Tea Teadore: MagicStop: A varázskavics – 1.

A varázskavics születése

Timi rosszkedvűen hunyorgott a reggeli napban. Nem sok kedve volt bemenni az iskolába. Most pont olyan egyedül érezte magát, mint az első két évben, amikor nem volt barátja. Egy olyan osztályban, ahol a harminckét gyerekből csak hét lány van, ez maga volt a katasztrófa. És milyen hét lány! Nem csoda, hogy sokkal szívesebben épített autópályát Gazsival, vagy pocsolyacsúszdázott Tomival, mintsem, hogy valami „barbibabás” őrületben vegyen részt.

Néha azért jó lett volna tudni, miről is beszélnek a lányok, de ha csak a közelükbe ment, azonnal otthagyták. Ezért maradt a fiúk mellett egészen addig, míg Gazsi el nem költözött. Éppen kiheverte legjobb barátja elvesztését, mikor Tomi szülei elváltak, és Tomi a mamájával vidékre ment. Ettől kezdve minden reggel, minden nap az iskolában kínlódás volt számára. Barátkozási kísérletei rendre kudarcba fulladtak. A fiúk kijelentették, hogy ő lány – nagy kunszt, mintha ezt magától nem tudta volna – a lányok pedig…

Kori észrevétlenül csapódott mellé. Korinak Kornélia a rendes neve, de ez annyira idétlenül hangzott, hogy Kati néni már az első nap lerövidítette Korira. Attól kezdve már nem érezte magát idegennek, hiszen volt barátja. Korit pedig egyáltalán nem zavarta a többiek mesterkedése, hogy eltávolítsák Timitől.

Mert mesterkedés az akadt bőven. A lányok, így Timi nélkül hatan, nagyjából mind ugyanazt a feladatot látták el: udvarhölgyek voltak. Ezt a kiterjedt udvartartást Adri tartotta fenn magának. Adri alacsony, kifejezetten szép arcú szőke tüneményként indult az első Á-ban. Okos, fegyelmezett, szorgalmas kislányként gyorsan a szülők példaképévé nőtte ki magát. De igazi okossága abban a képességében mutatkozott meg, amivel osztálytársait is képes volt elvarázsolni. Természetesen az összes fiú szerelmes lett a kékszemű tündérbe, aki ezt meglehetős rutinnal kezelte. A lányok pedig, mint egy felnőtthöz, úgy vonzódtak Adrihoz, aki ha kellett, mert kérdezni, válaszolni, irányítani.

Főleg irányítani, és befolyásolni. Azt ő is hamar felmérte, hogy olyannal, mint Timi, még nem találkozott.  Miután a lány behódolás cseppnyi jelét sem mutatta, Adri elindította a jól bevált befűzős módszerét. Annyira kedves volt, hogy szinte már elolvadt. Csakhogy Timit zavarta ez a „mintha”, ha lehetett, messzire elkerülte a lányt. Sajnos és pechére, ellene dolgozott az a tény, hogy Kati néni a hét kis bosziját szerette volna egy kedves és összetartó csapatnak látni, ha már olyan kevesen vannak azokkal a rettenetes kis gézengúz krapekokkal szemben, legalább tartsanak össze.

Egy idő után Adri belátta, hogy semmi esélye annak, hogy Timiből is behódolt udvarhölgy váljon, ezért letett róla, magában kegyetlen bosszút esküdve. Ettől kezdve úgy tekintett Timire, mint egy idegenre. De az igazi bűne az volt, hogy udvarhölgyeit is erre kényszerítette.

