A feszültségépítés művészete – jelentkezz a Pszichothriller atmoszférateremtő kurzusra

Szeretnéd elérni, hogy az olvasód egészen bevonódjon a történetbe? Atmoszférateremtő kurzusaink segítenek elmélyíteni az ehhez szükséges eszközöket! Olyan jelenetekkel is dolgozol, amelyekben a szereplőt valami fenyegeti, feszült, megijed? Akkor ez a kurzus a segítségedre lehet, bármilyen zsánert is írsz. A narrációs távolság, a hangulat megteremtése, a leírások egyedisége az érzelmileg erős jelenetekben kiemelten fontos. Ilyenek…

Olvass tovább

Madaras Márton: Én vétkem

Valami égett. Szikkadt fű, faggyú és füst szag ömlött végig a Hortobágy tükörsima birodalmán. Miklós rezzenéstelen tekintettel figyelte a lángoló halmot. Két test feküdt a tűzben. Rackajuhok serege árasztotta el a falu határát, a bégetésük elnyomta még az ébredező kakasok munkára szólító rikácsolását is. A három pásztor a szúrós fűben üldögélve, atyai büszkeséggel figyelte a…

Olvass tovább

Ian Pole: Thomas Toten balladája (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga Figyelmeztetés: erőszakos tartalom, káromkodás   – Egy – 1944.július 28 Avranches   Steve Stanton őrmester a könyvesbolt félig beomlott falához húzódott. Végignézett romos falszakaszon, majd úgy ítélte meg, hogy az viszonylag még stabilan áll. A kupacokban álló téglákra támasztotta Thomson géppisztolyát, és a zubbonya zsebéből elővakart egy gyűrött…

Olvass tovább

H. R. Polack: Összefonódás 1. – A magisztrát (részlet)

A 10. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga   I. fejezet – Viszlát, Mr. Royce! Jó utat! – mondta Darrell, azzal belelökte a hullát a folyóba. Royce halványkék ingje felfúvódott az alászorult levegőtől, akár egy buborék. A test lebegett pár pillanatig, majd lassan alámerült. Ez alapján együttműködőbbnek bizonyult holtában, mint éltében. Pár kilométerrel lejjebb a folyóág…

Olvass tovább

Paul F. Cooper: Visznek

– Először péntek éjjel történt meg. A nő megköszörüli a torkát, egyik könyökével megtámaszkodik az asztalon, és rágcsálni kezdi hüvelykujja hosszú, lila körmét. – Csak nyugodtan – mondja a vele szemben ülő férfi, és kissé félrebillenti a fejét. – Csak nyugodtan. – Mutató és hüvelykujjával forgatni kezdi az asztalon lévő papírpoharat. – Először péntek éjjel…

Olvass tovább

Szerkesztés

Nemrég 100 szavas játékot játszottunk, amelynek nyertese, Polski, elküldhette egy regénye első 10 ezer leütését. A beküldött részlet alapján egy sci-fi thriller ötvözetű történetre számítunk, és most azt is megnézhettük, mik lehetnek ennél a zsánernél (is) azok az elemek, amelyek felkeltik az olvasó érdeklődését. A szöveget Kiss Árpád szerkesztő, íróiskolai oktató szerkesztette meg. Kattintsatok ide,…

Olvass tovább

Vasváry Csilla: Madárka

Egyszer táncoltunk… Az esküvőnk napján. Tibor úgy fogott át, hogy tudtam: ő mindig vigyázni fog rám. – Nos, hogy ízlik? – mosolyog rám, szája sarkában megül egy darabka petrezselyem, ami egy óvatlan pillanatig kisfiússá teszi. Észreveszi, letörli, a szalvétát gondosan összehajtogatja. – Nagyon finom – ismerem el. Nem is értem, miért kételkedtem, hisz’ hozzászoktam már,…

