JESSICA90 bejelentkezett.
×Angel_from_Heaven× távol van.
– Hé, Angela online van! – kiáltottam hátra barátnőmnek Sophie-nak, aki a legutóbbi tábori párnacsatárból származó tollmaradványokat szedegette a hajából. Sophie és én, amióta csak az általánosban találkoztunk, minden nyáron öt hetet töltünk el a pennsylvaniai Allegheny erdőben. Mindketten évek óta ifjúsági felügyelők vagyunk, hála a szüleimnek, akik hétéves korom óta vezetik a Camp Coyote tábort. Két hét múlva tizennyolc éves leszek, de el sem tudnék képzelni olyan nyarat, ami nem a kenuzásról, számháborúkról, éjszakai rémtörténetekről, mályvacukorsütésről és a párnacsatákról szólna.
Sophie levetette magát mellém az ágyra.
– Nem azt mondta, hogy pénteken indulnak a nagyszüleihez? – kérdezte Sophie. Másik barátnőm, Angela, sosem tartott velünk a nyári táborba, mert a szüleivel, az ikerhúgaival és öccsével a nyarat azzal töltik, hogy végigturnézzák egész Tennessee államot a rokonoknál. Angela nagyszülei elég vallásosak, Angela apukájának összesen hat testvére van, akik mind Nashville, és a környéki kis fantomvárosokban élnek.
– Lehet, hogy kapott végre egy laptopot – találgattam. Angela születésnapja néhány nappal ezelőtt volt, évek óta győzködte a szüleit, hogy kapjon egy normális laptopot az ősrégi asztali gép helyett, amit a testvéreivel közösen használnak.
Rákattintottam Angela nevére.
JESSICA90: Hé, mi újság? Kaptál egy laptopot és nem szóltál?
JESSICA90: hahóóóóó!!!
JESSICA90: Föld
JESSICA90: hívja
JESSICA90: Angeláááttt
JESSICA90:!!!!!!!!!
Egy ideig semmi nem történt, aztán Angela neve melletti ikon zöldre váltott.
×Angel_from_Heaven× online.
×Angel_from_Heaven× megváltoztatta a nevét erre: ×FaLL3N.ANGEL × Örökre
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: nem, tiszta gáz…anya azt mondta, nem fért bele a „költségkeretünkbe”, mer Simon nyamvadt sakktábora, és az ikrek tánctábora sokba került. de sikerült rávennem az ősöket, h ebben az évben hagyjanak ki a szokásos banzájból…
JESSICA90: Otthon vagy?
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: jah
– Persze, nekünk elfelejtett erről szólni – morogta mellettem Sophie.
JESSICA90: Mivel tudtad rávenni őket, hogy nélküled menjenek?
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: azzal, h már nagylány vagyok…
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: basszus, 18 évesen már nem fogok hülye családlátogatási heppeningekre menni
JESSICA90: Mondhattad volna. Eljöhettél volna velünk a táborba.
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: még csak az kéne… más sem hiányzik, minthogy dedósok homokot szórjanak a hajamba és mindenféle csapatjátékot játsszak velük… tiszta szarság az egész, nem is értem, hogy te minek mész el oda. fel kéne nőnöd végre…
Én és Sophie felkaptuk a fejünket.
– Ennek meg mi baja van?
Sophie megforgatta a szemét.
– Ismerhetnéd Angelát, a hangulatingadozásai olyanok, mint Tennessee-ben az internetelérés. Egyszer van, egyszer nincs.
Sophie-nak igaza volt, Angela hírhedt szókimondó, forrófejű stílusát sokan utálták az iskolánkban, mi már hozzászoktunk az évek alatt. Viszont nem tetszett, hogy így beszél a szüleim táboráról, akik szívüket-lelküket beleadták, hogy megcsinálhassák. Én élveztem az ott töltött nyarakat. Inkább töltöttem a szünet nagy részét kint a szabadban, minthogy otthon kuksoljak a szobámban.
JESSICA90: Ok, azért nem kell ennyire bunkónak lenned
×FaLL3N.ANGEL × Örökre:…
– És ez is mi már!? – csattantam föl. Az arcom egyre jobban tüzelt. – Utálom, amikor ezeket a hülye pontokat írja le! Mit akar ez jelenteni?