Ötödikben történt valami. Pontosan senki sem tudta megmondani miért, de a lányoknak elegük lett a másodlagos szerepből. Volt, aki csak időnkénti megsértődésével jelezte ezt, mint Janka, mások tüntetőn új titkokat osztottak meg egymással, kihagyva ezekből Adrit, aki megérezte, hogy hatalma veszélybe került.  A lehető leggyorsabban visszavonult bájos mosolya mögé, és látszólag boldogan fogadta az új helyzetet. Átengedte a döntést, bátorította a lányokat, úgy tűnt, minden titkát megosztotta velük, és észrevétlenül szerezte vissza hatalmi szerepét, a három lány Janka, Dalma, és Sára fölött. Korit és Gabit már nem tudta visszahódítani, ezért állandóan szemmel tartotta őket. Hol kedvesen, hol utálva és kiállhatatlanul, attól függően, mit diktált a pillanatnyi érdeke.

Korit mindez hidegen hagyta. Nem érdekelte, ha megjegyzést hallott a háta mögött, és egyáltalán nem érdekelte, mit mondanak Timiről. A lányok gyorsan barátok lettek.

Az is kiderült, hogy Korit ugyanúgy vonzzák a boszorkányos történetek, mint Timit. Ettől kezdve minden új felfedezésüket együtt tették, ugyanazokat olvasták, sőt egy idő után szinte magától értetődően kezdtek bele saját titkos boszorkányságuk kialakításába.

És ezzel megtört a jég. Egyre többen akartak csatlakozni hozzájuk. Így csapódott Gabi a lányokhoz, akinek már elege lett az udvarhölgyi szerepből, és sokkal izgalmasabbnak tartotta rejtelmek világát.

Az egész egy filmsorozattal kezdődött, amit minden szombat délután, teljes beleéléssel néztek. Eleinte mindenki egyedül, majd kitalálták, hogy együtt nézik, mindig másnál. Utána azonnal elfogta őket a hév, hogy varázsoljanak. Hihetetlen főzeteket kotyvasztottak és rejtelmes varázsigéket mormoltak. De nem történt semmi. Egyik alkalommal Timi kijelentette, hogy tudományos alapokra kell helyezni az egész varázslást.

– Menj már! Milyen alapokra? – kérdezte Kori, miközben teljes hosszában elnyúlt a szőnyegen. – Anyám, tökre elzsibbadt a lábam.

– Ez komoly! Figyelj! Ahhoz, hogy igazi varázslást csináljunk, tudnunk kell, hogy van-e különleges képességünk.

– Nekem van! – vágódott a szobába Dominik, Timi öccse. – Tudok fingva beszélni! Figyelj – kiáltotta és tenyerét a térdére támasztva, kivörösödött képpel kezdett neki a műveletnek.

– Hülye! – kiáltott Timi, majd cseppet sem finoman kilökte a szobából, egyetlen mozdulattal ráfordítva a kulcsot a zárra.

– Timi! Még csak most kezdtem volna… – üvöltött Dominik, a másik szobából.

– Tűnj már el, gusztustalan vagy!

– Jó, van más képességem is. Például képes vagyok mustáros körtét enni tejszínhabbal! Na?

– Fúj! – kiáltott egyszerre a három lány. – Ez egyenesen undorító! – mondta Kori, és kinyitotta az ablakot.

– Te meg mit csinálsz? Kiszellőzteted a rossz szavakat? – nevetett Gabi, de Kori válaszra sem méltatta. – Szerintetek még mindig hallgatózik?

– Nem, szerintem nem, de mégis mindent meghall.

– Mi ez a tudományos alap? Pontosan mire gondoltál? – kérdezte Gabi, akit mindig csak a lényeg érdekelt és az is röviden.

– Hát, hogy tudunk-e valamit megváltoztatni, vagy átalakítani.

– Helyes, változtasd meg a töri kettesemet! Megelégszem egy négyessel is.

– Kori, ez komoly! Hagyd már abba! – csattant fel Gabi kissé ingerülten.

– Rendben. Akkor talán nézzük meg, tudunk-e kanalat hajlítatni? Hozok párat. – Kori elfordította a kulcsot, és abban a pillanatban ismét a szobába robbant Dominik.

– Hölgyeim – bókolt mély meghajlással -,  a kanalak!

– Domi, nem jöhetsz be! – Timi most sokkal gyengédebben tuszkolta kifelé a testvérét.

