Laza Réka: Paktum – 2. részlet

Első részlet fejezet – És akkor besötétedik Kiszédültünk a harminc fokba, és ha nem lettem volna Gergő elkötelezett híve, megölelem azt a srácot, aki elvitte helyettem a kisbuszig a táskámat. Kelletlenül gondoltam a táborig vezető izmos kaptatóra, miközben figyeltem, ahogy Pista, a gondnok bácsi nagy porfelhőt hagyva maga mögött elhajt, hogy két perc múlva a tábor…

Olvass tovább

R. C. Hoot: Métely – 2. részlet

Első részlet A vallatószobákat – kit tudja milyen megfontolásból – sehol nem tervezik kényelmesre. Kámfor az égvilágon semmi gyakorlati értelmet nem látott ebben. Már fél órája ült egy, széknek alig titulálható alkalmatosságon, melynek a deszkáit nem gyalulták le tisztességesen és ráadásul a jobb első lába is erősen kijárt. Egyébként pont az utóbbi fogyatékosság kiküszöbölése végett…

Olvass tovább

Gilbert Holloway: A Hitvány Álmok Ketrece – 2. részlet

Első részlet Ciercis Nikolau, az elismert építész a Tátogó Daruk Társaságának épületében, a folyosón foglalt helyet. Reznek alHazar hívatta, a költőfejedelem, a Daruk elnöke. A Daruk Házának épületéből fenséges kilátás nyílt az Úszóutca északi részére, ahol békés gondolások ringtak a vízen. Az Úszóutca különlegessége az volt, hogy egy folyó medre képezte. A folyó valahol az…

Olvass tovább

Eszes Rita – Macskarév – 2. részlet

Első részlet Néhány telefonhívásba került csupán, és nem csak az aznapi, de szinte az egész heti program kikerekedett. Sőt, akár még többre is akadt lehetőség, ezért Patrick igyekezett úgy alakítani a dolgokat, hogy már az elejére betegyen hasznosnak látszó tevékenységeket is, nehogy a következő héten visszavonhatatlanul el kelljen merülnie a szürke hétköznapokban. Úgy okoskodott, hogy…

Olvass tovább

Tillman Gábor: És most mi lesz? – 2. részlet

Első rész Biztos olcsó kifogásnak tűnik, hogy nem érek rá, de a mai estére valóban van igazolásom. Szabinával találkozom, aki a legutóbbi szakítása romjait takarítja sok-sok könnyáztatta zsebkendővel. Segítenem kell rajta, hiszen ő is rengeteget tett értem, mikor kiderült Zsófi románca a tenyérbe mászó gyerekkel. Szabinának nehéz dolga volt, mert Zsófin keresztül ismertem meg, és…

Olvass tovább

Helga Réen: A kapu mögött – 2. részlet

Első részlet Fellegi Villő A Várárnyéki Gyermekotthon udvarán lágyan táncolt az alkonyat szele. A kerítéseket takaró bokrok az éjszaka közeledtétől egyre hangosabban súgtak össze, a kert sarkában búslakodó, hatalmas fűzfa fürtjei pedig ide-oda lengtek. Hűs árnyékában egy fiatal lány hintázott álmodozó tekintettel, s ahogy hajtotta magát, úgy lobogott göndör hajzuhataga. Néhány tincse verejtékes homlokára tapadt,…

Olvass tovább

Kelemen Kinga: Amnéziás múlt – 2. részlet

Első részlet „Egy 18 éves esete a Neurológiai osztályon.” Szeptember 20. – 23. „Minden gyerek pillanatok alatt felnő, szinte észre sem veszi az ember és már az egykor oly kis csöppség esküvőjén táncolja le a lábát!” – Mennyiszer hallottuk már mindnyájan, ahogy a szülők és hozzátartozók ezt a mondatot mantrázzák minden áldott családi összejövetelkor. Mivel…

Olvass tovább

Sütő Fanni: Változó Április – 2. részlet

Első részlet Alice szeptember  – Megvan az első rajongód – morogtam Scarlettnek, mert nem igazán tudtam, mit kezdeni a helyzettel. – Már megbocsáss, de szerintem tőled ájuldozott itt! – mondta Scarlett. Odaértünk a főbejárathoz. Megpillantottam magam egy ablaküvegben, és összerezzentem. Kísértetsápadt voltam. Mégis, ahogy magunk mögött hagytuk a súlyos tölgyfa ajtószárnyakat, és elindultunk a sötétség…