– Nagyjából annyit, hogy elküld melegebb éghajlatra – válaszolta Sophie, és közelebbkúszott, hogy elérje a laptopom billentyűzetét.
JESSICA90: hellókka Angela, itt Sophie. Mi a franc bajod van? Nem kapcsolod be a kamerát? úgy egyszerűbb lenne beszélni
Angela nem válaszolt.
– Kapcsold be a webkamerát! – kérte tőlem Sophie. – Látni akarom a fejét!
Magam elé húztam a gépet, és küldtem egy felkérést Angelának videócsetelésre. A beszélgető panelen megjelent a mi webkameránk ablaka, de Angela nem fogadta el a felkérést, csak gépelt üzenetet küldött.
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: nem megy, Simon tönkretette a webkamerát
– Oké, Angela, mi bajod van? – mérgelődött Sophie, körmével a laptop szélén kopogott. – Nem szedted be a dilibigyóid?
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: ez jellemző rád Sophie… úgy emlékszem azt mondtad, h nem akarsz elmenni a táborba, mert gyerekesnek tartod és utálod…
Ránéztem Sophie-ra, akinek vörösödni kezdett a nyaka.
– Én nem mondtam ilyet! – kérte ki magának.
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: télleg?
– Igen – emelte fel a hangját Sophie, mintha ezzel rá tudná venni Angelát, hogy változzon meg a véleménye. Angela rövidebb szünetet tartott, csak azután küldte a választ.
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: meglátjuk
– Most meg mit csinál? – türelmetlenkedett Sophie, de ahogy kimondta, jött egy értesítő üzenet, hogy Angela egy fájlt akar átküldeni. Elfogadtam a felékérést, csak néhány pillanatba tartott, amíg a képfájl megérkezett.
Fogalmam sem volt, hogy mi lehet, de amikor megnyitottam és kitettem a képernyőre, Sophie és én is elhűltünk. Egy képernyőképet láttunk, amin Sophie és Angela néhány nappal korábbi beszélgetését lehetett olvasni.
S0ph1e ♥ J0sh: pakolok a táborra
×Angel_from_Heaven×: mikor indultok?
S0ph1e ♥ J0sh: szombaton
S0ph1e ♥ J0sh: el sem tudod hinni, mennyire nincs kedvem menni. legszívesebben itthon maradnék. Elegem van, hogy minden nyáron ez van
S0ph1e ♥ J0sh: tök gyerekes ez az egész. Josh nemrég szerezte meg nekem a kamu személyit és még nem is tudtam használni
×Angel_from_Heaven×: akkor mér nem maradsz? végre elmehetnénk valahová bulizni vagy meghallgathatnánk Joshék bandáját a Jumpstore-ban
×Angel_from_Heaven×: szard le az egészet!
S0ph1e ♥ J0sh: Megígértem Jessicának, a szüleivel reggel hatra vannak itt értem. És amúgy is tudod milyen
S0ph1e ♥ J0sh: besértődne 1ből
×Angel_from_Heaven×: nem kötelező menni… még pénzt sem kapsz érte, h 5héten keresztül azokra kölykökre vigyázol, akik fogkrémet kennek a hajadba…
S0ph1e ♥ J0sh: Hidd el, szívesebben buliznék veled meg Josh-sal, de Jessica nem szeret a Jumpstore-ba járni
S0ph1e ♥ J0sh: annyira önző néha
– Jesszusom, Sophie – néztem rá mérgesen barátnőmre, aki felült az ágyon és keresztbe vágta a karjait. – Ha ennyire nem volt kedved jönni, akkor miért nem mondtad meg? Én nem kényszerítelek semmi olyasmire, amit nem akarsz!
– Naná… és utána meg hallgassam, hogy mennyire klassz barátnő vagyok, amiért az utolsó pillanatban lemondtam és cserben hagytalak!
– Tudod, hogy nem mondtam volna ezt! Azt hittem, hogy szereted a tábort.
Sophie fújtatott.