Dominik két kezével az ajtófélfába kapaszkodva kiabált.

– Lányok, ez disznóság! Ne hagyjátok! Esküszöm, hogy tartom a szám, nem mondom el Adrinak. És ha bent maradhatok, akkor megmutatom a mellszőrömet. Na? Csak nektek, csak itt és csak most! Akció! Hölgyeim! Ne szalasszák el ezt a kedvező alkalmat!

Kori már fetrengett a nevetéstől, és Gabi nehezen tudta visszatartani a pukkadozó kacagását. Hiába, Dominik mindenkit lefegyverzett. Tudták, hogy tényleg megbízhatnak benne, mégis időnként szerették volna teljesen titokban tartani a saját dolgaikat.

– Jó, maradhatsz, de neked itt csönd van! – mondta Kori.

– Ez egy lehetetlen dolog. Domi képtelen csöndben maradni! – vágta vissza Timi.

– Nem igaz! Ezt nézd meg! – kiáltott Dominik és egy párna csücskét gyömöszölte a szájába, majd úgy ült le e főzet mellé, mintha mindig is ott ült volna. Timi nagy sóhajjal visszaült a helyére és kiosztotta a kanalakat.

– Először megnézzük, van-e képességünk a tárgyak elhajlítására. Utána pedig azt, hogy melyikünkön marad fenn a kanál.

– Hé, én nem kaptam – tépte ki szájából a párnát Dominik.

– Te nem vagy boszorkány! – jelentette ki Timi ellentmondást nem tűrő hangon.

– Mindegy, azért adjunk neki is egy kanalat. – Kori azonnal a fiú kezébe nyomta az evőeszközt. Dominik teljes erejéből hajlítani kezdte a kanalat, ami lassan, engedett az erőnek.

– Dominik! Megőrültél? Írtó szerencséd van, hogy a nagyi régi kanalait hoztad, és nem a készletből vettél.

– Miért, nem elhajlítani kell?

– A szemeddel, így – mondta Timi, és meredten nézni kezdte a kanalat. Dominik körülnézett.

Kori kissé bandzsán bámulta az orra előtt tartott kanalat, Gabi pedig, mint akit felhúztak, állandóan pislogott.

– Most tényleg azt képzelitek, hogy attól, hogy nézitek, elhajlanak a kanalak. Ti teljesen be vagytok zápulva!

A lányok annyira elmélyedtek, hogy válaszra sem méltatták. Dominik felállt, hogy kimenjen ebből az unalomból, de hirtelen csibészes fény csillant meg a szemében. Lassan visszaült, felvette a kanalat és egyenesen a szíve fölé helyezte. A kanál ott maradt.

– Jó mi? Hahó! Figyelnétek már! Itt maradt a kanál.

– Ne má…! – Kori szemei visszaugrottak a helyükre. – Hogy csináltad?

– Ide raktam és itt maradt.

– Dőlj előre, majd leesik – mondta Gabi, aki még mindig igen sűrűn pislogott. Domi egészen előredőlt, de a kanál nem esett le róla.

– Én is megnézem – mondta Timi, és ő is a szive fölé tette a kanalat.

– Fennmaradt! Odanézz! – Gabi már teljesen kikelt magából ennyi csoda láttán. – Várj, emeld fel magasra a karod! – Timi azonnal felemelte, még csak nem is lassan. A kanál kissé megbillent, de fennmaradt.

– Na most én…- Kori nagy igyekezetében még a nyelve is kilógott, de hiába. A kanál minduntalan a szőnyegen landolt. – Rendben ez nem az én képességem. Te jössz Gabi!

Gabi lassan mintha csak bűvölné a kanalat a mellkasához emelte.

– Mért pont ide? – vette le hirtelen a kezét és a kanalat.

– Azért, mert ha ott megmarad, akkor nem mondhatja senki, hogy csalsz.

– Jó. –  Gabi ismét a felemelte, de a kanál azonnal leesett.

