– Kék. – Sylvia úgy ízlelgette a szót, akár a vasárnapi ebéd egy finom falatját, miközben szemét az ég végtelenjén nyugtatta. Egy percig figyelte a tavaszi szellővel játszadozó bárányfelhőket, majd visszafordult a nagyanyja naplójához. – Az ég kék. A víz kék. A szarkaláb kék – olvasta tovább. Sylvia lassan az összes színt ismerte már: kék,…
Reginald két dolgot gyűlölt igazán. Az egyik a neve volt, amit az apja adott neki, a másik pedig a klub volt, amit szintén az apja adott neki. Mindkét gyűlöletes dolog az apjától származott, így ugyan nem közvetlenül, de az apját is gyűlölte. Bár ezt sosem ismerné be, hiszen a Fang család a legrégebbi vámpírcsaládok egyike volt, ahol a felmenőkre büszkének kellett…
Az utolsó néhány óra idegtépő volt az oxigén számára. Pedig nagyon várta, hogy elindulhasson, imádott a Föld felé zuhanni. Mindig másik felhőből indult el, és közben varázslatos tájakat ismert meg. Most is az ismeretlen terült el alatta, a szürke felhők gomolygó csapata egészen közelre ereszkedett, szinte súrolták a zöldellő fák koronáját. O nem ismerte fel…
– Indulni akarsz? – döbben meg Rukia. Hematit vörös haja szétbomlott a hanyag copfban, és az apró ujjai között megállt az ecset egy pillanatra. – De hát miért? Tavaly is benevezett egy szigetlakó a futóversenyre, és csúnyán leszerepelt. Kétezer-húszban te akarod leégetni magad? – Én vagyok a közösség legjobb vadásza, gyorsabban futok, mint egy szürke…
A város tompán lüktetett, Rosalia örült, hogy maga mögött hagyhatta. Nehezen alkalmazkodott a vibráláshoz. A kofák erőszakos kínálgatásához a halpiacon, a szekerek és taligák zörgéséhez az utcákon, a lovak patáinak kopogásához, az elnyomott segélykiáltásokhoz, a szolgák és urak felszínes életéhez. Rosalia mindent látott, hallott és érzett, hiába rejtették előle vastag falak a titkokat. Hiába hazudtak…
Kiváltságos voltam, de az ilyen pillanatokban átoknak éreztem a képességemet. A hadjárat idején még éjszaka is biztosítanom kellett a tábornok mentális védelmét, így nem szabadulhattam a társaim gondolataiban rajzó intenzív képektől. A vezérkart alkotó férfiakat vágyaik uralták. Hiába kerestem egy nyugodt elmét, amihez kapcsolódva figyelmem megpihenhet, nem találtam. Halántékom fájdalmasan lüktetett. Egyedül a tábornok felől…
Varjak váltották fel a galambokat a főtéren. A polgárháború előtt az ország egyik legszebb városa volt ez a több száz éves polgári bérházakkal, amik a szivárvány minden színében tündököltek, előttük az évszázadok alatt simára csiszolt macskakő csillogott. Az utak között néhol kis szigeteket hoztak létre, és teleültették virágokkal, majd padokkal kerítették körül. A téren lüktetett…
Az alkony már elnyújtózott a dombok felett, amikor Hanga kiosont a faluból. Átvágott nagyanyja gyümölcsösén. A fák ágai mintha cinkosan integettek volna neki, ahogy az esti szellő meglengette őket. Fiatal hajtásaikon halványkék fonál szálai ficánkoltak. A lány jóízűt kuncogott magában, mikor arra gondolt, két nappal ezelőtt még ő is azt hitte, ez a mágia. Most,…
Az utolsó is halott. A gyilkos. A szerelmem, aki megölte a szerelmemet. Azt mondták, hogy a fa nem hazudik. Megmutatja majd, hogy ki a bűnös, a búcsú éjszakáján körülfonja a gyilkos ablakát, és ha az utolsó szívdobbanás is kihunyt, az élet elenyészik, ismét pusztulás lesz úrrá a Büntetés Házán. A szürke kövekből emelt épület egyetlen…
Egy nap minden tükör elrepedt. Petr tiszteletes épp a pulpituson állt, és a vasárnapi szentbeszédét gyakorolta, amikor Olga lélekszakadva berontott a templomba. Ő mesélte, hogy járt reggel, és hogy járt a szomszédasszonya, meg annak a szomszédasszonya. Mindannyian a reggeli készülődéseiket végezték, amikor a fürdőszobatükör, vagy épp a nagy, folyosói állótükör nyekkent egyet, aztán, mint amin…
Betakargatom Endie-t, felkattintom az éjjeli lámpát és elindítom a vetítést. Aztán leheveredtem mellé és hagyom, hogy a szuszogó gyerekarc a vállgödrömbe nyomakodjon. Rendszerint megvárom, amíg elalszik. A puha homályban, a lehúzott redőnyök védelmében a körülöttünk megjelenő film átjárót nyit a szabad természetbe. Előttünk a tenger lomhán futó hullámai, mögöttünk a homokdombok teteje felől a fák…
(Már tart az előszűrés, de még nincs kikerülő írás. Olvassunk addig egy kedves novellát, amit az Alapozó kurzuson írtak. Ez egy írástechnikai oldal, vagyis nyugodtan véleményezzetek minden írást, mondjátok el a benyomásokat. Nem baj, ha nem „szakmai”, nyugodtan tegyétek meg, hadd alakuljanak ki irodalmi beszélgetések. Később az Aranymosásra beküldött anyagoknál is örömmel vesszük az aktivitást….
Első Menta – Csillámporos tündérfütyi! A csokit kifelejtettem! Menta a homlokára csapó anyjára nézett, majd megforgatta szájában a csokis muffinnak készülő darabos masszát. Próbálta lenyelni, de gyomra és józan esze olyan hevesen tiltakozott, hogy inkább tenyerébe köpte. Még a hideg is kirázta, ahogy a nyálas, amorf anyagra bámult. Mert ez nem csokis muffin volt, hanem a megtestesült gyalázat, mint minden tevékenység,…
Elza szűkölve állt az emeletre vezető lépcsősor előtt, és tekintetét folyamatosan a lépcsőfordulón tartva várta, hogy felbukkanjon végre a gazdája, Éva. A panaszos hangokra Anya abbahagyta az adventi koszorú díszítését, és aggódó tekintettel nézett az aranyszőrű kutyára. Néhány pillanatnyi habozás után felszólt az emeletre. – Évikém! Gyere le, kérlek! Elza sétálni szeretne! Elza erre reményteljes…
Két lélegzetvétel erejéig mintha elhalványult volna az ugró belső fala. Holl agyán átfutott az evakuációs protokoll, és émelyegni kezdett a gondolattól, hogy a farkatlanok bolygóján maradhat. Kölyökkora óta mást se hallott a humanoidokról, csak rémmeséket. –Stabilizálok – mondta a tőle néhány lépésnyire álló Maur. –Farkatlanok – szaladt ki Holl száján, és idegességében aprót lendített szépen…