Darya Corvin: Átcsúszás

Ezerszer megmondtam Mamának, hogy adja a kopogószellemeket másnak – mondjuk olyannak, aki pszichológia- és nem történelemszakon végzett, mint én –, de az ősz második felével induló szellem-szezon ezzel járt. A megbízatásaink negyedének köze sincs a szakterületünkhöz a megszaporodott munka miatt. Október harmincegyedike után eltűntek a szabad időpontok a naptáramból. Április harmincadika után is meg szokott…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Emberfarkas

Marko talpa alatt fájdalmasan reccsent egy száraz ág. Összerezzent, és várta a letolást, de Damian nem nézett felé. Bátyja csak menetelt némán, sötét tekintettel az egyre hosszabb árnyékot vető erdősáv mellett, vadászkesztyűjében hangtalanul tolta félre az ösvényre nőtt tüskés ágakat. Puskájának tokja minden lépésnél halkan súrlódott fekete bőrdzsekijén. Nem kéne itt lennünk. Mióta délután a…

Olvass tovább

Sipka-Lakatos Tímea: A kedvenc játék

– Szaladj! – siettem végig a nyikorgó padlón, követve a huncutul kacarászó csattogó talpacskák gazdáját. – Elkaplak, vigyázz! Nelli úgy futott előlem, mintha az élete múlna rajta, négy éves kis testének minden erejét beleadta a menekülésbe. Néha hátra-hátranézett, teli szájjal nevetve, szeme csillogott az izgatottságtól. Sűrű, barna haja, amit reggel még olyan szépen befontam, most…

Olvass tovább

Zugligeti Enna: Fúj, szerelem!

Az erdő pont azt a meghitt és békés hangulatot árasztotta, amit az erdei nimfák rituális helyszínétől várna az ember. A faágak fölénk hajoltak, összesimult ágaik zöld kupolát képeztek felettünk. A leveleken átszűrődő zöldes fény megfestette az üvegpoharakat. Élő fák fonták az ágaikat asztallá, meglepő, mégis természetes mintát alkotva. Őket gyeppárnák ölelték körbe. Arrébb szintén élő…

Olvass tovább

Tóth Hajnal: Az ezer özvegy faluja

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   – Meséljen a karácsonyról. Milyen élmények fűződnek hozzá? – Mézeskalácsillat. Harangszó. Hólepte táj. Anyám napok óta süti a süteményeket reggeltől estig. Nemcsak nekünk, hanem a megrendelőknek a faluból. A spejzben sorakoznak a beigli-k, mézeskalácsok, zserbók és mandulamagok. – Idillinek hangzik. Nem hiányzik? Ekkor török…

Olvass tovább

Kenaz: Láttalak odafent

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   A lányokért jöttem Hajszálon múlt, hogy nem hajtott túl a kanyaron, hogy aztán a pár száz méterrel feljebb levő buszmegállónál kelljen egy elnagyolt ipszilonnal megfordulnia. Az autó fájdalmasan rázkódott alatta a keréknyomok által minduntalan újra-és újraformált, sáros földúton, a rendőrségi fényszóró bordó-kék derengést kölcsönzött…

Olvass tovább

Harka Sára: Visz a vonat, mennék utánad

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   Aranka a legkopogósabb cipőjében sétál előttem, és az aluljáró kőpadlója minden lépését robbanás-hangerejűvé erősíti. Volt szerencsém pár durranáshoz a háborúban, és egyik sem okozott olyan halláskárosulást, mint ez a pár gyöngyös körömcipellő itt. Az idegeimen táncol vele, másrészről viszont összeteszem a két kezem még…

Olvass tovább

Lovas Krisztián: Tükröm, tükröm

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   Papa fél éve hagyott itt minket. Sérvet kapott, megműtötték, de aztán lábadozás közben tüdőembóliában elhunyt. Azt mondják ez elég gyakori az időseknél. Hetvennyolc évesen érte utol a halál, remélem legalább elfáradt útközben az a rohadék. Nagypapa a család parazsaként működött. Minden helyzetből a legjobbat…