– Timi! Csináld meg még egyszer! – Kori biztos akart lenni abban, hogy hármuknak legalább egy képessége van. Timi most a másik oldalára rakta a kanalat, majd óvatosan elengedte. A kanál tompán puffant a szőnyegen Újra megpróbálta, de ismét leesett.

– Nem értem – próbálta ismét sikertelenül.

– A másik oldalon sikerült nem?

– De.

Timi ismét a szive fölé rakta, és a kanál fennmaradt.

– Hát ez remek! Tök jól állunk, van egy fél képességünk – mondta Kori.

– És az enyém? Az nem számít? – Dominik magából kikelten rakta mellére a kanalát, majd Timiét is mellé biggyesztve eszeveszett tempóban hajolgatott előre-hátra.

– Ezt nézzétek! Akkor már egy és fél!

– Másfél – javította ki Gabi. – A semminél ez is több. Mi van még? – nézett kérdőn Timire.

– Próbáljuk meg a teleportálást!- sürgette Gabi.

– Hülyeség! Előbb el kellene mozdítani valami tárgyat. – Kori a kanalat középre tette. – Én kezdem! – azzal ismét meredten nézte a kanalat, miközben szemei vészes gyorsasággal közeledtek egymás felé. A kanál nem mozdult.

– Úristen! Hagyd abba, teljesen bebandzsultál- sikított fel Gabi.

– Ja, persze! Akkor csináld te! – Gabi megpróbálta mereven nézni a tárgyat, de pár másodperc múltán sűrű pillogásba csapott át.

– Nem jó! Ne pislogj!

– Az képtelenség, nem tudok nem pislogni.

– Figyelj, így! – Timi nagy levegőt vett és erősen nézte a kanalat. Nem történt semmi.

– Hát ez nem jött be! – Kori felállt, és kinyújtóztatta a lábait.

– Várj! – kiáltott fel Dominik – Csináljuk együtt!

– Minek, úgy sem tudjuk megmozdítani – vetette oda Kori.

– Kori, csak egyszer! Gyere, ülj vissza! – Kérte Timi

– Tényleg, ne csináld, így nem tudjuk kideríteni! – csatlakozott a többiekhez Gabi is.

Kori kedvetlenül lehuppant a földre, és felvette a merev bandzsa figurát.

– Ne így! – Timinek hirtelen eszébe jutott a lényeg, amivel biztosan megmozdítják a kanalat.

– Most mindenkinek arra kell gondolni, hogy ez a kanál induljon el a tál felé, rendben?

Nézték a kanalat és erősen koncentráltak hogy arrébb tolják a szemükkel, de nem történt semmi. Már azon voltak, hogy befejezik, mikor hirtelen halk buggyanást hallottak. A főzetből egy nagy buborék érkezett a felszínre, közepében valami fekete dologgal. A buborék szétpattant, amitől annyira megijedtek, hogy egyszerre ugrottak hátra.

– Mi ez? – Timi közelebb csúszott és óvatos mozdulattal kivette a zavaros léből a szurokszerű valamit. – Nézzétek! Ott benne! Ott, csillog valami.

A lányok teljesen összedugták a fejüket.

– Most tényleg, mi lehet ez? – kérdezte Gabi – Ilyen csillogót biztosan nem tettünk bele.

– Mutassátok! – Dominik hatalmas erővel vetette magát a lányok közé. – Ez a kis elemem. Tuti, hogy az!

– Dominik! Nem is voltál itt, mikor ezt főztük – mondta Timi, és az ablak felé fordítva szemlélte a kavicsnak látszó valamit.

– Csak a végén – vigyorgott a fiú. Beledobtam, amikor nem vettétek észre. Na, add ide! – kiáltott Dominik, és felkapta, de azzal a mozdulattal azonnal le is ejtette.

– Hú, ez forró! – felkapta a földről és egyik kezéből a másikba dobálgatta. Amikor már eléggé kihűlt, megpróbálta szétnyitni, de a furcsa, kőszerű valami nem engedett.

