Éles csöngetés hasított a délutánba. Topányi Hümér már ugrott volna, hogy ajtót nyisson, de a robot persze gyorsabb volt, csak hát a régi beidegződés! A háztartási gép szaggatott hangja behallatszott a nappaliba:
– Jó-na-pot! Mi tet-szik?
–Jó na-pot! Le-ve-let ho-tam To-pá-nyi-né Bel-lá-nak. Sze-mé-lye-sen kéz-be-sí-ten-dő!
–Jöj-jön u-tá-nam kol-le-ga!
A hírnök robot fémesen csillogó páncélzatában már a fémes szürke nappalikapszula ajtajában állt. Topányiné Bella abbahagyta pullóverkötését a számítógépen és átvette a robottól a levelet. Zöld plasztik borítékon a neve, címe, de a feladó helyén csak egy űrsikló képe állt, szöveg nélkül.
–Hü-mér, mi le-het ez? – fordult Topányiné meglepetten a férjéhez.
–Bellám, beszélj rendesen! Mi alkottuk a robotokat és nem fordítva.
–Igaz, Hümér, ne haragudj, de akkor sem értem, mi ez a küldemény. – Topányiné Bellát teljesen letaglózta a levél, már idejét sem tudta, mikor kapott utoljára – akkor még papír alapú – levelet, talán még az externet elterjedése előtt? De, most hogy jobban belegondolt, már ki is rajzolódott a kép: az a cafka szomszéd, Petronella küldött neki fenyegetést, újságokból összeollózott betűkből, hogy engedje át neki férjét, különben feljelenti. Persze erre semmi alapja nem lett volna, mert Topányiné Bellánál nettebb, csendesebb szomszédot talán a városban sem talált volna senki, már 30 évvel ezelőtt sem. Ez volt az utolsó házassági krízisük, aztán jött az externet kora és minden probléma elsimult, de levelet sem kaptak egészen a mai napig.
A két robot időközben eltűnt, a postást némi csörömpöléssel kikísérte a háztartási – talán összeütközhettek a keskeny márvány folyosón -, majd visszavonult a konyhába, esetleg habot verni? Turmixgép hangjának zúgása szűrődött be a szobába.
–Bellám, nyisd ki, jobb ötletem nincs. De ahogy ezt az űrsiklót elnézem, a SpaceY-tól jöhetett.
–Jaj! – Topányiné feljajdult ugyan, de mosolygós kíváncsisággal tépte fel a borítékot. Szeme gyorsan pásztázta a sorokat.
–Hümér, ezt nem fogod elhinni! Engem sorsoltak ki civil utasnak a következő Mars-misszióhoz a négy asztronauta mellé, és vihetem a kedvenc házirobotomat is.
–Téged? Ez hihetetlen! – Topányi Hümért szinte sokkolta hír. Hirtelen nem is tudta, hogy örüljön, csodálkozzon vagy féltékeny legyen. Végül a középsőt választotta.
–De miért pont téged? – a feleségét nézte és próbált felfedezni rajta valamit, ami eddig elkerülte a figyelmét, de nem látott mást, csak, amit mindig is: egy gömbölyded, lusta és jelenleg debil mód vigyorgó asszonyt – a feleségét. Egy átlagos, tunya háziasszony – miért pont ő?
–Nem tudom, Hümér, de fantasztikus, ugye?
–Hát az Bellám, az biztos!
–Mit írnak még?
–Hogy a kedvenc házirobotom, akit magammal viszek, jó, ha tud kommunikálni, helyet változtatni és gyorsan feltalálja magát extrém helyzetben is. Azt hiszem, Jules-t választom.
–A mosógépet, drágám?- Topányi Hümér most már tudta, hogy nem tévedett, felesége tényleg nem több annál, mint, aminek látszik. Ki lenne képes egy mosógépet vinni magával az űrbe, mikor választhatná a tájékozódó, a műszaki vagy a google info robotot is? Egy mosógép az csak egy mosógép!
