Az eső kopogása majdnem teljesen elnyomja a mögöttem sétáló alak lépteit. De csak majdnem. Járás közben kaffog a fénylő, macskaköves járdán, mint aki minden tócsába szándékosan belelép, csak hogy tudassa velem, még mindig a nyomomban van. A sarokhoz érve lopva hátranézek a vállam felett. Nincs mögöttem senki. Kezd sötétedni, rejtelmes félhomály borul a világra. A…
– Magdikám, a fiúk megint hívtak karácsonyozni. A férfi borostás arca mély barázdákba gyűrődött miközben beszélt. Kockás ingének ujját felhajtotta mosogatás előtt, vékony, inas karja pálcikaként kandikált ki belőle, a bő melegítőnadrág is úgy lóg rajta, mintha nem is lenne teste. Fel se nézett, csak egyre súrolta a tányért a mosogatószivaccsal. Eres kézfejére vörös foltokat…
Grimaszolva figyelem, ahogy Helga nagy műgonddal elrendezi a pislákoló tömbgyertyákat a nappali parkettájára pingált rózsaszín pentagramma körül, és fontoskodva leül Ádám mellé, a csillag egyik csúcsához. – Kit idézzünk meg? – kérdi affektálva, és mézszőke tincseit birizgálva Ádámra pislog. Legszívesebben seggbe rúgnám a kis ribit. Meg is tenném, de ideát, az élők világában nemhogy lábam,…
Arra ébredtem, hogy zörögnek az ajtónál, és idegen hangokat hallok, ahogy jönnek be a házba. A mi házunkba! Kiszaladtam a folyosóra, és hallottam, hogy arról beszélgetnek, hogyan fogják kipakolni a házat. Annyira megijedtem, hogy visszaszaladtam a szobámba. Vártam, hogy megjelenik Apu vagy Anyu, és elküldi őket, de nem jöttek. Féltem, de mindig azt mondták, hogy…
Tibikém nem pont halottak napja előtt akart Furakisbe költözni, egyszerűen csak megfeledkezett az ünnepről. Az évnek ez a napja akkor még nem sokat számított neki. Így aztán a költözés október harmincegyedikén történt, mert az éppen vasárnap volt. Tibikém elbizonytalanodva húzta maga után zötyögő bőröndjét a volánbusz megállójától a kicsiny parasztházig, amit az internetes képek alapján…
Ezerszer megmondtam Mamának, hogy adja a kopogószellemeket másnak – mondjuk olyannak, aki pszichológia- és nem történelemszakon végzett, mint én –, de az ősz második felével induló szellem-szezon ezzel járt. A megbízatásaink negyedének köze sincs a szakterületünkhöz a megszaporodott munka miatt. Október harmincegyedike után eltűntek a szabad időpontok a naptáramból. Április harmincadika után is meg szokott…
Marko talpa alatt fájdalmasan reccsent egy száraz ág. Összerezzent, és várta a letolást, de Damian nem nézett felé. Bátyja csak menetelt némán, sötét tekintettel az egyre hosszabb árnyékot vető erdősáv mellett, vadászkesztyűjében hangtalanul tolta félre az ösvényre nőtt tüskés ágakat. Puskájának tokja minden lépésnél halkan súrlódott fekete bőrdzsekijén. Nem kéne itt lennünk. Mióta délután a…
– Szaladj! – siettem végig a nyikorgó padlón, követve a huncutul kacarászó csattogó talpacskák gazdáját. – Elkaplak, vigyázz! Nelli úgy futott előlem, mintha az élete múlna rajta, négy éves kis testének minden erejét beleadta a menekülésbe. Néha hátra-hátranézett, teli szájjal nevetve, szeme csillogott az izgatottságtól. Sűrű, barna haja, amit reggel még olyan szépen befontam, most…
Az erdő pont azt a meghitt és békés hangulatot árasztotta, amit az erdei nimfák rituális helyszínétől várna az ember. A faágak fölénk hajoltak, összesimult ágaik zöld kupolát képeztek felettünk. A leveleken átszűrődő zöldes fény megfestette az üvegpoharakat. Élő fák fonták az ágaikat asztallá, meglepő, mégis természetes mintát alkotva. Őket gyeppárnák ölelték körbe. Arrébb szintén élő…
Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett – Meséljen a karácsonyról. Milyen élmények fűződnek hozzá? – Mézeskalácsillat. Harangszó. Hólepte táj. Anyám napok óta süti a süteményeket reggeltől estig. Nemcsak nekünk, hanem a megrendelőknek a faluból. A spejzben sorakoznak a beigli-k, mézeskalácsok, zserbók és mandulamagok. – Idillinek hangzik. Nem hiányzik? Ekkor török…
Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett A lányokért jöttem Hajszálon múlt, hogy nem hajtott túl a kanyaron, hogy aztán a pár száz méterrel feljebb levő buszmegállónál kelljen egy elnagyolt ipszilonnal megfordulnia. Az autó fájdalmasan rázkódott alatta a keréknyomok által minduntalan újra-és újraformált, sáros földúton, a rendőrségi fényszóró bordó-kék derengést kölcsönzött…
Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett Aranka a legkopogósabb cipőjében sétál előttem, és az aluljáró kőpadlója minden lépését robbanás-hangerejűvé erősíti. Volt szerencsém pár durranáshoz a háborúban, és egyik sem okozott olyan halláskárosulást, mint ez a pár gyöngyös körömcipellő itt. Az idegeimen táncol vele, másrészről viszont összeteszem a két kezem még…
Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett Papa fél éve hagyott itt minket. Sérvet kapott, megműtötték, de aztán lábadozás közben tüdőembóliában elhunyt. Azt mondják ez elég gyakori az időseknél. Hetvennyolc évesen érte utol a halál, remélem legalább elfáradt útközben az a rohadék. Nagypapa a család parazsaként működött. Minden helyzetből a legjobbat…
A padlás csupasz villanykörtéje ide-oda himbálózott, miután Peti beleütötte a fejét. A fiú káromkodva megdörgölte vörösesbarna üstökét. – Ha ezt a nagymama meghallja, kimossa szappannal azt a mocskos szád – vihogott föl Emma azon az irritálóan erőteljes hangján, ami Petinek mindig a szamárbőgést juttatta az eszébe. – A mama úgysem hall olyan jól, és különben…
1. Nem lett volna szabad ilyen sokáig magára hagynom Simont. A torkom elszorult, a rossz érzés egyre jobban elhatalmasodott rajtam, ahogy hazafelé tartottam. „Már nem gyerek, 15 éves, ráadásul zseni” – próbáltam magam nyugtatni, sikertelenül. Simon számára, ha elmerült annak a gépszörnynek a bütykölésében, megszűnt a külvilág. Azt sem vette volna észre, ha bomba csapódik…