– Persze, nyolc-kilencévesen szerettem, de már tizennyolc leszek, jövőre egyetemre megyünk, és semmi kedvem pisisekkel tölteni a szünidőt! Bulizni akarok, mint minden normális gimnazista!
– Ezt nem hiszem el! Jókor mondod… – csikorgattam a fogaimat. – És nem vagyok önző! Nélkülem is bármikor elmehettél volna bulizni.
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: én megmondtam…
– Most ezt minek kellett átküldened? – förmedtem rá Angela fantomképére, megpróbáltam elképzelni, hogy milyen képet vágna, és arra jutottam, hogy egészen biztosan a szokásos, gúnyolódó, én-mindent-jobban-tudok arckifejezése ülne az arcán. – Mire volt ez jó?
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: hogy lássátok, mennyire álszentek vagytok…
– Álszentek? – ismételtem. – Mi ütött beléd? Azt hiszed, te tökéletes vagy? Akkor nagyon sok dologról elfelejtkezel…
Elszaladt velem a ló, de rögtön észbe kaptam, hogy ne folytassam.
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: gyerünk jessica, ne hagyd abba…!! mondd csak el sophie-nak nyugodtan.
Sophie közelebb hajolt.
– Mit mondjon el? Miről süketel? – Sophie bizonytalanul nézett rám, miközben beharaptam az ajkamat.
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: rajta, jess, ne kíméld, tudnia kell róla
– Mi a francról zagyvál? – kérdezte egyre hisztérikusabban Sophie.
– Sophie, figyelj… – Megpróbáltam lenyugtatni és átkarolni, de nem engedte, átkúszott az ágy másik oldalára.
– Mire célozgat Angela? – követelte egyre elszántabban. – Ki vele!
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: mondd el jess… ne legyél már ennyire önző… ne tartsd meg magadnak ezt a kis tuti titkot…
– Hát jó! – morogtam, és farkasszemet néztem Sophie-val. – Josh megcsalt téged Angelával!
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: jókislány
– Mi van? – hápogott Sophie. Először a monitorra nézett, aztán rám, mintha valamelyikünkben hibát keresne. – Ez igaz, Angela?
Mielőtt válaszolhattam volna egy újabb értesítő üzenet érkezett egy érkező fájlról. Tudtam, hogy mi lesz benne, de nem akartam, hogy Sophie elolvassa, azonban ő előbb rávetette magát a billentyűzetre és elfogadta a fájlküldést.
Rá se mertem nézni a monitorra, tudtam, hogy azon az évzáró bankett utáni beszélgetésünk lesz Angelával. Sophie ezúttal hangosan olvasta el az üzenetet.
×Angel_from_Heaven×: meg kell esküdnöd, hogy nem mondod el senkinek…
JESSICA90: Jól van, miről van szó? Mi történt?
×Angel_from_Heaven×: szóval tegnap a banketten sophie és josh összeveszett azon, hogy sophie chicagóba megy, viszont josh itt akar maradni phillyben
JESSICA90: Sophie Tegnap mesélte.
×Angel_from_Heaven×: ok
×Angel_from_Heaven×: josh tegnap nagyon ki volt akadva ezen
×Angel_from_Heaven×: sophie hozta a szokásos formáját és megpróbálta ráerőltetni joshra, hogy menjen vele
JESSICA90: Persze, de Josh-t is felvették Chicagóba, és korábban megbeszéltek Sophie-val, hogy mindketten odamennek, de tegnap Josh azt mondta, hogy mégis maradni akar.
×Angel_from_Heaven×: josh eljött hozzám, meg akart kérni, hogy beszéljek sophie-val, mert ő is maradhatna itt phillyben
×Angel_from_Heaven×: és hát egy kicsit többet ivott a kelleténél…
JESSICA90: És?
×Angel_from_Heaven×: valószínűleg én is, amiért Tyler lelépett nélkülem a bankettről
JESSICA90: Éssssssssss????
×Angel_from_Heaven×: lefeküdtem Josh-sal
JESSICA90: basszus
JESSICA90: Ezt most komoly?
×Angel_from_Heaven×: aha
×Angel_from_Heaven×: sajnos…
JESSICA90: Uramisten, ez nagyoon gáz. L
×Angel_from_Heaven×: jaa, nekem mondod?