Olvass tovább

Nissa Norden: Ütött az órád

A padlás csupasz villanykörtéje ide-oda himbálózott, miután Peti beleütötte a fejét. A fiú káromkodva megdörgölte vörösesbarna üstökét. – Ha ezt a nagymama meghallja, kimossa szappannal azt a mocskos szád – vihogott föl Emma azon az irritálóan erőteljes hangján, ami Petinek mindig a szamárbőgést juttatta az eszébe. – A mama úgysem hall olyan jól, és különben…

Olvass tovább

Fráter Zsuzsanna: Pesti gólem

1. Nem lett volna szabad ilyen sokáig magára hagynom Simont. A torkom elszorult, a rossz érzés egyre jobban elhatalmasodott rajtam, ahogy hazafelé tartottam. „Már nem gyerek, 15 éves, ráadásul zseni” – próbáltam magam nyugtatni, sikertelenül. Simon számára, ha elmerült annak a gépszörnynek a bütykölésében, megszűnt a külvilág. Azt sem vette volna észre, ha bomba csapódik…

Olvass tovább

Szenczi Ildi: Ne kísértsd a sorsot!

Az óbudai panel ötödik emeletén Tamás lehajította a táskáját a fotelbe. A rézkehely, amit a reggeli szelleműzésnél használt, kiesett a félig nyitott hátizsákból, és csörömpölve elgurult a kopott parkettán. – Ezennel feloldozlak, köcsög! – vigyorgott, és visszahajította a kelyhet a táskára, aztán elindult a megérdemelt melegszendvicséért a konyhába. Büszke volt magára, igazán jól sikerült a…

Olvass tovább

Kiszely Réka: Szilorom titka

Szilorom úgy gubbasztott az alacsony hegy oldalában, akár egy szemérmes kisasszony, akiről mindenki megfeledkezett. Sziszegővadon ősöreg fái körbe zárták az épületet, mindössze egyetlen elhanyagolt kocsiút vezetett Temeran irányából az udvarházhoz. Az egymás mellé fektetett kőlapok közt fű sarjadt, az egykori árok partján magasra nőtt a gaz. Látszott, hogy jó ideje nem járt erre sem hintó,…

Olvass tovább

Rajhona János: A varázslant

− Nézd meg, gyerekként milyen jól megvoltak, két kis imádnivaló csöppség, most meg már nem kellenek egymásnak. − Valamit ki kell találni. Mi lesz vagyonnal, ha ezek a saját fejük után mennek? − Rikának folyton csak a szerelem jár a fejében. Nem mondom, lánykoromban én is gondolkoztam rajta, de az már túl sok, amennyit ő…

Olvass tovább

Guttyán Piroska: Akarsz-e játszani

A terem elcsöndesült, a lámpákat hangos kattanással oltották le. A közönség halkan suttogó, alaktalan feketeséggé tömörült. A színpadon álló régi zongora hívogatta a fiút, mint hideg téli estéken a kandalló melege. Mikor leült elé, és ujjaival puhán végigsimított a billentyűzeten, úgy érezte, hazaérkezett. A kotta szintén ismerősként üdvözölte. Friss illata volt, mint amit most hoztak…

Olvass tovább

P. Molnár Petra: Fehér Fátyol

Anyám szélesre tárta a szalon ablakainak szárnyait. Az Arrochar hegység felől fújó hűvös, áprilisi szellő meglibbentette a bútorokat takaró fehér lepedők szélét, melyeket hamarosan le is húztam a bársonyszófáról és a hozzá tartozó karcsúlábú fotelekről, felkavarva az évek óta gyűlő port. Két éve járt itt utoljára a kastély gazdája, Mr. Chesterton egy nagyobb nemesi társasággal….

Olvass tovább