Első rész Második rész Harmadik rész Negyedik rész –20– Így magas sarkúban imbolyogva eszembe jutott az egyik kedvenc mondatom a Harry Potterből. Valahogy így hangzott: vannak olyan helyzetek, amit ha együtt éltek át barátok lesztek akár tetszik, akár nem. Például, ha megküzdötök egy hegyi trollal. Vajon, ha Trevor meg én együtt legyőzünk egy őrült szirént,…
Első rész Második rész Harmadik rész –16– Trevor egy szempillantás alatt alakult át megtört felnőttből kalandvágyó kamasszá. – Biztos, hogy jól vagy? – kérdeztem, és bűbáj jeleit kerestem rajta. Bár valószínűsítettem, hogy ha Echo hatása alatt állna, le se tudnám vakarni magamról. – Jól? Mi okom lenne rá, hogy jól legyek? – kérdezte miközben dudorászva…
–12– Vannak dolgok, amikre az ember maga sem szívesen gondol, a nagy közönség elé meg pláne nem szívesen tárja. Az én esetem a hashajtóval pont ilyen. Azt hiszem, mindenkivel előfordult, hogy például összeveszett pár egymással nagyon nem kompatibilis ételt, és utána a nap jó részét a fürdőszobába zárkózva töltötte. Úgyhogy az érzést talán nem kell…
–7– Reggel borzalmas gyorsasággal lapátoltam be a reggelit. A szüleim elcsigázott lassúsággal emelték a szájukhoz a tojásrántottát, miközben az aznapi újságot böngészték. Mintha a családi reggeleink unalmas jelenetét ollóval vágták volna körbe, majd átragasztották volna egy másik helyszínre. A szüleim nem törődtek a sós tengeri szellővel és a sirályok hangos vijjogásával. Én néha idegesen tekintettem…
–1– A vöröslő tengervízben láttam meg először elhomályosodó alakját, amely aztán meghatározta az egész életemet. Tizenhat éves voltam, amikor a szüleim úgy döntöttek, hogy spontán kirándulásképp elindulunk az Atlanti-óceán partjára. Csupán háromórás autózásra volt a morajló víz az otthonunktól, de apámnak sikerült végigszitkozódnia az egész utat. Főleg mások vezetési stílusát dorgálta a zsúfolt országúton, a…
Ez volt Ági első karácsonya egyedül. A család észrevétlenül bomlott fel, bátyjának időközben saját családja lett: barátnő, és csöpp újszülött, velük tölti a szentestét. A szülők kerülték a szakítás és az egyedüllét témáját, és ő se mondott semmit. Útban lett volna. A szülők elutaztak kései, második nászútra. Tunézia ilyenkor gyönyörű. Jó lesz egyedül, kibírja –…
Clydas egyedül ébredt a sátorban, ami sötét és hideg volt. A fekhelye mellett megrakott tűz régen elhamvadt, a parázs sem izzott már. Egyedül volt az állatbőrök alatt, és a sátorlapon túl fények táncoltak. A hajnal hangokkal volt tele. A kiabálás, és az acélcsengés fájdalmas üvöltése messzebbről hallatszódott. – Mara? – Clydas felriadva gördült az oldalára,…
– Beszélni szeretnék veled – lépett hozzám egy fekete inget és farmert viselő férfi, amikor kijöttem a főiskola kapuján. Húsz éves voltam, túl azon a koron, hogy féljek a cukros bácsiktól, mégis meglepett, hogy megszólított. Ő is érezhette, hogy azonnali magyarázattal tartozik. – Az apádról van szó – mondta. – Nekem nincs apám! – csattantam…
Párizs az Párizs. Aki élt, vagy akár csak járt már ott, pontosan tudja. Aki meg nem, ne is álmodja, hogy elbeszélésekből, útikönyvekből valaha is kiderítheti. Korábban Tihával, aztán amikor ő elutazott Svájcba, Etienne Várbókival minden héten betértünk a Pantheon melletti Tion-Fa kínai vendéglőbe, kisámfázni gyomrunkat. Egyszerű, barátságos hely volt, talán Krúdy óbudai kiskocsmáihoz hasonló. Mivel…
Már a csigatésztás levesnél elkezdődött, de akkor még nem tűnt fel neki, azt hitte, ez csak a szokásos cseszegetés, ami az egyre bővülő családban egyre nagyobb méreteket ölt. Ahogy szaporodtak a rokonok, úgy növekedett a feszültség is. Először csak az asztalt kellett kihúzni, aztán a másik asztalt is behozni a verandáról, amit az öregasszony az…
Lakodalomban vagyunk egész családommal, egy helyi rendezvényteremben. Olyan előkelő puccba vágtuk magunkat, hogy ha összetalálkozunk a mosdóba menet, nem ismerjük fel egymást az első pillanatban. Apám jól vágott fehér frizurával az idős Tony Curtisre hajaz, bár a sört hidegen, s forrón csak a húslevest szereti. Most elég langyosan kísérgeti a frissen dauerolt, büszke tartású anyámat….
Újra ugyanott vagyok. Hogy is van az a hasonlat a saját farkába harapó kígyóval? A dolgok körbeérnek, és ugyanott végződnek, ahol kezdődtek. Még jó, hogy nincs farkam! Bár az mindent megoldana. Akkor ÉN diktálnék, ÉN röhögnék a markomba és miattam rágnák a körmüket a luvnyák. Az olyan öreg csajok, mint én. Végül is harmincöt fölött…
A végtelen nyár lusta örömlányként nyúlt végig a tájon, forró leheletével melegítve az amúgy is izzadó alattvalókat. A kalászok csordultig teltek aranyos búzaszemekkel, és a kastély kertjében dús fonatokban csüngött a jázmin a fákról, émelyítően édes illatba burkolván a tájat. Auguszta királynő a teraszon állt, csukott szemmel élvezte, ahogy három udvarhölgye gyöngyház berakásos fésűkkel simogatja…
– Nem ismersz meg? – fogja meg a karomat a sorban mögöttem álló nő. Megfordulok, ránézek. Negyvenes, jól öltözött, magas, vékony. Odébblépek, hogy ne takarjam a bódé ablakát. Megvárom, míg ő is megveszi a lángosát. Nehezen szedem össze magam. Kezemben a forró lángos, a pénztárca, a visszakapott pénz, lábamnál a frissen vásárolt dolgokkal teli szatyrok….
„Vajon mindenkinek van lelke, még a gonoszoknak is?” – morfondírozott magában Eszter, miközben beszállt a liftbe. Nem szerette a lifteket, úgy érezte megfullad bennük. Alig várta, hogy megálljon. Tétován lépett ki, mint aki nem biztos benne, hogy jó helyen jár. A ház nyitott ablakai csendesen lehelték ki az éjszakát. Cipősarka hangosan kopogott a folyosó szürke…