×Angel_from_Heaven×: szörnyen érzem magam, de sophie-nak ne mondd el…
×Angel_from_Heaven×: nemrg felhívott josh… nem akarja, h elmondjuk neki
×Angel_from_Heaven×: a nyáron úgyis szakítani fog vele, josh nem akar chicagóba menni
JESSICA90: Sophie a barátnőnk, tudnia kell róla!
JESSICA90: Különben magát fogja hibáztatni azért, hogy Josh szakít vele.
×Angel_from_Heaven×: ki más tehetne róla, ha nem ő??
×Angel_from_Heaven×: josh már régóta szakítani akart vele, csak nem tudta, h mondja meg neki…
×Angel_from_Heaven×: végülis nem tudom mit képzelt sophie, elvégre a gimi kezdete óta együtt vannak…
×Angel_from_Heaven×: az gondolta h josh majd feleségül veszi?
×Angel_from_Heaven×: sophie ki nem állhatja a bandát, és nem tetszett neki, h josh csak azért akar phillyben maradni, h együtt tudjon zenélni a többiekkel
JESSICA90: Sophie ki fog készülni.
×Angel_from_Heaven×: ezért kérlek, hogy ne mondd el neki ezt…
×Angel_from_Heaven×: jobb ha nem tudja meg, elég lesz a többit benyelnie
JESSICA90: Rendben.
– Rendben? – ordított rám Sophie. – Kibaszottul nincs rendben! Tudtommal a legjobb barátnőm vagy, és egy ilyet nem akartál elmondani? Kösz szépen, sunyi ribanc! – mondta Sophie, hozzám vágott egy párnát, és elvonult a saját ágyához. – Köszönöm, hogy ennyi éven át bízhattam benned!
– Sajnálom, Sophie, tényleg! – próbálkoztam, de ő rám sem nézett, jogosan haragudott rám.
– Utállak mindkettőtöket! A tábor végéig ne is szólj hozzám!
Egyre paprikásabb lettem Angelára, aki úgy tűnt, teljesen kifordult magából.
– Most boldog vagy, Angela? – kiáltottam rá a fantomképre. – Nem kapod meg a laptopod és máris mindenkivel szemétkedned kell? És ráadásul nem is a szemünkbe mondod, hanem elrejtőzöl egy fantomkép mögé. Gratulálok!
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: igazad van jessica, tényleg egy szemét, érzéketlen ribanc vagyok, aminek a legtöbben elmondanak a hátam mögött… tom, h ti sem vagytok jobb véleményen és mindennek elhordtatok a hátam mögött… ilyenek a legjobb barátnőim… a legjobb lenne, ha már nem is élnék
– Tessék? – döbbentem le, a hangom elvékonyodott, amire Sophie is felfigyelt. – Mi ütött beléd? Hogy mondhatsz ilyet?
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: tom, hogy sokan kívánták már a halálom veletek együtt, és h menjek a pokolba… h csak néhányat idézzek a sok útálóm közül: Angela annyira fennhordja az orrát… Angela akkora kurva… minden lében kanál Angela… nagyszájú, lelketlen riherongy…. úgyhogy úgy döntöttem, nm érdemlem meg, h éljek…
– Basszus, Angela, ez még viccnek is rossz!
Sophie megérezhette, hogy nagy gáz van, mert feltápászkodott az ágyról, és ő is hitetlenkedve olvasta el Angela legutolsó üzenetet.
– Várj! Én már tudom, miről van itt szó – mondta összeráncolt szemöldökkel Sophie. – Ez nem Angela, ő nem mondana ilyet. Valaki feltörte a fiókját! Ez a gennyláda itt szenyózik velünk! – Sophie közelebbhajolt a laptop mikrofonjához. – Elég lesz, te szánalmas nyomorék, átlátunk rajtad! Ki a franc vagy te?
– Mit akarhat Angelától?
– Az ilyen gennyládák csak azt élvezik, hogy mások személyes dolgai között kutakodjanak – magyarázta Sophie. – Egyszer Josh-nak is feltörték a fiókját és mindenféle rasszista meg meleg üzeneteket töltöttek fel az adatlapjára. – Sophie megint közelebbhajolt a géphez. – Lebuktál, te nyomorék, nem jött be a próbálkozásod!
