Kenaz: Láttalak odafent

Aranyrög pályázati novella, a történet 348 pályázó között kiemelt lett   A lányokért jöttem Hajszálon múlt, hogy nem hajtott túl a kanyaron, hogy aztán a pár száz méterrel feljebb levő buszmegállónál kelljen egy elnagyolt ipszilonnal megfordulnia. Az autó fájdalmasan rázkódott alatta a keréknyomok által minduntalan újra-és újraformált, sáros földúton, a rendőrségi fényszóró bordó-kék derengést kölcsönzött…

Olvass tovább

Kincses Nóra: Katabasis

Aranyrög pályázati novella, 348 pályázó között III. helyezést ért el   Liv megnyomta az entert, de semmi. Remélte, hogy még elcsíp egy kis internetet, nem jött össze. Azt akarta, hogy tudjanak róluk a világ másik végén, de ez a kint tomboló széllel egyre esélytelenebb lett. – Semmi? – Toshiro teljesen beöltözve lépett be az ajtón. –…

Olvass tovább

Nissa Norden: Ütött az órád

A padlás csupasz villanykörtéje ide-oda himbálózott, miután Peti beleütötte a fejét. A fiú káromkodva megdörgölte vörösesbarna üstökét. – Ha ezt a nagymama meghallja, kimossa szappannal azt a mocskos szád – vihogott föl Emma azon az irritálóan erőteljes hangján, ami Petinek mindig a szamárbőgést juttatta az eszébe. – A mama úgysem hall olyan jól, és különben…

Olvass tovább

Tóth Hajnal: Ne nézz hátra

Volt a szélben valami különös. Szinte sikított odakint, mintha fájó emlékeket hordozna. Emma kipillantott az ablakon. A ház előtt álló, csaknem kopasz diófa ágai karmokként hajlongtak az erős szélben. A lány összehúzta magán a gyapjúkardigánt, és rakott még egy hasábot a tűzre. A fa sercegett, majd lángra kapott, és ropogva égni kezdett. Emma a tüzet…

Olvass tovább

Guttyán Piroska: Akarsz-e játszani

A terem elcsöndesült, a lámpákat hangos kattanással oltották le. A közönség halkan suttogó, alaktalan feketeséggé tömörült. A színpadon álló régi zongora hívogatta a fiút, mint hideg téli estéken a kandalló melege. Mikor leült elé, és ujjaival puhán végigsimított a billentyűzeten, úgy érezte, hazaérkezett. A kotta szintén ismerősként üdvözölte. Friss illata volt, mint amit most hoztak…

Olvass tovább

Paróczai Fanni: Kórház utca tizenkettő

Ez a város is csak olyan, mint az összes többi a régióban. Ürességtől kongó panelek, amik mintha szándékosan az acélszürke éghez öltöztek volna. Örökös őszbe fordult kertvárosi utcák, csupa málló vakolat, az udvarokon kiszáradt fák. Mi sem tükrözi jobban az identitás hiányát, mint az olvashatatlanná vált tábla a városba bevezető úton. „Üdvözöljük …-ban!” A sav…

Olvass tovább

Vittorio Verossi: A kígyó szívében

– Muszáj elindulnom, Varu, nem maradhatok tovább! – Bírnod kell még egy kicsit, Arli, azután mehetsz. – De Lurda megígérte, hogy időben végezni fogunk. – Nem is vagyunk késésben. Most maradj veszteg, és fogd be! Arli kétségbeesetten meredt a padlástér roskatag falain egyre hosszabbra nyúló árnyakra, majd Lurdára fordította mocsárzöld szemét. Homályosan látott csak, sós…

Olvass tovább

Nissa Norden: Születésnapi meglepetés

Ida szitkozódva kerülgette autójával a kátyúkat, miközben fél kézzel az anyósülésen levő dobozt fogta. Azt hitte, már sosem ér oda a családi nyaralóhoz. Tenyere izzadt a kormányon, háta elgémberedett a sok üléstől, ám amikor végre felbukkant előtte a dombtetőre épült rönkház, szívét melegség járta át. Apa örülni fog a meglepetésnek, gondolta, miközben leparkolt, aztán óvatosan…