Olvass tovább

Guttyán Piroska: A vadász

Anyja tizenöt évvel ezelőtt karácsonykor ezen a helyen mészárolta le a családját. Zsuzsa csodával határos módon életben maradt, sikerült az erdőbe menekülnie. A történtekből semmire sem emlékezett, mindent a rendőrségtől és az újságokból tudott. Tizenhárom éves volt akkor. Pesten élő nagyszülei befogadták, ő pedig úgy tett, mintha a tragédia soha nem történt volna meg. Mégis…

Olvass tovább

Kenaz: Láttalak odafent

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   A lányokért jöttem Hajszálon múlt, hogy nem hajtott túl a kanyaron, hogy aztán a pár száz méterrel feljebb levő buszmegállónál kelljen egy elnagyolt ipszilonnal megfordulnia. Az autó fájdalmasan rázkódott alatta a keréknyomok által minduntalan újra-és újraformált, sáros földúton, a rendőrségi fényszóró bordó-kék derengést kölcsönzött…

Olvass tovább

Kincses Nóra: Katabasis

Aranyrög pályázati novella, 348 pályázó között III. helyezést ért el   Liv megnyomta az entert, de semmi. Remélte, hogy még elcsíp egy kis internetet, nem jött össze. Azt akarta, hogy tudjanak róluk a világ másik végén, de ez a kint tomboló széllel egyre esélytelenebb lett. – Semmi? – Toshiro teljesen beöltözve lépett be az ajtón. –…

Olvass tovább

Nissa Norden: Ütött az órád

A padlás csupasz villanykörtéje ide-oda himbálózott, miután Peti beleütötte a fejét. A fiú káromkodva megdörgölte vörösesbarna üstökét. – Ha ezt a nagymama meghallja, kimossa szappannal azt a mocskos szád – vihogott föl Emma azon az irritálóan erőteljes hangján, ami Petinek mindig a szamárbőgést juttatta az eszébe. – A mama úgysem hall olyan jól, és különben…

Olvass tovább

Tóth Hajnal: Ne nézz hátra

Volt a szélben valami különös. Szinte sikított odakint, mintha fájó emlékeket hordozna. Emma kipillantott az ablakon. A ház előtt álló, csaknem kopasz diófa ágai karmokként hajlongtak az erős szélben. A lány összehúzta magán a gyapjúkardigánt, és rakott még egy hasábot a tűzre. A fa sercegett, majd lángra kapott, és ropogva égni kezdett. Emma a tüzet…

Olvass tovább

Guttyán Piroska: Akarsz-e játszani

A terem elcsöndesült, a lámpákat hangos kattanással oltották le. A közönség halkan suttogó, alaktalan feketeséggé tömörült. A színpadon álló régi zongora hívogatta a fiút, mint hideg téli estéken a kandalló melege. Mikor leült elé, és ujjaival puhán végigsimított a billentyűzeten, úgy érezte, hazaérkezett. A kotta szintén ismerősként üdvözölte. Friss illata volt, mint amit most hoztak…

Olvass tovább

Paróczai Fanni: Kórház utca tizenkettő

Ez a város is csak olyan, mint az összes többi a régióban. Ürességtől kongó panelek, amik mintha szándékosan az acélszürke éghez öltöztek volna. Örökös őszbe fordult kertvárosi utcák, csupa málló vakolat, az udvarokon kiszáradt fák. Mi sem tükrözi jobban az identitás hiányát, mint az olvashatatlanná vált tábla a városba bevezető úton. „Üdvözöljük …-ban!” A sav…

Olvass tovább

Vittorio Verossi: A kígyó szívében

– Muszáj elindulnom, Varu, nem maradhatok tovább! – Bírnod kell még egy kicsit, Arli, azután mehetsz. – De Lurda megígérte, hogy időben végezni fogunk. – Nem is vagyunk késésben. Most maradj veszteg, és fogd be! Arli kétségbeesetten meredt a padlástér roskatag falain egyre hosszabbra nyúló árnyakra, majd Lurdára fordította mocsárzöld szemét. Homályosan látott csak, sós…

Olvass tovább