Bartos Zsuzsa: Alkonyőrzők – 1. részlet

1. Fejezet

 Még húsz perc volt az esőig. Ardan minden péntek este bevárta, ilyenkor később indult haza. A park padjára keményedett rágógumi éppen kapóra jött, percekig szöszmötölhetett vele. A rágó hamar elszakadt, és a fele ott maradt a pad sarkán. Ardan még nem találkozott ilyen makacs anyaggal, jobban nekifeszítette a kapargató kanalát. Biorágó helyett szintetikus piszoknak tűnt. Külföldi mocsok lehetett, a rászáradt nyál ártalmas baktériumforrás. Remegő kézzel gőzölgő permetet nyomott a fertőtlenítő palackból a kupacmaradékra. Eperillat szabadult fel, a massza lazult, és nyálkásan ráolvadt a kanálra. Ardan úgy képzelte, egy fiatal nő csócsálhatta a rágót. Különben is egy tervezett nő is megkóstolhat külföldi rágót, ha egyszer az ilyen bugyiszínű. A padtól teljesen megváló csomót végérvényesen makulátlannak ítélte, de azért összecsomózta a hulladékzsák száját.

A parkőrségi házban kollégája, Fabian fogadta, a csereruháját hozta, és olyan mozdulattal lendítette felé, mintha ezzel ki is dobhatná őt onnan. A fertőtlenítő szekrénynél Ardan beáztatta az elektromos kapargatóját, majd ráérősen öltözködött. Figyelte, Fabian észreveszi-e a tempót. Vele ellentétben ő nem bújik a sietség álcája mögé, hogy fontosnak látsszon. Amikor hat évvel ezelőtt megkapta ezt a munkahelyet, a főnökként viselkedő Fabian még fehér kártyáért járkált ki-be a Demográfiai Minisztérium márványkapuin. Akkor még lassúbb és zöldebb volt a világ. A Kennington Parkban Ardan irányította a fűnyírást. Ha tényleg a beosztás számítana, a rágógumi-összeszedő egyenlőnek érezhetné magát a klotyótakarító robot karbantartójával. Húsz centi. Ennyi volt a társadalmi ranglétrán köztük. Fabian a százhatvan centis magasságával közelebb érezhette magát a város géntervezett polgáraihoz, és kisebbnek vélhette az ökológiai lábnyomát. Elméletileg kevesebb ruhaanyagot használt, kevesebb oxigént és táplálékot fogyasztott. Még a cipője és az otthoni szőnyege is tovább tartott léptei alatt. Sajnos agyból is kisebb juthatott neki, különben ráérezne arra, hogy a rongyrázás felesleges. Közelről meglátszik rajta, hogy tervezetlen. Egy közönséges. Petyhüdt arca öregszik, szeme fénytelen marad a sötétben. Nem fog kétszáz évet élni, nem rendelkezik fejlett immunrendszerrel, és ki tudja, milyen betegségekre való hajlamokat hordoz a génjeiben.

Fabian még az iménti mozdulatánál is türelmetlenebbül mordult rá, hogy húzzon már haza. Ardan elméjét forróság öntötte el, de az indulat fél perc alatt oldódott. Békés nyugalom költözött a helyébe, amikor a fején ívelő emoton készülék négyes programja aktiválódott. A negatív érzelmeket szabályzó fejpántot két éve vásárolta, és azóta minden napot kiegyensúlyozottabban és egészségesebben élt meg. A készüléknek hazafelé is hasznát vette a megállóban. A peron zsúfolt volt, és öt percet kellett várni, amíg landolt a mágnestroli. Ardan megállt a hetvenkettes ajtó előtt, karkötőjét rányomta a szkennerre, hogy feltáruljon előtte a fülke, aztán beszállt. Amikor a többi utas is elfoglalta a helyét és lecsukódtak a kis ülések fölötti üvegburák, a szerelvény suhanni kezdett a mágnesvasút felett.

Ardan megérintette az érintős ablaküvegen az M ikont. Közeli látóterében lebegő képként megjelent a napi hírek közvetítése. Szokás szerint csak a háttérzajért kapcsolta be, aztán azon kapta magát, hogy belefeledkezik a médiából áradó képekbe. Az adásban egy jogi iroda képviselője panaszkodott, hogy tavalyi kérelmeiket a gazdasági miniszter későn továbbította a Demográfiai Minisztériumnak, ezért 2145-ben is csak öt jogi képzésben részesített polgár végezte azt a munkát, ami kétszer ennyi alkalmazottat igényelne. Három biotech cég sem tartotta be a szerződésbe foglalt határidőket, sőt, nem terveztek új polgárokat erre a hivatásra, és ha a bírósági esetek tovább növekednek, komoly demográfiai problémával kell szembenézniük az elkövetkező tíz-húsz évben. A riporter egy idős politikai elemző véleményét kérdezte, aki polgári átképzést javasolt, de a tévéstúdióban kinevették. Ezt követően külföldi híreket olvasott be a rendkívül gyorsbeszédű bemondó:

– London jövő hét elején exportálja azt a százötvenegy utódot, akiket ankarai polgárok terveztettek. Habár egyelőre e lépésnek nincsenek szervezett demográfiai vonatkozásai, a rendeléssel a konzervatív Nyugat-Ázsia rálépett a fejlődés útjára. A kiöregedő ázsiai térség megrendelői között vannak, akik a kisgyerekkorban elhunyt közönséges gyermeküket klónoztatták, de akadnak olyan haladó szellemű közönségesek is, akik korszerű ökopolgárokban gondolkodtak. Százhárom megrendelő igénybe vette a Pro Evolution cég legutóbbi vívmányát, és felnőttként születő polgárt rendelt családja számára.

Ardant sosem érdekelték a külföldi és a sporthírek. Az ankaraiak sorsa hidegen hagyta, a sporthírek pedig olyan szuperképességű sportolókról szóltak, akiknek az eredményeit követni unalmas. Előhúzta táskájából a megsárgult keresztrejtvényt, hogy folytassa a reggeli utazás során abbahagyott beírogatást. Mély sáncokat hagytak az előző töltögetések, már keveset bírt a papírlap. Éppen megint szegényebbé válik egy ilyen újsággal, és sajnos egyre kevesebb maradt belőlük a dobozban, amely az apjától maradt rá.

London fehér márványépületei közt a mágnesvasutak fekete kígyókként kanyarogtak egymásba, néhol egyesültek, csakhogy utána ismét szétágazzanak. A mágnestroli már elhagyta a belvárosi génmérnöki cégnegyedet, a DNS alakú tanácsház környékét, bekanyarodott a programozók absztrakt alakzatú házai közé, és landolt, hogy az utasok kiszálljanak. A jármű ezt követően jobbra fordult, és Soho felé suhant. A városra fokozatosan és egyenletesen borult árnyék, mintha vonalzóval húzták volna meg a homály körvonalait. Mire a szerelvény landolt a Soho negyedben, a mesterséges eső egyenletesen szemerkélt, a levegő megtelt citromillatú fertőtlenítőszaggal. Az este az esőcseppekkel egyszerre szállt le a városra, a járdaszéli biolumineszcens fák fényei visszatükröződtek az épületek nedves márványfalán.

Ardan arcát az eső felé fordította, és nagyot szippantott a kellemes illatból. A pénteki hazautak mindig felfrissítették. Az eső nemcsak a hét porát takarította el, de lemosta róla is az alantasság érzését, amit a munkahelyéről magával cipelt a lelkében. Más emberként léphetett be az élményszobába.

A Sheol nevű lokál a megállótól kétszáz méterre volt, az Old Compton Streeten. A bártulajdonos Joshy észrevette Ardan érkezését, és mintha mondanivalója is lenne, intett neki. A pult mögötti robotcsapos mellett két nőt szórakoztatott a vicceivel, egyikük ujjaival a férfi izmain zongorázott. Joshy egyéb különleges genetikai adottságai is érvényesültek a bárban uralkodó félhomálynak köszönhetően: bőre kéken foszforeszkált, és széles állán időnként cégreklámok fehér emblémái villantak fel. Ardan biztosra vette, hogy a mázlistaként született barátja ma este is eszméletlenül sokat keres ezzel. Éppen csak visszaintett neki, jelezve, hogy később beszélnek, aztán az alagsori élményszobák felé vette a lépteit. Hétvégén első útja mindig ide vitt, mert a későbbi órákban minden szoba foglalttá vált. Az utolsó zsilipajtó előtt előkotorta táskájából az élménykártyáját, és becsúsztatta az ajtógép rekeszébe. Amíg a program töltődött, levette az emotonját és elrakta a táskájába.

Odabent a szobában a plüssállatok a szokványos sorrendben sorakoztak a polcon. Elöl a víziló és a mackó, legvégén a félfülű majom. Fahéj illata kavargott a levegőben, és mintha egy konyha is lett volna valahol, ahonnan beszűrődik az edénycsörömpölés. Deira a szoba közepén ült, és rajzolt, ezúttal karácsonyfát.

– Szia, apa! – kapta fel a fejét. Ardan pár lépéssel ott termett, és leült az ágy mellé, a padlóra. A hatéves kislány cuppantott, ő pedig legyintésszerű érintést érzett az arcán.