– Segíts! Vedd ki! Még szükségem van az elemre! – Timi visszavette, de képtelen volt széttörni. Már hárman próbálkoztak. – Tettél bele mást is?

– Hát tudom én? Annyi vacak dolog van az embernél.

– Ez olyan kemény, hogy ebből nem szedünk ki semmit.

– De hogyan lett ilyen kemény, és egyáltalán mi ez? Mi csak leveleket, földet, fűszereket tettünk bele.

– Megvan! Ez varázskő! – kiáltott fel Kori. Nézzétek! – ahogy a követ a, kanálhoz közelítette, az megmozdult.

– Azt a…! – Domi szája nagyra nyílt. – Most én! – Kitépte a lány kezéből és abban a pillanatban a kanál ismét arrébb csúszott.

– Tudunk varázsolni! – Timi felugrott és indiántáncba kezdett. Mire körülnézett, már a többiek is őrjöngtek a boldogságtól.

– Állj! – Intette le őket. – Ez titok! Senkinek sem mondhatjuk el.

– Nem kellene megnézni, hogy mást is tudunk vele mozgatni, vagy nem? – kérdezte Kori.

– De, itt van anya fém tolltartója. –  Dominik letette a földre. – Oké! Kezdhetjük!

Timi fogta a követ, de nem történt semmi, viszont a félre tett kanál ismét megmozdult.

– Na ne! – Gabi értetlenül bámulta a jelenséget.

– Ezt nem értem – Kori szintén megpróbálta, de nála is csak a kanál ment arrébb.

– Várjatok! Hogy is csináltuk? A kanálra koncentráltunk, ezért azt mozdította meg. Akkor először a tolltartóra kell koncentrálni, és csak utána mozgathatjuk a kő segítségével.

– Oké! De akkor összeszedem a kanalakat – mondta Domi, és szélsebesen átrendezte  a terepet. A tolltartót megfordította, s középre tette, majd elkezdődött a nagy közös meredt bámulás. Először Dominik szólalt meg.

– Nem, lesz elég?

– Ki tudja? – válaszolt Gabi rettentő gyors pislogások közepette. – Nézzük meg!

Kori magához kaparintotta a követ, és lassan közelítette a fémdobozhoz.

–          Várj! – állította le Dominik. – A hegyes felével csináld!

Kori megfordította a kavicsot, és a tolltartó szépen elindult abban az irányba, amerre a követ mozgatta. A varázslással, ami már igazi valóságos mágia volt, eltelt a délután. Megesküdtek, hogy erről nem beszélnek senkinek.. Erre az éjszakára Timinél hagyták azzal, hogy reggel átadja Gabinak. Dominiknak rengeteg rossz óraelemet ígértek a beolvadt helyébe.

Éjszakára Timi a táskája zsebébe tette a bűvös követ. Dominik először 10 óra felé dugta be a fejét a nővéréhez, abban reménykedve, talán már alszik. Ám mikor éppen kivette volna a táskájából, Timi, aki hangtalanul surrant mögé kivette a kezéből.

– Kifele a szobádba!

– Pukkadj meg! Úgysem tudsz egyedül csinálni semmit!

– Nem is akarok. És most tünés!

Timi visszabújt az ágyába, kissé tanácstalanul, kezében a kővel. Arra gondolt, majd a melegben kitalálja, hova rejtse el az öccse elől. De bármennyire is akarta, gondolatai teljesen elkalandoztak. Regényes és izgalmas, vagy félelmetes varázslások jelentek meg saját moziján egészen addig, hogy azonnal meg akart szabadulni a kőtől. Fogalma sem volt hova tegye.

– Alszol? – A kérdés alig hallhatóan érkezett. Dominik settenkedett ismét a szobába.

– Nem, de szeretnék.

– Fogadjunk, hogy nem tudsz ettől a kőtől. Ez túl veszélyes neked. Hidd el nálam jobb helyen lesz.

– Nesze! De ha reggel azzal kezded, hogy fogalmad sincs, hova tetted, akkor véged. Világos?