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: fenébe… Elég sokáig tartott kitalálni, hogy nem Angela vagyok. Ebből látszik, hogy mennyire egy felszínes lány, akit bárki képes leutánozni. meg sem lepődtetek, amikor elküldtem a beszélgetések logját, bizonyára ismeritek már, hogy Angela mekkora kígyó tud lenni… szép baráti társaság mondhatom… egymásnak hazudoztok, mindennek elhordjátok egymást…
– Nincs jogod, hogy vádolj minket, amikor még az arcodat sem vállalod fel! – mondta Sophie. – Ha annyira nagymenő vagy, akkor áruld el a neved és vállald fel magad!
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: nem más vagyok, mint a Tündérkeresztanyátok
– Elég ebből a hülyeségből! – határoztam, és arrébb tettem a gépet. – Hívd fel Angelát, hogy tiltsa le a fiókját – suttogtam oda Sophie-nak, hogy az ismeretlen hacker ne hallja. – Addig én szóval tartom, ezt a mocskot.
Sophie odament az éjjeliszekrényéhez, én többször jelentettem, hogy valaki feltörte Angela fiókját.
– Angela nem veszi fel a telefont – mondta aggódva Sophie.
Sophie egy ideig még csörgette őt, de aztán a hívás szétkapcsolt. Nemsokára az ismeretlen hackertől egy újabb üzenet érkezett.
×FaLL3N.ANGEL × Örökre: tartozom egy vallomással nektek…ami azt illeti egy meglepetésem is van számotokra
Sophie-val egymásra néztünk, láttam az arcán, hogy ő sem sejti, hogy mire gondol a hacker, amikor hirtelen a beszélgetőpanel alsó sarkában megjelent Angela kékeslila szobájának egyik sarka, azokkal a festményekkel, amiket saját maga készített a középiskola rajzfakultásán.
Sophie eltátotta a száját, miközben mindketten a képernyőre tapadtunk.
– Mi a…? – kezdte Sophie, de nem tudta befejezni, a következő pillanatban megjelent egy símaszkot viselő alak. Mindketten hátra hőköltünk a döbbenettől.
– Helló lányok! – integetett az ismeretlen. A hangja egyáltalán nem rémlett, de arra tippeltem, hogy idősebb lehet, mint mi. – Örülök, hogy találkozunk így szemtől szemben is.
– Ez a tag betört Angeláék házába – suttogtam oda Sophie-nak. – Hívnunk kell a rendőrséget!
Az idegen állítgatott valamit a webkamerán, mert a kép megremegett néhány pillanatra. A férfi alighanem átsétált vele a szoba másik pontjára.
– Mint ahogy azt már mondtam, van egy meglepetésem a számotokra – mondta a férfi, és átirányította a kamerát a szoba másik szegletébe, ahol Angela ott kuporgott összekötözött kézzel, kipeckelt szájjal, körülötte a padló vérben úszott.
– Angela! – kiáltottuk egyszerre Sophie-val.
– Bizony-bizony – gügyögött a férfi, és letette a kamerát egy olyan helyre, ahonnan egyenesen ráláttunk a kucorgó Angelára, akinek halálfélelem látszott a szemében. – A kis Angela egyedül maradt itthon, amíg a családja többi tagja lelépett, hová is… – A férfi elmerengett. – Ja igen, Tennesse-be rokonturnéra.
– Hagyja békén, vagy nagyon megbánja! – mondtam. – Hívni fogjuk a rendőrséget! – Hogy bizonyítsam elszántságomat, felemeltem a mobilt, hogy a férfi is jól láthassa.
– Miért vagytok ilyenek, lányok? – folytatta a férfi nyájas hangon. Odament Angelához és kesztyűbe bújtatott kezével megsimogatta Angela halántékát. Angela megpróbált ordítani valamit, de a szájpecek nem engedte, hogy értsük. – Én csupán kedves próbáltam lenni veletek. Ahogy mondtam, nevezzetek csak Tündérkeresztanyának. Azokból a beszélgetésekből, amiket olvastam, nekem úgy tűnik, hogy nem igazán kedvelitek egymást.