– Hogy vagy ma? – érdeklődött.

– Remekül. – A gyerek széttárta a karját. Boldogságának bizonyításaként forgott egyet, és nézte, pörög-e a hálóinge. Még kócosan repkedő, vörös tincsekkel is sokat hasonlított arra a magatehetetlen kisbabára, akit Ardan a polgárképzőben hagyott. Azóta sem találkozott élőben Deirával, és megnyugtató volt tudni, hogy soha nem is fog. A kislány így azt kaphatta meg, ami a legfontosabb: biztonságot és korszerű nevelést, neki pedig elég volt örömforrásként az ő látványa.

Deira felemelte a lapot a padlóról.

– Neked rajzoltam.

– Szép ez a gyertya a fa tetején. Még sosem láttam ilyent.

– Mesélsz ma is nekem?

– Melyik mesét szeretnéd hallani?

– Újat, apa! Újat!

Befeküdt az ágyába. Ardan leült mellé a padlóra, és mesélt neki egy békáról, aki akkora rágógumit fújt, hogy felrepülhetett vele, ki a Föld légköréből egy űrbeli utazásra. Letörve nyugtázta, hogy estéről estére esetlen marad a mesemondó képessége. Feszélyezte, hogy Deira mégis élvezi a történetet, többször is felkacag. Sokszor megfordult Ardan fejében, hogy itt elromlik az élmény hitele, és a programot módosítatnia kellene. Erről most az is eszébe jutott, hogy be kell osztania az élményszobára előfizetett egységeket, mert még egy teljes hét van hónap végéig.

– Aludj jól, kicsim! – hadarta.

– Jó éjt, apa!

Az ajtónál Ardant elfogta a kísértés, hogy visszaforduljon, pár pillanatnyi tétovázás után mégis sikerült győzedelmeskednie visszahúzó érzésein, megnyomta az Off gombot, és kilépett a szobából. Az ajtó által kiadott kártyát visszahelyezte táskája belső zsebébe, és feltette fejére az érzelemszabályzót. Lehunyt szemmel várta, hogy az agyhullámok módosuljanak, a rátörő hiányérzet és szomorkás hangulat oldódjon. A hármas program aktiválódott, Joshy pultjához feldobottan érkezett.

– Kihűlt a vacsorád – fogadta barátja.

 A bár egyre zsúfoltabb lett, és mindenki élményszobát akart. Ardan már első ránézésre tudta a vendégekről, hogy közülük kik fizetnek be egy órára a középkori szobára, kik vágynak űrbeli jógázásra vagy egy véres kardcsatározásra, kalózkodásra, kik szeretnének folytatásos Macbethet játszani, vagy a makedón Nagy Sándorok lenni, kik fognak sorban állni a különféle erotikus élményekhez, és kik hozhattak magukkal saját programot. A bár nem hasonlított régi önmagára, az apja által működtetett lokálra. Semmilyen ír jellegzetesség sem maradt azokból az időkből, amikor még az ő tulajdonukban állt a helyiség. Apja halála előtt egy évvel lépett életbe a törvény, miszerint a közönségesek európai nagyvárosokban nem rendelkezhetnek ingatlannal. Az apja ekkor kötött egyezséget a felvásárló Joshyval, hogy kibérelhessék lakásként az épület emeleti részét, és azóta hét éven át Ardan az egyik emeleti lakrészben élt. Esténként besegített a vendégek felszolgálásában, és ugyan hiányzott az apja, örült, hogy a bár olyan valaki kezére került, aki képes volt modernizálni és fenntartani. Joshynak tervezettsége szerint testőrként kellett volna dolgoznia egy modellügynökségnél, azonban átképzési kérelmet nyújtott be, amit elfogadtak a demográfiaiak. Próbaidőt kapott, és bebizonyította, hogy képességei a szórakoztatóiparban is hasznosíthatóak. Mellette jól mentek Ardan dolgai is, de csak tavaly novemberig. Amióta saját élményprogramot rendelt, eladósodott. Hétvégeken még mindig a törlesztésén fáradozott…

Joshy egy pohár sanolát rakott Ardan elé, egy tányér spenótot, aztán rábökött a mulatóhely közepére, egy színváltósan világító kaktusz mellett ülő kis társaságra.

– Félórája téged lesnek.

Ardan tekintete a távolabbi asztalnál ülő három vendégre siklott. A tervezett nők egy magas asztal mögött ültek, mind ugyanazért jöttek: kívánták a kockázatos és alantas szexet egy közönségessel. Minden hétvégén akadt egy-két ilyen kíváncsiskodó, és ők Joshyval hamar felismerték a bennük rejlő üzleti lehetőséget.

– Többé nem küldök fel egyszerre egynél többet az emeletre – ígérte Joshy közelebb hajolva hozzá. – Ebben a hónapban az egységeket kielégítően törlesztetted. Már csak tizenkét élményóra árával tartozol. Akár lazíthatnál is… de ne ma. Ne ma! Itt van az a nő, aki harmadik estéje bámul téged a sarokból.

Ardan ivott az avokádózöld vitaminkoktéljából, tekintete még egyszer végigszaladt az alacsony, de erős testű lányokon, akiknek kebléből alig takart valamit a leheletnyi ruha.

– Ő már volt a Jane Austen-szobában – tippelte a középső lány finom arcvonásait tanulmányozva.

– Ne figyelj most rájuk! – intette le a barátja. – A kitartóan leskelődő csaj befizetett. A dupláját. Mondtam neki, hogy ide nincs visszatérés, rendeljen majd egy élményprogramot folytatásként, de így is ragaszkodott hozzá, hogy az összeget tartsam meg. Nagyon rád lehet kattanva.

A bár homályos hátsó részében valamelyik narancsszínben foszforeszkáló kaktusz mögül leskelődhetett a titokzatos nő.

– Előhívtad az adatait? – kérdezte Ardan.

Joshy tervezettként a neurochipje és a kontaktlencséje segítségével internetre csatlakozhatott, és olyan szolgáltatásokat is hívhatott a szeme elé, amelyeknek köszönhetően bármelyik európai tervezettről széles körű információkhoz jutott a demográfiai adatbázisokból.

– Mellbőségben nem a legextrább dizájn, és semmilyen különleges képessége nincs, de tetszeni fog.

– A hivatása érdekel.

– Az Utód-előkészítőben tartózkodik.

– Külföldre tervezték? – vonta fel a szemöldökét Ardan. – Nem érdekel. – Letette az evőeszközét, spenótot hagyva a tányérján.

Az Ankarának tervezett utódokhoz közönséges géndonorokat használtak a biotech cégek, Ardan úgy vélte, semmi garancia a tisztaságukra, bármelyik jó hírnevű cég tervezte is őket. Ráadásul az utódokra vonatkozó törvények még zavarosak voltak, bármit kisüthettek utólag a Nyugat-Ázsiának szánt géntervezettekre vonatkozóan.

– Sajnálom, ember – vonta fel a vállát Joshy. – Hazudhatnám, hogy a hivatása geomérnök, élményprogramozó vagy kertészmérnök, de ezekben semmi különleges.

– Biztos vagy benne, hogy több húsz évesnél?

– Huszonhét.

– És ha csak biológiailag huszonhét, akkor egy- vagy kétéves.

– Na és? Legyél neki az első.

– Van DH vonalkódja?

– Egyre paranoiásabb vagy. Mondtam, hogy lehívtam a genomadatait is. Nem bízol az egyetlen haverodban? Hm?

Joshy már megint könnyen beszélt. Korszerű immunrendszerrel hogyan is érthetett meg olyan valakit, akinek egy influenzavírus is elég ahhoz, hogy elveszítse városi állását és a biztonságát. Hatodik éve, hogy Ardan számára az alacsony termet nem jelentett bizonyítékot arra, hogy valaki tervezett. Megalapozott a félelme, Nia Cohen teherbeesése óta igenis, fontos a nyakszirten látható DH vonalkód, ami a Designed Human-t jelentette.

Ardan néha utálta Joshyt, de mindig csak két percig tartott, mert jobban élvezte átérezni a mások elfogadásából nyert, nagyvonalúságról árulkodó énképét.

– Kétszáz euró. Kell vagy nem? – tárta szét a karját Joshy.

– Küldd fel! – motyogta Ardan. Kiitta az utolsó kortyot a poharából, aztán elindult a pult mögötti szűk lépcsősor irányába.

– Indigó a jelszó – kiáltotta utána Joshy.

Ardan felemelte a kezét jelezve, hogy hallotta. Odafent lágy női hangon köszöntötte őt a csupa fehér lakás:

– Jó estét, Ardan!

– Jó estét, Melva! – köszönt vissza a lakásnak, miközben hanyagul lerúgta a cipőit, és levette a nyakában lógó emotont.

– Milyen napod volt ma?

– Fabian ma is selejtkedett.

– Sajnálom. Kívánod, hogy előkészítsek egy üdítő meleg fürdőt aromaterápiával?

– Csak zuhanyozom. Vendégem lesz. Kérlek, végezz egy levegőtisztítást és egy baktériumirtást.

