A karomba veszem Csöppöt, és belépek a boltba. Leemelek a polcról egy anyát.
Nem anyacsavart, mert Peti egyszer az ujjára húzott egyet, aztán nem tudta leszedni, anya se tudta leszedni, úgy rászorult, hogy ki kellett hívni a tűzoltókat, nekik kellett levágni, és aztán apa úgy elverte Petit, hogy három napig sántított.
Ebben a boltban igazi anyák sorakoznak a polcokon. Először nem merek hozzájuk nyúlni, mert annyira törékenynek tűnnek a pirospozsgás arcukkal meg a hófehér bőrükkel, mint a festett porcelán, és amikor egyszer levertem a porcelán hamutálat, akkor apa nagyon kiabált velem, de a duci eladó néni odajön, és kedvesen megmutogatja a különböző anyákat, egyiket a másik után. Itt ez a csinos, mosolygós anya, nincsen rajta egy ránc se, és még bibircsók sincs a homlokán!
Lábujjhegyre állok, és belefúrom az orromat a bibircsóktalan anya puha mellkasába. Nem zsír- és izzadságszagú, mint a saját anyukám, hanem narancs és fahéjillatú, mint a karácsony. Ha ez az anya vinne be az oviba, az Annus tátott szájjal nézné és irigykedne, és soha többet nem mondaná, hogy olyan az anyukám homloka, mintha egy szőrös hátú bogár ragadt volna rá.
A pufók eladó néni továbbterel a polc mentén. Íme, egy másik anya, ez egyfolytában ráér. Tessék csak ezt választani, ha minden este mesét akar hallgatni! Dübörgő szívvel megsimítom a mesemondó anya tejfehér ujjait. Milyen csodálatos lenne egy anya, aki minden este mesét mond! Nem kell, hogy hosszú mese legyen. Egy nyúlfarknyi is elég. De ha csak hetente egyszer jut rá ideje, nekem az is jó, de az is, ha nem mesél, csak odabújik mellém, amíg elalszom.
Itt ez a vidám, gömbölyded anya, ez olyan rétest süt, hogy a kisasszony mind a tíz ujját megnyalja utána!
Nem kisasszony vagyok, hanem hercegnő, de nem javítom ki a nénit, mert az udvariatlanság lenne.
Ez a fürge kezű anya a legügyesebb varró a világon! Megférceli a kisasszonynak a hercegnőruhát farsangra, és még a Csöpp mackója gombszemét is visszavarrja.
Magamhoz szorítom Csöppöt. Nem szívesen adnám oda egy idegen anyának.
A boltos néni bekanyarodik a következő sorba.
Milyen apát szeretne a kisasszony?
Nem akarok apát választani. Anya szerint a férfiak folyton csak klotyókkal henteregnek, és apának tényleg kicsit vonatvécé szaga szokott lenni, amikor hétvégente későn ér haza, és olyankor másnap is nagyon veszekedős, és sűrűn eljár a keze. A néni biztat, hogy válasszak, és én azt motyogom, hogy ha már muszáj apát venni, akkor olyat adjon, amelyiknek kicsi a tenyere, hogy ne fájjon annyira a pofon, de a néni megnyugtat, hogy a bolti apák nem pofozkodnak, legfeljebb az akciósok kevernek le néha-néha egy icipici fülest.
A boltos néni látja, hogy habozok, és inkább a nagymamák polca felé terel. Ámulva nézem a mosolygós nagyikat. Olyan az illatuk, mint a frissen hullott hónak. Vannak köztük karcsúak és kerekek, magasak és alacsonyak, egyesek dudorásznak, mások teli szájjal nevetnek, de ami a legeslegjobb, hogy mindannyian élnek.
Vegye meg ezt a pöttöm nagymamát! Ha ez egyszer a karjába veszi a kisasszonyt, egész nap ringatni fogja, és csak annyi időre engedi el, amíg megkínálja zserbóval!
Álmélkodva megkérdezem, hogy minden bolti nagyival jár-e zserbó.
Minden bolti nagyi maga süti a zserbót, de vigyázni kell, mert ha lejár a mama szavatossága, akkor hamar megszárad a sütemény.
Nagyot ásítok, és a másik oldalamra fordulok az ágyban. Csöpp mackó kérlel, hogy folytassam a mesét, de a szemem majd’ leragad. Magamhoz szorítom Csöppöt, és belefúrom az arcomat a selymes bundájába. Elképzelem, hogy anyát ölelem.
Az igazit.
Azt, amelyik izzadság- meg zsírszagú, bibircsókos, és sosem ér rá mesét mondani.