Még a sütő pityegéséből is derű áradt. Meg büszkeség! Mint aki jelzi: érezte, hogy korszakosat kell alkotnia azzal az almás pitével, és így is tett! A paprikás csirke fokhagymaillatú sercegése, a nokedli viháncolása a lobogó vízben – minden azon igyekezett, hogy a főnökasszony, Gitka elégedett legyen. Varjasiné született Vértessy Margit – nem szerette a keresztnevét,…
Az angyallátó elém tartotta a megkevert paklit. A hangulatosan berendezett vendégszoba közepén ültünk egy alacsony asztalka két oldalán, odakintről távoli neszként hallatszott fel az Andrássy út forgalmának zaja. A meggyújtott gyertyák narancsvirág illatába kámfor és parfüm szaga vegyült, a misztikumba egy csepp keserű valóság. A lehúzott reluxák és a gyertyafény kellemes félhomályt teremtett, Kriszta szerint…
„Reuben Mahar a hónap kadétja”. Christan Zarduk elhúzta a száját, miközben az Akadémia aulájának méretes kivetítője képet váltott. Már megint ez a Reuben. Christan csak Mr. Stréberként emlegette az ismeretlen kadétot, akivel ugyan sosem találkozott, mégis megkeserítette a mindennapjait. Minden babért ez a harmadéveske aratott le. Legjobb záróteszt eredmények, legjobb kódfejtő, legjobb álcázó, legnagyobb seggnyaló….
Philippe összehúzta gyapjúszálas zakóját és megszaporázta lépteit. Szokatlanul hideg volt májushoz képest, és az eső is áztatta Saint-Cloud szürke utcáit. Elszokott már a nyirkos időjárástól, de a csatornaszag még inkább zavarta. Mintha oszló harcsatetemeket vetett volna partra a Szajna. A pályaudvartól pár sarokra befordult a rue des Tennerolles-ra, ahol régi, kőberakásos családi házuk állt. Utcára…
– Nemsokára ide kell érnie. Végighúztam a kezem a kilátó kopott vaskorlátján, ujjaim átsiklottak a színes, néhol rozsdamarta lakatokon, amiket szerelmesek százai tettek fel a rácsozatra, majd megálltam egy világossárga lakat előtt. Gyengéden megfogtam és végigsimítottam rajta. Gitta és Ádám, örökké, 1997. Anyura néztem, aki szerintem szándékosan nem akarta észrevenni, hogy megálltam. A kilátó Duna…
Timi lihegett, megtámaszkodott az alagsori folyosó falában, de Orsi már rángatta is tovább a hangzavar felé. – Gyere már! Nem hagyhatjuk, hogy megelőzzenek minket! – Úgyse mi leszünk az elsők – mondta Timi, de azért engedelmesen követte a barátnőjét az egyetemi büfébe. Az utolsó folyosószakaszon a szék és a büféajtó között félúton Orsi is megállt….
Éva, aki beajánlott a programba, nyugtalannak tűnt. Nem voltam hajlandó foglalkozni vele. Nem akartam, hogy fokozódjon a bizonytalanságom. Most komolyan. Munkatársként, beavatottként, mellém rendelt nővérként rendületlen hitet vagy legalább annak a látszatát kellene sugároznia, nem? Lefeküdtem az 5×3 méteres, fehér fülkében. Mintha a következő életemre várnék. Éva rám kapcsolt körülbelül ötven érzékelőt. Furcsamód, ahogy a…
Ha megtiltanám, hogy emlékeimet körbehordozza a szél a világban, nem ismerhetnétek meg életem történetét. Mily’ veszteség lenne ez számotokra! És mily’ magányosságra kárhoztatna engem, ki egészen idáig áhítoztam, hogy rám találjon egy hozzám hasonlatos lény, egy szélből és illatokból építkező gondolat, ami belesúgja kérges fülembe: „nem vagy egyedül”. Hol vagytok most, emez új korban, istenek?…
Geneviève aznap bújócskát játszott a sorsával, és a fedezékéből nézve úgy tűnt, éppen vesztésre áll. A déli út melletti cserjésben rejtőzött el az apja könyvtárából csent könyvvel, de mikor meghallotta a közeledő lovak patájának dobogását és a kerekek zörgését, óvatosan kiemelkedett a bokrok közül. Azt hitte, a szekerük érkezett vissza a szokásos vasárnapi piacról, hiszen…
Meredten, fél kézzel a hideg falnak támaszkodva állok. A steril, vakítóan fehér csempék fenyegető ketrecként közelednek felém. Megszédülök, mire lehunyom a szemem, és mélyeket lélegzem. Csak szépen lassan. Be és ki. Pár pillanat és jobb lesz. Remegő kézzel húzom le a vécét, és nézem, ahogy a szalmasárga örvény elnyeli a vizeletem. Korábban nem nyugtalanított, ha…
Tudom, hogy engem figyelsz. Tudom, hogy árgus szemmel követed minden mozdulatom; tudom, hogy ott vagy a sötétben. Várod a pillanatot, amikor megláthatod rajtam, hogy fáj, amit tettél. Tudom, hogy legalább százszor kielemeztél már és elmesélted a barátnőidnek, hogy én tettelek tönkre. Tudom, hogy az életemet akarod élni. Leveszem a gumikesztyűt, és rámosolygok az ágyban fekvő…
Pipacs mozdulatlanul lapult a nádasban. A lidérccsirke nem messze tőle elmerülten igazgatta pelyhedző, fekete tollait. Pár órája kelt ki a tojásból, de máris úgy nézett ki, mintha legalább egy hónapos lenne. Pipacs tudta, igyekeznie kell. Éjfél előtt el kell kapnia, mielőtt átváltozik közönséges tyúkká, ha fel akarja használni a varázslathoz, amit tervezett. Még magasan járt…
– Kapitány, megvan a jelforrás! – Vetítse ki! A képernyő felvillant, és megjelent a buja vegetációval borított világ. – Nagyítást kérek. Markra szédítő zuhanásként hatott, ahogy a kép ráközelített a villogó jelre. – Ezen nem látszik semmi. Hol van a roncs? – Benőtte a növényzet. – Tanja előrelépett és rábökött egy fekete foltra. – Gerard,…
Vakolatrongyokba burkolózott bérházak ölelték körül a terecskét. Néptelen volt ebben a korai órában, csak a szél táncoltatott néhány száraz falevelet kavicsos útjain. Aztán megunva ezt a játékot az egyik magányosan álldogáló padnak feszült. – Hova tűnt a kedves vendége? – Megint veszekedni akar? – reccsent dühösen a pad. – Csak érdeklődtem. – Ja. Ismerem magát….
1. Milli hanyatt feküdt a fűben, a szikrákat szóró csillagos ég alatt és a változó hold mindig új arcát bámulta. Az oldalára fordult, hogy jobban lássa a bátyját. Napok óta figyelte Remót. Érezte, hogy valami rosszban töri a fejét. Mindig ilyen óvatosan és elszánt képpel közlekedett, amikor arra készült, hogy borsot törjön az udvaroncok orra…