– Nincs bejegyezve vendég a programnaplóba.

– Hétvégén nem jegyzünk vendégeket. Ezt már annyiszor megbeszéltük.

– Ki a vendég?

– Makedón Nagy Sándor.

– Betáplálva.

– Csak vicceltem, Melva.

– Viccet keressek neked Nagy Sándorról?

– Töröld az előbbi betáplálást! A vendég neve: Indigó.

– Nagy Sándor törölve. Indigó betáplálva.

– Köszönöm.

– Szívesen, Ardan. Emlékeztetlek, a konyharendszernek szüksége van egy szkennelésre, hogy megtervezhesse a holnapi étrendedet.

Ardan meztelenre vetkőzött, szembeállt a hűtővel, ujjbegyeit ráhelyezte a hűtőre. A hűtőajtó zöldfénnyel végigszkennelte a testét, majd pityegett és a kijelzőjén bevillantak az értékek. Rendben volt a vércukorszint, a pulzusszám, a hőmérséklet, a szívritmus, a hidratációs szint, a kalciumszint, a hormonegyensúly. Ardant leginkább a vérnyomása érdekelte, mert bár mindent elkövetett azért, hogy azt egészséges szinten tartsa, a genetikai hajlamosságon nem változtathatott. A bioszkenner csak a kevés kalóriaértékekkel volt elégedetlen, pirosan villogtatta azokat a kijelzőn. Ardan idegesen megdörzsölte a tarkóját. Többé nem eszik Joshynál – döntötte el. Ha így folytatja, mehet Londonon kívülre, sőt egyik városban sem kap letelepedésit, kikényszerül valahová a nyavalyák világába, egy primitív településre. Egy érintéssel továbbította az értékeket a hűtő rendelői hálózatának.

– Milyen hátteret szeretnél az estéhez? – kérdezte Melva. – Módosítsam az előző programot, a zsúfolt utcát?

– Nem. Vagy igen. Legyen hegytető, körben magas sziklákkal! Csak holdfény kell világításként.

– Illat?

– Levendula.

– Legyen levendulamező a közelben?

– Jó lesz.

A lakás ekkor mintha széles világgá tárult volna, a falak háromdimenziós tájképbe váltottak, virágillatot árasztottak, sasok távoli vijjogását és a sziklás táj finoman borzoló szellőjét elevenítették meg.

Ardan meggondolta magát.

– Melva, mégis kapcsold vissza a forgalmas utcát. Eddig az elég sikeresnek bizonyult.

– Zene?

– Inkább utcazaj. Hármas fokozaton.

– Sanola?

– Igen, kétféle. A szokásos, hisz tudod. Sok mindent megtudhatsz a temperamentumáról az alapján, hogy melyik ízűt választja.

Miután Ardan zuhanyozott és tiszta ruhát kapott magára, meglepődésére sötét nappaliba lépett vissza. A falak csillagokat szikráztató éjsötét éggé változtak, és tücsökciripelést hallattak. A sötétben csak két szempár villant, egyik szürkészölden, a másik sárgászölden. Az utóbbi szempár tulajdonosa helyet foglalhatott a szőnyegen, mert sokkal lentebbről nézett rá. A legkorszerűbb szempárok éjszakai látással. Szóval ezért kapott ő dupla összeget: ketten vannak. Becsapás! Meghitt estére vágyott, amolyan igazi intim élményre. Még egyetlen tervezett nő sem nézegette őt magának már napokkal azelőtt.

Valami ráérősen hozzádörgölődött a lábához. Szóval a nő mégis egyedül jött, csak az okosállatát is elhozta – jött rá Ardan.

– Jó estét! Ardan vagyok – köszöntötte a sötétbe burkolózott vendégét. Kellemes, de kimért női hang köszönt vissza.

– Indigó vagyok.

Ardan fejében mocorgott a gondolat, hogy az ő frizurája ihlette meg a klienset az álnév választásában, ugyanis az ő kopasz fején középen húzódó hajcsík színe is indigókék. Harmadik hónapja ezzel a színnel hordta, és még sokáig nem akart új festést, de most elbizonytalanodott. A szürkészöld szempár tényleg az ő haját bámulta a sötétben. A nőnek vagy őrülten tetszett, vagy csak szórakozott rajta. Vajon Indigó haja milyen színű? Ardan hollófeketét képzelt el. Az menne a hangjához. Vajon felbosszantaná-e őt, ha világítást kérne Melvától? Valószínűleg a sötétesdi a kedvenc játéka.

– Mi történt a háttérrel? – kérdezett rá.

– Anyukáddal, Melvával, megértjük egymást.

Szent genomok! Indigó mit meg nem engedett magának! Alig lépett egy közönséges házába, és máris gúnyolódik. Hová tűnt a tervezett nőkre jellemző elegancia és kifinomultság?

– Egyedül jöttél?

– Velem van a hiúzom is, Okep.

– Én nem szoktam házi kedvenceket is kényeztetni.

A beállt csend arról árulkodott, a nő valószínűleg éppen mosolyog rajta.

– Melva, halk zenét! – parancsolta Ardan mély levegőt véve.

– Melyiket?

– Mindegy.

Halk elektronikus zene hallatszott a falak felől.

– Neked nincs barátod? – tudakolta Indigó. Tényleg mosolygott az előbb, még ott volt a hangjában.

– Volt egy rendkívül okos bambuszmakim – vallotta be Ardan. – Mindig ő szolgálta fel a reggeli sanolát. Hét hónapja meghalt.

– És azóta nem sanolázol?

– De igen. Csak nem az ágyban. Apropó, mit innál?

– Köszönöm. Már kiszolgáltam magam.

Mire Ardan eldöntötte, hogy a vendégéhez lép és az arcába néz, addigra Indigó már egészen közel került hozzá, és felnézett rá. A falak visszaváltottak a bioluminenszcens világítású, forgalmas utcaképre. Melva meghibbant? Kibontakozott a nő alacsony, karcsú alakja, hosszú, egyenes szálú jégkék haja. Keskeny arcához társuló vastag ajkával és sűrű szempillájával úgy nézett ki fehér ruhájában, mint egy ókori görög istennő. Két mozdulattal kivetkőzött a ruhából, majd ujjai lényegretörő türelmetlenséggel Ardan nadrágját babrálták.

Ardan a görög istennőket visszafogottabbaknak vélte, meglepetten, de vette a lapot. Magához szorította a szenvedélyes Indigót és a szájára tapadt egy határozott csókkal. Az istennő ekkor egyszerre összeszorította az ajkát.

– Nono… mmm… ne így! – suttogta kiszabadulva az ölelésből. Fejével a konyhapult felé intett. Ardan megemelte csinos vendégét, felültette a közeli pultra és folytatta az intim közeledést. Indigó egyszer csak megint felcsattant:

– Áu! A hajam!

– Bocsánat.

Mégiscsak istennő. Mindössze egy pillanatra húzódhatott meg a haja. Kínosan kényeskedő, és az, ahogyan az ölét sürgetőn préseli hozzá, inkább árulkodik kétségbeesettségről, mint vágyakozásról. Vagy egyszerűen Joshynak igaza van, a napok óta leskelődő nő betegesen beindult rá. Nemcsak a hajhúzásból nem kért, de előjátékból sem. Látszólag azonnal akart mindent. Ekkor a női test váratlanul összerándult. Pár pillanatig ijesztően rángatózott, majd erőtlenül alélt a karjába. Földre omlott volna a pultról, ha Ardan nem kap utána és tartja erősen. Ilyen hamar és hevesen csúcsosodik nála a gyönyör? Eddig a legönzőbb kliense. Vagy baj van a vérnyomásával! Ha ez kitudódik, az egészségügyi rendőrség őt is kikérdezi, és ezzel együtt górcső alá vehetik.

– Melva! Világítást! Kérek egy pohár vizet! Gyorsan!

Mire a fentről lenyúló robotkar a pultra rakta az összekoccanó jégkockákkal teli poharat, Indigó magához tért, és összeszűkülő pupillával bámult Ardanra. Zavartan nézett szét maga körül, mintha csak akkor döbbenne rá, hogy meztelenül ül a konyhapulton, és férfikéz a csípőjén. Felsikoltott. Eltaszította Ardant, macskaként ugrott le. Felkapkodta ruháit a padlóról.

– Hozzám nem érhetsz!

– Jól vagy?

– Mit keresek itt? Mit csinálunk? Fúj, én nem akarok veled szexet! Meztelenül se próbáld magad megmutatni! – hunyta be a szemét.

Ardan a fejéhez kapott. Szent genomok! Hát épp a közönséges egyszerűsége és gyengesége csalta ide a nőt. Mi történt vele? Elrontották az agyát. Csak ez lehet. Egy keleti selejttelepről szivároghatott be valahogyan, egészen Londonig. Ideges kortyolgatás hallatszott, majd felháborodott számonkérés.

– Elraboltál? Megerőszakolsz?

Jeges rémület telepedett Ardan elméjére. Egy ilyen vád nem hiányzott az életében. Mindkét kezével gesztikulálva próbálta csitítani tébolyodott vendégét.

