A lépcsőház csöndje szappanbuborékként pukkant szét, ahogy egy retikül tompán puffant földön. Karolina remegő kézzel nyúlt a halványkék szilikon dobozkáért, ami a sötét postaládában árválkodott. A Hivatal emblémája virított a műanyagon. Ez hát az Ítélet Napja, gondolta Karolina, és gyorsan kabátzsebébe süllyesztette a küldeményt. Lehunyta szemét, a poros levegőbe szippantott, majd egy hatalmas sóhajjal kifújta….
Annie-nek mindennél jobban szüksége volt egy kávéra. Egész álló nap a kirakatokat rendezte a virágüzletben. Sosem jelentett számára gondot a munka, de a főnöke, Patty, elhatározta, hogy Valentin-nap alkalmával szívecskékkel, bongyor hajú angyalkákkal, Cupidókkal, kristályokkal, rózsaszirmokkal fogja telezsúfolni az üzletet, beleértve az ötödik sugárútra néző kirakatot. Patty költséghatékonyság miatt csak őt alkalmazta az üzletben, így…
Ádám idegesen dobolt ujjaival az asztalon. Nem szerette, ha megvárakoztatják. Elfoglalt ember volt, senkitől nem tűrte, hogy az idejével játsszon. Előkapta a telefonját, hogy addig is elüsse az időt. Ellenőrizte az üzeneteit a közösségi hálón, válaszolt néhány e-mailjére, elmerengett a szemközt ülő szerelmes páron, akik tudomást sem vettek a külvilágról. „Talán mi is lehetnénk ilyenek.”…
Ashen felugrott a bála tetejére, és onnan nézett le ellenfelére. A tegnap óta a mellkasában őrzött szorítás enyhült, ahogy a férfit figyelte, és úgy tetszett, végre kiléphet a fekete felhők árnyékából legalább arra az időre, míg játszik. Sintar rajongva vizsgálgatta a falakat, ujjára tekert egy pókhálót, aztán leguggolt, hogy megböködjön egy kis rakás tyúkpiszkot. –…
(2011.október 3, az állítás másnapján) – Testvéremnek, Volni Verának és az összes elveszett ikernek – Sosem vagyunk egyedül! Patakban ácsorgok a Börzsöny lábánál. Egyensúlyozok a köveken és kacsázok. A kacsázás sosem volt az erősségem. Pedig Apu próbált tanítani a Balatonon, de hát én nem vagyok fiú, úgysem fog menni…- mondogattam magamban. De menni fog!…
Éles csöngetés hasított a délutánba. Topányi Hümér már ugrott volna, hogy ajtót nyisson, de a robot persze gyorsabb volt, csak hát a régi beidegződés! A háztartási gép szaggatott hangja behallatszott a nappaliba: – Jó-na-pot! Mi tet-szik? –Jó na-pot! Le-ve-let ho-tam To-pá-nyi-né Bel-lá-nak. Sze-mé-lye-sen kéz-be-sí-ten-dő! –Jöj-jön u-tá-nam kol-le-ga! A hírnök robot fémesen csillogó páncélzatában már a…
A nagyapám akaratos, önfejű és a világ legmakacsabb embere. Egy háborús veterán volt, aki második világháborúból egy kulcscsontlövéssel szerelt le, Vietnamból pedig egy szétroncsolódott térddel tért vissza. Ez a történet azonban nem róla szól. Nem egészen róla, hanem egy kedves társáról, a jó magaviseletű, ám kicsit lusta macskájáról, Azúrról. Minden évben Hálaadáskor a nagyapám hozzánk…
– Hess! Hess! Húzzatok innen a fenébe! Büdös, tollas dögök! – üvöltött Doki, és zaklatott mozdulattal megrántotta a gázkart. Combja között a motorkerékpár ezerkétszáz köbcentije hörögve engedelmeskedett. A motor üveghangig felpörgött. A madarak rikácsoló csapatban repültek fel az elhagyatott szélmalom vitorláiról. – Na, végre – motyogta Doki. Alig néhány órája érkezett a félszigetre, de már…
Sariel a Mennyben is látott már harci sérüléseket, amikor egy-egy angyalférfi összeverekedett, vagy túlságosan komolyan vették a vívást, de olyan mélyfekete, sercegő vért még sosem látott, ami a bátyja hátán folyt végig. A szárnya kifordult a helyéről, a tövénél a rózsaszín hús gyulladt és méregtől foltos volt. Ha hozzáért, éles fájdalom hasított az ujjaiba, mintha…
Elkéstem. A varjak már károgva szárnyaltak az ódon szélmalom körül. Egy héja rikoltva lecsapott a tépett vitorlakerekek közt gyötrődő ködalakra. A leláncolt lélek képtelen volt elűzni a madárrajként támadó démont; hiába vergődött a rigók és verebek felhőjében, a fekete gém belédöfte hosszú csőrét. Derengése egyre gyengült, sikolyát messze sodorta a szél. Forróságként öntött el a…
„Nem mondhatod, nem sejted, mást sem ismersz, Csak egy csomó tört képet” <T.S. Eliot: Átokföldje> 1998 december 25. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisfiú, aki egy külvárosi panellakásban lakott az anyukájával. Timothy Mayfairnek hívták, nyolc éves múlt, és szerelmes volt a szomszéd kislányba. Karácsony napján, amikor a legtöbb csoda valóra válik,…
– Add el nekem a szaporodási kvótádat! – Bár az utódszám-kereskedelem régóta legális volt Zewall szigetén, Hajnal a régi beidegződések miatt automatikusan suttogásra váltott. – Ne hülyéskedj, már vagy egy tucat kicsit felneveltetek! Mi egyébként is kevesebb helyet foglalunk, egyezkedj inkább valamelyik kétlábúval – háborodott fel Shella, és választ sem várva távolabb repült. – Mintha…
– Már vártuk, uram. – Az egész intézményben a recepción dolgoztak a legcsinosabb nők. Amíg alkalmi kísérője, akit névtáblája szerint Margaux-nak hívtak, kilépett mellé, Moebius Valerion fölnézett és kis híján beleszédült az impozáns látványba. Ötvenemeletnyi színtiszta technológia, ameddig a szem ellátott. A dizájn minimalista volt, de a tervezők olyan ügyes megoldásokkal dolgoztak, mintha a Möbius-szalagot…
Amikor megborotválkozom, mindig valami különleges történik. Ezért nyúlok ma reggel is a borotva után. Csak az államra figyelek, hogy meg ne vágjam magam. Szeretném, ha ma újra megtörténne az a különleges pillanat. Akármi is legyen az. Mert a pillanat mindig más. Sosem tudom előre, mi lesz az aznapi. Csak, azt tudom, hogy megtörténik. Talán ma…
– Hé, Loony, ideje végezni! – szólt rá a tagbaszakadt ápoló. Loony a mosdó fehér csempézett falán logó tükörben méregette magát. A szokásos reggeli borotválkozási és tisztasági feladatai után határozottan tetszett neki saját fizimiskája. A rőt haja ez alkalommal nem lapult a fejére és nem is állt az égnek, sikerült magán úgy lehúzni a borotvát,…