Herbert Márta: Már a jövő sem olyan, mint régen

Kata elégedetten lépett ki az utcára, most már biztos volt benne, hogy hamarosan minden rendbe jön. Angyalka, az asztrológusa soha sem tévedett, és ha azt látta a csillagokban, hogy a napokban találkozni fog azzal a férfival, aki a még csak álmaiban létező gyerekének az apja lehet, akkor az így is lesz. Kata megrázta hosszú, szőke…

Olvass tovább

Tallódi Julianna: Budapest light

A Publik. Azért szeretek itt lenni, mert ugyanolyan, mint a város. Nem visz el egy álmagyar borospincébe vagy valamilyen műanyag vadnyugatra, ugyanaz a sima por és napfény kavarog a székei és asztalai között, ami odakint. Most persze napfény nincs, mert este kilenc van, de a Publik így is jó. Érzem a karommal a vastag faasztal…

Olvass tovább

Kozári Dorka: A tűzcsap

A tűzcsap a játszótér mellett állt, évek óta nem használták a tűzoltók, így semmi más dolga nem volt, mint hogy a teret szemlélje. A kikopott fűnek nem sok figyelmet szentelt, sem a gumiabroncsokkal körülrakosgatott, kornyadozó virágoknak, őt csak a játékok érdekelték: a mászókák, amelyek úgy csavarodtak ki a földből, mint egy zománcozott dzsungel különös növényei,…

Olvass tovább

Pados Anikó: Egy csipetnyi cukor

A kávéfőző halkan szörcsögött. Ujjaim a pulton doboltak, minden lecsöpögő cseppre egy ütem jutott. A nyár már a hajnalt is felhevítette, fülledt sóhaja ott pihegett a vállamon, és izzadságcseppeket gördített végig a gerincem árkán. Az ablakpárkányra ültetett fűszernövények bánatosan lógatták fejüket. Megszántam őket, és a kannáért nyúltam. Félrehajtottam a leveleket, és vizet öntöttem a cserepekbe….

Olvass tovább

Bakti Viktor: Minden nap egy alma – 3/3

Előző részletek: 1, 2.   Amikor felébredtem csend vett körül. Kellett pár pillanat, míg rájöttem, hogy egy törzsi kunyhóban fekszek egyedül, néhány pokróc alatt. Odakintről nappali fény szűrődött be és enyhe eső szemerkélésének hangja. Kesernyés ízt éreztem a számban. Nem voltam egészen kótyagos, de egy erős, fekete kávéért bármit megadtam volna. Mi történt velem? Mi…

Olvass tovább

Bakti Viktor: Minden nap egy alma – 3/2

Előző részlet Csendben és kissé másnaposan költöttük el a reggelit, amely Fay asszonytól szerzett kenyérből és előző napról megmaradt sült húsból állt, ámbátor én még némi nugapa-almát is fogyasztottam mellé. Gyalogosan keltünk át a lápon a délelőtti ködben. Cletus minden lépését pontosan követtem, korábbi utasításának megfelelően. Rendkívül rossz előérzettel töltött el a fellegekkel hömpölygő ég,…

Olvass tovább

Bakti Viktor: Minden nap egy alma – 3/1

(E héten Bakti Viktor érdekes misztikus elbeszélését olvashatjátok az oldalon. Az írás három részletben kerül ki, frissítések ideje: hétfő, szerda, péntek.) Mögöttem a móló panaszosan nyikorgott a hullámzó vízen. Először jártam Louisiana mocsaraiban, és nem a jámbor kíváncsiság hozott erre a vidékre, messze délre, New Orleanson túlra. A féltés érzése és az aggodalmas gondolatok hajtottak…

Olvass tovább

Tara Monti: Mondjuk azt, hogy…

Soha nem sétálok arra, pedig nincs messze. Ha a közelében vinne az utam, inkább megkerülöm a fél hegyet. Semmi dráma, szeretem a tudatot, hogy a közelben van egy darab a gyerekkoromból. Talán az időtlenséget akarom megőrizni, fene tudja. Ezen még nem gondolkodtam. Viszont ma reggel, nyűgös, rosszkedvű ébredezés közben eszembe jutott, hogy a nagyapám egyszer…