– Te jöttél. Nagyon akartad. Látom, meggondoltad magad. Semmi baj. Visszaadom a pénzt is.

– Milyen pénzt?

– Tudod mit? Felejtsd el! Véletlen félreértés. Meggondoltad magad, igazad van, gratulálok a döntésedhez. Itt sem voltál. Részemről ez amúgy is bizalmas. Melva! Ajtónyitás!

– Gyere, Okep!

A nő felkapta a piros táskáját, és kiviharzott a kitárult ajtón a kopó méretű hiúzzal a nyomában.

– A korcsba! – szitkozódott Ardan, miután távozott a dörgölőzős társaság. Jól sejtette, hogy baj lesz ebből.

– Melva! Hol az emotonom? Világítást!

A felgyúló fényben elsőként a poharakra esett a tekintete. Mindkettő üresen állt a tálcán. Indigó erősen szomjas volt. Vagy két személyisége van?

Felállt, hogy mégis igénybe vegyen egy aromaterápiás fürdőt. Ekkor vette észre, hogy a fiókok nincsenek rendesen betolva. Az összest feltúrták, az öltözködős szekrény mellett pedig más akasztón lógott a táskája, mint ahová tenni szokta. Ki gondolta volna, hogy egy tervezett kirabolhatja őt, a rágógumi-összeszedőt? Csak is addig történhetett, amíg zuhanyozott. Furcsa, hogy a havi értékkártyái és a készpénze mind megvolt, viszont eltűnt pár olyan személyes dolog, amelyeknek aligha vehetné hasznát egy idegen. Hiányzott a kontaktjait tartalmazó egykori okoskarkötője, és még az ósdi keresztrejtvény is.

És hiányzott a Deira-élmény kártyája.

Indigó ellopta az életét! Csak azért lopta el a kártyát, mert azt hitte, valami érdekes élményt tárol – próbálta magát megnyugtatni. Fel-alá járkált, és a fürdőt reklámozó Melvának ordítozott, hogy hallgasson már. Végül felrakta az emotonját, próbált szabadulni a gondolattól, hogy Indigó talán pont a kártyáért jött.

Szerencsére Joshy chipje minden neten megtekintett adatot huszonnégy óráig tárolt. Ardannak félóráig kellett győzködnie a barátját az adatokért, aki azzal visszakozott, hogy ez ellenkezik az elveikkel, és tartaniuk kell magukat a kuncsaftok által igényelt titoktartáshoz. Végül mégis beadta a derekát és visszakereste Indigó valós adatait.

***

Éjfél felé járt már az idő, amikor Ardan az okoskarkötőjén bejelentkezett Edna Cohenhez. Látóterébe kivetült az idős asszony álmosan hunyorgó holoképe. Először látta a polgárdizájner hófehér haját kibontva, arcát smink nélkül. Szent genomok! Edna mikor ráncosodott így meg?

– Üdv, Edna!  Jól nézel ki.

– Mi a korcsnak zavarsz éjnek idején?

– Nálam járt az egyik lányod.

– Ne gúnyolódj!

– Bocs. Elfelejtett új hullámokat kibocsájtani az emotonom, és éppen más dolgaim lettek volna. A… lányoddal.

– Nincs is a fejeden a készülék.

– Tényleg. Bocs. Kísérletezm. Te exportálsz Ankarába egy Szilassy Nóra nevű utódot?

– A cégem tervezte őt, ha erre célzol.

– Tudnál nekem időpontot szerezni az Pro Asia Utód-előkészítőbe egy látogatáshoz? Ez az utód ellopott valamit, ami az enyém.

Ardan ritkán használta az enyém szót, és ezt Edna is tudta. Látszott az asszony ijedt arckifejezésén, rájött, hogy az élménykártyáról van szó. Az álom kiment a szeméből.

– Miért tette volna?

– Azt hittem, te tudod a választ.

– Nyugodj meg! Fogalma sincs, mit vitt el.

Ardan hitetlenkedőn rázta a fejét. Edna hiába próbálta őt nyugtatgatni, az ő gyűrött arcára is kiült a bizonytalanság. Eddig mindketten azt hitték, Deira biztonságához elég, ha a kislány álnéven nevelkedik tervezett gyerekek közt a Delta Generation Polgárképzőben. Ha az élménykártya illetéktelen, közönséges kezekbe kerül, a gyerek létezésének híre kelhet.

– Szóval mit is mondtál, milyen engedélyekre van szükségem ahhoz, hogy belépjek az Utód-előkészítőbe, és meglátogassam a Nóra nevű lányodat?

– Ne használd azt a szót! Legyen benned ennyi tisztelet! Harmincéves felnőtt vagy, a korcsba is! A tervezése egy sikeres projekt, nem én tehetek arról, ha a megrendelők túl silány genomjaival kellett dolgoznunk, és elvetendő hajlamai is vannak.

– Ha ilyen kleptomániás egy sikeres projekt, milyen egy sikertelen?

– Figyelj! Ez komplikált. A lány megrendelőjét Szilassy Blankának hívják, aki elég jelentős személyiség Ankarában. Ragaszkodott ahhoz, hogy megtervezzük annak a lánynak a sikeres változatát, akit évekkel ezelőtt rendelt a férje, és aki akkor félresikerült. Ne okozzunk…

– Aha, prototípus is van. Figyelj, én nem bánom, ha egész sereget tervezel ebből a nőből, csak visszakapjam a kártyát.

Edna hallgatott, és Ardan kétségbeesése átcsapott gúnyba.

 – Köt a szakmai titoktartás. Tudom. Mellesleg hogy vagy, Edna?

Az asszonynak az arca is olyan falfehérré vált, akár a haja. Londonban a hogylétre vonatkozó kérdésnél aligha lehetett sértőbbet feltenni valakinek, főleg olyan ember esetében, aki rendellenességet titkolt. Bár Ednánál ez kimerült a balkezességben, mégis sok potenciál volt abban, ha ezt tudta róla valaki. Legalábbis Ardan szeretett üzleti lehetőségként gondolni rá. Először zsarolta meg Ednát, pedig nem is volt olyan rossz érzés.

– Látom, nemcsak úgy nézel ki, de lesújtóan nyers alak is maradtál, Ardan Walsh – morogta Edna. – Érzelemszabályzó nélkül nem vagy te ember. Szerencse, hogy Nia ezt nem érte meg.

Ardan megvetőn elmosolyodott. Edna azt hitte magáról, ért ahhoz, hogyan üssön vissza. Fel sem tűnt neki, mennyire nevetséges, amikor úgy viselkedik, mintha Niával egyéjszakás kapcsolatnál több lett volna köztük, és most ennek révén Edna az anyósa lenne.

– Ezután is mindent elkövetek Deira biztonságáért. – Az asszony szemlesütve váltott hangnemet.

– Hogyan érhetem el Nórát?

– Holnap már exportálják.

– A korcsba!

– Segítek, de kerülnünk kell a felhajtást. Utalok neked pénzt az utazáshoz. Keresd meg Szilassy Blankát!

 

VN:F [1.9.21_1169]
Rating: 7.6/10 (33 votes cast)
37 hozzászólás Szólj hozzá
  1. Kedves Zsuzsa!
    Még zsong a fejem rengeteg olyan dologtól, ami a te víziódban megkönnyíti és egyben megnehezíti az emberek életét a jövőben. Szerencsére nem fogom megélni, de remélem, nem ilyen lesz a “szép új világ”.
    Leszámítva azt, hogy minden bekezdést kétszer kellett elolvasnom, hogy rájöjjek, mi micsoda és mire való (nekem nehezen megy felépíteni magamban egy, a mostanitól ennyire eltérő világot), egészen jól szórakoztam. Ha leveszem a történetről a zsáner kellékeit, az egyébként szárnyaló fantáziára valló kütyü-özönt, akkor egy nagyon izgalmas alapfelállást látok. Jók a karakterek, és itt van végre írói ígéret is (nem úgy, mint több, ezelőtt kikerült részletben), ami azzal kecsegtet, hogy izgalmas utazásban lesz részem, ha tovább olvasom a regényt.
    Gratulálok a kikerüléshez és kíváncsian várom a folytatást!

  2. Kedves Zsuzsa!

    Érdekes jövőképet vázoltál fel, annyi szent. A műved mindenképpen elgondolkodtató, mégis, nekem valami hiányzott belőle, valahogy nem tudott megragadni olvasás közben a szöveg. Nagyon kívülállónak éreztem magam.
    A másik, amit problémának éreztem, az volt, hogy egyszerűen átfutottunk a feszültségponton. Mire feldolgoztam volna, hogy történt valami, már fel is mutattad a lehetséges megoldást.

    Az alapfelállás mindenesetre nagyon tetszik, várom a következő részletet is!

  3. Kedves Zsuzsa!
    Azok közé tartozom, akik ismerősként üdvözölték a mondatokat, mert megtiszteltél azzal, hogy bétaolvasóként már találkozhattam velük. Most azt láttam, hogy még tisztább, még tömörebb a fogalmazás, a párbeszédeid remekek, és a fantáziád csodálatos – de ez számomra nem újdonság. Remélem, hogy a lektoroknak is elnyeri a tetszését, és tíz-tizenöt hónap múlva lesz belőle egy dedikált példányom. Sok sikert kívánok a továbbjutáshoz, és meg se állj a regénybemutatóig!

