A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * 1. Neked én, nekem te, egymásnak teremtve… – szólt a telefonból egyre hangosabban. Flóra a takaróval viaskodva tapogatózott a készülék után, mire nagy nehezen sikerült leállítania az ébresztőt. Nyögve visszafúrta arcát a párnába. Miért is használja még mindig ezt az átkozott zenét?! Kimászott az ágyból, és megborzongott,…
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga * Prológus Forró szél száguldott végig Delhi külső kerületein, mérhetetlen bűzt és kavargó port cipelt magával, meg tompa, fojtott nyögéseket. A bűz eredete meghatározhatatlan volt, de okát senki sem kereste: éppoly állandó kelléke volt a nyomornegyed mindennapjainak, mint a földön magzati pózban fekvő beteg kisgyerekek vagy a múmiává…
A 8. Aranymosás Irodalmi Válogató pályázati anyaga Figyelmeztetés: erőszakos tartalom * 1. A szemerkélő esőn át felnéztem az apró vegyesbolt vörösen világító reklámtáblájára, amelyen remegve pislákolt a második neonbetű. Megborzongtam, fázósan összehúztam magamon a dzsekimet, majd beléptem az ajtón. Csak egy üveg borért ugrottam be, úgy terveztem, gyorsan végzek, az égen gyülekező sötét gomolyfelhők miatt…
1. Péntek, reggel 8:00 Moshe Budeznak aznap is boldogan ébredt. Nagyon szerette a Szombatokat. Szerette a szertartásokat, szerette a Tóra-olvasást, a közös éneklést és az imádkozást. Szerette az ünnepélyes ebédet, és a gyertyák illatát. Ez a Szombat azonban még különleges is volt: az őrjárat beviszi majd őt a városba, és a péntek estét Elihuval töltheti….
Meggyes Meggyes Csaba a sokadik kört futotta már. Bárhová fordult, mindenütt csak ártatlan tekintetekkel találkozott, melyek tulajdonosai mind egyemberként állították, hogy fogalmuk sincs semmiről. Így aztán egy idő után feladta a teljesen értelmetlennek tűnő információszerzési próbálkozásokat, és bevetette az egyetlen hatásos módszert. Az egyetlent, amitől a főnöke általában falra mászott. Viszont ha kell, ő most…
Mindennek Harold az oka. Harold, a béka! MINDENNEK! Ha ő nincs… Szeptember 10-én kezdődött. Ősz volt, meleg, napos. Milyen lehetne a Nap városában, ha nem napos? Bár ezt a Clear Water gimiben nem vettük észre… nagyon nem. *** Szeptember 10. Harold egy hölgy társaságában érkezett az irodalom órára. – Ms. Akárki vagyok, a PVP képviselője…
1. „…Ott álltam a Csodálatos Életnek nevezett szakadék szélén. Ha ugranék, nekem könnyebb lenne, azonban cserbenhagynám azt a pár szerencsétlent, akik fejbe lőnék magukat értem. Visszalépni már nem tudok, mindent felégettem magam körül. Hogy mit tehetek? Táncolok azon a néhány kiálló tömbön, ami megadatott. Táncolok a semmin, addig amíg nem rohad el a lábam, és…
1. fejezet Fél óra volt hátra zárásig, amikor egy rendőrautó kanyarodott be az utcába. A vendégek nagy része még csak oda sem nézett, megszokták már a sziréna visítását a kispesti éjszakában. Én is így voltam vele, folytattam a sörcsapolást. A második járőrautó érkezése már jobban felkeltette az érdeklődést, egész felpezsdült az élet a félig üres,…
I. fejezet A Hope – Hát nem csodálatos a természet? – tette fel a kérdést Steven Thompson leginkább magának, miközben két ujjal óvatosan a fénybe tartotta a gyémántot. Már több mint két éve volt a Nemzeti Drágakőgyűjtemény Intézet igazgatója Washingtonban, de még mindig nem tudott hozzászokni ahhoz a különleges élményhez, amit ennek az értékes…
1. részlet New York City / 1962. április 2. A járőrautó bevégezte a kört, s ismét ott gurult az East Village szívében. Bloom és Wilkerson megpillantották a csődületet. Egy könyvesbolt kirakata előtt támadt tumultus. A kirakat üvegén hatalmas lyuk tátongott. Az üvegcserepek csillogtak a délelőtti napfényben. Egy-két könyv is a nedves aszfalton hevert….
1. részlet 3. Walter Donelly kifújta az orrát, de ettől még nem lett jobban. A fejét napok óta szorító satu nem akart engedni, akárha egy speciális fogyókúra lenne, amely a fej kerületének csökkentésével kezdődik. – Az isten áldjon meg, Walt! Ránk ragasztod ezt az átkozott vírust! – mordult mögötte egy alacsony, szemüveges ember, akinél zárható…
„Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.” Tolkien „Megkötözhettek, megkínozhattok, elpusztíthatjátok ezt a testet, de az elmém szabad lesz.” Gandhi „Mi más is az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára, jár-kel, s játssza mind a maga szerepét, mígnem a rendező leparancsolja a színpadról?”…
Prológus Amikor a szekrényemhez értem, beraktam a hátizsákot, a pisztolyt pedig a farmerembe helyeztem, úgy, hogy eltakarja a bő pulcsim. Éppen bezártam a lakattal a szekrényt, amikor valaki megkopogtatta a hátam. Hátra sem kell fordulnom ahhoz, hogy tudjam, ki az. – Helló, szépségem. A te videódra vertem egész szünetben. Állítólag mindenkinek megvoltál, csak nekem nem….
1 A zuhanyrózsából forró vízcseppek ezrei zúdultak a testére. A kabint pillanatok alatt elöntötte a forró gőz, de ettől csak gyorsabban áradt szét benne az adrenalin. Legszívesebben énekelt volna, teli torokból és hamisan, de nem akart nagy zajt csapni. Beérte a halk fütyörészéssel, miközben a finom illatú női tusfürdőt masszírozta a bőrébe. Az együttlét emléke…
FÁTUM A szürkület hamuja olyan alattomosan terjengett a nyomasztó vidéken, mint ahogy a hajnali köd fátyla ereszkedik le a hegyek között. Rendkívüli bágyadtság lepett be mindent, de a csend még ennél is szörnyűbb volt. Áthatolhatatlanul és őrjítőn feszítette Androméda elméjét, aki még a saját lélegzetvételét sem hallotta, annyira elszívott minden neszt a levegő sötét némasága….