Az eső kopogása majdnem teljesen elnyomja a mögöttem sétáló alak lépteit. De csak majdnem. Járás közben kaffog a fénylő, macskaköves járdán, mint aki minden tócsába szándékosan belelép, csak hogy tudassa velem, még mindig a nyomomban van. A sarokhoz érve lopva hátranézek a vállam felett. Nincs mögöttem senki. Kezd sötétedni, rejtelmes félhomály borul a világra. A…
– Magdikám, a fiúk megint hívtak karácsonyozni. A férfi borostás arca mély barázdákba gyűrődött miközben beszélt. Kockás ingének ujját felhajtotta mosogatás előtt, vékony, inas karja pálcikaként kandikált ki belőle, a bő melegítőnadrág is úgy lóg rajta, mintha nem is lenne teste. Fel se nézett, csak egyre súrolta a tányért a mosogatószivaccsal. Eres kézfejére vörös foltokat…
– Előtted az élet! Menj csak! Az apró rágcsáló riadtan szaladt ki a tenyeremből, amint két kezem elég rést nyitott, hogy felcsillanjon előtte a szabadságba vezető út. A szabadságba, és a hatalmas ismeretlenbe. Vajon feltűnt neki, hogy kilométerekre van onnan, ahol a csapdánkba esett? Sokáig néztem utána. A fűszálak, mint a néma őrkatonák hajoltak meg…
Grimaszolva figyelem, ahogy Helga nagy műgonddal elrendezi a pislákoló tömbgyertyákat a nappali parkettájára pingált rózsaszín pentagramma körül, és fontoskodva leül Ádám mellé, a csillag egyik csúcsához. – Kit idézzünk meg? – kérdi affektálva, és mézszőke tincseit birizgálva Ádámra pislog. Legszívesebben seggbe rúgnám a kis ribit. Meg is tenném, de ideát, az élők világában nemhogy lábam,…
Arra ébredtem, hogy zörögnek az ajtónál, és idegen hangokat hallok, ahogy jönnek be a házba. A mi házunkba! Kiszaladtam a folyosóra, és hallottam, hogy arról beszélgetnek, hogyan fogják kipakolni a házat. Annyira megijedtem, hogy visszaszaladtam a szobámba. Vártam, hogy megjelenik Apu vagy Anyu, és elküldi őket, de nem jöttek. Féltem, de mindig azt mondták, hogy…
Tibikém nem pont halottak napja előtt akart Furakisbe költözni, egyszerűen csak megfeledkezett az ünnepről. Az évnek ez a napja akkor még nem sokat számított neki. Így aztán a költözés október harmincegyedikén történt, mert az éppen vasárnap volt. Tibikém elbizonytalanodva húzta maga után zötyögő bőröndjét a volánbusz megállójától a kicsiny parasztházig, amit az internetes képek alapján…
A túlélés első szabálya: sose hagyd el a vezetődet. Dávid persze már rögtön elrontotta. Tíz perccel érkezés után hátrament egy italért, és mire visszatért, Zoli már elszivárgott mellőle, elnyelte a házibuli halloweeni jelmezes embertömege. Csodás. Gyere el, rohadt jó lesz, van medence meg minden, Tibi meg meghívta a legjobb csajokat, mondta Zoli tegnap. Ja, csak…
Beltane ideje véget ért. Eljött az igazi nyárvég, Samhain napja, amikor kezdetét vette a tél. Habár az őszi avar színeit Derek mindennél szebbnek tartotta, most mégis összeszorult gyomorral állt a kapu földi oldalán. Épp csak betöltötte ötvenegyedik életévét, ami itt csupán tizenhétnek felelt meg, és máris egy ilyen küldetéssel bízták meg. De nem volt mese….
Intenzív kilátások Az intenzívosztály egyetlen óriási terem, körben sorakozó ágyakkal, középen orvosi pulttal. Az ügyeletes az pultból a teljes termet képes szemmel tartani. Én a bal hátsó sarokban fekszem frissen elfoglalt ágyamon. Szekrénnyi gépre kötöttek, talán egy űrsiklót is el lehet vele irányítani. A kilátásaim húszéves lány létemre legalább olyan lenyűgözőek, mint az átellenben nyíló…
Audrey Amikor elképzeltem életem nagy napját – a Nagy Napot –, a helyszín semmiképp nem a metróaluljáró volt, és a nézőközönség sem fásult, unott képű várakozókból meg a szemetesekben turkáló hajléktalanokból állt. Álmaimban a fátylamat nem a londoni metró menetszele lebegtette, hanem habos ruhácskákba öltöztetett kislányok hozták utánam. Úgy terveztem, a szeretteim vesznek majd…
Innát meglepte, hogy nem fázik, és hogy a barlang kemény, sziklás földjétől nem sajognak a csontjai. Nem érezte a mindent átható poros levegőt, a füstöt, a mocsok keserű szagát, melyhez már hozzászokott a folytonos menekülés és bujdosás közben. Megijedt. Mélyeket lélegzett, hogy megnyugodjon, ahogyan az apja mutatta mindig. Megpróbálta kinyitni a szemét, de mintha leragasztották…
A karomba veszem Csöppöt, és belépek a boltba. Leemelek a polcról egy anyát. Nem anyacsavart, mert Peti egyszer az ujjára húzott egyet, aztán nem tudta leszedni, anya se tudta leszedni, úgy rászorult, hogy ki kellett hívni a tűzoltókat, nekik kellett levágni, és aztán apa úgy elverte Petit, hogy három napig sántított. Ebben a boltban igazi…
Ádám minden este odament. Megpróbálta kinyitni az ajtót, de a zár nem engedett. Körbesétálta a háztömböt, végignézte a kirakatokat, néha hátrasandított, hátha. Amikor elunta, leült az utcai padra, nézte az ajtót, nézte egészen napkeltéig. Időnként eszébe jutott, hogy rá kéne gyújtani. Már ötven éve leszokott, mégis jólesett volna egy cigi, hogy kiűzze a csokoládéízt a…
A srácokkal rendszeresen megszerveztük a hegyi túrának keresztelt csapatépítő partit. Kivettünk egy eldugott faházat valahol a világ végén, délelőtt lenyomtunk egy laza túrát, este bográcsoztunk. Ment az ökörködés ezerrel. Kimerítő három nap, de semmiért ki nem hagynám. Ha jobban belegondolok, fogalmam sincs, miért egyeztem bele, hogy elhozzuk Zsófit is. Az egy dolog, hogy örömet akartam…
A gangon ülök egy korsó Kőbányaival. Figyelem, ahogy a buborékok elpattannak a hab tetején. Utálom a sört. A percek egyenletesen csepegnek, mint az infúziós folyadék. Nehéz káposzta- és zsírszag terjeng a levegőben. A placc túloldalán a Kutyás Néni a Süket Bácsival beszélget, aki mindig úgy üvölteti a tévéjét, hogy az utcafronton is hallani. Egy ütött-kopott…