Hírek

A II. Aranymosás mese- és regénypályázat anyagával jelenleg a lektorok foglalkoznak. A kiadóvezető elé két pozitív bírálattal kerülhet egy mű.   Korábbi pozitív vélemények: Tavi Kata: Sulijegyzetek Bökös Borbála: Szmirkó Patik László: Egy tücsök Marcus Lord: T, mint Testvériség   Az e heti bírálatok eredménye: Az intézet – negatív lektori vélemény Kereszt és kard árnyékában…

Olvass tovább

Zoey Sonnent: Sententia – 1.

Már csak néhány lépés választ el a csaknem mennyezetig érő, súlyos, szárnyas ajtótól. Tudom mi vár rám az ajtó mögött, azt is tudom, hogy nem kell tartanom semmitől – egyelőre. Kaptam egy kis haladékot. Az ajtó két oldalán velem egykorú fiatal fiúk állnak. Együtt nőttünk fel, gyakorlatilag tejtestvérekként, jól ismerjük egymást, most mégis feszesen állnak…

Olvass tovább

Kocsis Noémi: A dajka

I. Jeanne Esküszöm Escargot[1], nálad nagyobb lustát nem hordott még hátán a föld! Igazán nem is tudom, miért nem hagytalak odahaza. Elhozlak magammal az erdőbe, ahol együtt hempereghetnénk a jó szagú fűben, téphetnénk kakukkfüvet, köthetnénk varádicskoszorút, egymás mellett fekve bámulhatnánk az égen a bárányfelhőket, amik ma délelőtt leginkább csirkéket, meg tornyokat formáznak. Erre te csak…

Olvass tovább

Lena Vati: Manóvölgyi kalandok -1.

Titinke megérkezik Valahol messze, észak és dél között, ott, ahol a keletről érkező Nap találkozik a felhőt hozó nyugati széllel, Manóvölgy legvégén, három égig érő fenyőfa áll. A legvénebbik vastag törzsébe, valamikor régen, egy kedves kis manó takaros házikót épített. Nem is tudom, hány száz esztendő telt már el azóta, de az biztos, hogy az…

Olvass tovább

S.M.Kinda: Mindenség Könyve -1.

Klió már egészen kicsi kora óta Rajmund bácsiéknál töltötte a nyár jelentős részét, vagy még pontosabban a bácsiék könyvtárában. Pici korában alig várta, hogy végre megtanuljon olvasni – biztos volt benne, hogyha megérti a könyvekben látható, különös és varázslatos írásokat, akkor csodálatos tudás birtokosává válik majd. Most, tizenegy évesen már tudta, hogy többé-kevésbé igaza volt….

Olvass tovább

Hírek

A II. Aranymosás mese- és regénypályázat anyagával jelenleg a lektorok foglalkoznak. A kiadóvezető elé két pozitív bírálattal kerülhet egy mű. Az e heti bírálatok eredménye: Bökös Borbála: Szmirkó – pozitív lektori vélemény Patik László: Egy tücsök – pozitív lektori vélemény Marcus Lord: T, mint Testvériség – pozitív lektori vélemény   Korábbi pozitív vélemények: Tavi Kata:…

Olvass tovább

Vera Donovan: A Pacsirta titka – Egy kém élete -1.

  „Áruló az, aki ott vesz búcsút, ahol az út sötétté válik.” Tolkien „Megkötözhettek, megkínozhattok, elpusztíthatjátok ezt a testet, de az elmém szabad lesz.” Gandhi „Mi más is az emberi élet, mint egy nagy színdarab, melyben mindenki önmagától elütő álarcot borít magára, jár-kel, s játssza mind a maga szerepét, mígnem a rendező leparancsolja a színpadról?”…

Olvass tovább

Jeremiah Mintgreen: A szellemgyerek – 1.

1.   Vannak helyek, ahová térkép és bőröndök nélkül utazunk. Minden, ami szükséges hozzá, mindig ott van velünk. A kéz, a láb, az érzékszervek, az ész. Aki ezt nem hiszi, még sosem volt része olyan kalandokban, mint Adam-nek, akiről e történet szól. Ha megkérdezik tőle, hol kezdődött az egész, gondolkodás nélkül rávágja, hogy Nagymama házában….