– Mint a vakablak! – Dominik tőle szokatlan módon jó éjszakát kívánt a testvérének, és boldogan távozott a szobából. Timit azon nyomban elnyomta az álom.

 

*

 

idd elHh            Valahogy nem lepődött meg, mikor Dominik reggel a szokásosnál is nehezebben ébredt, minden esetre ez nem igen hatotta meg.

– A követ! – szólt rá nyersen, miközben öccse csukott szemmel a fürdőbe igyekezett.

– Nem tudnál várni, amíg kinyitom a szemem?

– Nem, mert addig kitalálsz valamit. Add ide!

– Bent van az ágyamban…azt hiszem….

– Dominik! Megmondtam, hogy véged, ha nem kerül elő!

– Mért, már megnézted? Mert ha nem, akkor hagyjál lógva! – Dominik erélyes mozdulattal bevágta Timi orra előtt az ajtót.

– De, kicsim! Nem tudnád halkabban? – kérdezte anya, aki a konyhából kezében egy vajas késsel közeledett feléjük.

– Anya! Azért erre nincs szükség. – Timi felemelte anyja csuklóját, melyben a kést tartotta.

– Jaj, Timi, ne ökörködj már! – hirtelen eszébe villant valami. – Megint eltűntetett az öcséd valamit?

– Anya! Még nem is biztos, hogy eltűnt. Megnézem az ágyában.

– Hát akkor meg minek jár a csőröd? – anya fejét felkapva visszasuhant a konyhába az uzsonnákhoz. Hirtelen ismét megjelent az ajtóban. – De mi az, amit keresel?

– Egy …izé…kő.

– Kő?

– Kő. Vagy nem is. Kavics.

– És Dominik azzal aludt? Mért nem szoltál nekem? Dominik!

Anya beszáguldott a fürdőbe, egyetlen mozdulattal kinyitotta fia száját, és meredten nézte a torkát.

– Nem nyelted le, kicsim?

– Mit?

– A kavicsot.

– Á, tök rossz íze volt.

– Komolyan bevetted a szádba? Tudtam, hogy ez lesz… – kezdett bele a hosszú kioktatásba.

– Anya! Nem lett semmi. Bár, álmomban se jutott volna eszembe, hogy ez a tök megkóstolja. – Timi időben ugrott el Dominik felé lendülő lába elől.

– Nem is igaz, csak gondoltam, lenyalom róla azt a feketét, és akkor visszakaphatom az elememet.

– Dominik! Te elmebeteg vagy, egy emlékezetkiesésben szenvedő hólyag! Nem megmondták a lányok, hogy rengeteg elemet kapsz helyette?

– És ha elfelejtik?

– Drágáim! Csak egy perc szünet! Nem értem, mi ez a kő, és mi benne az elem és…

– Anya! Ez egy varázslás, a lányok főzetébe én raktam bele az elememet, de hirtelen bekapta egy fekete kő.

– Lehet, hogy nem értek egy szót sem? A főzetet még láttam, mikor hazajöttem, de abba csak fűszereket raktak nem? Apropó, Timi, ne felejtsd el, hogy a bazsalikomot feláldoztad tegnap az alkímia oltárán, ezért kénytelen leszel beszerezni egy zacskónyit belőle. Természetesen a zsebpénzedből.

– Tudom!

– És hogy lett ebből kő?

– Hát, amikor azt akarták a lányok, hogy a kanál elinduljon, akkor felbuggyant ez a kő.

– Felbuggyant. De honnan? A kotyvalékból? – Anya értetlenül nézett Timire.

– Fogalmunk sincs, miből állt össze – mondta a lány.

– És a kanálmozgatás sikerült?

– Igen, méghozzá ezzel a kővel. Amerre mozgattuk arra indult a tolltartód.

– Hú, ez tök izgi! Megnézhetem?

– Felőlem. Persze, ha Dominik nem tökkintette el. – Timi berontott Dominik szobájába, és miután feltúrta az ágyát, diadalmasan jött ki.

