– Komolyan a Grincs a kedvenc karácsonyi filmed? – kérdezi Soma, miközben nagyot harap a Mars szeletbe. – Az annyira gagyi. Az irodát betölti a csokoládé illata, összefut a nyál a számban. Nem tudom nem Soma nyakát bámulni, ahogy a bőre alatt megfeszülnek az izmok, miközben rág. Elkapja a pillantásom, és elvigyorodik. Bosszant, hogy kinevet…
A patak szelíden robogott az erdőben, és nagy ívben kerülgette a fenyőfákat az útja során. Az egyik kanyarban lelassult a csobogás, egy hódvár tornyosult a patak elé. A gát évről évre nagyobb és magasabb lett, ahogy a hódcsalád szorgalmasan építgette, csinosítgatta. A hódgáttól nem messze egy idős fenyőfa görnyedezett, az ágai féloldalasan, foghíjasan meredeztek. Amióta…
Böszörményi Gyula új regénye ismét a századforduló Budapestjére repít. Ezúttal különleges látványosságban van része Budapest lakóinak: Barnum és Bailey cirkusza érkezik a városba. De ahol ennyi ember verődik össze, ott bűnözők is akadnak szép számmal. A bűntettre pedig, mely sokkal hajmeresztőbb, mint a cirkusz bármely csodája, nem is kell sokáig várni. Szerencsére kéznél van a…
Ahogy sétálok az utcán, le-lecsukódik a szemhéjam, képes lennék állva elaludni. Ha ez így megy tovább, hamarosan meghalok végkimerülésben. Meglátom a hangszerboltot az út túloldalán. Ablakain zongorát imitáló, fekete-fehérre festett spaletták, a kirakatában egy grandiózus hárfa trónol aranyszínű égősorral körbetekerve. A hárfa mögött a mennyezetről apró, fából faragott hangjegyek lógnak, némelyik ráérősen himbálózik vagy forog…
̶ Kisasszony, idejönne egy pillanatra? A törékeny stewardess rápillantott az űrsikló első osztályán utazó elegáns, sötét öltönyös úrra, és kötelező udvarias mosollyal az arcán odasietett hozzá. ̶ Meg tudná nekem mondani, hogy mi ez? ̶ kérdezte a szemmel láthatóan tehetős üzletember a nőtől, és a legutolsó üléssor mögött diszkréten meghúzódó tárgyra mutatott. ̶ Cicavécé ̶…
A Yuen falu lakói nem voltak kevésbé barátságosak, mint azok, akikkel korábban dolgunk akadt. Ugyanakkor előzékeny mosolyuk mögött rettegés lapult, amikor a társam szóba elegyedett velük. Késő délutánra járt, a piactéren alig lézengett pár ember. A legtöbb árus addigra összepakolta a portékáját vagy legalábbis nekikezdett. Az előttünk álló asszony is ment volna, de Kiang még…
A konvoj egyre lassuló tempóval haladt a meredek szerpentinen, a lenyugvó nyári nap fénye mélyvörössé változtatta az ég alját. Távol, a magasban szélvihar tombolt, foszlányokká szaggatva a gyülekező felhőket. A három járműből álló benzingőzös karaván második napja haladt a végső cél felé. Útjukat vadul tomboló vihar és villámárvizek sorozata kísérte, mintegy megkísértve célja elvetésében…
– Ez gyönyörű. Vera csillogó szemekkel figyelte a hatalmas, fekete bútordarabot. Sokszor látta már a szoba sarkában, de mindig csak messziről. Általában egy hófehér terítővel volt letakarva, amit az öreg soha nem vett le róla. Pedig már második éve járt hozzá. Amióta nem tudott kimozdulni a házból, minden nap meglátogatta, megvette neki, amire szüksége volt….
Csupatalp Filonéz a novemberi kávébolygó lakója. Minden hajnalban bejárja kis bolygóját egy szál gyertyájával az egyik kezében, a nagyapjától örökölt kacskaringós végű pásztorbotjával a másik kezében. A gyertya világát már messziről megpillantják a bolygóközi utazók, sorra landolnak a repülő csészealjak: mindenki itt kezdi a napját! Filonéz a nagymamájától örökölt kávéskészletében tálalja a vendégei elé…
– Ha hall engem valaki, küldjön egy jelet! – mondom hangosan. Szememet az előttem égő gyertya lángján pihentetem, minden más elmosódik körülöttem, csak ez az apró fény létezik számomra. Elsőre kísértetiesnek tűnhet ez a pillanat, de nem az. Mert az égvilágon semmi sem történik, pedig esküszöm, mindent a leírás alapján csináltam. Pentagramma? Pipa! A…
Amie Mindössze hat hónap telt el azóta, hogy Amie először a kezében fogta a mostanra már gyűröttre morzsolt papírlapot. A levelet, ami egyetlen verset rejtett csupán, de a lány világát fenekestől felforgatta. „Rád gondolok! – Úgy indázlak körül gondolattal, mint vadszőlő a fát…” Hogy lehetett akkora idióta, hogy csak úgy hagyta elmenni Ethant? A srácot,…
– Hogy az a..! – kiáltod a metróállomás épületéből kilépve, ahogy éles fájdalom hasít a talpadba. Be már nem fejezed a káromkodást, hiszen úriemberhez ez nem illik, helyette valamilyen kapaszkodót keresel, de csak egy koszos köztéri szemetes van a közelben. Megfogod a kuka szélét, persze épphogy csak két ujjal. Forogni kezd a gyomrod, de a…
– Menjünk vissza egy kicsit korábbra – mondta Arthur Kent, és egy üres oldalra lapozott a füzetében. Még legalább két embert akart ezután meghallgatni, és ha nem találja meg nagyon gyorsan azt a gyémántot, a milliomos tulajdonosa elintézi, hogy Kent végleg bezárja a magánnyomozó irodáját. – Pontosan mióta ismerte az áldozatot? – A hét elején…
Ez a város is csak olyan, mint az összes többi a régióban. Ürességtől kongó panelek, amik mintha szándékosan az acélszürke éghez öltöztek volna. Örökös őszbe fordult kertvárosi utcák, csupa málló vakolat, az udvarokon kiszáradt fák. Mi sem tükrözi jobban az identitás hiányát, mint az olvashatatlanná vált tábla a városba bevezető úton. „Üdvözöljük …-ban!” A sav…
Izgatottan szálltam ki a GMC-ből, Chris meglepetést ígért. Kételkedtem benne, hogy olyat tudna mutatni, amitől leesik az állam, de értékeltem a próbálkozást. Eleve elvetélt ötletnek tartottam egy randit, mert ketten együtt olyanok voltunk, mint egy időzített bomba. Viszont ragaszkodott hozzá, én pedig kicsíptem magam. Bár ha tudom, hogy a házába hoz, nem veszem fel ezt…