Olvass tovább

Demeter Attila: Végül… a végtelen – 2. részlet

Első részlet Második fejezet – Első látásra – 1– Mariann a korábbiakban vagy a távolban pillantotta meg a foltokat, vagy a közelben ugyan, de mégis megközelíthetetlen helyen. Látta már vonatablakból a mezőn, autóból a szalagkorlát túloldalán, máskor a távoli hegyoldalban vagy a közelben, több méter magasban. Tudott egy helyről a Balatonnál is, a víz felett,…

Olvass tovább

Erdős István: Forester és a Bar Abbas törzs – 2. részlet

Első részlet 8. Szombat, este 22:00 – …és amikor már senki nem számított rájuk, felbukkantak az indiánok a folyó túlpartján, és veszettül elkezdtek felénk evezni – Forester hatásszünetet tartott, belekortyolt a kezében tartott ginbe. – És ti mit csináltatok? – kérdezte türelmetlenül a kistermetű, vidám srác, aki Davidként mutatkozott be. Nem beszélt jól angolul, Foresternek…

Olvass tovább

Pintér Edit: Történetek az angyalok ligetéből – 2. részlet

Első részlet Eltűnt az Ősz tündér! Mindössze pár méterre az Angyalok ligetétől Mókus mama a szokásos reggeli teendőit végezte a Tölgyfa odú 2. szám alatt. Bevetette az ágyakat, elmosogatta a mogyorómintás bögréket, és összeszedte a piros csipkebogyókat, amiket a mókusgyerekek szanaszéjjel gurítottak, mielőtt útnak indultak volna az óvodába. Éppen befejezte a házimunkát, amikor odakint Harkály…

Olvass tovább

Győri Orsolya: Lobogány – 2. részlet

(Emlékeztetőül a korábbi részlet) A patkolókovács és a kút Pattanj Lurkó, a kovács kegyelemkenyéren élő fattya jó kedvvel állt neki a munkának. Noha kora gyermekkora óta mindig ugyanaz várt rá reggeltől késő délutánig. Állt a húgyszagú műhelyben, s patkolta a rúgkapáló lovakat. Kisgyerekként még csak lefogta őket, amíg apja rájuk vasalta a patkókat, de úgy…

Olvass tovább

Istók Anna: Éhes felhő a napot – 1. részlet

„Ami volt egyszer, annak nincsen sohase vége, vétkes vagy áldozat: nem felejtesz, nem felejtek, a sérelem sérelmet szül, a seb sebezne, és nincsen, ki mint bokára ejtett szoknyából vetkező, a múltjából kilépne, s azt mondaná: „Igen, én ezt tettem veled, ahogy mások velem: bocsáss meg érte!” (Rakovszky Zsuzsa: Egyirányú utca)   Újra és újra megismétlődnek…

Olvass tovább

Demeter Attila: Végül… a végtelen – 1. részlet

Első fejezet – Sötét csábítás – 1 – Mariannak kétségei voltak a jelenséggel kapcsolatban. Az első pillanatban elgondolkodott rajta, vajon jó vagy rossz dolog-e az, hogy a szobájában látja azt, amivel addig kizárólag elérhetetlen helyeken találkozott. Nem döntötte el, hogy hanyagul legyintsen-e, vagy vegye komolyan a kihívásnak is felfogható újdonságot, a sötét folt ezúttal a…

Olvass tovább

R. C. Hoot: Métely – 1. részlet

0. Már évek óta alig mozdult meg. Az acélkék méregbe ágyazódó végtagjai bénák voltak. Nehezek. Hidegek. Hogy száz év vagy csak egy telt el? Nem tudta. Csupán a lüktetés jelezte: múlik az idő. A lüktetés töltött ki mindent. A saját szívritmusára rímelt, minden gyenge dobbanást ezer és ezer fájdalmasan hangos dübörgés követett. Megrázták vékony csontjait,…

Olvass tovább