– Mondtam, hogy nem lesz meg.

– Úristen! Lenyelte?

– Anya, ne pánikolj! Ezt nem tudja lenyelni, ahhoz túl nagy.

– Az öcséd mindenre képes.

– Még arra is, hogy megtalálja a követ – nyújtotta fel Dominik az anyjának a fekete valamit. – Látod benne azt a csillogót? Azt tettem én bele, az óraelemet, meg a… De nem ebbe, csak a főzetbe.

– Érdekes – nézte merengve anya. Timi az órájára nézett.

– Elkésünk!

– Csöngőre még biztos beérünk. Domi! Gyere!

– Jó, csak nem találom a nagyítóm.

– Mi a fenének most neked a nagyító? – Kérdezte ingerülten Timi.

– Mert be akarom vinni. Megvan! – Dominik kiviharzott kezében a nagyítóval.

A reggeli start a szokásosnál is gyorsabbra sikerült, még csengő előtt beértek.

 

*

 

A lányok alig várták, hogy kipróbálhassák a varázskövet. Valami ártatlan, egyszerű dologgal akarták kezdeni, de mire végre megegyeztek abban, mi legyen a kísérlet tárgya, már jócskán a harmadik órában jártak.

Misszív felütötte a naplót, és komoly ábrázattal kereste ki a mai áldozatát. Kori előrehajolt és megérintette Gabi vállát.

– Most!

Gabi abban a pillanatban leejtette a tolltartót a földre. A kemény fém hangosan csattant, amire a várakozásnak megfelelően Misszív felkapta a fejét. Timi ezt várta. A követ a padja jobb oldaláról a bal felé csúsztatta. A napló bal oldali lapja szépen átlibbent a jobb oldalra. A három lány boldogan nézett össze. A varázslat működött. Persze tudták, Misszívvel könnyű dolguk van, hiszen mindig a napló elején kezdi a nézelődést, így előre kiszámítható volt, melyikük nevénél tart.

Más volt a helyzet Joli nénivel. Soha nem nyitott naplót, nem is volt szüksége rá, hiszen állandóan dolgozatot íratott. Az ötlet természetesen Kori fejében született meg.

– Próbáljuk meg, hogy ne nekem írja be a kettest. Na, csak most!

– Kori! Mi lenne, ha egyszer kezedbe vennéd a könyvet!

– Esküszöm, a következő dogám ötös lesz.

A lányok belementek, de biztonsági okokból még párszor megeskették, hogy legközelebb tanulni fog. A tanárnő a jegyeket nem tudni mi okból, de mindig csak a következő óra elején írta be, úgy, hogy mindenki bediktálta. Tudták, hogy a naplóban Kori neve utáni következő oldalon ugyanott legfelül Adrienn neve áll.

A jól bevált sémát ismét működésbe hozták. Gabi tolltartója után Timi kavics csúsztatása. Most azonban nem történt semmi. A tanárnő már harmadszor kérdezte Korit, hányas lett a dolgozata, mikor Lali bácsi dugta be a fejét. Joli néni azonnal felállt, és a két tanár valamit halkan megbeszélt. Ez alatt a lap lassan, kényelmesen átfordult. Joli néni nem vette észre. Így került Adrienn jegyei mellé az a megmagyarázhatatlan kettes.

Timinek ez már nem tetszett. Annak ellenére, hogy nem szerette Adrit, pontosan tudta, nem érdemli meg, hogy ilyen módon bánjanak el vele. Gabi is úgy érezte, túllőttek a célon. Egyedül Korit nem érdekelte az egész. Talán csak annyira, hogy esküjének megfelelően, tényleg elővette a könyvet, és a következő dolgozata négyesre sikerült.

Valahogy mégis rosszul sült el ez a kísérlet. A lányok többször összevesztek. Eleinte csak halogatták a kibékülést, aztán valahogy minden megváltozott. Megszűnt az oszthatatlan hármasság.