  4. Szeretek sci-fit olvasni, a részletben felsorakoztatott kütyüözön mégis hidegen hagyott. Kedves Zsuzsa, úgy éreztem, mintha ezekkel állandóan azt akarnád bizonygatni, mennyire a jövőben vagyunk. /az “okos” jelző manapság is irritál, de alighanem ez az én egyéni problémám/
    Számomra elég volt a jövőképhez a génmanipuláció és hatásainak bemutatása. Jó, azért bevallom, a főszereplő lakásának mindenre kiterjedő irányítása tetszett. Az okosizék burka alatt azonban izgalmas események magvaiból lehetett csipegetni, és ez pont elég volt a figyelmem fenntartására. Látszik az átgondoltság, a logika az írásodban, sejthető a háttérben álló nemtudomkik jelenléte, lejött az érzelmi sivárság, ami uralkodik a felvázolt társadalomban, ám a főszereplő számomra nem emelkedik ki ebből annyira, amennyire akartad. Itt hiányérzetem támadt, nem volt elég közeli Ardan szeretete a lánya iránt.
    Biztosan velem van baj, de az élményszobát nem értem. Első nekifutásból virtuális világnak gondoltam, amely minden érzékszervre hatva valóságosnak tűnik. Csettintettem is, hogy milyen jó ötlet, a fásult rágószedő így jut családi örömökhöz, olyan, mintha lenne egy lánya, aki isteníti. Aztán kiderült, hogy a kislány valós személy, az általam képzelt virtuális világ összeomlott, és egy nagyon valóságos, három dimenzióban megjelenő videotelefon kapcsolat maradt, amihez nem illik az élményszoba elnevezés. Egyébként a kislány nagyon sematikus, talán ezért is merült fel bennem először, hogy csak egy film, de ez a többi szereplőre nem igaz, elevenek a karaktereid.
    Érdekes olvasmány volt, várom a folytatást!

  5. Köszönöm szépen, az olvasói visszajelzéseket, Mason, N.A. Kyec, Attila és Early Moon.
    @Early Moon, elgondolkodtatott a véleményed, azt hiszem, most pörgetem még egy jó darabig a fejemben Ardan apai szeretetének a megmutatkozását, kell-e ebben a fejezetben, és ha igen, hogyan. Köszönöm.
    Az élményszoba az valóban egy darabka virtuális világ, odabent a kislány nem igazi, (tehát nem kapcsolatteremtés) de az igazi kislány mintájára van megalkotva. 😀 Persze, ha ezt magyarázni kell, akkor régen rossz. 🙂

  6. Kedves Zsuzsa!
    Gratulálok! Hihetetlenül bevonzott a történeted, és nagy feszültséget keltett bennem. Ez írói szempontból nagyon jó, hiszen nagyon is át tudtam érezni ezt a lelketlen világot, amit teremtettél, és azokat az erőfeszítéseket is, amik próbálják megőrizni azt a keveset, ami még emberi (Ardan szeretetét a lánya iránt). Azt gondolom, az embert elsősorban az érzelmek teszik emberré, ha ez kipusztul, az alighanem az emberiség végét, és a gépek világának eljövetelét jelenti. Az általad felvázolt jövőkép olyan érzést keltett bennem, mintha egyfajta társadalomkritikát is látnék, persze ezt nem biztos, hogy így gondolod, csak bennem ez is felötlött.
    Szépen írsz, engem a sok kütyü nem zavart, az emoton nekem is kimondottan tetszett (ma ezt meditációnak hívják:)).
    Kíváncsian várom a folytatást:) További sok sikert!

  7. Zsuzsa, gratulalok a kikerüléshez, nagyon jol szorakoztam a részletet olvasva, és azt hiszem, ennél nagyobb dicséretet nem is mondhatnék. Eleinte aggodtam, hogy nem lesz magyar szal, de aztan az is megjelent ebben a szépen felépitett disztopiaban. Erdekes karaktert teremtettél a kettôs életet élô Ardan személyében. Nagyon kreativ vagy, igazan élô, logikus vilagot hoztal létre.

  8. Kedves Zsuzsa!

    Gondolkodom, hogy mit is írhatnék… szerencsére, ahogy telik az idő a részlet olvasása óta, egyre halványul bennem az első érzésem azzal kapcsolatosan, hogy úristen, mennyire mű itt minden. Mű emberek, gyakorlatilag emberi robotok (Joshy villogó reklámairól az jutott eszembe, hogy na ne máááár, és ekkor fordult meg először a fejemben, hogy abbahagyom az olvasást, de aztán mégse tettem), mű élmények, manipulált érzelmek, még az eső is mű… Másodjára akkor akartam félbehagyni a részletet, amikor Ardan az élményszobában azon morfondírozik, hogy így milyen hiteltelen a program, át kellene írni, meg mennyi előfizetése van még. Hát, ez szerintem minden, csak nem élmény… Én ezt a hozzáállást amúgy manapság sem tudom elfogadni, hogy igaz, hogy hazudok magamnak, de jól esik, és innentől kit érdekel – elbódítom magamat tévével, meg internettel, meg sztárvilággal, meg ki tudja, még mivel, és addig sem kell tudomást vennem a saját életemről.

    Ne haragudj, ezt nem a regényeddel szembeni kritikának szánom, gondolom, a könyvnek sem az az alapmotívuma, hogy ez így jól van, hanem ez a felállás okozza majd a konfliktust. Csak először nehéz volt elvonatkoztatnom attól, hogy ez a lelketlen világ nálam menyire kicsapta a biztosítékot. Hiába, na, mindig próbálkozom a sci-fivel, és mindig rájövök, hogy ez a téma nem nekem való, mert sokkal jobban szeretem a természet “szabálytalanságát”, mint a szabályos, de mesterséges világokat 🙂 Viszont, hogy valami számodra is értékelhetőt mondjak, ahogy említettem, az idő múlásával ez az érzés háttérbe húzódott, és egyre inkább azt érzem, hogy amúgy jó ez (a sci-fi kedvelők biztos, hogy értékelni fogják), és egyébként ötletesen és jól írsz. Egy-két helyen nem voltam egészen képben, pl. először azt hittem, Ardan is tervezett, azért közönségesezi le a főnökét. Kifejezetten tetszett az ötlet, hogy a legnagyobb modortalanság valaki hogyléte felől érdeklődni egy olyan világban, ahol nem szabad betegnek lenni 😀 Jó a felépítése is a történetnek, érződik, hogy halad valahová, nem csak úgy lóg a levegőben, hogy majd egyszer történik benne valami, és már az elején érezni lehet, amikor Ardan felfigyel az egyébként számára érdektelen hírre, hogy ennek még szerepe lesz. Viszont egy-két kérdés is felmerült bennem: miért állna azonos társadalmi fokozaton egy rágószedő és egy robot karbantartója? Rágót szedni végül is bárki tud, robotot javítani aligha, még ha az a vécétakarító robot is. Miért ér meg Ardannak egy illúzió, ami veszélyes is, és amit még csak nem is élvez igazán, annyit, hogy anyagilag tönkremenjen bele, és felcsapjon férfiprostituáltnak? Nagyon nyomós okának kell lennie, hogy megcsináltatta azt a programot. És ha a közönségesek hozzák létre a tervezetteket, meg ide-oda exportálják őket, akkor mégis, miért ők az aljanép?

    Szóval, nekem úgy tűnik, hogy jó lesz ez, de én a témája miatt nem biztos, hogy végigolvasnám a regényt – ahogy mondani szokás, “nem én vagyok a célközönség” -, bár most, hogy elolvastam az elejét, egy kicsit mégis kísértésbe estem, mert már piszkál, hogy mi lehet a dolgok hátterében.

  9. Gratulálok a kikerüléshez! 😀
    Nem vagyok sci-fi szerető, de ez tetszett. Szépen megfogalmazott, gondosan felépített szöveg és világ.
    A hűtő scennelésekor kicsit soknak éreztem a hűtő szót.
    Illetve: “Esténként besegített a vendégek felszolgálásában” – Szerintem ez kiszolgálásában, vagy csak szimplán “segített a felszolgálásban”. Felszolgálni az ételt szoktuk (vkinek). 🙂
    A korcsozás nekem is szúrta a szemem, de szerintem, hogy csak a szó szokatlansága miatt.
    Más hibát nem találtam benne, élvezetes olvasmány volt. 🙂 És elgondolkodtató.

  10. A korcsozás nekem is szúrta a szemem, de szerintem csak a szó szokatlansága miatt.
    (Bocs, átírtam, de úgy látszik, félig úgy maradt. 😀 )

  11. Kedves Zsuzsa!

    A legelejére azt írnám, hogy az már biztos, hogy ez lesz az idei évben az egyik kedvencem, gratulálok a kikerüléshez.

