̶ Kisasszony, idejönne egy pillanatra?
A törékeny stewardess rápillantott az űrsikló első osztályán utazó elegáns, sötét öltönyös úrra, és kötelező udvarias mosollyal az arcán odasietett hozzá.
̶ Meg tudná nekem mondani, hogy mi ez? ̶ kérdezte a szemmel láthatóan tehetős üzletember a nőtől, és a legutolsó üléssor mögött diszkréten meghúzódó tárgyra mutatott.
̶ Cicavécé ̶ felelte magától értetődő természetességgel, ragyogó mosollyal a stewardess.
̶ Hogy micsoda?
̶ Macskaalom. Tudja, uram, amibe a cicák… ̶ Elhalt a hangja. Ez talán nem a megfelelő téma volt egy első osztályú utas számára.
̶ Tudom, kisasszony, hogy mi az. Tudom, csak nem értem. Hogy pontosabban fogalmazzak, nem akarok hinni a szememnek.
̶ Öööö… meg tudom magyarázni, uram.
Ám az utas mintha meg sem hallotta volna.
̶ Nem szóltam, amikor az indulás után a repülőtér fölött köröztünk fél órát, mert Mr Aladdinnak késett a csatlakozása. Bár meg kell mondanom, hogy a kuplunghiba miatt időnként fel-felröppenő repülő szőnyege okozott néhány meleg percet a kabinban. De nem szóltam. Azt sem tettem szóvá, amikor kis kitérőt tettünk, hogy a Nagymedvének ledobjunk egy doboz paprikás medvesajtot. Emberek vagyunk. De, kisasszony, mindennek van határa. És ez a cicavécé… hát ez…
Elvörösödött a feje. Úgy nézett ki, mint akit gutaütés kerülget.
̶ Azt hiszem, mindjárt felrobban az agyam – mondta. ̶ Hát mindenki megbolondult?
̶ Biztosíthatom, uram, erről szó sincs. Ám, mint bizonyára hallotta, cégünkben nemrégiben jelentős részesedést vásárolt a „Sajtból van a Hold” Eb Holding. Az ő utasításukra módosítanunk kellett az eredeti útvonalunkon. Jelenleg olyan légi folyosót használunk, amely átvezet az Egerentyű Ködön. Ön is értesülhetett róla, hogy ezen a területen sajnos számolnunk kell egér kalózok támadásával.
̶ Micsoda? Engem erről senki nem tájékoztatott.
̶ Sajnálom, uram. Az egér kalózok támadásának kivédésére cégünk légi marsallt állított szolgálatba.
̶ Öööö… nem értem az összefüggést.
̶ Jöjjön velem, uram. Megmutatom.
Felmentek a gép emeletére. Itt kevesebb utas tartózkodott. A fiatal stewardess odavezette a férfit az egyik kényelmes karosszékhez, amelynek a támlája nézett az utastér felé. A nő halkan köhintett, mire a fotel hirtelen feléjük fordult.
Az utasnak hallhatóan elakadt a lélegzete. A karosszékben egy hatalmas, kövérkés kandúr terpeszkedett, kakaót iszogatva.
̶ Ő a légi marsall? ̶ kapkodott levegő után az utas.
̶ Igen. Ő az. Csizmás Kandúr. Talán már hallott róla.
̶ De hát ez felháborító! Panaszt fogok tenni a… ̶ Elhalt a hangja. Belenézett a légi marsall szemébe, és egy ártatlan cicamica nézett vissza rá. Mint az ő Cickomja, a kiscica, akit kicsi korában kapott, egy régi karácsonyon. Mennyire szerette azt a cicát…
̶ Khm ̶ mondta zavartan, és elfordult. ̶ Sajnálom, kisasszony, hogy ekkora ügyet csináltam belőle. Hogyne, a cicusnak is jár, ami jár. Elnézést.
̶ Semmi baj, uram. Valóban kissé szokatlan módszer. Engedje meg, hogy visszakísérjem a helyére. Erre parancsoljon.
Az utas háta mögül visszanézett a macskára, és rákacsintott.
̶ Vén gazember ̶ súgta. ̶ Már megint bejött a trükköd. Mindjárt hozok még egy kis kakaót.