Győri Orsolya Csilla: Időhurok (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   1945 ∞ 2022 − Mindig legyen C-terved, hátha a B nem működik − „Néha a kísértethistóriák épp úgy kezdődnek, mint egy nyári vakáció. Napfény, vízpermet és virágillat, meg könnyű fuvallat hátán érkező méhdöngés. Aztán beborul az ég, elsötétül az égbolt. Az előbb még minden arról szólt, hogy…

Olvass tovább

Völgyi Viktória: Szívdobbanás (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   Első rész 1. A nap nagy részében egy nehéz szülésnél segédkeztek, így már sötétedett, amikor elérték a következő település – Meszlen – határát. Dani már messziről látta a földekről hazafelé ballagó falusiakat, nagyrészt asszonyokat. Ez manapság mindenhol így volt. Annyi férfit soroztak már be, hogy vándorlásuk során…

Olvass tovább

Floral Carver: ÉGj VELEm! (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   1. Adam 1990. augusztus 22. Az anyu azt mondja, el kell kicsit mennie. Én vigyázok majd Aidenre. Én már nyolcéves vagyok, úgyhogy okos nagyfiú vagyok, aki tud az öccsére vigyázni. Aiden még csak ötéves. Túl fiatal még. Nézem az anyut, ahogyan öltözködik. Olyan szép. Szeretem ezt a…

Olvass tovább

P. Dávid: Kakukk (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   Első fejezet 2017. április 26., szerda délután Gergő nézte, ahogy a tábla fölött lévő óra másodpercmutatója áthalad a tizenkettesen. Pontosan fél négy. Elméletileg vége volt a napközinek. Ez az asztalnál ülő tanítónéninek is feltűnt, ugyanis két perccel később elengedte a tanteremben maradt öt gyereket. Gergő óvatosan a…

Olvass tovább

Helena White: Két külön világ (részlet)

Kedves pályázók, ahogy a Facebookon is írtuk, technikai okokból csúszik a lektori jelentés. Elnézést kérünk a plusz izgalmakért, amit ez okoz.   A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   Két külön világ, ha találkozik mi lesz abból? Két magányos szív egymásért kiált, legyőzve a távolság démonát…   Vivien – Végeztem mára – állítja le…

Olvass tovább

Molnár-Varga Zita: Amanda és az akrolvatikus kaland (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   Kaland a láthatáron! -Amanda! Amandaaa!!!! Amanda éppen a trambulinban hevert, ugyanis a fejébe vette, hogy Emilt, a kecskéjét megtanítja szaltózni. Emilnek rengeteg jó tulajdonsága volt – például a rekordok könyvébe is bekerült azzal, milyen villámsebesen tüntetett el öt kiló krumplit – és általában benne volt minden mulatságban,…

Olvass tovább

Fosztó Zsófia: A tigris és a KőMaDár (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   1. Kővári Martin Dárius Martin majdnem felrobbant. Kezdte úgy érezni magát, mintha a saját szobra lenne. Mintha órák óta ácsorgott volna a gyalogátkelőnél. A lámpának persze esze ágában sem volt, hogy véletlenül zöldre váltson. – Emiatt fogok elkésni – morogta magában Martin. Aztán hirtelen valaki megszólította: –…

Olvass tovább

Magyar Anna: Az én galaxisomban más a Nap (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga 1. Kereszteződések Csendi   A vallomás előtt egy nappal Állítólag fiú és lány közt nem lehetséges őszinte barátság, mert az életükben lesz egy pont, ahol az egyik biztosan elkezd többet érezni a másik iránt. Bár tudnám cáfolni ezt az elméletet. De elég nehéz úgy, hogy valamikor az elkövetkező…

Olvass tovább

E. P. Nick: Lidércek (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga Cahla A történetem egy elvesztett piros szalaggal kezdődött. Még csak nem is az enyém volt. *** Utálom, hogy nem látom hová lépek. A sűrű köd bekúszik a szurdokba, úgy hömpölyög a bokánk körül, mintha egy néma sodrású folyóban gázolnánk. Fagyváltó havában járunk, a hideg napokat elfújta a langyosodó…

Olvass tovább

April Rose Scott: Emlékezz, mit ígértem (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga Előhang Az iskolai lövöldözés előtt elpusztíthatatlannak éreztem magam. Olyas valakinek, aki nagy dolgokra hívatott, aki világot fog látni és jobbá tenni azt. Sosem gondoltam volna, hogy történhet olyasmi, ami az életvidám, mindig optimista énemet egy szempillantás alatt a depresszió legmélyebb bugyraiba sodorhatja. Miután a lövöldözésben elvesztettem a testvéremet,…

Olvass tovább

Rózsa Adrienn: Üres helyek (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga I. 37/481-691   Törökülésben gubbasztok a földön, az ablak tárva-nyitva. A közelgő vihar szele anyám másodkézről szerzett függönyeibe tép, úgy hullámzanak fölöttem, akár egy háborgó tenger. Harminchét. Négynyolcvanegy. Hatkilencvenegy. Fejből ütöm be a telefonszámot, ehhez mindkét kezem kell, mert remegek, mint mindig, amikor ezt csinálom. A karnis csaknem…

Olvass tovább

Xela: Nárcisz (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga 1. FEJEZET – Ébredj hát, Ádám! álmod véget ért. – (Madách Imre: Az ember tragédiája   Ádám Kezemben hólapáttal, a fejemet ingatva dőltem neki a kerítésnek, aminek a túloldalán Liza kulcsolta ujjait a gerendákra. A fekete sapkáján gyűltek a hópelyhek, a hajában viszont azonnal eltűntek, mintha sosem lettek…

Olvass tovább

Rozenberg Krisztina: A Megajándékozottak (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga I. rész – Szarvashiba  1837-ben a Kerczenter Monarchia a kontinens egyik legerősebb államszövetsége, ám a Kowaltán Koalíció ellen viselt, hat éve húzódó örökösödési háború kezdi felőrölni tartalékait, és ezzel együtt VI. Konrád császár idegeit. A társadalom a gőzmasinák és a felhúzhatós technológiával bíró, önműködő szerkezetek, az automatonok bűvöletében…

Olvass tovább

April Faye: Leláncolva (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   1. Az egyetlen nyitott ablak GUS A tolvaj tüdeje szúrt, az izmai égtek. A pánik elöntötte az agyát. Tisztán hallotta az üldözőit. A csizmakoppanások, kurjantások egyre közelebbről érkeztek, neki pedig egyre kevesebb ereje maradt. Menedéket kellett találnia, legalább egy kis időre, legalább addig, amíg felkel a nap,…

Olvass tovább

Claire Devos: Színek a ködben (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   1. fejezet Sokan úgy tartják, a köd a barátunk, mert segít elrejtőzni. Én nem így érzem. Inkább úgy tekintek rá, mint egy rosszakaróra, aki mögül bármikor rám ronthatnak, és aki elfojtja a színeket, amik számomra az életet jelentik. Kimerülten dőltem a hideg kőfalnak, hogy egy percre megpihenjek….

Olvass tovább