    Ami a történetet illeti van néhány máshonnan már ismerős dolog. A Gattaca típusú társadalmi jövőkép, amiben a nem tervezettek csak alantas munkára jók, és a balkezesség is hiba, de ha jól sejtem, akkor a mi selejt főhősünk is majd többet ér, mint amit elsőre kinéznek belőle. Van Star Trekes holofedélzet, programozható szereplővel. A visszabeszélő okos lakás is több helyen előfordult már. (Mindez nem baj, csak megjegyeztem.) Egyébként Melva “egyénisége” tetszik. A Nagy Sándoros értetlenkedésen jót kuncogtam.

    Nem mondom, hogy így utólag fel tudnám sorolni az összes kütyüt, és modern technológiára utaló dolgot, de menet közben elég jól tudtam követni, hogy mi micsoda és mire való. Bár azért oda kellett figyelni.

    Itt viszont némileg elvesztem:

    “Amikor hat évvel ezelőtt megkapta ezt a munkahelyet, a főnökként viselkedő Fabian még fehér kártyáért járkált ki-be a Demográfiai Minisztérium márványkapuin. Akkor még lassúbb és zöldebb volt a világ. A Kennington Parkban Ardan irányította a fűnyírást. Ha tényleg a beosztás számítana, a rágógumi-összeszedő egyenlőnek érezhetné magát a klotyótakarító robot karbantartójával. Húsz centi. Ennyi volt a társadalmi ranglétrán köztük.”

    Mi az a fehér kártya? Ardan akkor nemcsak rágógumi-összeszedő hanem fűnyíróvezető is? Ebből melyik pozíció az “egyenlő”? Fabian a klotyótakarító robot karbantartó? A 20 centi meg akkor azt jelenti, hogy Ardan 180 centis, és a közönségesek közül is a magasabb az alsóbbrendű vagy csak Fabian gondolja így?

    Látom, megvan az optimizmus, hogy 2145-ben még kitart az angoloknál az euro, és meglepődtem, hogy a török megrendelőnek, és a tervezettjének magyar neve van, de majd biztos kiderül miért.

    Ami a szereplőket illeti hamar részletes leírást kapunk Fabian, és Joshy megjelenéséről, de későn Ardanról. Előbb tudjuk meg, hogy a vércukorszint, a pulzusszám, a hőmérséklet, a szívritmus stb. rendben van, minthogy indigó hajcsíkja van, és harminc éves. (Leírás hiányában eddig máshogy képzeltem). A jelleméről a kép még nem kialakult, de az első fejezetben ez nem baj. Tetszett, pl. hogy ő is érzi, hogy a hologram kislány túl sematikus, és gondolkozik a programmódosításon. Úgy vettem, ki, hogy ezzel a hologrammozással, és érzelemszabályozással valójában pont úgy menekül a sivár valóság elől, mint a különböző szerektől/viselkedéstől függők. Csak az ő világában ezeket is lehet használni pl. az alkohol mellett. Ritával ellentétben én értem, hogy mért csinálja. Rengeteg ember van, aki minden vagyonát illúziókra költi (pl. szerencsejáték/virtuális világ függők), és van, aki még az életét is kockáztatja (bázisugrók, kemény drogosok stb.).

    Összességében véve ígéretes történetnek tartom, és tetszik a stílusa. Remélem, továbbjut és olvashatjuk a többi részét is.

  12. Kedves Zsuzsa!
    Érdekesen indult, és alapjában véve tetszett is az írásod 🙂 (csak ne kérdőjelezzem meg a mához 130 éves megvalósulást) A kezdés viszont engem nem ösztönözne a könyv elolvasására.
    Mutatsz egy “kispolgár” karaktert, akinek nincsen érdeklődése a világa iránt, a hírek hallgatása passzív, és amikor Ardanon keresztül olyasmiről narrálsz, ami a hősödet sem érdekli, akkor ezt nekem miért mondod? (ok, költői kérdés :))
    Aztán hősödnek van egy emotonja, ami akármikor kiegyensúlyozottá teszi, és élményszobába jár, ahol minden vágya teljesülhet? Így hol lesz a katartikus konfliktusa? – ráadásul ha ezek az eszközök egyéni választással elérhetők, társadalmi konfliktus esetén ne lennének alkalmazhatók?
    A háttérvilágban eddig konfliktusmentes együttélésnek tűnik a tervezettek és tervezetlenek viszonya az erős társadalmi szabályozás és a fejlesztési irányvonal mellett. És ha egy bárpultos minden infót ismer bármelyik tervezetről, akkor miért és hogyan lesz titok a kislány létezése? Ha egy kártya bárkinek a bármilyen fantáziáját tárolhatja, miért lényegi bizonyíték az elvesztése, és mire is bizonyíték? Egyébként hogyan kapta meg Ardan? a kiutaló-programozó rendszer minimum tud a lányról…
    (amúgy érzékelem, hogy a világ nem homogén, és a földrajzi helyszínek különbsége fontos lesz)
    Szóval Ardan eddig megismert motivációját érzem kevésnek, de ígéretes a környezet és a megjelenő öletek halmaza 🙂 Remélem csak nekem vannak ilyen zavaros kérdéseim a részlet után, és a további történet tartalmazza a válaszokat.
    Sok sikert a folytatáshoz 🙂

  13. Pocalinda – érteni értem, hogy miért, csak engem ez a mi világunkban is elég rosszul érint. De valóban, ez egyéni szocproblem, inkább csak azért írtam le, mert bár a világ maga nem a szívem csücske, a történetet ehhez képest mégis érdekesnek találom. A főhős barátján villogó reklámfeliratok azért jobban megleptek 🙂 Meg inkább az a kérdés, hogy miért pont ez a kislány Ardan szenvedélye, mikor, ha jól értem, az anyját sem szerette, őt magát kb. születése óta nem látta, és azt sem bánja, hogy valószínűleg soha többé nem is fogja. Azt gondolnám, hogy ilyenkor az ember igyekszik inkább elfelejteni, hogy van valahol egy gyereke, de, gondolom, ki fog derülni, hogy ő miért nem ezt teszi.

  14. Kedves Rebecca, köszönöm, hogy véleményezted. Nagyon örülök, hogy bevonzott, és hogy át tudtad élni a világ hangulatát.
    @Márta, a legtöbb kételyem mindig arra irányult, hogy amin én szórakozom, az tud-e mást is szórakoztatni, vagy csak engem. 😀 Ezért most olvasva a véleményedet sikerérzetem van, máris megérte beküldeni. Köszönöm, hogy leírtad.
    @Beáta, köszönöm.
    @Rita, köszi neked is, hogy nem hagytad félbe az olvasást, és örülök, hogy piszkál a dolgok háttere. Annyit elárulok, a természet szabálytalansága is szerepet kap a regényben.
    @dryka, köszönöm a jogos észrevételeket és a visszajelzést.
    @Pocalinda, örülök, hogy felfedezted a máshonnan már ismerős elemeket, nem vagyok újító. 😀 A Gattacát nagyon szeretem, hatással volt rám, nem tagadom, 🙂 de itt másvalakik a selejtek, és nem a hivatásban többre való képesség a téma.
    (Csak Fabian érzi magát többnek, de gyakorlatilag a közönségesek közt csak az egészségi szint válthat ki megkülönböztetett bánásmódot.)
    @Valter, sajnálom, hogy a kezdés nem ösztönözne a könyv elolvasására. A költői kérdésed tetszik, 😀 gondolkodni fogok a nézőpont kezelésén. Igen. a bárpultos előkereshet minden infot bármelyik tervezettről, és a kislányról is, csak azt nem tudja, hogy előkereshetné, ugyanis ha valaminek vagy valakinek nem tudsz a létezéséről, akkor nem fogsz utána keresni, ha meg mégis, nem biztos azt kapod, amire kíváncsi lennél. 😀 Igen, a különbségek fontosak lesznek majd, (földrajzilag is) mert nem mindenkinek fontos a kártya, és ha igen is, nem ugyanazon okból. 🙂 A motiváció gyengeségének kifogásolásával visszaküldesz Early Moon hiányérzetéhez. Köszönöm, hogy elolvastad és leírtad a véleményedet.

  15. Kedves Zsuzsa!

    Gratulálok a kikerüléshez! Érdekes világot teremtettél, kedvem lenne tovább olvasni. Mindazonáltal – bár a teljes történetet nem ismerem -, az első részlet szerkezetével gondjaim vannak. Úgy érzem, gyenge az irodalmi (dramaturgiai) megszerkesztettség. Mondom, miért gondolom ezt.

    A kezdő mondat jó, de aztán belekuszálódik a történet a rágógumi meg Fabian (akinek egyelőre, úgy tűnik, nincs is lényeges szerepe) részleteibe. Itt, az első fejezetben szerintem érdemes lenne a legfontosabb karaktereket bemutatni, hogy az olvasó jól az eszébe véshesse (és megszerethesse) őket. Ha Fabiannak később lesz fontos szerepe, akkor ez oké, de ha nem (és valamiért úgy érzem, hogy nem ő lesz a kulcskarakter, de javíts ki, ha tévedek), akkor szerintem az ő részletezését át lehetne csoportosítani egy későbbi fejezetbe. Helyette esetleg már itt bemutathatnád Ardan kinézetét (valaki korábban kritizálta is, hogy csak nagyon későn tudjuk meg, hogy néz ki), a kinézetén keresztül pedig a társadalmi helyzetét is, nem kell ehhez Fabiant feltétlen behozni a képbe.

