Várunk a Fantasy (világépítő) kurzusunkon

Felnőtteknek szóló fantasyt írsz? Szeretnél alapos, jól átgondolt világot? Szeretnéd érteni, hogyan működik egy koherens világ?  A zsánerspecifikus kurzusok négyhetes írói gyakorlatok, ahol kifejezetten egy-egy tematikára koncentrálva, tűpontosan lehet gyakorolni egyes írói eszközöket. Itt nem az elméleten van a hangsúly, hanem azon, hogy a hallgatók kimondottan az adott zsánerhez, adott részfeladathoz szükséges készségeiket fejlesszék. (Ha…

Olvass tovább

Íróiskolai élmények

Kíváncsi vagy, milyen lehet egy íróiskolai kurzus? Kialakulnak-e írós barátságok? Milyen hétről hétre új feladatot megoldani, kihívások elé állítani magad? Miben segíthet egy-egy kurzus? Rendszeresen megkérjük hallgatóinkat, hogy a kurzus végén írjanak véleményt. Következzen néhány hallgatói vélemény 🙂 * Szövegboncnok kurzus „Nem csak önmagamat, az írói hibáimat ismerhettem meg, hanem sok különleges, érdekes embert, akiktől…

Olvass tovább

Melitta: Profizmus

 Drake Jorkins nem az a személy volt, akivel az ember szívesen összefut a saját lakásában. Még egy bérgyilkos sem. Az aznapi sikeres megbízatás után Zud kellemes elégedettséggel tért haza. A lépcsőházban uralkodó enyhe felmosószag és a zár kulcsainak zörgése megnyugtatta. Mielőtt belépett, keze reflexszerűen nyúlt a zsanér felé, és ekkor megmerevedett. A fényesre súrolt, repedezett…

Olvass tovább

Bényei Nikolett: Könnyebbik út

Behunyt szemmel hallgatom az eső halk neszét, ahogy a cseppek a tetőn landolnak. Néha felfedezek bennük egy-két dallamot, mintha saját ritmusukat dobolnák. Megnyugtató. Mindig segít elfelejtenem a világ gondját, még ha csak rövid időre is. Megölöm magam! Zökkent ki öcsém ingerült gyorsüzenete késő esti merengésemből. Egy pillanatig még él bennem a remény, hogy képzelődöm, de…

Olvass tovább

Kurucz Berta: Képregények, jelmezek és a fiúk

Három éve történt, mikor meglátta Gambitet a 26AB-teremben tartott Nem tudok írni és rajzolni, de a képregényeket imádom!-panel közönségének hátsó sorában. Persze, nem az igazi Gambitet. May tisztában volt vele, hogy a szuperhősök csupán képregények lapjain léteznek, de a fiú jelmeze tökéletes volt. Vörös kontaktlencsét viselt, hogy hitelessé próbálja tenni megjelenését, és ráérősen egy nagy…

Olvass tovább

Monori Diána Krisztina: Ajtó

Egyedül vagyok a világon. Hozzám hasonló túlélővel rég találkoztam, korábban is úgy, hogy már csak a halálát láttam. Nem értem, én hogyan élhettem túl idáig, de most itt vagyok. Még itt vagyok. Nincs is erőm ezen gondolkodni, mert a világom széthullott darabjaira és számomra már csak a menekülés maradt. A túlélés a mindennapjaim részévé vált….

Olvass tovább

Bartos Zsuzsa: Alantas vágy

Vé Zaki hétfőn reggel közli velem, hogy egy nagyit rendel. Éppen ágyba hozza a tablettáimat, amelyeket a tálcán mindig ugyanolyan katonás sorrendbe állít. Miután egy pohár víz segítségével bekapkodom őket, egészségügyi felmérés következik, amelyet ahhoz képest, hogy mindössze két percig tart, túl szertartásosnak érzek. Felcsatolja karomra a fittmérőt, és ellenőrzi az értékeket. Némasága arról árulkodik,…

Olvass tovább

Pados Anikó: Forradások

     – A Nemzetvédelmi Minisztérium ezerkilencszázhatvannyolcas első rendelete és a Boszorkányszövetség kettes számú alapszabálya alapján köteles vagyok tájékoztatni téged, hogy a varázslat addiktív, és nyomot hagy az embereken. A mágia az éveidből táplálkozik, és minden egyes alkalom, amikor varázsszerhez nyúlsz, rövidebbé teszi az életedet. A mágus nem vállal felelősséget az ember döntéséért, csak elvégzi a…

Olvass tovább

Buza Éva: Semmi szükség a macskákra!

– Minden, amit gondolunk, megtestesül. Minden, amit hiszünk, valósággá válik… A gyerekek félhangosan duruzsolták a Tanító után az igét. Reggel ezzel ébredtek, és este ezzel feküdtek, üres perceikben szünet nélkül ismételgették a szavakat. Meg kellett tanulniuk kordában tartani az elméjüket. Egyetlen pillanatig sem kalandozhattak el, mert ami itt feladatot és próbatételt, az odakint rettenetes veszélyt…

Olvass tovább

Szabó Anna: Betegszabadság

            Tibor édesapja kezét szorítva, könnyek között fogadta meg, hogy élete végéig keményen fog dolgozni, és soha, egyetlen napot sem veszteget el hiába. Apja elégedetten bólintott, aztán azzal a lendülettel távozott az élők sorából. Amíg a családtagok a halálos ágy mellett fájdalmukat próbálták kisírni, Tibor szétküldte önéletrajzát a város összes nagyobb vállalatának. Némi kitartással és…

Olvass tovább

Lender Szidónia: Szivárványhús

Misha csukott szemmel feküdt az üres szoba közepére húzott matracon. Valami felébresztette. Egy kocsi szirénájának éles hangja robbant be az ablakon, aztán hangos káromkodás szűrődött be az utcáról. Az ablakon beszűrődő hangokat hallgatta. Volt valami élő, de megnyugtatóan távoli abban, ahogy a tér megtelt a tompa hangokkal. Misha hasra fordult a matracon és hangosan kiengedte…

Olvass tovább

Tallódi Julianna: Emberből vagyok

– A legjobb barátom csaja vagy – mondta Árpi a kávéházban. Csók még nem volt, de túl voltunk már néhány hosszú ölelkezésen, és az ujjaink egymás bőrén pihentek. Árpi olyan arcot vágott, mintha csodálkozna, hogy itt ülünk együtt. De ha valaki olyan mélyen nézett a szemébe, mint én, a felszabadulást is látta. Azt, hogy „de…

Olvass tovább

Sütő Fanni: Őszi éjjel Galagonya

      Egy szürke pusztaságban bolyongva találkoztam először az Időtolvajjal. Az alkonyat langyos volt, és a szél ujjai borzolgatták a hajam. A táj már szenderegett a kabócák andalító énekétől, a nap is elindult lefeküdni mangó színű ágyába. Akkor még fogalmam sem volt róla, hogy nem az Időtolvaj lesz itt a legnagyobb meglepetés. Bár amióta beleestem egy…

Olvass tovább

László Miklós Dávid: Szárnyatlan angyalok

– Elment az eszed? – kiabál rám egy ember. Egy nő. Közben karon ragad, és próbál elhúzni a fura nagy sárga hernyó elöl, aminek a nagy szemében egy újabb ember ül. Jó sok itt az ember! – Elakarod ütetni magad a villamossal? – folytatja a nő, miközben elrángat, ezelől a villamos nevű hernyó elől. Legalább…

Olvass tovább

Póczek Csilla: Azt beszélik

Bemutatkoznak az íróiskolások   – Isten hozta… – Lelkesebben! – Kaske úr akkorát vágott a sétapálcájával a bódém pultjára, hogy a térképekből épített torony eldőlt, mielőtt odakaphattam volna. Széles vigyort kanyarítottam az arcomra, úgy éreztem, menten kettéhasad a fejem. – Isten hozta… – Lelkesebben! Elképzelni se tudtam, mégis mit vár tőlem. Így is rég túljutottunk…

Olvass tovább