Olvass tovább

Nyári dedikálás Csobán Zsuzsával

A Velencei-tónál nyaralsz? Nem tudod, milyen jó programra menj a gyerekekkel? 🙂 Nekünk akad ötletünk! Csobán Zsuzsa szombaton dedikál, az Anna-napi gyümölcsünnepen, és  szeretettel várja az iskolás korosztályt a könyvbemutatóra. Időpont: Július 26., szombat, 14-15 óráig Hely: Dinnyés, Templomkert Hagyományőrző Központ Térkép: https://goo.gl/maps/dFD8A Az idei Könyvhétre jelent meg a Rozzancs Rozi Barathániában című meseregény, amelyben…

Olvass tovább

Bökös Borbála: Recsegj, Sokol, recsegj!

Az orromból folyt a vér, a térdem megduzzadt az ütésektől, a biciklim kormánya elgörbült, néhány küllő is eltört – így vánszorogtam el a Köpcösig. A fene se gondolta, hogy a nyikhaj iskolásokat, akiktől régebben olyan könnyen el lehetett venni a zsebpénzt és az okos telefont, újabban álruhás testőrök kísérik. Éppen csak sikerült kiszabadulnom a kezük…

Olvass tovább

Molnár Beáta: Csuszi, a kis éticsiga

Csipp, csepp, csipp, csepp. Óriási cseppekben csepergett a késő nyári eső. Kopogva hullott a talajra, majd minden irányba szétfröccsent, és kisebb-nagyobb tócsákat hagyott maga után. A zápor áztatta táj felfrissült a forró augusztusi napokat követően. A hűsítő víz pattogott a fehér virágfürtös körtikék, az aranysárga virágú bogláros szellőrózsák és a lila harangvirágú ikrás fogasírok színpompás…

Olvass tovább

Tallódi Julianna: Ezer másik felem

Merrickstone belvárosának kanyargó utcáit régi zsindelytetők és patinás falak szegélyezik, mint a szépiaszínű fotókon, de a házak mögött már a huszonegyedik század üvegépületei és adótornyai látszanak. Ám a szél ma is ugyanúgy sóhajt, ha feléled, és hiába vezetnek főutakhoz és szupermarketekhez az apróköves utcák, még mindig reménytelen zsákutca mind. A modern világítás sárgább, élesebb fényt…

Olvass tovább

Az idei pályázatról, avagy mesél egy lektor

A Könyvmolyképző kiadónál immáron a harmadik mese – és regénypályázatot tartottuk, túl vagyunk hétszáz átnézett kéziraton. Idén 247 mű érkezett, 36 kézirat maradt a lektori mezőnyben, 11 írás került ebből a kiadóvezető elé. A beküldött műveknél a nemek aránya 80 % nő, 20 % férfi, a kiadóvezető elé került művek esetében 45% nő, 55% férfi…

Olvass tovább

Sütő Fanni: A boldogság szigete

A Sorsolás plakátja előtt ácsorogtam, ami színes ragtapaszként simult az épület hámló falára. Az alkonyat ráülepedett a tájra, az utcák lustán nyúltak a messzeségbe, és a gyárak távoli morgása andalító altatónak tűnt. Miközben az emberemre vártam, színlelt érdeklődéssel tanulmányoztam a nyereményt ábrázoló hirdetést. Pedig már vagy ezerszer láttam. Az erős napfény kifakította a színeit, de…

Olvass tovább

Laura Arkanian: A mester

A mester hátratolta zsíros sapkáját, megvakargatta magasra kúszó homlokát és nagyot szusszantva végignézett az előtte fekvő ponyvára gondos rendben kirakosgatott alkatrészeken. – Hát kérem – mondta megfontoltan –, nem lehetetlen a dolog. Nem lehetetlen egyáltalán. De kemény menet lesz. A tulaj még egy kicsit jobban elsápadt. – Az mit jelent? Hogy kemény…? – Hát nézze….

Olvass tovább