    Amúgy a rágógumikaparás mint kezdőjelenet annyira abszurd, hogy már jó. 🙂 Sosem olvastam még olyan könyvet, ami egy hivatásos rágógumilekaparó munkájának leírásával indít. Ez egyértelműen egyedivé teszi az írásod.

    Az eső. Ennek megemlítésével kezdted az egész regényt, de aztán nem mondasz róla sokat, és azt is csak jóval később, hangsúlytalan helyen, mintegy mellékesen. Ha az esőre hívod föl a figyelmünket legelőször, akkor feltételezem, hogy ez fontos tulajdonsága a háttérvilágnak. Ráadásul tényleg érdekes: mesterséges, fertőtlenített eső! Ezt a jelenséget be kellene mutatnod alaposan (és egy hangsúlyos helyen, a figyelmet ráirányítva), ha már az egész háttérvilág szimbólumává emelted azáltal, hogy az első mondatod róla szólt.

    A számítógéppel való beszélgetése tényleg hatalmas! Remélem, lesz még több.

    Egy kérdés: lesz benne szemszögváltás is, vagy mindent Ardanon keresztül fogunk látni? Csak mert ha lesz benne szemszögváltás, akkor érdemes lenne elgondolkoznod azon, hogy az Edna Cohenes részt inkább Edna szemszögéből írd le. Ez felfrissítené a történetvezetést, pl. “Éjfél felé járt már az idő, amikor Edna Cohent álmából a telefonja csörgése ébresztette föl. Álmosan hunyorogva nézett bele a holokamerába. Ki a korcs lehet az ilyenkor? – Üdv, Edna! Jól nézel ki! – Egy fenét, gondolta Edna, polgárdizájner hófehér haját rendezgetve idegesen.” stb. Persze csak ha egy nézőpontváltás beleillik a stílusba, végül is te döntesz ebben is. 🙂

    Volt viszont nagyon sok részlet, ami kifejezetetten tetszett. Az érzelemszabályzó ötlete, a Polgárképző, a megrendelésre legyártott emberek, a férfiprostitúció prosperáló biznisze, az okosállatok, a (feltételezhetően) kettős személyiség, a testszkennelő hűtő, a génfejlesztett sportolók és sorolhatnám, amik mind-mind alkotóelemei egy nagyon érdekes disztópiának. Nem mintha szívesen élnék itt, de pont ezt szeretjük a sci-fikben, hogy nem kell élnünk bennük ahhoz, hogy megismerjük az adott társadalmat.

    Szóval még egyszer gratulálok a részlethez!

  16. Igazán nem azért akarok ellenkezni, mert a szívem csücske ez a regény, hanem elvi okokból. Mindig csodálom azokat az embereket, akik az első fejezet/pár oldal után kérdések özönét tudják feltenni. Ez azt jelenti, hogy felkeltette az olvasó érdeklődését a történet, és sok mindenre kíváncsi lett. Csak azt nem értem, hogy miért az első tíz oldalon belül szeretne bárki a teméntelen kérdésre választ kapni. Jó lenne, ha a regény tíz oldalas lenne? Szerintem nemcsak ennél a regénynél, de más regényeknél is a kérdésekre időben választ ad az író. A könyv végéig. Persze, a jó könyv vége után is marad nyitva kérdés, no, de az első öt oldalon? Az a jó, ha vannak kérdések. Az első öt oldal nem a válaszok helye, hanem a kérdéseké. További jó kíváncsiskodást mindenkinek! Ne siettessétek a válaszokat! Akkor miről szólna a regény?

  17. Kedves Zsuzsa!

    Gratulálok a kikerüléshez!
    Az elején nehezen éltem bele magam a világodba a sok technikai kütyü említése miatt, pedig úgy érzem, megérné elmerülni. Néha a kevesebb több. Lehet, de ez csak az egyéni, olvasói véleményem, hogy kevesebb technikai újdonság szerencsésebb lenne. Vagy, ha mindenképpen szükséges, jobban eloszlatva.
    Érdekes képet vázolsz fel, érzek benne társadalomkritikát is. Az ilyenfajta történetek mostanában egyre inkább foglalkoztatnak.
    Tetszett a szokatlan főszereplő (rágógumi-összeszedő! :D) a mesterséges esőért meg kifejezetten oda voltam. A széplelkű férfi prosti! Talán jobban is kidomboríthattad volna, mennyire más, mennyire nem illik ebbe a világba. Ezt egy kicsit hiányoltam. Egyébként olvastatta magát, és miután átverekedtem magam a sok technikai újításon, és nagyjából felvázoltam ezt a szép, új világot a fejemben, kifejezetten élveztem az olvasást.
    Egy kérdés: Azt az élménykártyát nem kellene jobban őrizni, ha ilyen fontos? Ardannál sokan megfordulnak, én az ő helyében jobban vigyáznék rá.
    Kíváncsivá tettél a folytatásra. Mindenképpen olvasnám tovább is, remélem, könyv formában is megtehetem majd.
    További sok sikert neked!

  18. Attila – ha ez nekem szól, akkor bocsánat, hogy félreérthető voltam, csak jelezni szerettem volna, hogy bennem ezek a kérdések merültek fel, szerintem ez is fontos, hogy ki min kezd el gondolkodni, de ez csak annyit jelent, hogy foglalkoztatja az illetőt a regény. Természetesen nem úgy gondoltam én se, hogy ezekre máris választ kellene kapnunk. Elnézést, ezt elfelejtettem kihangsúlyozni.

  19. Attila – amit mondasz az magától értetődik és remélhetően az összes szerző tisztában van vele 🙂
    Részemről a kérdés formájú visszajelzésekkel azt szeretném a szerzőnek megmutatni, hogy az én nézőpontomból merre halad a kikerült részlete, milyen főbb gondolatmenetek fogalmazódtak meg bennem (gondolom hasznosabb a szerzőnek ha visszajelzést kap, mintha nem :)) – és mivel én csak ennyit ismerek a műből, a szerző (és a bétái) pedig az egészet ismerik, gondolnám, hogy el tudják dönteni, melyik megjegyzés értékes a számukra, és melyik nem, (ezt én ezen a ponton ennyi információból amúgy sem ítélhetem meg)

  20. Kedves Rita, Kedves Walter!
    Igen, Rátok gondoltam. Nem először esik meg az idén, hogy kérdésözönt kap egy szerző. Azt írtam, hogy jó, ha kérdéseitek vannak, mert az arról beszél, hogy felkeltette a kíváncsiságotokat a regény. A helyzet az, hogy találkoztam már sok kérdéssel, és a legtöbb esetben olyan dolgokat firtattak a kíváncsiak, amelyekről a regény szól. Csak ezért írtam le a véleményemet. Nem szeretnék haragot, mert nagyon tisztességesen fogalmaztátok meg a kérdéseiteket, csak mint általánosságot említettem. Jeleztem is, hogy a választ nem a személyes barátság motiválta, elvi okokból született. Leírtam, miért. Elhiszem a jó szándékotokat, kérlek ti is higgyétek el az enyémet 🙂

  21. Rita – én is úgy vagyok vele, hogy nem élnék egy ilyen világban, de olvasni izgalmas.:)
    Zsuzsa – Annyi regény van már, hogy nehéz olyan világot építeni, amiben nincs olyan elem, ami ne lenne valahonnan ismerős. Itt a lényeg, hogy van egy egyedi, érdekesnek tűnő történeted, úgyhogy újító vagy. 🙂

  22. Kedves Attila!
    Ilyesmin nem fogunk összeveszni, nagyon is diplomatikusan fogalmazol 🙂 Az elvek mentén, és az általánosság kedvéért válaszolva, ez után talán több szerzőnek könnyebben kezelhetőek lesznek a kérdésözönös megszólalásaink.
    Én a kérdéseket gyakran hatékonyabbnak érzem, mint egy hosszú leírást és fejtegetést, különösen mert a részletek alapján mindig van olyan dolog amiről nincs bátorságom határozott kijelentéseket tenni, elvégre a történet azon pontján nem tudhatom. Tehát kérdezek 🙂

  23. Phoenix, köszönöm a észrevételeket és a tippeket. Sokat gondolkodtam a szerkezetén, hogyan mutassam be a világot, ugyanakkor csak a fontos dolgok legyenek benne, és hát… Fabian tényleg kilóg. 🙂 Lesz szemszögváltás, de nézőpontkarakterekként csak a legfontosabb szereplők kaptak teret.

    Bogi, köszönöm, hogy megírtad a véleményedet. Úgy képzeltem, azért nem vigyáz jobban a kártyára, mert meg sem fordul a fejében, hogy egy tervezett értékesnek tarthatja az ő kártyáját.