Olvass tovább

Jade P. Phoenix: Aeterna – Fény és Árnyék Próféciája -1.

 Jóslatok könyve  Felriadt. Homlokán hideg verejték gyöngyözött, ruhája nedvesen tapadt ziháló mellkasához. Kézfejével kitörölte szeméből az álom utolsó szikráját is, majd körbetekintett. A bútorok látványa megnyugtatta. Visszahanyatlott párnájára, és kezével kedvese után nyúlt, de az ágy üres és hideg volt. Csalódottan elterült, pár pillanatig hagyta, hogy a frissen ébredt nap színes fénysugarakat vetítsen lehunyt szeme…

Olvass tovább

Robin Masters: Szezám tárulj – 1.

–          Ismeri Münchent? Ez a nyúlszájú már kezd az idegeimre menni. Ennek nem elég, hogy folyton a pofámba bámul a drótkeretes szemüvegével. Csak jár a szája, mint a hasmenéses szélmalom… –          Én már jártam ott, háromszor – nem kímél – de rendre eltévedek. –          Nem nagyon…- köptem ki magamból. Bár rémesen utálom, ha nem tudok…

Olvass tovább

Tea Teadore: MagicStop: A varázskavics – 1.

A varázskavics születése Timi rosszkedvűen hunyorgott a reggeli napban. Nem sok kedve volt bemenni az iskolába. Most pont olyan egyedül érezte magát, mint az első két évben, amikor nem volt barátja. Egy olyan osztályban, ahol a harminckét gyerekből csak hét lány van, ez maga volt a katasztrófa. És milyen hét lány! Nem csoda, hogy sokkal…

Olvass tovább

Hírek

Az előszűrők befejezték a munkájukat, most a lektorok foglalkoznak a pályázati anyagokkal. Az eddig elolvasott írások, és eredményeik: Zsombor meséi: negatív lektori vélemény Scholomance: negatív lektori vélemény Húsdaráló tér: negatív lektori vélemény Sulijegyzetek: pozitív lektori vélemény Bekérve: Szmirkó Egy tücsök T, mint Testvériség   Aki negatív véleményt kapott most, ne feledje, műve még bekerülhet a…

Olvass tovább

Herczegh Máté: Hasadás – 1.

    Mindent megadnak a végtelen istenek Kedvenceiknek egészen, Minden végtelen örömöket, A végtelen kínt is egészen.[1]   1. Pánikszerű izgalom remegett a levegőben. Az óra alig hallható kattogással jelezte az idő kérlelhetetlen múlását. Hét perccel múlt nyolc, és a tanteremben lévő diákok tollai megállíthatatlanul rótták sercegő soraikat az előttük heverő papírra. Néha torokköszörülés, köhögés…

Olvass tovább

Okváth Anna: Más állapotok – 1.

A megállapodás A meteorológusok előre jelezték, mégis hat embert ejtett foglyul a hirtelen jött őszi zivatar. Ezt a szeptembert amúgy is aggasztóan meleg idő jellemezte, mintha a Kárpát-medence nem kegyeskedett volna tudomásul venni, hogy alkalmasint el kéne engednie a nyarat. Alighanem ez ma bekövetkezett, a hőmérőn lassan, kelletlenül kullog lefelé a higanyszál és a csatornák…

Olvass tovább

Molnár Andrea: Canossa – 1.

Jeges szél ordított az arcába; bőrét rőtre marta már a hideg, amint felfelé botladozott a töltésen lassú, bizonytalan mozdulatokkal. Helyenként vékony jégréteg borította a fekete talajt és a durva köveket, amik csúsztak és billegtek, akadályozva az előrejutását. Imbolyogva lépkedett, kezét időnként maga elé kapta, a hóba, de mindjárt vissza is rántotta, nehogy odafagyjanak az ujjai….

Olvass tovább