Melegem van. Irtózatosan melegnek érzem minden porcikámat. Nem izzadok, csak a forróság jár át. Arra gondolok, végül is szeretem a meleget, már hozzászoktam. Évekkel ezelőtt fejlesztettem ki ezt a képességemet, amikor magamra maradtam. Őrülten szerelmes voltam Igorba, ő meg elhagyott. Persze egy másik nő miatt. Belázasodtam akkor, feküdtem 40 fokkal a testemben, és jó volt….
Gyönyörű tömörfa koporsója lesz. Egy jónevű asztalosnak nem lehet ócska anyagból készült koporsója. Olyannak kell lennie, mint a míves szakértelemmel készített bútoroknak, mikor hosszú évekig szárítják a gondosan kiválasztott, csodálatos bükkfa adta alapanyagot. Legjobb, ha van egy eredeti elképzelés, mert hozzá hamarosan elkészül a terv, amely kiterjed a mű minden részletére, a harmonikus formára, a…
Az öregek félelmetesek. Bill ezt már hatéves korában jól az eszébe véste, amikor édesanyja egy forró nyári napon végigrángatta az idősek otthonának szűrt fényű folyosóján. A levegőben savanyú vizelet és állott öregszag terjengett, halk köhögés törte meg a fülledt csendet. Keze izzadt, de anyukája egy pillanatra se engedte el, nehogy elkószáljon a világosbarnára mázolt, járókeretekkel…
Az egész kalamajka egy metróúton kezdődött. Röpke, mások számára talán jelentéktelen történés volt. Mire a szerelvény az Örs vezér térről a Blaha Lujza térre ért, Kováts úr élete örökre megváltozott. Amikor hősünk szokásához híven fél hatkor felébredt, úgy gondolta, ez a nap is csak ugyanolyan lesz, mint a többi. Kováts úr középkorú, közepes beosztású tisztviselő…
Kiszólnak nekem. Hangosan kérdezik mi a gyerek neve. Tőlem kérdezik. Én nem tudok semmiről, felelem, csak várakozom Apámmal vizsgálatra. Én itt most nem Anya vagyok. Az én kicsinyeim otthon maradtak. Én ezen a kórházi folyosón Gyerek vagyok most Apukámmal. Az eszméletlen kisfiú anyja viszont nincs sehol. Ilyenkor az anyákat messze távol tartják. Könnyebb lenne nekik…
A férfi lassan hajtott a sötétben, az utat ellepték a gyalogosok, azokat kerülgette, ő meg egyébként is alig látott valamit a fáradtságtól, és bár nem foglalkozott vele, de farkasvakságban is szenvedett, aminek hemeralopia az orvosi neve, de nem érdekelte. Mindenki lóbált valamit a kezében, virágot, ásót, gereblyét, kannát, mécseseket. Befordult a temető utcájába, sehol nem…
Ostoba felvetés, hogy mi lett volna ha? Pedig az ember gyakran feltesz ostoba kérdéseket, aztán vagy kap rá feleletet, vagy nem. Leginkább nem. Abban az időben (1955-öt írtunk) még nem volt diszkó, nem voltak nagy heppeningek. A diákság tánciskolákba, vagy ötórai teákra járt ismerkedni. Ritkábban házibulit is engedélyeztek a szülők, és csak kivételes esetben mentek…
Ma is emlékszem a napra, amikor először megláttam. Őt. A tesóimmal épp a délutáni sziesztánkra készültünk a közös kényelmes dobozunkban, amikor hozzánk lépett. Ő rám nézett és abban a törékeny pillanatban találkozott a lelkünk. Másképp nem is történhetett, azt hiszem. Hazavitt. Békésen éldegéltünk egy darabig. Charlynak nevezett el, később aztán kiderült számára is, hogy lány…
Fogalmam sincs róla, mióta ások. Mintha órák teltek volna el. Minden mozdulat egyre nehezebb, minden átkozott ásónyi föld súlyosabb az előtte dobottnál. Úgy érzem, már a pokol kapujánál kellene járnom, ám a gödör fala épphogy a combomat takarja. A nyélre támaszkodva megpihenek, hogy elgyötört kezeimnek időt adjak. Beborult. A felhők alvadtfeketévé sűrűsödtek, szürkeség nyomódik a…
JESSICA90 bejelentkezett. ×Angel_from_Heaven× távol van. – Hé, Angela online van! – kiáltottam hátra barátnőmnek Sophie-nak, aki a legutóbbi tábori párnacsatárból származó tollmaradványokat szedegette a hajából. Sophie és én, amióta csak az általánosban találkoztunk, minden nyáron öt hetet töltünk el a pennsylvaniai Allegheny erdőben. Mindketten évek óta ifjúsági felügyelők vagyunk, hála a szüleimnek, akik hétéves korom…
in-Csiang, a pecsétkészítő mester az óceán mellett élt. Háza nem volt fényűző, műhelye nem volt nagy. Pénze annyi volt, amennyiből újabb készleteket vehetett és újabb ajándékokat menyasszonyának, az Óceánnak. A sok gazdag utazó, kereskedő jól megfizette különleges munkáit, de mind gyorsan tovább is álltak, mert féltek tőle. Azt hitték, megbolondult szegény a magányosságtól. Azért is…
Lanxot kétségek gyötörték. Bár nem ismerte minden rokonát, akikkel eddig összehozta az élet, nem tettek rá túl jó benyomást. A dédapja, aki nem csak a család feje, de a mágiája őre is, egy kegyetlen vénember volt. Lanx hiába próbált közeledni hozzá, a kígyódémonokon és a bosszún kívül semmi nem érdekelte. Felemás, kék-barna szemével mintha a…
Az opálos szürke fal égig nyújtózkodó füstlepelként magasodott Ballania határában, örök homályba burkolta a másik felén elterülő Kvanokföldet. Alig pirkadt, amikor Simona felrepült kedvenc fájára, hogy onnan bámulhasson bele a túloldal megnyugtató szürkeségébe. Leült a leghosszabb ágra, annak is a végére, ahol még éppen elbírta súlyát a könnyedén hintázó rugalmas gally. Előredőlt, karjára támaszkodott, majd…
Karakin nagyot sóhajtva törölte le a verejtéket a homlokáról, a kézfején lévő szintetikus bőr a hőség ellenére is kellemesen hűvösnek érződött a forró arcán. Kegyetlenül hosszú volt a műszak, de végre az üzem kijáratához tartott. Fütyörészve torpant meg az exit-post előtti biztonsági vonalnál, és szokásához híven biccentett a strázsát álló roborgnak. A két méter magas…
Miranda minden reggel lejárt a parkba. Télen, nyáron egyaránt – nem számított, hogy milyen az idő. Szerette a csendet, a hajnal hűvösét, hogy része lehet az ébredésnek. Most is a kedvenc padján ült, szemben a szökőkúttal. A gyepet áztató vízsugarat követte a tekintetével, és várta, hogy a lombkoronaszint fölé emelkedő nap első, csiklandós sugarai elérjék…