vásznat a cipős szekrény tetején álló üvegtálba dobta. Ott gyűjtötték össze azokat, amiket használtak…
Emma szemöldökráncolva figyelte a sűrű hópelyheket. Alig harminccal haladt csak az úton, mert nem szeretett volna megcsúszni és egy árokban kikötni. Ha az a pityergő kisfiú nincs az áruházban, aki az anyukáját kereste, akkor ő is időben el tudott volna indulni a munkahelyéről, elkerülve a vihart – gondolta. A gyerek elmondása alapján azért keveredett el…
A dolgoknak nem kellene úgy lenniük, ahogy most vannak. Pál a fogvédőjén át fújtat, mert már nincs elég oxigén a csarnokban, zúzódásos mellkasában pedig valami izomgörcs szúr. Emberek állják körbe a négyszögben kikötött madzagot, ami szorítóként szolgál. Hátul, az ezredforduló előtti, díszletté rohadt teherautó mellett felhúztak egy söntést, és állott alkohol szaga vegyül a gyártelep…
Ákos születésnapjára igazán kitettem magamért. Babett ugyan megállás nélkül azt hajtogatta, hogy vegyek inkább egy fehérjeszeletet, Ákos agy és érzelmi kapacitása ennél többet úgysem tud feldolgozni, de szerettem volna valami személyeset készíteni. Hisz mégis csak három hónaposak voltunk. Ráadásul ma volt a pasim születésnapja! Anya csodálkozott, hogy elfoglaltam a konyhát, főleg hogy ezt hajnali hétkor…
Kinn voltak már az első csillagok, kék fényük visszaverődött a folyó felszínén a lebegő virágáldozat körül. Kaita a hajókorlátba kapaszkodva figyelte, ahogy a perella gyengéd, rózsaszín szirmaival eltűnik a hajó által keltette hullámok között. A víz fölé hajoló faágak beleborzongtak, ahogyan végigfutott a Mana felszíne fölött az északi szél, magával hozva az olvadó jég szagát….
Az eső kopogása majdnem teljesen elnyomja a mögöttem sétáló alak lépteit. De csak majdnem. Járás közben kaffog a fénylő, macskaköves járdán, mint aki minden tócsába szándékosan belelép, csak hogy tudassa velem, még mindig a nyomomban van. A sarokhoz érve lopva hátranézek a vállam felett. Nincs mögöttem senki. Kezd sötétedni, rejtelmes félhomály borul a világra. A…
– Magdikám, a fiúk megint hívtak karácsonyozni. A férfi borostás arca mély barázdákba gyűrődött miközben beszélt. Kockás ingének ujját felhajtotta mosogatás előtt, vékony, inas karja pálcikaként kandikált ki belőle, a bő melegítőnadrág is úgy lóg rajta, mintha nem is lenne teste. Fel se nézett, csak egyre súrolta a tányért a mosogatószivaccsal. Eres kézfejére vörös foltokat…
– Előtted az élet! Menj csak! Az apró rágcsáló riadtan szaladt ki a tenyeremből, amint két kezem elég rést nyitott, hogy felcsillanjon előtte a szabadságba vezető út. A szabadságba, és a hatalmas ismeretlenbe. Vajon feltűnt neki, hogy kilométerekre van onnan, ahol a csapdánkba esett? Sokáig néztem utána. A fűszálak, mint a néma őrkatonák hajoltak meg…