Olvass tovább

Bo Ra: Éji vágyak

    A szíved ver. Vér áramlik két összekötött keringésen keresztül – egy a szív és a tüdő között, melynek neve: kis vérkör. A jobb szívkamra oxigénben hiányos vért pumpál a tüdőverőéren keresztül a tüdőt behálózó hajszálerekbe. Ott a vér megszabadul a szén-dioxidtól és friss oxigént vesz fel, majd a szíveden keresztül ez az oxigénnel dúsított…

Olvass tovább

Büksi Zsuzsanna: A vidéki ház

1. Zsolt megdörzsölte a szemét, ásítva nyújtózkodott az íróasztal előtt. Hetek óta ült késő estig a számítógép társaságában, lakáshirdetéseket böngészett, kereste az ideális otthont, Nóra, a felesége elvágyódott a fővárosból. Sóhajtva görgetett a következő hirdetésre. Nem hiszem el! Előredőlt, kinagyította a képet. A kétszintes, halványsárgára festett ház régen elfeledett érzéseket idézett benne. Nyelt egyet. Íme…

Olvass tovább

Tóth M. Erika: Sz

Melegem van. Irtózatosan melegnek érzem minden porcikámat. Nem izzadok, csak a forróság jár át. Arra gondolok, végül is szeretem a meleget, már hozzászoktam. Évekkel ezelőtt fejlesztettem ki ezt a képességemet, amikor magamra maradtam. Őrülten szerelmes voltam Igorba, ő meg elhagyott. Persze egy másik nő miatt. Belázasodtam akkor, feküdtem 40 fokkal a testemben, és jó volt….

Olvass tovább

Nyírő Szabina: A görbe fánál

Fogalmam sincs róla, mióta ások. Mintha órák teltek volna el. Minden mozdulat egyre nehezebb, minden átkozott ásónyi föld súlyosabb az előtte dobottnál. Úgy érzem, már a pokol kapujánál kellene járnom, ám a gödör fala épphogy a combomat takarja. A nyélre támaszkodva megpihenek, hogy elgyötört kezeimnek időt adjak. Beborult. A felhők alvadtfeketévé sűrűsödtek, szürkeség nyomódik a…

Olvass tovább

Thomas de Boer: Árnyak a fedélközben – 2. részlet

Előző részlet A csarnokkal szemközti irányból ötvenes éveiben járó férfi érkezett, pontosabban dübörgött felénk akár egy harckocsi, s üvöltö­zött vörös fejjel, megdagadt nyaki ütő­erek­kel, izzadó homlokkal Daniella-ra. – Álljon csak meg kisasszony! – kiáltott rá. A nő megszeppenve húzódott a fal menti festmé­nyek közé, titkon talán azt remélte, hogy a műve­ken megjele­nített hős vi­tézek védelmükbe…

Olvass tovább

Thomas de Boer: Árnyak a fedélközben – 1. részlet

1. Csendes kora reggel, se nyüzsgés, amit várt az em­ber, se gépzaj vagy lárma, ami ilyenkor a meg­szo­kott. Csak a sirá­lyok visongtak a dokkokon túl. A kikötő­ben egy lel­ket sem lehetett látni. A hajók a fél­homály­ban kísér­teties nyikorgással föl-le hin­táz­tak a hideg hullámokon. Az olaj és nyers hal szaga azért ott lebe­gett körü­löttem, ha más­ból…

Olvass tovább

Gulyás Péter: A végtelen térségek örök hallgatása – 1. részlet

 I. Utólagosság 1 Miközben azon gondolkodtam, hogy miért állt évek óta folyamatos újjáépítés alatt Csepelnek az a része, ahol a kórház állt, és belebámultam azokba a gödrökbe, amiket ma ástak ki a tegnapelőtt betemetett árkok helyén, ugyanarra a belátásra jutottam, amire az utóbbi két évben minden áldott nap. Nem az volt a bajom, hogy előrefelé…

Olvass tovább