1. fejezet A rejtélyes Táncoló Kastély Az Öreg Tölgyerdő csendjét hangos kiáltozás, avarzörgés verte fel. Az állatok ijedten eredtek futásnak, vagy meglapultak rejtekhelyükön. Azt hitték, egész csapat csörtet keresztül az erdőn. Pedig csak két manó közeledett. Egyikük vékony volt, és fürge, vörös-sárga ruhában. A másik testes, hosszú szakállú, kék és zöld ruhában. Alig tudott lépést…
Komolyra fordítva a szót többnyire imádom a nyarat. De most tényleg. És tudod, mit szeretek benne a leginkább? Vannak azok a jégkrémek, tudod, most nem jut eszembe a nevük. Ilyen papír izében vannak, és alulról nyomkodva kell kipréselni belőlük a pálcát. Mindegy. Egyébként nem is az ízüket szeretem annyira, túl mesterségesek és alig különböztethetők meg…
A szürkület észrevétlenül kúszott végig a tájon. Victorine is csak akkor vette észre, mennyire későre jár, mikor könyvének lapjain kezdtek összefolyni a betűk. Habár még közel sem ment le a nap, az erdőben, ahová menekülni szokott a kisváros elől, már sötét volt. A fák törzsei között még egyszer felvillant a lenyugvó Nap vöröslő korongja, majd…
1. Fejezet Még húsz perc volt az esőig. Ardan minden péntek este bevárta, ilyenkor később indult haza. A park padjára keményedett rágógumi éppen kapóra jött, percekig szöszmötölhetett vele. A rágó hamar elszakadt, és a fele ott maradt a pad sarkán. Ardan még nem találkozott ilyen makacs anyaggal, jobban nekifeszítette a kapargató kanalát. Biorágó helyett szintetikus…
Első mese – A nagy találkozás Nózi mozdulatlanul lapult az Illaberek tisztásán egy bokorban, és onnan kémlelte a tájat. Semmi sem kerülhette el a figyelmét. Időről időre mélyen a levegőbe szippantott, és becsukta a szemét, hogy jobban koncentrálhasson. A legerősebben Lilla jelenlétét érezte, aki nem messze tőle kissé elveszetten álldogált a gombvirágokkal tarkított gyepen, pórázzal…
Prológus 912. december hónapjának közepére járt, kint pedig már órák óta sötétség honolt. A hold halvány sarlóként ragyogott az égen, melyet az egyre sűrűsödő köd néhol eltakart szemlélője elől. Csípős hideg szél fújt, mely most, hogy elfogyott a rosszabb napokra szánt élelmünk is, egyre inkább megviselte szervezetem. Napok óta félig megfőtt kását ettünk, de mára…
Előhang Megint a Szőke Hajú Lányról álmodtam. Álmomban egy kávézó teraszán üldögélt, egy olyan helyen, ami valójában nem is létezik, pusztán a képzeletemben. Miután felébredtem, furcsamód mindenre vissza tudtam emlékezni, pedig ez nem jellemző. A Szőke Hajú Lány nevetésére; arra, ahogyan a nyári szellő belekap, majd megfésüli a haját; arra, amint épp keresztbe teszi a…
„Komolyan mondom, nem is akármilyen élvezet lenne több különböző világot látni – vettem át a szót. – Egy ilyen utazás, persze csak képzeletben, olykor annyira elszórakoztat; mi lenne, ha egyszer valóban megtennénk?” (Bernard le Bovier de Fontenelle, ötös személyszámú) 0. A környék csöndes volt, nem hallatszott más, csak az enyhe szellő susogása, és néha egy-egy…
Egy történetet szeretnék elmesélni. Első lélegzetvételünk óta mindannyian írjuk ezt a történetet, és minden ember halálával emlékek serege merül feledésbe, mintha egy végtelen hosszú könyv egyetlen lobbanással eltűnne… Ha ismernénk ezeket a történeteket, az élet ezer igaz meséjét, ha láthatnánk az apró mozzanatokat, amelyek pillanatok alatt sorsokat alakítanak át, talán nem követnénk el újra és…
I. Utólagosság 1 Miközben azon gondolkodtam, hogy miért állt évek óta folyamatos újjáépítés alatt Csepelnek az a része, ahol a kórház állt, és belebámultam azokba a gödrökbe, amiket ma ástak ki a tegnapelőtt betemetett árkok helyén, ugyanarra a belátásra jutottam, amire az utóbbi két évben minden áldott nap. Nem az volt a bajom, hogy előrefelé…
Jarred 2066. május A házaspár egy napsütéses szombatot választott arra, hogy megtudja a jövőt. – Vállfa szorult a szádba? – kérdezte Jarred a feleségét csintalanul. Ráérősen ballagtak a sétányon. Alice elnevette magát, majd férje mellkasára csapott. – Jaj, persze! – A nő megborzolta Jarred sörte haját. – Muszáj beszólnod, mi? Baj, hogy boldog vagyok? Végre…
Meggyes Meggyes Csaba a sokadik kört futotta már. Bárhová fordult, mindenütt csak ártatlan tekintetekkel találkozott, melyek tulajdonosai mind egyemberként állították, hogy fogalmuk sincs semmiről. Így aztán egy idő után feladta a teljesen értelmetlennek tűnő információszerzési próbálkozásokat, és bevetette az egyetlen hatásos módszert. Az egyetlent, amitől a főnöke általában falra mászott. Viszont ha kell, ő most…
Az első, amire eszmélt, a föld és a fű illata volt. Fanyar, élő, erőtől duzzadó zöldillat. Aztán megérezte a vér ízét a szájában. „ Nahát… Élek…” – futott át a fején, és ijedten gondolt arra, hogy talán jobban járt volna, ha meghal… Valami rémlett, hogy nagyon kevés esélyt adott magának a robbanás pillanatában. „Vajon…
KOBOLDOK KINCSE „A Rossz nem más, mint a Fény hiánya” (Kabbala) Az április eleji nap még igazán fel sem ocsúdott, én már a Csöpögő-völgy csurgóiban lubickoltam. Így róttam le hálámat a „Sötét- horgos, Világos-horgos” felé, amiért történetük nyomán, mint a tavaszi nap pislákoló fénye, életre kelt bennem ez a mese itt Vékény fölött, a…
Képzeljétek el gyerekek, volt idő, mikor a mesehősök köztünk jártak.Volt idő, mikor mumusok éltek az ágyak alatt, beszélni tudó állatok vettek körül minket és őshüllők járták a dzsungeleket. Abban az időben sárkányok szántották végig az eget és maskarás hősök jártak az éjszakában. Abban az időben minden iskola igazgatója varázsló volt, a gyerekeket szellemek és vámpírok…