Tóth Eszter: Nózi és a karácsonyi fogadás

A Könyvmolyképző Kiadó meseszerzői különleges kalandba kezdtek: kölcsönveszik egy írótárs hősét, és átrepítik a saját világukba. Kántor Kata Nózija ezúttal az Illatok Birodalmában találhatja magát Tóth Eszter révén…   Már majdnem szenteste volt. Nózi ezt onnan tudta, hogy a lakásukba fenyőillat költözött, ami felidézte benne a nyári kirándulást az Alpokban Lillával és a családdal. A konyhából…

Olvass tovább

Ecsédi Orsolya: Egy zoknivadász karácsonya

A Könyvmolyképző Kiadó meseszerzői különleges kalandba kezdtek: kölcsönveszik egy írótárs hősét, és mesét írnak vele. Íme Ecsédi Orsolya kalandozása Deme László mesevilágában   Karácsony este volt. Kumándó szomorúan szaglászta a hideg, decemberi éjszakát, a használt zoknik semmivel össze nem téveszthető illata után kutatva. De minden irányból csak bejglit és halászlét érzett, egy kevés mákos gubával…

Olvass tovább

Deme László: Nagyi rémes karácsonya

A Könyvmolyképző Kiadó meseszerzői különleges kalandba kezdtek: kölcsönveszik egy írótárs hősét, és mesét írnak vele. Íme Deme László kalandozása Lovranits Júlia Villő mesevilágában   – Unatkoztok, madárkák, igaz? – sóhajtott Vica nagyi együttérzőn. – Hát én is! – És a zsebéből még egy marék olajos magot hajított a verebeknek a madáretető széles tálcájára. Nagyinak a szíve…

Olvass tovább

Lovranits Júlia Villő: Habcsók Huba karácsonya

A Könyvmolyképző Kiadó meseszerzői különleges kalandba kezdtek: kölcsönveszik egy írótárs hősét, és átrepítik a saját világukba. Ma  Lovranits Júlia Villő írt Bódai-Soós Judit főhősével   Már igen-igen régen történt, amikor Boti, az óvodás kisfiú észrevette Habcsók Hubát, az álmodozó kis habcsókot az óvodai ballagáson, és ha felhővé válni nem is tudott neki segíteni, de sikerült…

Olvass tovább

Bódai-Soós Judit: Pöttöm Pötty és a Mikulás

A Könyvmolyképző Kiadó meseszerzői különleges kalandba kezdtek: kölcsönveszik egy írótárs hősét, és átrepítik a saját világukba. Ma Bódai-Soós Judit írt Tóth Eszter főhősével   Pöttöm Pötty, a kis tündérlány a Tulipánmezőn sétált, ahol a tulipánok most éppen téli álmukat aludták a föld mélyén kis hagymácskáikban, amikor távolról halk csilingelést hallott. A csilingelés aztán egyre közelebbről…

Olvass tovább

Ekker Éva: A tavalyi hó

A novella I. helyezést ért el a Sci-firől Nőktől Nőknek Levelek Jézuskának 2085-ben novellapályázatán    Kedves Jézuska! Itt téged nem ismer senki, én is csak azért, mert anyukámmal turkáltunk a padláson a régi lakók lomjai között, és rátaláltunk egy ősi szerkezetre. Furcsa történeteket csiholtunk elő belőle, melyek az egykori emberek életéről szólnak. Egyik szerint neked…

Olvass tovább

Amethyst Sama: kérés

A novella II. helyezést ért el a Sci-firől Nőktől Nőknek Levelek Jézuskának 2085-ben novellapályázatán    <kérés> egyistenhitek továbbgondolásából kreált az egy igaz fiaként leküldött és feláldozott vérével új felekezetet létrehozott szeresd felebarátodat-szlogen jogbirtoklója kicsinyítőképzős megfelelője =Jézuska segítségedre van szükség <definíció:segítség>Olyan cselekedet feljavított változata melyre a prototípusom részben vagy egyáltalán nem képes vagy tulajdonság mellyel eleve nem…