    Pocalinda, lassan kezd tudatosodni, hogy a balkezesség mennyire gáz. 😀 Most nem tudom, azért van-e benne, mert az első változatnál beleírtam azzal a gondolattal, hogy “haladjunk, majd később kiötlök valami alattomos rendellenességet neki” és megfeledkeztem (főleg, hogy többé nem is említődik) vagy egyszerűen nem gondoltam át, hogy honnan is ötlik a fejembe, de az biztos, hogy a hasonlóság nem tudatosult. Eddig. 🙂 🙂 🙂 Ami biztos, hogy kicserélem, és szerencsére a változtatás nem forgatja fel a történetet. 🙂 Nagyon köszönöm, hogy felhívtad rá a figyelmemet.

    Nem baj, ha kérdeztek, sőt, sokat segítettek vele. 🙂 (Ha meg nem válaszolok, akkor azt jelenti, spoileresnek érezném a választ. 😀 Ha pedig túl magayrázkodós a válaszom, akkor érzek egy nagy felkiáltójelt, hogy az írásnak talán az a pontja gyenge. 🙂

  24. Zsuzsa, ez a balkezesség-dolog annyiból nekem is feltűnt, hogy végül is, nem sok köze van Edna egészségi állapotához, amire Ardan rákérdez, szóval, itt nekem nem annyira jött össze ez a két dolog, meg szerintem a balkezességet nem is lehet túl könnyű eltitkolni, de ez tényleg könnyen javítható, pláne, ha nem is szerepel többet.

    Ez egy hasznos hozzáállás, hogy ha már magyarázni kell, akkor ott valami gáz van 😀 De persze az sem biztos, hogy csak azért rossz az adott rész, mert egy-két olvasó nem értette.

    Ha gyakorolhatok egy kis önkritikát :D, én pl. nem vagyok hozzászokva a nyilvános kommenteléshez, és – ha nem vigyázok – hajlamos vagyok terjengősen belemenni a részletekbe, részben, mert inkább úgy állok hozzá a dologhoz, mint ha a szerző személyes ismerősöm lenne, és tőlem kérdezné, hogy mik az írás erős és gyenge pontjai. Részletekben jobb is vagyok, mint abban, hogy nagy, egységes képet alkossak valamiről. Amikor mások regényeit véleményezem, akkor is jobb szeretek belemenni dolgokba (és a jelek alapján találgatok, hogy vajon merre fog haladni a történet, azt hiszem, ezért a kérdezgetés, előre gondolkodom, inkább csak magamnak, mert tudom, hogy a regényből majd úgyis kiderül később, csak azt, ugye, itt nem olvashatjuk). Úgyhogy én szétszedek 🙂 Néha aztán félreviszem a hangsúlyt, amikor csapongónak vagy szőrszálhasogatónak tűnhetek – ismert probléma, javítás alatt 😀 Szóval, beismerem, nekem a véleményezést is tanulni kell, de ezentúl igyekszem fókuszáltabb és összeszedettebb lenni. Mindezt csak azért írom, mert úgy látom, hogy mindenki egy kicsit máshogy áll hozzá ehhez – én így -, és ezért vannak néha kisebb összezördülések, hogy a másik ezt vagy azt miért hánytorgatja fel, mikor az lényegtelen. És tényleg van, amikor lényegtelen… Azért hiszek benne, hogy itt senki sem rossz szándékból mondja, amit mond, és a továbbiakban is ebből fogok kiindulni.

  25. Rita, nekem nagyon jól jött, hogy hajlamos vagy belemenni a részletekbe. Semmit sem tartok az írásban túl lényegtelen részletnek, különben nem írtam volna bele. 😀 Ettől függetlenül hajlamos vagyok arra, hogy könnyen elrobogjak fölöttük. 🙂

    Köszönöm mindenkinek az olvasást, a lájkot, a megosztást, a véleményezést.

  26. Kedves Zsuzsa!

    Gratulálok a kikerüléshez, és húúúú… ez nem ijesztgetés, hanem én ijedtem meg 🙂 félelmetes jövőképet varázsoltál elénk. Nagyon tetszett, és nem csak a világod hiteles számomra, hanem a történet is hamar beszippantja az olvasót! Várom a folytatást!

  27. Kedves Zsuzsa!
    Érdekes: a kezdés, a felépített-megálmodott világ, a szereplők, a technikai részletek. Nem tudom eldönteni, tetszik-e… azt hiszem, rágódom még rajta. 🙂 Bizonytalanságom oka valószínűleg az, hogy nem rajongok a sci-fiért, de ez az én hibám, nem a regényé. Nagyon jól bánsz a szavakkal, a fantáziád pedig egyenesen irigylésre méltó, hihető a jövőkép, amit elénk társz, de valami nekem még hiányzik. Talán az érzelmek. (Ez az emoton túlságosan jól működik 😀 )
    Gratulálok a kikerüléshez!

  28. Kedves Monic, a folytatásban lesznek majd érzelmek is. 🙂
    Köszönöm a kedves sorokat, és hogy a bizonytalanság ellenére is végigolvastad.

  29. Szia!
    Gratulálok a kikerüléshez! Nagyon tetszett, szeretem ezt a műfajt, és úgy gondolom, hogy jó vagy benne! Egy szuszra végigolvastam a részletet, a figyelmemet végig megtartottad, sőt…
    Tetszett a világod, és az, hogy nem akarod a szájába rágni a dolgokat az olvasónak. Szóval gratula! 🙂

  30. Kedves Zsuzsa!

    Először is: kivételesen jól írsz! Gratulálok a továbbjutáshoz!
    Az egy dolog, hogy plasztikus a fantáziám, de Te úgy formáztad meg, a jövőbeli világot, hogy a hátamon futkosott a hideg. Sajnos, nagyon is el tudom képzelni, hogy a távoli jövőben, idáig korcsosul az emberiség. (ezt most arra értem, hogy szegény Ardan azért adósodik el, mert szeretné látni a kislányát, az élményszobában, vagy azért van veszélyben, mert egy nátha miatt is elveszítheti a munkáját és gyakorlatilag mindenét)
    Ettől függetlenül, élmény volt olvasni!
    Sok sikert kívánok! Várom a folytatást!

  31. Kedves Zsuzsa!

    Szeretnék gratulálni a kikerüléshez!
    Le kell szögeznem, az összes olvasott részletből (igaz, ami igaz, nem minden sikerült átrágnom magamat) ez nőtt leginkább a szívemhez.
    A világ, amit teremtettél, a végletekig átgondolt, és rögtön behúzott, felkeltette az érdeklődésemet. Látszik rajta a kidolgozottság, és ez eladja számomra az egészet. Olvasmányosan írsz, és a cselekmény is érdekesnek tűnik (habár ami szúrta a szememet az a kezdő jelenet volt: majdnem feladtam pár mondat után, és mekkora hiba lett volna! Így a kezdés újragondolását/megvágását tudom javasolni, de persze ez csak egy személyes vélemény és az is beszédes, hogy minden ellenére nem adtam fel, itt vagyok, és ez a kedvenc kikerült részletem 🙂 ). Ezen felül a történeted a kikerült részletek közül elsőként érte el azt nálam, hogy frusztráltan felsóhajtsak, amikor a végére értem. 😀 Nagyon-nagyon szerettem volna tovább falni a könyvedet, és remélem lesz is lehetőségem majd rá.
    Negatívumként még azt tudnám említeni, hogy volt pár leírás, ami – ahogy előttem már említették mások – nem volt teljesen tiszta, vagy ne adj isten, feleslegesnek tűnt (nem ismervén az egész cselekményt; de persze az is lehet, hogy a későbbieket elolvasva már szükségesnek fogom látni ezeket is). Ami számomra viszont a részlet legnagyobb hibája, az az, hogy nem tudtam azonosulni a karakterekkel. Habár a funkciójukat ellátták, távolinak tűntek, talán egy kicsit mesterkéltnek – karaktereknek, és nem embereknek. Persze ez a világ milyenségéből is fakadhat.
    Ennek ellenére várom a folytatást és szurkolok neked! 🙂 (És remélem a későbbiekben a szereplők is kilépnek majd a papírból/képernyőből, és a szívemhez nőnek majd.)

  32. Gratulálok! Tetszik, hogy nem tetszik a világ amit teremtettél: a higiénia-mánia (fertőtlenítő eső – zseniális) és a virtuálissá száműzött érzelmek. A kütyü özön sem lóg ki szerintem a sorból. Mindhárom megállja a helyét egy a mai világ jellemzőit a végletekig fokozó jövőben. Egy emoton nekem is jól jönne.
    A karakterekkel kapcsolatban egyetértek az előttem szólókkal. Én is ellentmondást érzek a Ardan személyiségében, de ennek lehet oka és szükségessége a történet szempontjából. Várom a folytatást.

  33. Ariana, köszönöm, hogy elolvastad. Örülök, hogy sikerült elképzelned Ardan világát. 🙂

    Mei, nekem is öröm, hogy nem adtad fel az elején, remélem, egy napon sikerül tovább olvasni, és ekkor a szereplők is a szívedhez nőnek. 😀

    Noémi, az ellentmondást én szükségesnek éreztem, az már más kérdés, hogy a megvalósulását az olvasók jónak érzik-e. 🙂 Köszönöm, hogy elolvastad.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük