V. K. Bellone, Csikász Luca, Rákóczi Éva, Zugligeti Enna: A Farkas-erdőben

Az erdő mindig csalogatta. Az ösvény fölé hajoló ágak között átsejlő szürke égfoszlányok, a fák gyökerei között megbújó csontfehér virágok, a benzinbűz hiánya. Feje fölé borult az apró neszek csendje. Most először engedte el egyedül az anyja. A karjára akasztotta a kosarat, a fejére húzta a csuklyát, és búcsúcsókot nyomott a homlokára. Mire odaért az…

Olvass tovább

Madaras Márton: Én vétkem

Valami égett. Szikkadt fű, faggyú és füst szag ömlött végig a Hortobágy tükörsima birodalmán. Miklós rezzenéstelen tekintettel figyelte a lángoló halmot. Két test feküdt a tűzben. Rackajuhok serege árasztotta el a falu határát, a bégetésük elnyomta még az ébredező kakasok munkára szólító rikácsolását is. A három pásztor a szúrós fűben üldögélve, atyai büszkeséggel figyelte a…

Olvass tovább

Early Moon: Álmatlan csillagok (részlet)

1. Nillával akkor hozott össze először a sors, amikor már késő volt. Ezt ő maga mondta. De előbb odaállt a kerekesszékem mellé, megfogta a kezem, és ettől nagyon furcsa, földöntúli forróságot éreztem, egész bensőmön átsugárzott. Addigi életem összes kínja kimosódott belőlem, izomsorvadásos végtagjaim újra életre keltek, hatalmas erő szállt meg egyetlen hosszú pillanatig. Kinyitottam a…

Olvass tovább

M. Berta Enikő: Jégvirág és a gleccsermentő akció (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga 1. Nem normális – Virág! Hallottad a hírt? – kiált rám Halka, amikor reggel a suli előtt leszállok a buszról. Ijedtemben megbotlok a saját lábamban. Halka kinézete ugyan meglepő, egy bőrbetegség miatt olyan vörös, hámló a bőre, mintha naptej nélkül strandolt volna, de azóta a padtársam mióta hatodikosok…

Olvass tovább

Molnár Nikolett: Feloldozás (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga 1. Fejezet Luna Fogalmam sincs mióta vagyok már úton. Egy ideje már minden kanyar ugyanolyan, mint az előtte levő. Minden fa egyforma. Minden szürke és zöld. Egymást váltják a hegyek és az erdők. Előttem csak a szürke aszfalt terül el, telis-tele kátyúkkal, amit a sofőrök ingerülten kerülgetnek. Ügyet…

Olvass tovább

HoRa: Rossz oldal

Yuan Shiwei ujjai fürgén jártak a bambuszfuvoláján, bús melódiája szárnyra kelt a széllel, beleveszett a sötét éjszakába. A fiatal férfi egy kőrisfa ágán ücsörgött, és miközben a hangszerén játszott, arra az elvesztegetett reggelre gondolt, amikor nem vallotta be az érzéseit a shixiongjának[1]. Ennek már három éve. Aznap szerezték meg a fekete övüket, és örökre búcsút…

Olvass tovább

Berley Zsófia: Az utolsó gróf

Ezért nem fizetnek eleget – állapítom meg magamban, ahogy lefelé igyekszem a kastély főlépcsőjén, és közben próbálok nem orra bukni a szoknyámban. Hogyan tudtak a nők ilyen nevetségesen öltözködni a tizenkilencedik században? Szitkozódva lerángatom a kesztyűmet, hogy rendesen meg tudjak kapaszkodni a korlátban, és mint egy részeg pingvin, arrébb dülöngélek, hogy az emeletre igyekvő stáb…

Olvass tovább

Darya Corvin: Apróvad ínyenceknek

Halvard a pultnál ülve teljes érdektelenségbe burkolózott, és ugyanúgy próbálta kizárni a hozzá folyamatosan beszélő nő hangját, mint az összes többi környezeti zajt, a szagokkal együtt. Kemény munka volt a sok csörömpölést, morajló társalgást, alkohollal keveredő verejtékszagot kordában tartani, különösen az utóbbi napokban. – Te amúgy mivel foglalkozol? – kérdezte a kéretlen társasága már-már kifulladva….

Olvass tovább

Rezeda Réka: Lélekszüret

A frissen lakkozott zongora szaga szúrja az orromat. Kényszeresen a kottára pillantok, pedig fejből tudom Mozart Török indulóját. A nézőtéren pusmogni kezdenek az emberek. A gyomromban csomó feszül. A nadrágomba törlöm izzadó tenyeremet, és a hűvös billentyűkre csúsztatom az ujjaimat. Menni fog, győzködöm magam. Anya a nézőtéren ül, jéghideg ujjai mégis mintha várakozón dobolnának a…

Olvass tovább

Buli Vivien: Tigrisliliom

2016. 12. 30. Aznap volt a születésnapja. Arián egyik kezéből a másikba tette az imént megtöltött kannát, és nem tudta, miért álldogál még mindig ott.202120 Nem mintha most látta volna először. Napjában legalább háromszor elment mellette, és mindannyiszor ránézett. Egy ostoba rögeszme ugyanis azt súgta neki, hogy itt senki mellett nem lehet csak úgy elmenni,…

Olvass tovább

Guttyán Piroska: A vadász

Anyja tizenöt évvel ezelőtt karácsonykor ezen a helyen mészárolta le a családját. Zsuzsa csodával határos módon életben maradt, sikerült az erdőbe menekülnie. A történtekből semmire sem emlékezett, mindent a rendőrségtől és az újságokból tudott. Tizenhárom éves volt akkor. Pesten élő nagyszülei befogadták, ő pedig úgy tett, mintha a tragédia soha nem történt volna meg. Mégis…

Olvass tovább

Újdonságok (fiatal) felnőtteknek

Kíváncsi vagy, 2021-ben milyen kötetek készültek kamasz és felnőtt olvasóinknak? Akkor nézd meg összeállításunkat, amelybe a magyar szerzők idén megjelenő művei kerültek bele 🙂   Amira Stone: Elszakítva „Olyan különleges, jól kidolgozott fantasyvilágba térünk vissza, amivel ritkán találkozom. Egyedi karakterek, lebilincselő cselekmény és csodálatos leírások, mintha én is ott lettem volna a szereplőkkel. Csak ajánlani…

Olvass tovább

Füzesi Dóra: Az eljövendő pillanatok elkerülhetetlensége

A dolgoknak nem kellene úgy lenniük, ahogy most vannak. Pál a fogvédőjén át fújtat, mert már nincs elég oxigén a csarnokban, zúzódásos mellkasában pedig valami izomgörcs szúr. Emberek állják körbe a négyszögben kikötött madzagot, ami szorítóként szolgál. Hátul, az ezredforduló előtti, díszletté rohadt teherautó mellett felhúztak egy söntést, és állott alkohol szaga vegyül a gyártelep…

Olvass tovább

Aux Eliza: Lépj tovább

Az eső kopogása majdnem teljesen elnyomja a mögöttem sétáló alak lépteit. De csak majdnem. Járás közben kaffog a fénylő, macskaköves járdán, mint aki minden tócsába szándékosan belelép, csak hogy tudassa velem, még mindig a nyomomban van. A sarokhoz érve lopva hátranézek a vállam felett. Nincs mögöttem senki. Kezd sötétedni, rejtelmes félhomály borul a világra. A…

Olvass tovább

Orosz Adél: Csillagkettős

– Magdikám, a fiúk megint hívtak karácsonyozni. A férfi borostás arca mély barázdákba gyűrődött miközben beszélt. Kockás ingének ujját felhajtotta mosogatás előtt, vékony, inas karja pálcikaként kandikált ki belőle, a bő melegítőnadrág is úgy lóg rajta, mintha nem is lenne teste. Fel se nézett, csak egyre súrolta a tányért a mosogatószivaccsal. Eres kézfejére vörös foltokat…

Olvass tovább