–Igen, Hümér, őt érzem a legközelebb magamhoz. Jules-nek lelke van, igazi android, te nem így érzed? – Topányiné Bellában felrémlett, hogy védte meg őt néhány hónapja Jules a betörőktől két jó nagy pofonnal; hogy tartott bakot neki, mikor ki kellett mászniuk az ablakon, mert földrengés rázta meg a házukat. Talán, ha Jules-nek nincs az négy helyes kis kereke, a két hosszú fémkarja, nem tud segíteni neki, de talán nem is akar. Akkor csak egy ódivatú, hétköznapi mosógép lett volna, de ő egy új típus volt, talán nem volt emberi szíve, de sokszor bizonyította, hogy Topányiné Bella számíthat rá, ha baj van. Talán még jobban is, mint férjére.
–Én nem érzem őt különlegesnek drágám, de te többet vagy vele. Csak hívd már végre Gyulának, mégsem Toulouse-ban vagyunk!
–De francia típus, az eredeti neve Jules és tudod, hogy folyékonyan beszél franciául.
–Na, nézzük csak meg alaposabban azt a papírt, Bellám.
Topányiné a férje orra alá dugta a levelet.
„Tisztelt Topányiné Bella!
Az a szerencsés megtiszteltetés… stb…stb. Komolyabb tesztútra készülünk a Marson, hogy mérhessük a bolygóközi sugárzást, vizsgálhassuk a bolygóközi környezetet, és amiben Önnek úttörő szerepe lenne: az Ön segítségével tesztelnénk, hogyan termesszünk élelmet az odafele tartó úton vagy akár magán a bolygón. Ehhez egy tapasztalt háziasszonyra és kertészre van szükségünk, mint amilyen Ön, kedves Bella. Tudomásunk szerint Ön volt az, aki 2021-ben megnyerte a városi amatőr kertész-versenyt. stb…stb…”
Topányi Hümér most már megértette: kell egy nő is, egy átlagos, de mégis kiemelkedő nő. Átlagos, hogy a pentaxtévé nézői, hallgatói, olvasói azonosulhassanak vele, de legyen mégis jó képességű kertész, aki valóban segíthet az űrhajósoknak, ha a növényekkel való kísérletekről van szó. 10 nap múlva indul, de addig be kell vonulnia a SpaceY-hoz tesztelésre, kísérletekre, komoly felkészülésre.
Indulás 1 órán belül. Jules már szinte türelmetlennek látszik: zörög, toporog, furcsa hangokat ad, mintha franciául motyogna („mon dieu, mon dieu”) és közben 10 pár cipőt mosna egyszerre rövid, dinamikus programon. Topányiné Bella nyugtatgatja. Ő is ideges, de ha van nála is idegesebb, akkor az épp Jules. És neki kötelessége megnyugtatnia őt, hiszen mégiscsak ő cipelte ide magával.
Miatta kockáztatja az életét, azt a véges, de mégis értékes robotéletet. Szegény Jules104, bizonyára szívesebben lenne otthon, a saját kis kabinjában, a fürdőszoba mellett, de Topányiné Bella úgy döntött, őt hozza magával. Hiszen ő volt az, akinek annyiszor sírt a kis mosókabinban, akinek halkan, könnyek között panaszkodott léha, de mégis szeretetre méltó férjére. Egyedül Jules tudta csak, mennyire fáj Topányinénak, hogy nem lehetett gyereke. A robot ilyenkor hallgatta gazdáját és együttérzése jeléül halkan csipogott, Topányiné pedig megértette Jules empatikus jelzéseit.
Bár a SpaceY tudósai szerint a küldetés kockázati faktora 1%, mégis mind a kerten szorongtak.
Felszállás. Topányiné Bella Jules meleg, barna burkát öleli. Nagyon közel kerültek egymáshoz az elmúlt 10 napban.