– Nagyon téved… – kezdte Sophie, de férfi beléfojtotta a szót, amikor valahonnan a hátsózsebéből előkerült egy konyhakés.
– Nem is igazán értem, hogy most miért értetlenkedtek.
– Oké, azonnal engedje el Angelát! – förmedt rá Sophie. – Az apám rendőr, és csak egy telefonba kerül, hogy a sittre vágják jó hosszú ideig.
Az idegen felkacagott, látszott rajta, hogy nagyon jó szórakozik rajtunk. Angela a háttérben fészkelődni kezdett, és megpróbált arrébb gördülni a padlón, de a férfi észrevette és visszaráncigálta őt a sarokba.
– Jól van, akkor zárjuk rövidre. – A férfi eltűnt a képből, a hangját messzebbről lehetett hallani. – Küldök nektek még egy logot, mielőtt végeznék.
A férfi visszaülhetett a gép elé, mert még egy fájl érkezett. Gondolkodás nélkül rákattintottam. Egy újabb képernyőkép volt rajta, ezúttal Sophie és az én beszélgetésemet rögzítette.
S0ph1e ♥ J0sh: annyira örülök, hogy megtaláltuk a legjobb ruhát a bankettre. És még olcsó is volt!
JESSICA90: Tényleg jól áll neked.
S0ph1e ♥ J0sh: köszi!
S0ph1e ♥ J0sh: Remélem, Josh-nak tetszeni fog
JESSICA90: Biztosan.
S0ph1e ♥ J0sh: beszéltél Angelával, hogy mikor akar indulni?
JESSICA90: Igen, azt mondta, hogy Tyler bérelt egy fehér limuzint, amibe mindannyian beférünk.
S0ph1e ♥ J0sh: tipikus Angela
S0ph1e ♥ J0sh: Mivel mással mennénk a bankettre, mint limóval??!!
S0ph1e ♥ J0sh: Persze, az már nem érdekli, hogy Tylernek honnan van pénze mindenre. Még afelett is képes szemet hunyni, hogy a srác füvet árul, csak az a fontos, hogy mindenkinek nagyzolhasson, hogy egy egyetemistával lóg
S0ph1e ♥ J0sh: Néha annyira kibírhatatlan
JESSICA90: Tényleg tök gáz.
S0ph1e ♥ J0sh: annyira elegem van belőle
S0ph1e ♥ J0sh: Főleg a tegnapi után, amikor leszólta a ruhámat. Mindig valami kicseszett királylánynak képzeli magát, pedig tudtommal ő az, aki három testvérrel osztozik mindenen, és aki az anyjától meg a nagynénjeitől kapja a ruháit. Néha felrobbanok tőle és azt kívánom, hogy menjen a pokolba.
JESSICA90: Csak azért csinálja, hogy mindenki felfigyeljen rá.
S0ph1e ♥ J0sh: egy kicsivel kevesebbet kellene magával foglalkoznia
Sophie és én szótlanul bámultunk a monitorra.
– Ez meg honnan a szarból van meg neki? – kérdezte falfehér arccal Sophie.
– Látjátok, kislányok – az idegen most visszatért a képbe. – Mindig vigyázzatok, mit kívántok!
Mielőtt bármit is tehettünk volna a férfi odament Angelához, és többször a mellkasába szúrta a konyhakést. Sophie és én teljes torokból felkiáltottunk, annyira lemerevedtünk, hogy még felkelni sem tudtunk az ágyról, végig kellett néznünk, ahogy a férfi többször megsebzi Angelát.
Sophie hisztérikusan sírni kezdett, én előbányásztam a telefonom a takaró bugyrai közül, de mikor tárcsáztam a rendőrség számát, az idegen már végzett. Kezében a véres késsel közelebbsétált a kamerához és ránk mutatott a kés hegyével.
– Mindig vigyázzatok, mit kívántok! – mondta, és a kép elsötétült.
A mobil egyre csak csörgött, senki sem vette fel a túloldalon. Akkor már nekem is könnyek marták az arcomat.
×FaLL3N.ANGEL × Örökre kijelentkezett.