Palásthy Ágnes: A légimarsall

̶  Kisasszony, idejönne egy pillanatra?

A törékeny stewardess rápillantott az űrsikló első osztályán utazó elegáns, sötét öltönyös úrra, és kötelező udvarias mosollyal az arcán odasietett hozzá.

 ̶  Meg tudná nekem mondani, hogy mi ez?  ̶  kérdezte a szemmel láthatóan tehetős üzletember a nőtől, és a legutolsó üléssor mögött diszkréten meghúzódó tárgyra mutatott.

 ̶  Cicavécé  ̶  felelte magától értetődő természetességgel, ragyogó mosollyal a stewardess.

 ̶  Hogy micsoda?

 ̶  Macskaalom. Tudja, uram, amibe a cicák…  ̶  Elhalt a hangja. Ez talán nem a megfelelő téma volt egy első osztályú utas számára.

 ̶ Tudom, kisasszony, hogy mi az. Tudom, csak nem értem. Hogy pontosabban fogalmazzak, nem akarok hinni a szememnek.

 ̶  Öööö… meg tudom magyarázni, uram.

Ám az utas mintha meg sem hallotta volna.

 ̶  Nem szóltam, amikor az indulás után a repülőtér fölött köröztünk fél órát, mert Mr Aladdinnak késett a csatlakozása. Bár meg kell mondanom, hogy a kuplunghiba miatt időnként fel-felröppenő repülő szőnyege okozott néhány meleg percet a kabinban. De nem szóltam. Azt sem tettem szóvá, amikor kis kitérőt tettünk, hogy a Nagymedvének ledobjunk egy doboz paprikás medvesajtot.  Emberek vagyunk. De, kisasszony, mindennek van határa.  És ez a cicavécé… hát ez…

Elvörösödött a feje. Úgy nézett ki, mint akit gutaütés kerülget.

 ̶  Azt hiszem, mindjárt felrobban az agyam – mondta.  ̶  Hát mindenki megbolondult?

 ̶ Biztosíthatom, uram, erről szó sincs. Ám, mint bizonyára hallotta, cégünkben nemrégiben jelentős részesedést vásárolt a „Sajtból van a Hold” Eb Holding. Az ő utasításukra módosítanunk kellett az eredeti útvonalunkon. Jelenleg olyan légi folyosót használunk, amely átvezet az Egerentyű Ködön. Ön is értesülhetett róla, hogy ezen a területen sajnos számolnunk kell egér kalózok támadásával.

 ̶  Micsoda? Engem erről senki nem tájékoztatott.

 ̶  Sajnálom, uram. Az egér kalózok támadásának kivédésére cégünk légi marsallt állított szolgálatba.

 ̶  Öööö… nem értem az összefüggést.

 ̶  Jöjjön velem, uram. Megmutatom.

Felmentek a gép emeletére. Itt kevesebb utas tartózkodott. A fiatal stewardess odavezette a férfit az egyik kényelmes karosszékhez, amelynek a támlája nézett az utastér felé. A nő halkan köhintett, mire a fotel hirtelen feléjük fordult.

Az utasnak hallhatóan elakadt a lélegzete. A karosszékben egy hatalmas, kövérkés kandúr terpeszkedett, kakaót iszogatva.

 ̶  Ő a légi marsall?  ̶  kapkodott levegő után az utas.

 ̶  Igen. Ő az. Csizmás Kandúr. Talán már hallott róla.

 ̶  De hát ez felháborító! Panaszt fogok tenni a…  ̶  Elhalt a hangja. Belenézett a légi marsall szemébe, és egy ártatlan cicamica nézett vissza rá. Mint az ő Cickomja, a kiscica, akit kicsi korában kapott, egy régi karácsonyon. Mennyire szerette azt a cicát…

 ̶  Khm  ̶  mondta zavartan, és elfordult.  ̶  Sajnálom, kisasszony, hogy ekkora ügyet csináltam belőle. Hogyne, a cicusnak is jár, ami jár. Elnézést.

 ̶  Semmi baj, uram. Valóban kissé szokatlan módszer. Engedje meg, hogy visszakísérjem a helyére. Erre parancsoljon.

Az utas háta mögül visszanézett a macskára, és rákacsintott.

 ̶  Vén gazember  ̶  súgta.  ̶  Már megint bejött a trükköd. Mindjárt hozok még egy kis kakaót.

VN:R_U [1.9.21_1169]
Rating: 0.0/10 (0 votes cast)

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük