Első Felvonás – Bűvésztrükkök – 1. Jae Multhazar koccintásra emelte széles korsó alkoholos limonádéját, és összeütötte a szikrázó üveget ivócimborája nehéz fapoharával. A barbár ragaszkodott a fapohárhoz, mikor rendelték italukat, és a csapos abba töltötte neki, hiszen nem mert ellentmondani. – Jae Multhazarra! – üvöltötte dobszóhangján a barbár. – A cowboyok gyöngyére! A fejvadász tekintete…
Prológus Volt már úgy, hogy azt érezted, figyelnek? Ez a bosszantó kis sejtelem a két lapocka között, a gerinced mentén cikázik, és nehéz eldönteni, hogy épp csak megcsiklandoz, vagy egyenest beléd szúr… Megvagy! Hátraperdültem a Nemzeti Galéria fényesre csiszolt márványpadlóján megtalálva azt, aki a német festészet késő barokk remekei helyett inkább engem bámult. A…
Először csak a tompa fájdalmat érzem a fejemben – ebből sejtem, hogy baj van. A végtagjaim sajgása biztosít arról, hogy megvan mindegyik, bár különböző mértékben megviselt állapotokban. Hol lehetek, és miért vagyok ott? Próbálok emlékezni, de a gondolatok valószínűleg jó mélyen lehetnek eltemetve, mert csak éles csákánnyal tudnak a felszínre törni, minden egyes csapással szúró…
Bevezetés Utáltam a nevelőintézetben lenni, pedig csak két hetet kellett ott töltenem, mégis megváltás volt számomra, amikor kiléphettem a falai közül. – Nereida, gyere ki kérlek –nyitott be a szobánkba az intézetvezető, Miss King, aki egész jó fej volt a maga vénkisasszonyos módján. Felugrottam az ágyamról, és követtem őt az irodájába. Valami gazdag és klassz…
Prológus Az állatkert előtt három tanárnő gondosan rendezgette az első osztályosokat. Mindenkinek megvolt a párja, a létszám teljes. A gyermekeken nem látszott az egész napos fáradtság, zsongtak az új élményektől, és az ezernyi csodától, melyet együtt éltek át. Egy baseballsapkás kisfiú az oroszlánok üvöltését próbálta utánozni. A többiek hangos nevetése lett a jutalma. …
Prológus Tilia súlyos léptei alatt csontként ropogott az őszi avar, nyugtalanító jelét adván annak, hogy megérkeztek Keletre a betolakodók. A tündék jelenléte miatt ezen a gyönyörű vidéken a természet soha nem halt meg, jöhetett ősz vagy tél, termés mindig akadt, s a virágok, levelek sem hullottak el, csupán sápataggá lettek kissé. Furcsa és egyben…
Levél A farmerdzsekim zsebébe tuszkolt borítékot gyűrögettem és legszívesebben haza mentem volna belefulladni az önsajnálatomba. Istenem, most hogyan tovább? – Helló kislány! Te meg ki vagy? Tessék? Megtorpantam és felnéztem. Az emeletre vezető külső lépcső pihenőjén egy ismeretlen, kapucnis srác állt, és a korlátot támasztotta. Hátrapillantottam, jön-e mögöttem valaki felfelé, de nem jött senki. Tényleg…
Prológus Dean figyelte ahogy a balta újra meg újra a magasba lendül. Minden sújtásnál önkéntelen pislogott egyet. Ahogy a nyakcsigolyák recsegve törtek szilánkosra Tabby csapásai alatt, nem fröccsent vér, csak valami ragacsos, kátrányszerű anyag kenődött rá a baltafejre. Tabby haja testének lendületét követte. A lefejezett holttestek számának növekedésével mozgása egyre szakadozottabb lett. Lényének egy…
Rana tenyerei melegen bizseregtek, ahogy csukott szemmel koncentrált. Érintésétől az ágyban fekvő idős nő bőrének horzsolásai összehúzódtak, csontján a törés összeforrt. A kovács anyja hálásan hunyorgott rá, és a gyógyító varázslatot követő mély álomba zuhant. Rana felegyenesedett a kisszékről, nyújtózva hátrasimította világosbarna hullámos tincseit. Jóleső fáradtságot érzett, ami képességének határát jelezte. Alvásra volt szüksége, hogy…
1. FEJEZET Jarred 2066. május Miért akarja mindenki ennyire megismerni a jövőt? – tűnődött Jarred a jósda várótermében ülve. Okos-kontaktlencséjének látóterében újra megjelenítette az időt, már negyed órája várakoztak. A gótikus kastélyként berendezett terem csendje és a füstölőillat elmélkedésre késztette. Ő nem hitt ebben a kiber-porhintésben, tudta, hogy az orákulum véletlenszerű emlékképekből jósol. Feleségére pillantott,…
Hogy is történt? Belenézek a tükörbe és nem látok mást csak egy idegent. „Ki vagy te?” – teszem fel az abszurd kérdést a tükörképemnek, hiszen biztos vagyok benne, hogy nem lehetek én. Elkezdem tapogatni a fejem, a tükörkép pedig ugyanezt teszi. – „Tehát igaz, ez vagyok. De ki az az ez? És mégis hol vagyok,…
1. Az életösztön alapvetően ott él minden emberben. Amíg nem fenyegetett veszély, nem is tudtam, hogy ennyire erős ösztönről van szó. Amikor megéreztem, hogy milyen törékeny az emberi lét és mennyivel hatalmasabb erők léteznek rajtunk kívül, rögtön felébredt nyugalmas szunnyadásából, hogy segítségemre keljen. Ha élni akarok, élni is fogok. Ezt mondogatom magamnak. Csak kitartónak kell…
Neu-Berlin Hat évvel korábban A nyilvános kivégzésnek mindig is volt valami bizarr vonzereje. Rick csontig fagyott átnedvesedett kabátja alatt, mégis mozdulatlanul szemlélte a gyülekező tömeget. A szitáló eső sem akadályozta meg, hogy rövidesen tekintélyes csődület verődjön össze. Simán kategorizálható elemek, Rick első ránézésre besorolta őket. A kíváncsi szájtátik, akiket látszólag a véletlen sodort épp…
April 2016. december Az esőcseppek dühösen doboltak a tetőn, és a falióra ütemes kattogásával összefonódva apránként mosták ki az álmot a szememből. Fáztam. Az éjszaka folyamán Zuriel elkommunizálta a takaró nekem járó felét is. Nagyot sóhajtottam, és elgémberedett ujjakkal nyomkodtam a telefonomat, hogy megnézzem, mennyit kell várni még reggelig. Nem volt szerencsém, alig múlt éjfél,…
„Göröngyös út vezet a csillagokig.” /Johannes Kepler/ 1 NOOMI F. FÖLDI IRÁNYÍTÁS, ITT A 6-24-ES. VISSZAJELZÉST KÉREK! KÖZP. VESSZÜK AZ ADÁST, 6-24-ES! HOGY ÉRZI MAGÁT? LEHETSÉGES, HOGY A TOVÁBBIAKBAN FÁJDALMAI LESZNEK. NOOMI F. KÖSZÖNÖM, HOGY FIGYELMEZTETTEK, DE FEL VAGYOK RÁ KÉSZÜLVE. KÖZP. NEM TAPASZTALT EDDIG FEJFÁJÁST, HÁNYINGERT? NOOMI F. NEM, EDDIG MINDEN RENDBEN MEGY. ÉRKEZTEK…