Olvass tovább

Rezeda Réka: AIsaac kívánsága

A novella III. helyezést ért el a Sci-firől Nőktől Nőknek Levelek Jézuskának 2085-ben novellapályázatán    Kedves Jézuska! Tavaly nem kaptam meg a testet, amit kértem. Miron azt mondta, azért, mert nem is létezel, de ez nem igaz, ugye? Ugye csak azért nem küldtél testet, mert rossz voltam? Tudom, nem szabadott volna irigykednem, amikor Miron elment a…

Olvass tovább

Rezeda Réka: Lélekszüret

A frissen lakkozott zongora szaga szúrja az orromat. Kényszeresen a kottára pillantok, pedig fejből tudom Mozart Török indulóját. A nézőtéren pusmogni kezdenek az emberek. A gyomromban csomó feszül. A nadrágomba törlöm izzadó tenyeremet, és a hűvös billentyűkre csúsztatom az ujjaimat. Menni fog, győzködöm magam. Anya a nézőtéren ül, jéghideg ujjai mégis mintha várakozón dobolnának a…

Olvass tovább

Kurinyec Anna: Mindig hibátlanul játszani

„Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik.” – Kaffka Margit   Az ápoló résnyire nyitotta az ajtót Gergő előtt, ő…

Olvass tovább

Guttyán Piroska: A vadász

Anyja tizenöt évvel ezelőtt karácsonykor ezen a helyen mészárolta le a családját. Zsuzsa csodával határos módon életben maradt, sikerült az erdőbe menekülnie. A történtekből semmire sem emlékezett, mindent a rendőrségtől és az újságokból tudott. Tizenhárom éves volt akkor. Pesten élő nagyszülei befogadták, ő pedig úgy tett, mintha a tragédia soha nem történt volna meg. Mégis…

Olvass tovább

Gergely-Péch Éva: A karácsonyi manó

A manó a karácsonyi termékeket áruló bolt akciós pultjának első sorában csücsült, amikor Lili meglátta. Lili édesanyja csak pár tekercs csomagolópapír beszerzésére ugrott be a boltba Lilivel, mert odahaza nem volt elég a rokonok ajándékainak a becsomagolásához. A hétéves kislány azonban kikönyörögte magának a fehér pettyekkel ékes piros sipkás, rózsaszín gomborrú, dús fehér szakállú, puha…

Olvass tovább

Kiszely Réka: Tűlevelű történet

A kerti fák kíváncsian nyújtogatták ágaikat, hogy jobban lássák az új jövevényt. Papa gondosan elrejtette őt a sufni mögé, nehogy Bogi és Zsoltika idő előtt meglássák. A facsemete pufók teste sután dőlt a deszkafalnak, ágai meggörnyedtek a szitáló hó súlya alatt. Ezüstke állt hozzá legközelebb. Azonnal megsajnálta szegény fácskát, amikor Papa magára hagyta, jól emlékezett…

Olvass tovább

Róbert Katalin: Ingyenkonyha, ingyen csók

Vesszen meg, ha még egyszer hallgat Tomira, gondolta Gergő, miközben az ujjait lehelgette. Szép dolog az önkéntesség, de legközelebb inkább adakozni fog, nem krumplit pucolni meg répát karikázni egész délután. – Pár perc, és elkészül – jelentette be Dia. Ő irányította a főzést és az ételosztást is. A precizitása és a határozottsága felért egy őrmesterével,…

Olvass tovább

Tiszlavicz Mária: Képeskönyv

– Soha többet nem jövök veletek vásárolni! – Most ezt miért mondod, Krisz? – bámult rám a nővérem, Nóri a tükörből. Az éles fény kirajzolt egy rosszalló ráncot a szeme sarkában. – Itt vagyunk három órája, és még kérded? – Nem érdekelt, milyen csúnyán nézett az eladó, hangoskodtam, még a karommal is csapkodtam magam körül….

Olvass tovább