– Nincs más panaszod? Utoljára végigfuttattam agyamban a kérdést, hogy megfelelő választ adhassak rá. – Csak a lábfejem görcsöl néha – feleltem, mikor legjobb barátom és egyben orvosom, Danisha nevetgélni kezdett. – Azt hiszem, Caden, hogy a görcsölésnek semmi köze sincs a szívműtétedhez – összecsücsörítette a száját, majd firkantott valamit a kezében lévő papírra. Továbbra…
A sötét hajú lány az eget bámulta. Olyan mozdulatlanul állt, mintha nem is lenne igazi, hanem egy ügyes grafikus vetette volna papírra az alakját és a fehér szárnyakat. – Hé, Angyalka, hallasz? – a játékos, határozott hang a közelből érkezett, de válasz nem érkezett rá. – Ne játszd az eszed, szivi, tudom, hogy észrevettél. Engem…
Az Egy Templomának tornya erőt és biztonságot sugárzón magasodott az ég felé, mint egy hűséges őr, aki vigyáz a rábízottakra. Óvón szemmel tartotta a lovászgazda zsúptetős istállóit, a Bonkár folyón átívelő keskeny kőhidat, melynek repedéseibe repkény kapaszkodott, a folyóra telepedett malmot a korhadt lapátjaival és békés zúgásával, a patakmód kanyargó lúselomi főutca poros folyamát. A…
Éktelen lárma tört ki a műhelyben. A féleszű Petron fejhangon rikácsolt, mint egy álmából felvert madár, és a zajok alapján dobogott és csapkodott is maga körül. Gavron ösztönösen behúzta a nyakát, de mégiscsak fülelt, hogy kihámozza a szavakat a hangorkánból. – Lányoknaktilos, tilostilostilos, lányoknaktilos! – szajkózta a férfi. Születésekor a vének túl keveset mormoltak el…
(Figyelem, az írás 16 éven felülieknek szól. Ha fiatalabb vagy, kattints, és menj tovább. A szerk.) *** – Először vagy itt, mókuska? Naná. Rá van írva az arcomra, az tuti. Nem is tudom mikor éreztem magam ennyire zavarban. Mégiscsak egy meleg szaunában vagyok. Hetek óta kerülgetem a helyet, próbálom feltérképezni, és bátorságot gyűjteni, hogy bejöjjek,…
Kedves Szüleim, Barátaim, Osztálytársaim és Tanáraim! Most baromira meg vagytok lepődve, mi? Szinte látom a riadt tekinteteteket, a hatalmas kérdőjeleket lógni a fejetek felett, mint valami ócska képregényben, de már késő! Úgysem tudtok már semmit sem tenni ellene. Én döntöttem így, én akartam, hogy így legyen! Hagyjuk a fenébe az egészet… Minek magyarázkodok? Nektek? Pont…
Egy nagy, elnyúlt száj közeledett felé a félhomályban, sokkal sötétebb volt a mélye, mint a legmocskosabb bűnnek. Belenézett a sárga fogak ölelte mély üregbe, vonzotta a tekintetét. A száj pedig közeledett, szomjasan bekapta a fejét, nyálkásan rátapadt puha meleg érintéssel, és kiszívta belőle a létet. *** Jesabel. Ezt a nevet mondogatta magában. Aztán a…
Kata elégedetten lépett ki az utcára, most már biztos volt benne, hogy hamarosan minden rendbe jön. Angyalka, az asztrológusa soha sem tévedett, és ha azt látta a csillagokban, hogy a napokban találkozni fog azzal a férfival, aki a még csak álmaiban létező gyerekének az apja lehet, akkor az így is lesz. Kata megrázta hosszú, szőke…
A Publik. Azért szeretek itt lenni, mert ugyanolyan, mint a város. Nem visz el egy álmagyar borospincébe vagy valamilyen műanyag vadnyugatra, ugyanaz a sima por és napfény kavarog a székei és asztalai között, ami odakint. Most persze napfény nincs, mert este kilenc van, de a Publik így is jó. Érzem a karommal a vastag faasztal…
A kávéfőző halkan szörcsögött. Ujjaim a pulton doboltak, minden lecsöpögő cseppre egy ütem jutott. A nyár már a hajnalt is felhevítette, fülledt sóhaja ott pihegett a vállamon, és izzadságcseppeket gördített végig a gerincem árkán. Az ablakpárkányra ültetett fűszernövények bánatosan lógatták fejüket. Megszántam őket, és a kannáért nyúltam. Félrehajtottam a leveleket, és vizet öntöttem a cserepekbe….
Előző részletek: 1, 2. Amikor felébredtem csend vett körül. Kellett pár pillanat, míg rájöttem, hogy egy törzsi kunyhóban fekszek egyedül, néhány pokróc alatt. Odakintről nappali fény szűrődött be és enyhe eső szemerkélésének hangja. Kesernyés ízt éreztem a számban. Nem voltam egészen kótyagos, de egy erős, fekete kávéért bármit megadtam volna. Mi történt velem? Mi…
Előző részlet Csendben és kissé másnaposan költöttük el a reggelit, amely Fay asszonytól szerzett kenyérből és előző napról megmaradt sült húsból állt, ámbátor én még némi nugapa-almát is fogyasztottam mellé. Gyalogosan keltünk át a lápon a délelőtti ködben. Cletus minden lépését pontosan követtem, korábbi utasításának megfelelően. Rendkívül rossz előérzettel töltött el a fellegekkel hömpölygő ég,…
(E héten Bakti Viktor érdekes misztikus elbeszélését olvashatjátok az oldalon. Az írás három részletben kerül ki, frissítések ideje: hétfő, szerda, péntek.) Mögöttem a móló panaszosan nyikorgott a hullámzó vízen. Először jártam Louisiana mocsaraiban, és nem a jámbor kíváncsiság hozott erre a vidékre, messze délre, New Orleanson túlra. A féltés érzése és az aggodalmas gondolatok hajtottak…
Soha nem sétálok arra, pedig nincs messze. Ha a közelében vinne az utam, inkább megkerülöm a fél hegyet. Semmi dráma, szeretem a tudatot, hogy a közelben van egy darab a gyerekkoromból. Talán az időtlenséget akarom megőrizni, fene tudja. Ezen még nem gondolkodtam. Viszont ma reggel, nyűgös, rosszkedvű ébredezés közben eszembe jutott, hogy a nagyapám egyszer…
Az orromból folyt a vér, a térdem megduzzadt az ütésektől, a biciklim kormánya elgörbült, néhány küllő is eltört – így vánszorogtam el a Köpcösig. A fene se gondolta, hogy a nyikhaj iskolásokat, akiktől régebben olyan könnyen el lehetett venni a zsebpénzt és az okos telefont, újabban álruhás testőrök kísérik. Éppen csak sikerült kiszabadulnom a kezük…