Jules a 10 napos kiképzés során bebizonyította, hogy Topányiné Bella minden körülmények között számíthat rá. Szó nélkül csinálta a gravitációs teszteket, a bolygóközi modellezett kísérleteket, gurult, emelt, forgott, ha kellett és közben mindvégig Topányinét támogatta, az ő szavát leste. Topányiné Bella a férjén kívül még senkit nem érzett ilyen közel magához, Topányi Hümér örökre a szívében volt, de tudta, hogy ez már nem az a lángoló szerelem, ami régen volt. Talán a cafka Petronella rontotta el, talán csak az idő rágta meg egykor szenvedélyes kapcsolatukat, hogy aztán úgy köpje ki, mint egy szoros barátságot.
Mikor az űrsikló kilőtt, Jules Topányinéba kapaszkodott hosszú, csillogó karjaival, így alkottak meghitt kis szigetet a négy másik, elfoglalt idegen között, akik az űrhajón szorgoskodtak – ellenőriztek, mértek, nyomogattak, vizsgáltak.
Az űrsikló sebesen hasította a leget, de pár perc és lassít, hogy leoldja magáról az indító kabint és azután kisebb súllyal vegye célba a vörös bolygót. Az indító kabinból mindenkinek át kell mennie a főfedélzetre. Rutin feladat, elől a négy űrhajós már átért, utánuk érkezett Jules és végül Topányiné Bellának kéne jönnie, de még nem bukkant föl. Az idő fogy, két perc és leoldódik az indító kabin, hogy aztán belevesszen a fekete űrbe és megsemmisüljön.
Egy perc és Topányiné Bella még mindig nem ért át a főfedélzetre, Jules elindul érte.
–Maradjon itt Jules, mert nem fog visszaérni. – szól a parancsnok a robotra, de Jules makacs, ez is az eredeti neve: Jules, le têtu, vagyis Gyula, a makacs. És már megy is.
Topányiné Bella az indítókabin és a főfedélzet közti rövid folyosón sír, a padlórácsok megakasztották, ezért nem ért át időben.
–Jaj, Jules, beakadt a cipőm sarka.
–Un moment, je suis venu juste pour vous aider. – mondja ékes franciasággal Jules104.
–Hát, ezt nem nagyon értem, de siess vissza Jules, különben te is meghalsz!
De hiába parancsolt rá Jules-re, a robot lekapja Topányiné cipőjét a lábáról és átlöki az asszonyt. Az indítókabin ebben a percben leoldódik Jules-lel a belsejében és mindörökre elnyeli a sötét világűr.
Topányi Hümér izgatottan ébred fel az éjszaka közepén. Valami rossz érzés zavarta meg máskor nyugodt álmát, felriadt, benyomta az ágy kilövő gombját, ami egy gyors katapulttal egyből a pentax táblagép elé lőtte. A háztartási robot is megjelenik nemsokára, álmosan, de tettre készen.
–Mit te-he-tek ön-ért i-lyen ké-ső-i ó-rán?
–Feküdj vissza nyugodtan, nincs szükségem semmire, csak megnézek valamit a gépen.
–Jó éj-sza-át, u-ram!
Topányi Hümér a google maxot tanulmányozza és már meg is találja a cikket, ami miatt feltehetően felébredt.
„Elstartolt a második SpaceY Mars-misszió. A négy asztronauta mellett ez alkalommal egy civil is helyet kapott. Topányiné Bella amatőr kertészt (52) 50000 jelentkező közül sorsolták ki, véletlenszerűen. Az Uránusz utcai lakos férjét és kedves robotjait hátrahagyva Jules104 típusú mosógép robotjával vesz részt az űrutazáson. Sajnos Jules104-et, egy maximálisan megbízható, 1 éves francia modellt az út során elvesztették, mikor a robot önfeláldozóan megmentette Topányiné életét, nem sokkal a felszállás után.
A Mars-misszó 10 nap múlva visszatér, remélhetőleg további problémák nélkül.”
Topányi Hümér lecsukta a pentaxot és szomorúan bámult maga elé. Sajnálta a feleségét, sajnálta Jules-t. Hirtelen hiányozni kezdett neki ez az önzetlen, kerekded kis asszony, aki olyan nagyon tudott ragaszkodni a robotjához és tessék, még igaza is lett! Jules mosógép létére tényleg egy önzetlen android volt!