Tiszlavicz Mária: A holló rikolt

A lemenő nap sugara a maszkon keresztül is szemébe szúrt. Odakint felriadtak a hollók a haldokló tölgyfáról, rikoltozva repültek a magasba. Maryll tízet számolt meg. Tíz rikoltás. A legnagyobb holló az ágon maradt. Üveges szeme Maryllt bámulta. A lány megborzongott. Kislánykorában mennyire szerettek a bátyjával, Rollóval azon az ágon üldögélni a zöld levelek között… Sehol…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Ússz az árral!

– Figyu, Kátya, te sokat olvasol, igaz? Lassan csuktam be a regényt, és mélyeket lélegeztem, nehogy orrbanyomjam Örsöt, amiért belepofátlankodott a magánszférámba. Megemeltem felé a könyvet. – Krimiket is? – csúszott közelebb a padon. A suli háttérzaja kellemetlenül megerősödött körülöttünk. Odébb araszoltam. – Igen. Kinyitottam a könyvet. Egy kicsi részem rákérdezett volna, hogy miért érdekli,…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Képeskönyv

– Soha többet nem jövök veletek vásárolni! – Most ezt miért mondod, Krisz? – bámult rám a nővérem, Nóri a tükörből. Az éles fény kirajzolt egy rosszalló ráncot a szeme sarkában. – Itt vagyunk három órája, és még kérded? – Nem érdekelt, milyen csúnyán nézett az eladó, hangoskodtam, még a karommal is csapkodtam magam körül….

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Szuperhős

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   – Apa, csak tegnap engedtek ki az intenzívről, muszáj máris targoncákkal foglalkoznod? – Ez csak Lego, a srácoktól kaptam – nevet apa a telefonba. – A doki megengedte, hogy összerakjam és játsszak vele, az ugyanis nem tartozik a megterhelő mozgások közé. Bár, három alkatrész…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Tökéletes karácsony

Viktor gondolatban megveregette a vállát, amiért már napokkal korábban nekifogott a bevásárlásnak. Három napjába telt, mire beszerzett mindent, ami a tökéletes ebédhez kell. Le akarta nyűgözni Emiliát. A nő fenyőillatba burkolódzó lakásába lépve először is megszabadult a szatyroktól, majd kibontott egy üveg vörösbort. A nagymamája házát idézte fel az ital. Jól is fog jönni a…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Hazudtak

– Menjünk vissza egy kicsit korábbra – mondta Arthur Kent, és egy üres oldalra lapozott a füzetében. Még legalább két embert akart ezután meghallgatni, és ha nem találja meg nagyon gyorsan azt a gyémántot, a milliomos tulajdonosa elintézi, hogy Kent végleg bezárja a magánnyomozó irodáját. – Pontosan mióta ismerte az áldozatot? – A hét elején…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: A csend hangja

Mi a halálnak erőltették akkor? Oké, hogy hétévesen cuki voltam, meg lehetett dicsekedni a zenélő gyerekkel, de miért nem gondoltak hosszútávra? Ha meg annyira fontos az a hülye matek, miért nem matekszakkörre írattak be? Csörtetek előre, az erdő egyetlen zöld massza körülöttem, alig látom, merre megyek. Csak messzire akarok kerülni, minél messzebb a várostól. A…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: A maszk mögött

– Kijöttünk kicsit a levegőre, a háziorvos mondta, hogy lehet – hadarom a telefonba. Remélem, nem hallatszik, mekkora gombóc szorítja a torkom. Mire elköszönök anyutól, elfutja a könny a szemem. Mi a fenét keresünk az utcán? Amikor a járvány elérte az országot? Rásandítok Hubára, de ő békésen szunyókál a babakocsiban. Nem zavarja a szél, a…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Viszi a víz

Erzsike már messziről hallotta a szakácsné kacagását, miközben szaporán kalapáló szívvel cipelte fel a kútról a kannákat. Biztosra vette, Ilus a pincéren nevet, Kovács Hugó megint teszi neki a szépet. Hogyne tenné, még sok van délidőig, most dologtalan a pincér, ráér az a fehérnéppel kacarászni. De mindég csak Ilussal… Erzsike orcája egészen kipirult, ahogy befordult…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Szív-újra-tervezés

Figyelmeztetés: erotikus tartalom   – Ez egy szuperérdekes otthontervezős feladat, pont neked való! – közli Pali. – És, Patrícia, ha ügyesen megcsinálod, és a fiatal pár is elégedett lesz a végeredménnyel, szólok az érdekedben Líviának. Bárcsak ne említette volna a nejét, így még örülök is neki, hogy a nyakamba sózta ezt a helyettesítést is. Én…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Gyökértelenül

Liena vad mozdulatokkal súrolta kezéről a fekete homokot a patak vizében, de csak annyit ért el, hogy nyúlós sár gyűlt össze az ujjai között. Ez volt az utolsó alkalom, dühöngött magában a lány, hogy tündértársai céltáblájává vált. Az apja, Crator szerint magának köszönhet mindent. Liena megremegett, ruhájából és hajából szállt a finom homok, szürke felhőt…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Újrakezdés

Tökéletesnek ígérkezett az idő kirándulásra, a kora nyári alkonyban remegett a meleg, az erdő illata bekúszott a lehúzott ablakon. Kata élvezte a vezetést, ahogy az út kanyargott az autó előtt, és közben hallgatta férje válaszait kisfiuk fáradhatatlan kérdéseire. – Most miért nem látjuk a csillagokat? – kérdezte Máté. – Mert még fent van a nap,…

Olvass tovább

Interjú: Meghitt pillanatok antológia 3.

Már megjelent a Könyvmolyképző Kiadó ünnepi antológiája, a Meghitt pillanatok. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet. A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról….

Olvass tovább

Meghitt pillanatok antológia – 2. rész

Idén karácsonyra egy izgalmas, meghitt pillanatokkal teli antológiával készülünk. A kötetben szereplő novellákat az Írástudó Íróiskola hallgatóinak munkái közül válogattuk ki, illetve a Könyvmolyképző Kiadó több szerzője is írt a kötetbe egy-egy történetet. A Meghitt pillanatok antológia néha barátságokról, néha testvéri kapcsolatról, néha szerelmekről mesél. Egymásra találásról, megbocsátásról, nagy fájdalmak feldolgozásáról, az igazság kimondásáról. A…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Hullócsillag

Fázott. Míra összefogta a kardigánját, de a vékony szöveten átfújt az őszi szél. Harsogó hullámok vizet köptek a szandáljára, pocsolyaszag áradt a tó felől. Hold világította meg a stéget a parton. Vissza akart fordulni, borsódzott a háta a sás zizegésétől. Mintha valaki mellette lopódzna a sekély vízben. De pontosan azért haladt tovább a híd felé,…

Olvass tovább