Korábbi részek Első trimeszter Petrovics találkozót beszélt meg barátnőjével, Zazival. Zazi kozmopolita, öntudatos, joviális beállítottságú hölgy, korának törtető amazonja. Bizonyára sokat tud a női lélek rejtelmeiről, mert egy népszerű és vezető női folyóirat szerkesztője. Az élete ezért nem túl hézagos, azt is mondhatnánk, egy perc nyugta nincs. Perpetuum mobile. A barátnőjének is úgy kell…
Korábbi részek ÖT Gondolom, mostanra már egyre zavaróbbá vált számodra, és az élők szempontjából tulajdonképpen teljesen logikus kérdés is, hogy vajh milyen nexusban vagyunk Valériával. Én csináltam őtet, vagy ő csinált engemet (mi jó ideig mutációnak neveztük a vámpírráválás/-változtatás folyamatát, de aztán ezt a kifejezést összekoszolta némiképp a genetika szaknyelve, úgyhogy mostanában inkább átváltoztatásként…
Korábbi részek 10. A Hókutya ott állt az ágya mellett. Kialudtad magad? – kérdezte. Adam orrát a sírás csavargatta. Honnan fogom tudni, hogy ha az én világomban eljött az este? Mindenképpen szükségem van arra, hogy legalább még ez egyszer visszatérjek! Senki sem akadályozhat meg ebben, felelte a Hókutya. Az történik, amit szeretnél. De nincsen nálam…
Korábbi részek Mortua szeme előtt lassan összefolytak a szentély félköríves padjai. Szépen faragott támlájuk mintázata ágas-bogas rácsnak tűnt, ami áthatolhatatlanul zárta körül. A lány megadóan hallgatott még egy darabig, és igyekezett nem fészkelődni. Végül felsóhajtott, és megmozgatta a hosszas ücsörgésben elgémberedett vállát. Shira-Lin keze kicsúszott a markából, ujjaik vörös foltokat hagytak egymás kézfején. Egyszerre álltak…
Korábbi részek 5. A repülés Másnap esős délután volt. Vili az olvasókönyvéből olvasott, ezalatt a pormanó a polcon lévő autókat nézegette. Mindegyiket megcsodálta, volt, amelyik alá be is feküdt. – Te meg mit csinálsz ott? – kérdezte egyszer Vili, amikor a manó eltűnt az egyik autó alatt. – Autószerelő vagyok! – méltatlankodott a pormanó. –…
Korábbi részek Három / Washington, D. C., a Fehér Ház / 1962. április 10, hétfő John Fitzgerald Kennedy, az Egyesült Államok elnöke kinyújtózott az íróasztala mögött, majd a telefonért nyúlt, és felszisszent. Aznap reggel kapta meg a soron következő injekciókat – még négy óra sem telt el azóta –, de a háta máris rendetlenkedett. Megrázta…
Korábbi részek (Lilla) Drámatagozatos gimnáziumba készültem. Évek óta versmondó versenyekre jártam, részt vettem az általános iskolai drámaszakkörön, főszerepet kaptam a karácsonyi előadásokban. Tehetségesnek éreztem magam, és biztos voltam benne, hogy az iskolából egyenes út vezetne a Színművészetire. Szerettem, ha körülöttem forognak a dolgok, ha én állok a színpad közepén, ha az én szavaimtól, hangsúlyomtól, mozdulataimtól…
Korábbi részek 3. A civilizációt jelentő aszfalthoz érve egy pillanatra leállította a kocsit, majd kezét a kormányon nyugtatva szótlanul nézte, ahogy a felbukkanó autók elsuhannak mellette. Aztán mély lélegzetet vett, ráfordult a műútra, és arra indult, amerre a legtöbb jármű is tartott. Jó háromnegyedórát autózott, mire egy nagyobb település külvárosába ért. Szabálytalanul szétszórt vályogépületek sorakoztak…
Korábbi részek Harmadik fejezet Utazás Hetedhét Szegletbe Hokka erősen szuszogott, ahogy egyre följebb, és följebb szállt. Egész éjszaka repült. Szmirkó és Babuk elbóbiskoltak néha, de mély álomba nem mertek merülni, nehogy a mélybe zuhanjanak. A sólyom időnként megpihent a sziklás peremeken, aztán ismét szárnya alá fogta a levegőt. Előbb jobbra, aztán balra fordult, megkerülte a…
Korábbi részek 6. A részeg állat hagyta, hogy rózsaszínű masnit kössünk a nyakába. Vagy észre sem vette. Péter előtte pálinkával kínálta, kapott vagy fél litert. Az meg unott képpel belefetyelte, aztán elaludt. Álmában csuklott, és büdös is volt. Terveztük, hogy megfürdetjük, még sampont is szereztem a szállásról, de Péter aggódni kezdett, hogy kihullik a…
Korábbi részek Később aztán bebizonyosodott az igazam. Pintér kiszámíthatatlan. Beterelt minket a tantermünkbe, közölte, hogy az ofőnk csak a következő órára ér ide, mert orvosnál van, aztán elkezdte az ültetést. – Ne már, tanár úr! Nem vagyunk az óvodában! – kérlelte egy lány, aki a másik padsor első padjában ült. – Téged nem érint az…
1. részlet 3. Fejezet: A Humared Három napi pihenés után, úgy döntöttünk ideje továbbindulni. Előző este leesett az első hó. Fehér takaró vonta be az ágakat, a világ kihaltnak és természetellenesen csendesnek tűnt. Felmálháztuk a lovakat, és magamra terítettem a gyapjúval bélelt köpenyemet, amit eddig takarónak használtam. A friss hó besüppedt a lábam…
1. részlet Patrikkal iskolatársak, de nem osztálytársak voltunk. Én tagozat nélküli osztályba jártam, az átlagos emberek helyére. Ő nyelvtagozatos volt. Tolmácsképzős – ahogy akkor csúfoltuk őket. Haladó angol, kezdő német, két év után kezdő francia. Minimum három nyelvvizsgával a zsebükben végeztek. Dugig volt az osztálya elkényeztetett diplomata-gyerekekkel, akik a fél életüket külföldön töltötték, ezért is…
1. részlet 3. A fürdés Vili a tenyerében tartotta a manót. Remélte, hogy nem nyomja össze. Úgy gondolta, beviszi a szobájába és beteszi az ágy alá, hogy kipihenhesse a megpróbáltatásokat. Az előszobában az egyik kezével levetette a cipőjét és a kabátját, a másikkal pedig a pormanót ültette a vállára és ott tartotta. Úgy tűnt, az…
1. részlet 2003. szeptember 4. reggel Állnak egymás mellett. Az utca csöndes, ők legalábbis valószerűtlenül csöndesnek érzik. Persze, egyikük sem jár erre ilyenkor, amikor üres az iskola, a nyugdíjasotthonból pedig kevés zaj szűrődik ki, azt is elnyelik a hatalmas nyárfák és a bokrok. Cserszömörce, mahónia. Pár hét, és mind kiszínesedik. Újabb pár hét, és mind…