Gyönyörű éjszaka volt. Húsos pitét ettek, John kedvencét. Nem véletlenül lopott olyan sokszor ilyet. Valójában, mint állította, ez volt az első alkalom, hogy nem úgy lopta. Marie a pite nagyját meghagyta neki. Ő úgyis csak megjátszotta, hogy jóízűen eszi az ételt, John ellenben kiélvezett minden egyes falatot. Azt mondta, nem evett még ennél jobbat, márpedig…
Anne szeme felpattant. Úgy érezte, megsüketül az ereiben száguldó vér lüktetésétől. Megint Róla álmodott. Még érezte testén a férfi súlyát, és bőre égett az elképzelt érintések nyomán. Levetette magáról a takarót. Mocorgás támadt mellette, és egy ismerős kéz fonódott az övébe. − Nem tudsz aludni? – kérdezte Alain. − Minden rendben, csak rosszat álmodtam –…
Elfogyott a levegő a tornacsarnokban, megült a tömeg vállán a meleg, erősebb lett tőle minden szag, a parfümöké, de az izzadtságé is. Detti folyamatosan azt hajtogatta, hogy menjenek már ki a folyosóra vagy az iskolaudvarra, Zoé viszont képtelen volt elszakítani a tekintetét a pályára áradó emberektől. A ruhák fehér, habos folyamát megtörte a szülők, nagyszülők,…
Két férfi álldogált a vadgesztenyefák árnyékában. Elegáns megjelenésüket kissé lazította, ahogy a szél időnként játékosan meglibbentette a zakójuk oldalát. A levelek között átszűrődő kora őszi napsugarak megvillantak az alacsonyabb alak őszülő, rövid haján és ragyogó szőkévé varázsolták társa hullámos tincseit. A fiatalabb szőke férfi csípőre tette a kezét és türelmetlenül fordult körbe. Majd tekintete a…
A novella egy alternatív, spin off történet a Démoni érintés sorozathoz * Olissa a barlang egyik sarkában kuporgott, sápadtabb volt, mint amire emlékeztem. Persze, majd egy éve, hogy eljött a világvége, és a Nap soha többé nem kelt fel, az örök éjszakában pedig nehéz lebarnulni. Az illata mennyei volt, szinte éreztem a vérét a számba….
A fény vanása Hetek óta felriadok tíz perccel hajnali fél négy előtt mindennemű remény nélkül arra, hogy az éjszaka maradványát ne ébren töltsem el. Olykor azt is nehezen döntöm el, aludtam-e egyáltalán, és arra riadtam, hogy elaludtam, vagy arra ébredtem, hogy nem is aludtam. Péntek van. Felkelek, nem bánom az egészet, botorkálnék, mint a részeg,…
Kiegészítő történet a szerző Ne mondd, hogy szeretsz című regényéhez * – Na, akkor most mindenki nagyon jól figyeljen! – kezdte a Főnök, miután kikapcsolta a hifit. – Nemsokára érkezik egy ismerősöm lánya, és szeretném, ha visszafognátok magatokat. Erre harsány röhögés söpört végig a műhelyen, és a Főnök arcán is enyhe mosoly suhant át. Ismert…
– Mama hol van? Mamát akarom! – Nincs többé mama, ne kérdezd többet. – A mamát akarom, nem téged. – A mama meghalt, nem lesz soha többé. Nem beszélünk róla. * 1910-es évek eleje, Pest Apám kérlelhetetlen volt, elpusztított mindent. Idővel nem emlékeztem semmire, nem tudtam megidézni anyám hangját, illatát, arcát. Ahogy azt sem, hogy…
A régimódi, tömörfa bútorokra aranyport szóró októberi napsugarak megfényesítették az üveges vitrin porcelán panoptikumát. A szomját oltó kislány, a tükröt kezében tartó hölgy, meg a szárnyukat sosem mozdító madarak halott szemekkel meredtek Mirára, és ő úgy érezte, mintha saját élete múzeumában ülne, ebben a mindig levendulaszagú kiállító teremben, ahol a mama szeretetből és biztos meggyőződésből…
Amikor annyira kilátástalannak érzed az életed, hogy minden reggel a tükrödre ragasztott, saját gyártású motivációs cetliket olvasva próbálod elkezdeni a napot, és amikor a sok felhalmozódott probléma között azzal igyekszel nyugtatni magad, hogy legalább a házasságoddal minden rendben van, pont akkor lép ki az álmaidból és be az életedbe ő. Először csak a hangját hallod,…
Jól áll neki az egyenruha. Dora erre gondol, mielőtt elviszik. Aztán utaznak. Jelöletlen tehervagonokban, sötétben, miközben penészként telepedik rájuk a rettegés. Néhányan sírnak, mások a csöndjükkel próbálnak védekezni a könnyek ellen. A sarokban egy rekedt hangú férfi énekel, a hangja repül, repül, felkergeti a hideget a plafonon pislogó villanykörték közé. Aztán a vonat zökken egyet,…
Ott ragadok nálad, pedig ma nem akartam. Vonz ez az új létforma, identitás, amit kiváltasz belőlem. Hókrémes a levegő, a szavaim kemények és ritkák. Veled piros rúzs vagyok a vörösboros pohárra ragadva, hallgatom az életed egy csendes bárban, ahol az emberek szeme ránk tapad, nem tudják, mit kezdjenek velünk. Aztán hirtelen a lakásodnál vagyunk, éhes…
Mona testesítette meg azt az érzékiséget, azt a bájt, azt a vágyat, amit csak egy nő jelenthetett az olyan férfi számára, mint amilyen én is voltam egykoron. Ő volt számomra a Nő, így, nagybetűvel. A megfoghatatlan, az elérhetetlen, a misztikus nő, a végzet asszonya. Már a találkozásunk is merő rejtély és kiszámíthatatlan sorsjáték volt, ahogy…
– Hogy karózna meg végre valaki! Komolyan mondom, a pokolba veled, Sándor! – Zsörtölődött Etelka, alighogy kipattant a szeme. – Legalább ezerszer kértem már, hogy hetente egyszer takarítsd ki azt a nyamvadt koporsót. Erre mit látok? Beszőtte a pók. Ez egy tisztességes ház, nem fog úgy bűzleni, mint a hathetes macskaalom. Lehet, hogy neked fel…
Kiegészítő novella Spirit Bliss A Szem című regényéhez * 1. Mindene fájt, ám Ryland Patrensen, ex-zsaru és jelenlegi tevő csak és kizárólag magának köszönhette. Azt gondolta, egyedül is boldogulni fog, és sima ügy fülön csípni a célpontot; tévedett. Járőrként talán megfontoltabb döntést hozott volna, ám nemrég felrúgta a teljes életét, megjátszotta a halálát, és csatlakozott…